Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-10-15 / 1028. szám
1938 október 15. BÉRMUNKÁS 3 oldal elkövetkezendő, nagy eseményeknek kölcsönösen leviziteltek egymásnál — Olasz, Német, Magyar és Lengyelország volt színhelye ezeknek. Már akkor azok akik figyelemmel kisérték az eseményeket, tisztában voltak azzal, hogy a rendezők tanácskozása, vizitelése nem passzióból, hanem egy meghatározott cél ,a fasizmus terjeszkedése céljából történik. Csupán a “demokratikus” államok nem vették ezt észre. 1938 májusában a hitleri fasizmus már megkísérelte a csehszlovákiai szudéta- németek által lakott területet okupálni. Ekkor még mivel Anglia és Franciaország ezen terület okupálását cassus bellinek minősitette igy a hitleri germán fasizmus frontot változtatott. Mindenekelőtt megteremtette vazallus államaival, Magyar és Lengyelországgal a legteljesebb katonai szövetséget, persze szigorú diszkréció mellett, s Olaszországgal egyetértésben. Ennek lebonyolítása után a Heinlein Konrád fasizta érzelmű szudé- ta német nagyiparos és földbirtokos pártjának tagjai utján ismét a jog és szabadság ürügye alatt tehát most már nem intervenció utján, hanem belülrőli megmozdulásokkal alátámasztva követelte a szudétanémet területnek Németországhoz való csatolását. A szudétanémet párt mely parlamenti képviselettel rendelkezik Csahszlovákiában. A mentelmi jogot élvező képviselő tagjai által szították a szeparatista törekvéseket. Németország rövidesen annyi fegyvert csempészett át Heinleinek amely elégséges volt a tényleges megmozdulásokhoz. A szabadság és emberi jogok halálos ellenségei a fasizták a csehszlovákiai demokrácia, mint demokrácia gyengeségére számítva, éltek az ottani szabadságjogokkal fegyeveres fölkelést robbantottak ki az “önrendelkezési jogért”. E kirobbanásra a Csehszlovák köztársaság a rend fön- tartása céljából erősebb intézkedéseket léptetett életbe, nem akarta, hogy területén felüsse fejét egy Franco féle, mit Heinleinek neveznek, lázadás. Németország az általa előidézett lázadást védelmébe vette, mint a szudéta német vidék szabadság mozgalmát s most már ezen belülről elhangzott kívánságaikra — miként ausztriai is igy történt — akarta okupálni a csehszlovákiai szudétanémetek által lakott vidéket. Az angol “demokrácia” miniszterelnöke Chamberlain, hogy a háború kirobbanását mely Csehszlovákia ellentállása révén keletkezőben volt. elkerülje fejet hajtott a fasizmus előtt, s azonnal Hitlerhez repült tanácskozásra. Ezzel a ténnyel beigazolódott az, hogy európa sorsát immár két fasizta diktátor és pedig Hitler és Mussolini irányítják. Persze a békét dacára annak, hogy a szudétanémetek illegális fölfegyverezése s föllázitásá- val Hitler-Mussolini veszélyeztette, mint a békére veszélyes csehszlovákiai önvédelmi készülődést állítottak be a korifeusok. S amíg előbb a szudtané- met vidéknek Németországhoz való csatolását jelölték meg, mint a háború, elkerülése zálogát mit az Angol miniszterelnök akceptált, addig a f. hó 22- éig terjedő második Chamberlain—Hitler találkozóig Csehszlovákia fölszámolására bőivetett ki. Időközben ugyanis Hitler és Mussolini a vazallus államok Magyarország és Lengyelország kormányait is akcióba léptette, hasonló követelések támasztására. így vált az előző autonómia követelés helyett területi követeléssé át a nemzetiségek ügye. Amikor már a katonai szövetség bizonyossá vált a német magyar, lengyel haderő határra vonulásával Csehszlovákiát el akarták zárni a külvilágtól. Ilyen körülmények között is Csehszlovákia