Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-10-15 / 1028. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-calss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879 VOL. XXVI. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1938 OKT. 15. NUMBER 1028 SZÁM NINCS KEGYELEM! Toom Mooney kérvényét eluta­sította a Supreme Court. Washingtonból jelentik, hogy az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága elutasította Tom Moo­ney fellebezési kérvényét, ami által elzárta minden további törvényes útját, úgy Mooney mint Billings kiszabaditási le­hetőségének. Mooney kérvénye csaknem egy esztendeig feküdt a felsőbi- róság porosodó aktái között. Már az elmúlt nyáron esedékes volt a birói döntés, amely felé nem csak Amerikában, de szer­te a világon sok millió szabad­ságszerető munkás nézett. A védelmi bizottság emberfö­lötti munkájának eredménye­ként, olyan érdeklődés kisérte a Mooney ügyet, hogy a felcsigá­zott közhangulat közepette, a Supreme Court jobbnak látta az aktákat eltemetve hagyni és csendesebb időben elő venni. A halogatás és eltusolási mód­szere már nem egy esetben vál- lott igy be. Az európai -kavaro- rodott állapotok és az amerikai base ball játékok lármája köze­pette, hozta meg az öreg embe­rek gyülekezete a döntést. Jobbat, kedvezőbbet már nem vártunk* tőlük. Hiszen azzal in­dokolták meg az elmúlt nyáron a döntés halasztást, hogy beál­lott a forrosóg. Mi megírtuk, hogy az öregurak agyára ment a hőség, akiknek nem fontos két embernek az ügye, két mun- kásmartirnak sorsa és szabad­sága, kiknek ártatlanságáról már meggyőződött az egész vi­lág. Elvégre csak két munkás­szervezőről van szó. Kjét olyan emberről, akiket a háborús hisztéria alatt a californiai tő­kések frame-uppoltak és 22 esz­tendővel ezelőtt ártalmatlanná tettek. Mooney, midőn a Supreme Court elé került az ügye, egy kiáltványban fordult az ameri­kai munkássághoz, melyben ar­ra kérte őket, hogy elutasítás esetén, nyúljanak az ÁLTALÁ­NOS SZTRÁJK fegyveréhez és szabadítsák ki börtönéből. A Supreme Court már dön­tött. Most a szabadságszerető és szervezett munkásságon van a sor. Mi, mint az IWW. tagjai, készen vagyunk bármikor nem csak Mooney, Billings, de Lind­way és az osztályharc minden rabjának szabadságáért harcol­ni és sztrájkolni és régen han­goztatjuk, hogy a tőkés igaz­ságszolgáltatástól, igazságot várin — balgaság! Sztrájkot nyert az IWW a detroiti WPA telepen MEGKAPTÁK AZ ELVESZÍTETT IDŐÉRT A FIZETÉST. —- VISSZAHELYEZTETTEK KÉT ELBOCSÁ.ITOTT MUNKÁST. ELISMERTÉK A BIZOTTSÉGOT ÉS NYÍLTAN VISELIK AZ IWW. JELVÉNYÉT. Detroit, Mich. (WNS.) — Az egyik itteni WPA telepen, a direkt akcióhoz kellett nyúlni a munkásságnak, hogy szoronga- tott helyzetén változtasson. Már napirenden volt az idő veszités és oly szigorú rendszabályozás, melyek között a munkások mo­zogni sem Jurták. így az elmúlt pénteken, sztrájkba léptek, ami­nek kapcsán, főbb követeléseiket kiverekedték. A/supervisor egyik besúgója,“*------------­már előre befújta, hogy mi forr és készül kirobbanni a munká­sok között és ennek volt betud­ható, hogy Ed Prebble super, a reggeli időszak helyett, csak déltájt jelent meg a munkán. Persze csak ő késett el és nem a munkások. A munkások ek­korra már megválasztották bi­zottságaikat, akik bátran és férfiasán állottak a későn jövő super elé — közölték vele kö­veteléseiket. A super távollétét viszont ar­ra használták fel, hogy a sztrájk kimondása után, a munkán tar­tották meg a sztrájkgyülést, megszervezték önmagukat és megválasztott bizottságokat he­lyeztek a kulcspozíciókhoz, mintegy önmagukat biztosítva arról, hogy urai maradhassanak a helyzetnek. Déltájban tehát, amint a su­per mutatkozott, a bizottság kö­zölte vele, hogy ha elkerülni akarnak egy miden telepre ki­terjedő sztrájkot, azonnal he­lyezze vissza a két elbocsájtott munkást, akiknek elbocsájtását, minden más megokolás ellenére is, a szervezkedéssel kapcsolták össze. Követelésükbe belefoglalták a pihenő idő alatti fizetést, a munkabizottság elismerését ki­ket, mint az IWW. szervezeté­hez csatlakozott szervezett mun­kások saját akaratukból válasz­tottak meg. Növekszik a szervezet. Az IWW. sztrájkolok elfog­lalták a stratégiailag fontos