Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-07-09 / 1014. szám

1938 julius 9. BÉRMUNKÁS 5 oldal ^ "Szervezés" — "Nevelés7' — "Felszabadulás" W ^ W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága y/ ^ y/ Csődött mondott patent pirula Az Olvasók Köréből Az Uj Osztás egyik újfajta patent orvossága a CIO volt, mellyel a termelési rendszerben beállott emésztési zavarokat akarták elhárítani. A patent or­vosságok lényegét jól ismerjük. A patent orvosság sohasem a betegség okaira nyújtanak or­voslást, hanem a felületes ba­jok ideiglenes eltüntetésére, melyek azután később még na­gyobb mértékben mutatkoznak. Egy ismert orvos véleménye szerint ha az összes forgalom­ban levő patent orvosságokat a tengerbe öntenék a halak fel­fordulnának tőlük. A patent orvosság tehát mé­reg. Cukorkába burkolt méreg. Az egyik nagyon elterjedt cso­koládés hashajtóban közönsé­ges patkány méreg van. De az­ért milliószámra használják mert nem tudják, hogy mi az. Az Uj Osztás csokoládés pirulá­ja a CIO melyet szintén millió- számra nyeltek le már eddig is és láthatólag még tovább is fog­ják használni. Nézzük hát csak meg milyen gyógyító hatása volt eddig, hogy megállapítani tudjuk, hogy használata milyen eredményeket hozhat a jövőre. A CIO mint patent orvosság a régi szakszervezeti tehetet­lenséggel szemben uj harci erőt kellett teremtsen, a munkanél­küliek munkába állítására a rö- videbb munkaidővel, a munká­ban levők életszínvonalának emelésével a magasabb munka­bérekkel és a több mint negy­ven millió szervetlennek na­gyobb részének megszervezésé­vel. Mindezekben az alapvető kérdésekben a CIO már eddig is csődöt jelentett be és teljes csődje kikerülhetetlen. A CIO mindjárt a kezdetben elvileg csődöt mondott, mert nem nyújtott semmiféle uj szer­vezkedési formát. Az idejét múlta szakszervezeti ideáliz­mus volt a lelki alapja a CIO- nak, melyhez a látszólagos for- radami köntösbe burkolt régi politikai pártalakulatok hangos hozzácsatlakozása csak az elvi csőd gyors ütemét sitették. Gyakorlatilag szintén csődöt mondott a CIO. Nem ért el egy­etlen egy gyakorlati harcban olyan számottevő eredményt mely a régi szakszervezet fölé emelhette volna. A zöld asztal­nál aláirt vezérkari szerződések, az össztagság jogainak a sárba tiprása, a tagság lázadása a tagsági dijak befizetése ellen, határozott bizonyítéka a gya­korlati csődnek. Számbelileg szintén csődöt mondott a CIO. Tagságának több mint kétharmad részét a szakszervezetektől vette át. Több millió dolláros szervezési alappal arányag nagyon csekély számú tagot szervezett a szer­vezetlenek nagy táborából. A taglétszámának fele még ma is féllábbal a CIO-ban féllábbal az AFofL.-ben van. Ha tehát a burkot az Uj Osz­tás patent orvosságáról leütjük, látni fogjuk, hogy semmi más mint egy régi fajta a piacon már kiselejtezett hasznavehe­tetlen valami, mellyel már a gazdasági bajok kiütéseit pil­lanatnyilag sem lehet eltüntet­ni. A társadalmi bajok okai a termelés menetében vannak. A termelés menetében változás a bajok orvoslása csak úgy le­hetséges, ha a termelés mene­tét megváltoztatjuk. A terme­lésben a hiba és baj ott van, hogy az a magántulajdon rend­szere alapján történik. A ter­melés bajaira az egyedüli or­vosság a termelés társadalmi irányítása, a termelt javak tár­sadalmi kontrolja és elosztása, a termelési eszközök köztulaj­donba való helyezése. Ezt pedig nem lehet semmi féle patent orvossággal végre­hajtani, ehhez egy modern technikai eszközt az Egy Nagy Szervezet képezi, melyhez a tö­megek csatlakozása adja meg a forradalmi erőt. Addig mig a munkás tömegek ennek tudatá­ra nem ébrednek, újabb és új­abb patent orvosságokat nyelei­nek le velük. GULYÁS PIKNIK NEW YORKBAN! Julius 17-én vasárnap egész nap az ismert Edenwald er­dőben, kirándulást tartanak az IWW. new yorki tagjai, ahol minden a régi jó világ­ban szokott módszer szerint lesz intézve. Aki tehát egy kellemes napot akar eltölteni jöjjön julius 17-én az Eden­wald erdőbe. Munkástársaink figyelmét felhívjuk, hogy bent az erdőben, ahol a régi forrásvíz volt fogjuk fölütni tanyánkat, oda jöjjön min­denki. Útirány: a Lexington Ave. “White Plains Road’’ subway veendő a 233-ik