felkészülni kényszerült az önvédelemre. A Német, Magyar és Lengyel rádiók, újságok nemcsak országuk népeit uszították s uszítják Csehszlovákia elleni intervencióra, de Csehszlovákiában élő nemzetiségeiket is lázadásra, ellenállásra, passziv rezisztenciára hívják fel szinte, óránkénti leadásaikban. Ennek eredményei nem is maradtak el. A fölizgatott, megrémült nemzetiségek főleg a szudétanémetek “mene- külésszerüen” szökdöstek át a határon Németországba. A hadsereg tagjai közül a szudétanémetek elenyésző számbani magyarok is átszökdöstek Magyar- ország területére. A Ceshszlo- vákiában élő magyarság a mai napig is teljes rendben s háborítatlanul végzi napi munkáját s ellentétben a szudétanémet vidéki atrocitásokkal a magyarlakta vidékeken normális élet folyik. Talán ennek a fegyelmezettségnek tudható be az, hogy nincsen összeütközés a lakosság és a karhatalom között. S a magyarság kerüli azt, hogy ilyenre alkalmat adjon. A sajtó és rádió német utasításra intervenciót sürget. A fasizta block annyira bizonyosra veszi a “demokratikus” államok gyöngeségét — az eddigi tapasztalatai alapján —, hogy eleve fölosztották a Csehszlovák köztársaság területét egyenlőre természetszerűleg papíron. Nem véletlen az, hogy Csehszlovákiát szemelte ki a hitleri fasizmus akupálási 'területnek. A Csehszlovák köztársaság területén viszonylagosan a fasizta és félig fasizta államokhoz, bár korlátozással is, de demokrácia van, sajtó és szólásszabadság stb. A hitleri fasizmus mivel keleteurópában Csehszlovákia az egyetlen u. n. demokratikus állam, melyet vazalussává megnyernie nem sikerült szépszerével, most erőszakkal kívánta uralma alá gyűrni. S jelen pillanatnyi helyzet szerint ezen akciója sikerrel kecsegtet. Természetszerűleg a nemzetiségi kérdés mely ma oly szívügye a fasizmusnak viszonylagosan Romániában például sokkal égetőbb elintézést igényelne, ahol pl. magyarul beszélni is tilos, egészen mást takar. Ha a fasizmus jelenlegi akcióját nézzük, úgy világosan kell látnunk azt, hogy itt az Olasz és Német fasizmus Spanyolországtól kezdődőleges kiinduló ponttal Magyar és Lengyelországon át közvetlenül az Orosz tanácsköztársaság határára illetve határáig kívánja hatalmi érdekszféráját kiterjeszteni. Ha kell s ez mindikább nyilvánvalóvá válik háború kirobbantása utján is. így oly hatalmas éket verhetne Anglia, Francia és az Orosz katonai szövetség fájába, mely ék okozta résen tervei szerint hozzáférhetne a romániai petróleum mezőkhöz is — ez ma még bizonytalan — vájjon a további terjeszkedése európa nyugati, tehát Anglia és Franciaország avagy Oroszország felé történik. A fasizmus tehát határozott célt követ s amennyiben a jelenlegi tevékenységét szinte az utolsó 24 órában a demokratikus államok egyszersminden- korra lehetetlenné nem teszik, úgy a világ népei oly rettenetes viíágpusztulás közepébe zuhannak, melyhez képest az 1914-18 évi világháború gyerekjátéknál nem volt egyébb. Az Angol és Francia demokráciák, amelyeknek végeredményben a bőrére megy a fasizta provokáció és terjeszkedés eddig is defenzívában voltak. Amilyen mértékben hajoltak meg Hitler és Mussolini erőszakos föllépése előtt, ugyanolyan mértékben nőtt a fasizmus agresszivitása. Talán a fontiekkel volt tisztába az Orosz tanácsköztársaság kormánya akkor, amikor a kirobbanás pillanata előtt Lengyelország moszkvai követének Potemkin helyettes külügyi népbiztos szept. 23-án hajnalban tudomására hozta egy jegyzékben, hogy amennyiben egyetlen lengyel katona átlépné Csehszlovákia határát, úgy Orosz és Lengyelország között érvényben levó megnem támadási szerződést azonnali hatállyal minden előzetes figyemleztetés nélkül megszűntnek tekinti és Lengyelországot megtámadja. Talán ezen föllépésnek köszönhető az, hogy Chamberlain angol miniszterelnök Hitlerrel megkezdett s ismét megalázást jelentő kapitulációs tárgyalását felszakitotta anélkül, hogy Hitler céljait szentesítette volna. Ugyancsak ennek tudható be az is, hogy a Csehszlovák köztársaság szept. 23-án önvédelmének biztosítása céljából az általános mozgósítást elrendelte. Az emberiség békéje valójában veszélyeztetve van a jelen órákban. Ezt a békét azonban a támadók, tehát a fasizta Német és Olaszország valamint vazallus államaik veszélyeztetik, mert világos tény az, hogy a Csehszlovák köztársaság éppen e támadás veszélye folytán csupán defenzív lépésekre kényszerült. Már most ennek dacára kétséges az vájjon a tervbe vett háború elmarad-e? Vájjon Németország, Magyarország, Lengyelország fasizta urai mindent — miként a kétségbeesett ha- zárdjátékosok — nem e egyetlen kártyalapra tesznek föl. Annyi bizonyos ha prezstizs- kérdést csinálnak úgy, bár eleve megsemmisülésre van ítélve akciójuk a háború elkerülhetetlen. Viszont ellenkező esetben tehát deferálásuk esetén saját területeiken éri őket igen-igen súlyos erkölcsi s nincs kizárva hatalmi vereség is. Bárhogyan is dől el tehát a vajúdó európa jelenlegi sorsa, annyi bizonyos, ennek vesztese csak a fasizta uralom lehet. Ettől fügetlenül, tény az hogy a békediktátum revízióra szorul. Igen ezt a nagyhatalmaknak keresztül kell vinni. Azonban e revíziót békés eszközökkel, s főleg az utódállamokban élő nemzetiségek népszavazása utján kell megvalósítani. Döntsön a nép a hovatarto- zandóságát illetőleg, lelki és fizikai külső nyomás és kényszer nélkül. Ekkor és csakis ekkor tudja eldönteni lelkiismerete, meggyőződése s létfenntartása érdekében mely állam kötelékébe kíván élni. Ez a döntés egyedüli igazságos megoldás, mig minden más döntés melyet szuronyok, ágyuk és repülőgépek provokálnak ki, csak pusztulásba való döntést hozhat. Egészen bizonyos az, hogyha a csehszlovákiai, romániai és jugoszláviai nemzetiségek azt fogják látni, tapasztalni, hogy Német, Magyar és Lengyelországban élő faj testvérei velük ellentétben nagyobb szabadságot élveznek. Jólétben élnek mindent elfognak ez esetben saját maguk is követni, hogy szeparatista törekvéseiket az anyaországhoz való csatlakozásukat e népszavazásokon keresztül is vigyék. De vájjon a fasizta államok elnyomó politikája. A nép nyomora — és itt nincs különbség német, magyar vagy lengyel között — alkalmas agitációs eszköz e erre, arra csak azt mondhatjuk aligha. Igen a fasizmust föl kell számolni. A fasizmus “hivatott vezéreinek diktatórikus uralkodási rendszerét, saját maguknak elsősorban demokratizálniuk fog kelleni és pedig az ország érdekében legelsősorban. Mert ellenkező esetben egészen bizonyos, hogy a kiprovokálandó háború elsősorban is társadalmi berendezkedésüket, uralmukat fogja is kel] is, hogy elsöpörje, a fölszabadulás, a szabadság az emberi fejlődés utjából. S lehetséges az erről saját maguk a fasizták fognak keserves tapasztalatokat szerezni. Ma nekik, holnap az ágyuknak, s holnapután a népnek hangzik majd a szava. Az uj és régi lapbizottság hétfőn este, október 17-én közös rendkívüli gyűlést tart. ! A szavak csak akkor jelentenek valamit, ha tettek követik ! i -------------------------------------- i I Mit tettél osztályod, a munkásosztály felszabadulásáért? i
