Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-10-15 / 1028. szám
1938 október 15. BÉRMUNKÁS 5 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. Az “egységfront” itt és a tengeren túl A jólhangzó szólamok, vagy jelszavak hatásosak, ha az a valami, amit ezen jelszavak képviselnek a gyakorlatban is keresztül vihető. A tömegek lelkesedni tudnak az ily j ólhangzó jelszavakért és az osztályharcban is hasznosak. De, viszont károsak is lehetnek ezen jelszavak, ha olyan valami érdekében hangoztatjuk azokat, amelyek a tömegek bolonditására . szolgálnak. A “politikai” mozgalmak különösen mesterei az ily jelszavak szerkesztésének és szükségük is van rá, de ezek legtöbb esetben csak a tömegek bolon- ditását szolgálják. Egyike ezeknek az “egységfront” jelszava. Az “egységfront” jeszót a mai értelemben a kommunistái dobták a tömegek közé és ere detileg azt a célt kívánta szol gálni, hogy a világ elnyomotta- it egy táborba tömöritsék megvédeni Oroszországot. Később, amikor a fasizmus zászlót bontott, az “egységfront” jelszava alatt kívánták egy táborba tömöríteni a fasizmus ellenségeit. Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a munkásosztály egységfrontja a kapitalizmus megdöntésére üdvös dolog és ez ellen egyetlen osztálytudatos munkásnak sem lehet kifogása. De amikor az “egységfront” égisze alatt “chop-sueyt” csinálnak, mint amilyent a kommunisták csinálnak és azt megakarják velünk etetni, emellett már nem lehet szó nélkül elhaladni. Mi lett az “egységfrotból” Európában? A kommunisták kezdeményezésére európa minden országában “egységfrontok” alakultak a fasizmus ellen. Eredetileg csak a “munkás pártok” és szakszervezetek léptek egységfrontra, de később annyira kitágították annak kereteit, hogy az összes liberális polgári pártok, konzervatív testületek, vallás felekezetek és mindenkit befogadtak, akinek megtetszett ezen jelszó. Még — és ez nem vicc — a római pápát is felszólították, hogy az egész világon létező katholikus vallást állítsa az egységfront ^zászlaja alá és a pápa és főpapság egy célért küzdjenek a kommunistákkal. Az egységfront első győzelmét Spanyolországban aratta, amikor a politikai választásoknál a reakciós jelölteket kibuktatták a választók és a liberális, vagy “radikális” jelölteket ültették a törvényhozó testületekbe. Röviddel ezután Franciaországban értek el az előbbihez hasonló “győzelmet”. Spanyol- országban nem volt idő ezt a “nagy győzelmet” gyümölcsöz- tetni, mert röviddel a választások után kitört a belháboru, amely már több mint két éve folyamatban van. De Franciaország eklatáns példát mutat és szolgáltat arra, hogy mint működik egy “jólbevált egységfront” kormány. Az első egységfront kormányynak a szocialista Leon Blum volt a feje és ez akkor alakult meg, amikor az egész országban az ipari munkásság sztrájkkal ki- kényszeritette a 40 órás munkahetet és magasabb munkabéreket. A munkásság egységes fellépését látva a kormány nem tehetett egyebet, mint kérte a kapitalistákat, hogy adják meg a munkásság követelését és miután ez megtörtént, törvénybe iktatták a 40 órás munkahetet. A sztrájk befejezése után, azonban újabb bel és külügyek merültek fel, amelyeken megtört az “egységfront” bűvös ereje és pár heti működés után a kormány is megbukott. Újabb kormány alakult, amely még megsem alakult, már is megbukott. Ismét Blum próbált kormányt alakítani, de sikertelen maradt a próbálkozás. Végre aztán Daladiernek sikerült kormányt alakítani, aki a “Radical Socialist” pártnak a vezére. A párt neve után ítélve sokan tévedésbe esnek és úgy vélekednek, hogy ezen párt a szocialisták radikális, vagy balszárnyát képviseli. A valóságban pedig a “Radical Socialist” párt nem más mint a köztársasági párt, amely hasonló az itteni “Republican” párthoz. A Daladier kormány, bár az “egységfront” égisze alatt működött és ma is működik, egyike a legkonzervatívabb kormányoknak. A Spanyol kérdésben, miután nyilvánvaló volt már régen, hogy olasz és német országok minden támogatást megadnak Franconak, Daladiernek sikerült nemcsak Franciaország támogatását vissza tartani a spanyoloktól, hanem nagy része volt abban, hogy a Nemzetek Ligája meghozta a “benem- avatkozási” határozatot és ennek folytán még azon országokat is vissza tartották a spanyol lojalistákkal való üzleti összeköttetéstől, amelyek nem szimpátiából hanem pusztán üzleti szempontból hajlandók voltak háborús szükségleteket eladni a spanyoloknak. De az a sokat feldicsért francia “egységfront” az utóbbi hetekben félreérthetetlenül kimutatta, hogy a barikád melyik oldalán áll. Daladier a francia parlament megbízatása nélkül egységre lépett Hitlerrel azon a nevezetes Müncheni “négy hatalmi” konferencián és vissza térve Franciaországba, ezt az egyezséget a parlament jóváhagyta nagy szótöbbséggel. Miután látta Daladier, hogy az “egységfront” parlamentet a karmai között tartja, megkockáztatta, hogy diktátori hatalmat követeljen a parlamenttől és meg is kapta azt. Most már csak idő kérdése, hogy a “hit- lerizmust” teljes egészében kipróbálja a francia népen. Hová fejlődött Amerikában az “egységfront”? A Moszkvából jövő parancsot akkor is teljesíteni kell, ha jó, ha rossz és az amerikai kommunisták teljesítették a parancsot. Itt is végig száguldott az “egységfront” szele és minden zug az egységfronttól hangos. Egységre lépnek a polgári pártokkal — persze azok beleegyezése nélkül — a szakszervezetekkel. a zsinagógákkal, a ka- tholikusokkal. baptistákkal, reformátusokkal. a háborús veteránok egyesületeivel, az American Leagionnal és mindenre és mindenkire ráragadnak. Persze ez az egységfront nem úgy fejlődött ki, hogy mindezen alakulatok elfogadták a kommunisták álláspontját, hanem a kommunisták fogadták el min- azokat a felfogásokat, melyeket ezen felsorolt felekezetek, testületek és pártok vallanak. A demokraták között ők is demokraták, a republikánusok között ők is republikánusok, a zsidókkal jehovát imádják, a katholi- kusokkal az “egy istent” az American Légionnal az amerikai zászlót és igy tovább. Ha a kommunistáknak ez az “egységfront” megfelel, ám csinálják. De azt határozottan tagadjuk, hogy ezzel a megnevezhetetlen kotyvalékkal a műm kásság ügyét előbbre vinnék. És azon csodálkozunk, hogy akadnak jóhiszemű munkások, akik bizalommal viseltetnek a munkásmozgalom történetében eddig ismeretlen szélhámosok iránt. A történtekből következtetve, semmi kétség aziránt, hogy az ily egységfront, nem más mint előhirnöke a fasizmusnak. Ahol a társadalom különböző érdekű ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. és existenciáju rétegei egységfrontra lépnek, ott a hitleriz- mus kialakulása elkerülhetetlen. Vagy talán vannak oly balga emberek akik elhiszik, hogy kapitalisták, politikusok, szak- szervezeti basák, papok és ezekhez hasonlók, akiket a kapitalista társadalom a keblén melenget azon szolgálatért, melyet az uralkodó osztálynak tesznek, hogy azok kívánják a jelen rendszer megváltoztatását ? És azok harcba szállanak az elnyomottakért, akiket ők segítenek elnyomni ? Akapitalista rendszerben szigorúan kialakult a határvonal az osztályok között. Két osztály van: a kizsákmányoló és kizsákmányoltak osztálya. A termelők, a kizsákmányoltak termelnek minden javat és a legszükségesebbeket is nélkülözik, mig a kizsákmányolok dologta- lan életük mellett is minden jóban dúskálnak. A kizsákmányoló osztályt és csatlósaikat nem lehet meggyőzni, csak legyőzni! Ehhez pedig forradalmi OSZTÁLY SZERVEZETRE van Szükség. meghívó védelmi ÖSSZEJÖVETELRE A Munkás Betegsegélyző Szövetség N. S. pittsburghi 23-ik osztálya — közösen a Világ Ipari Munkásai szervezetének tagjaival VÉDELMI ESTÉLYT RENDEZ Teaestével, műsorral és táncai egybekötve 1938 október 22-én, szombaton este 7 órai kezdettel az International Socialist Lyceumban (805 James St.) North Side Pittsburgh. — Beléptidij személyenként 35 cent. Útirány: Pittsburghból jövők vegyék a 2-es vagy 3-as számú villamost a Penn Ave. és a 7-ik sarkán. Leszállás az Ohio és James St. sarkon, onnan fel egyenesen egy block- nyira van a terem. TÁRSAS VACSORA — Az IWW. Cleveland west sidei magyar tagjai, 1938 október 29-én szombaton este 8 órai kezdettel TÁRSAS VACSORÁT rendeznek a, HENKE HALL- ban, 3930 Lorain Avenue CSIRKE PAPRIKÁS lesz felszolgálva. Személyenként 50c. Most vasárnap, az egész ország ipari unionistáinak és lapunk olvasótáborának figyelme, clevelandon lesz, Cleveland magyar munkásságán, kik a Bérmunkás Otthonban fognak találkozni.