uecáig és on­nan a “Dyer Ave. Bus” a Platt Aveig ahonnét néhány perc séta be az erdőbe. Fi­gyeljétek a jelző táblákat. Tisztelt szerkesztőség! Amint látom az én előfizeté­sem is lejárt, tehát it küldök 1 dollárt újra megújítom egy fél évre. A múltkor sem volt tehet­ségem, hogy hosszabb időre ren­deljem meg és most sem, mert mit habozzak, ha az ember nem dolgozik hát nincsen pénze még kenyérre sem. De amióta ez or­szágban vagyok igaz annak még csak rövid két éve, mégis fon­tosabbnak és nem heti hanem minden napi betevő falatnak szükséges volna egy ilyen for­radalmi munkás lap, minden dolgozni akaró munkásnak. Sze­retnék igy szólni: Kedves Mun­kástársak! énis csak szegény munkás embernek születtem en­gem is a drága felejthetetlen jó sors dobott ide Horthy földről az-az az én szülőhazámból, ba­jos volna nekem mint zöld em­bernek még többet szólnom, elég most ennyi, örülök, hogy megtaláltam itten azt a lapot amire nekem nagy szükségem van, de nem rsak nekem hanem mindnyájunknak is mert mióta én azt ismerem minden egyes lap és minden egyes betűje meg­van nekem őrizve. Azóta ez az én bibliám. Kedves munkástársak ha azt akarjuk, hogy e földön csak az legyen az ur aki dolgozik. Ha azt akarjuk, hogy nem a dolgo­zót,, hanem a herét pucoljuk ki mert aki nem dolgozik, nem épit, nem gyűjt, csak élnek a meggyüjtött mézen mint a he­rék. Össze kell fognunk tömö­rülni itt a helyünk egy ilyen szervezetben mint az Industrial Workers of the World. És ha majd minden munkás ott lesz, szebben fog hangzani, hogy ROMBOLÓK VAGYUNK! . . . Maradtam továbbra is a Bér­munkás olvasója E. Kovács New Brunswick Szerkesztői megjegyzés: Bár­milyen küzdelmes és göröngyös is az utunk, ilyen levelek azt igazolják, hogy jó utón hala­dunk lapunk a “Bérmunkáson” keresztül végzett nevelő mun­kának van eredménye és gyü­mölcse. Nemcsak New Bruswic- kon vannak ilyen Kovácsok, vannak, kell legyenek más ma­gyar kolóniákban is. Keresni és megtalálni kell őket, hogy nö­veljük olvosóink táborát velük és sorozzuk az uj harcosokat az ipari forradalmárok táborába. Eső után köpenyeg Az illegális Német szervezetek uj taktikái. A “Schiffahrt” cimü illegális németországi lapban, — mely­et a tengerszállitó munkások je­lentetnek meg — oyan munka- program látott napvilágot, mely mellett, nem haladhatunk el szó nékü. A nevezett szervezet felöleli a tengerszállitás, folyami hajó­zás és rakparti munkások milli- táns részét, akik nem csak hogy nem akarnak belenyugod­ni, Hitlerék általi eltiportságuk- ba, de keresik a leghelyesebb cselekvés módját is oly erő ki- fejlesztésére, ami által önmagu­kat felszabadítani lesznek képe­sek. “Valamennyiünk közös ér­dekében olyan gazdasági szer­vezetet kell létesítenünk és újjáépítenünk, melyek mint szabadszervezetek, nem csak erőhöz juttatnak bennünket, de az építkezés időszakában, megvédelmeznek, a Náci spic­lik és rendőrök befurakodása ellen is. Mi németországi ten­geri és folyami hajósok, rak­parti munkások és vasúti szállító munkások, a követ­kezőkben állapodtunk meg: 1. — Mindazok, kik a fent- nevezett csoportok közül ki- akarjá venni részüket az épí­tő munkából. megszakítani minden összeköttetést bármi­nemű politikai párttal vagy csoporttal, azokban semmine­mű aktivitást ki nem fejte­nek. 2. — Csatlakozás esetén ígéretet tesznek arra, hogy frakcióharcokat nem szítnak, azokban részt nem vesznek illegális tagságuk idejében és kilépés által szakítanak meg mindennemű összeköttetést olyan politikai párttal, mely a gazdasági szervezet fölötti uralomra törekszik. 3. — Kötelezi magát arra is, hogy csak olyan röpirat és irodalom terjesztésére vállal­kozik, melyeket hivatalosan eismer, pecséttel láttamoz a szervezetünk, az EFT. (Inter­national Transport Federa­tion)”. Végre valahára a német mun­kásságnak legalább egy rétege felismerte azt az utat, melyen haladniuk kell. Ha Hitler előtt jutnak el a német munkások számottevő részben ehez a fel­ismeréshez, akkor most már nem kellene eső után köpönyeg. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegitik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a Munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. /

Next

/
Thumbnails
Contents