he­lyeket. őrszemeket állítottak a szerszámokhoz, hogy a munka- bénitás biztosítva legyen. A ko­pott és izzadtságtól szennyes munkaruhákra kitűzték a fé­nyes IWW. jelvényeket, mely­ek a havidijak kifizetésének a bizonyítékai. A bizottsági tago­kat, bizottsági jelvényekkel lát­ták el. Verlaine munkástárs, hatásos beszédet tartott a munkások­nak — ő is közöttük dolgozik — aki egyébként, a detroiti IWW. szervező bizottságnak az elnö­ke is. Az IWW. forradalmi programját megismerve, lelke­sedést és harcikészséget mutat­tak a munkások, e program vég­rehajtásához. A sztrájk, pár óra alatt tel­jes győzelemmel fejeződött be. Semmi kétségünk az iránt, hogy más telepeken, hasonló taktikával, hasonló eredménye­ket lehet elérni. Minden jel ar­ra vall, hogy a WPA. munkák állandósulnak és belátható időn belül az amerikai társadalmi életből ezt a kényszer munkát nem fogják tudni kiűzni. Nem, mert a munkásság szervezetlen­sége folytán, a munkaidőt ön­magától nem fogja annyira re­dukálni a tőkésosztály, hogy rendes munkákon elhelyezke­dést nyerhetnének a munkanél­küli milliók. A társadalmi és gazdasági rendszernek e kény­szer megoldását választotta a kapitalizmus és az Egy Nagy Szervezet hijján, a munkásság el kellett fogadja. Nem rajon­gunk mi a “kényszer” munká­ért sem az azon való szervezke­désért. De el kell ismernünk az adott helyzet adott viszonyait és úgy kell vennünk azokat, amint vannak, nem úgy, amint mi SZERETNÉNK, HOGY LE­GYENEK. Minden adottsága és rosszasága mellett is, a viszo­nyok és körülmények diktálta fegyvereket kell megragadnunk és azokat használnunk a mun­kásság javára. Kössük össze az aktivitást Az IWW. 310-330-as ipari szervezetei nem fognak megál- lani detroitban ennél az első kí­sérletnél, ami viszont nem be­folyásolhatja más városok cse­lekvéseit kedvezőtlenül. Meg kell keresnünk az egymás in­formálásának módját, ki kell cserélnünk a véleményeinket és szerzett tapasztalatokat, hogy azoknak ismerete által, orszá­gos akciók lebonyolításához fog­hassunk hozzá. Csoport titkár. EGY BESZÁMOLÓ Konvenciónk határozata ér­telmében, a Bérmunkás lapbi­zottsága élt az alkalommal és a Hamiltonban lerendezett Otthon avatási ünnepéllyel kapcsolato­san terepszemlét tartott. Sok volna és lapunk szűk ter­jedelme meg sem engedi, annak a sok tapasztalatnak elmondá­sát, amit a néhány napos Cana­da; látogatás nyújtott. Igaz, hogy csak egy kis viz választja el tőlünk — évtizedek óta az Egyesült Államokban élő magyar munkásoktól azt az or­szágot, melyet gazdasági össze­tételében, társadalmi szokásai­ban és minden egyébben euró­painak sem nevezhetünk. Canada magyar munkásságá­nak túlnyomó többsége, a hábo­rú után Magyarországról kiván­dorolni kényszerült magyar munkásokból áll, akik — nem úgy mint a békebeli kivándorol­tak — csak keserűséggel, un­dorral és megvetéssel gondol­nak vissza a maguk mögött ha­gyott magyarországi állapotok­ra. A magyar reakciónak minden eddigi igyekezete sem járt oly sikerrel, hogy betereljék a ca- nadai magyarságot, akár haza­fias, akár egyházi testületekbe. Sikert kizárólag, kommunista “elvtársaink’ értek el odaát, akik álnevüket más álnevekkel felcserélve boldogították a ca- nadai magyar munkásokat mindaddig, amíg ők maguk kö­zül kitermelték azt a vezetősé­gi garnitúrát, mely ha nem is rosszabb, de semmiesetre sem jobb, mint az amerikai magyar pártvezérek, de annyi előnye mégis van, hogy “hazai” gyárt­mányú. Hamiltoni terepszemlénk azt mutatja — és az ottani helyzet nagyban általános canadai hely­zet is — hogy a nyüzsgő ma­gyar mozgalmi és társadalmi életnek, csakúgy megvannak a maga bajai és ellentétei, mint bármely amerikai magyar vá­ros munkásságának. Az Otthon avatás, bár anya­giakban sikeres volt és a há­rom napos ünnepélynek, össze­sen több mint ezer látogatója volt, belső ellentétektől és sajá­tos bajoktól nem mentes. Az ünnepélyt bevezető há­romszáz terítékes bankett szín­tiszta munkásközönsége az íz­letes ételek mellett olyasmit is kapott, aminek utóize tovább lesz érezhető e sorok Írójánál, mint az ízletes csirkesült. “Egységfront” szokás szerint mindenki álarcot öltött magára. Állami politikusok, City Mana­(Folytatás a 6-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents