Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-07-09 / 1014. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1988 julius 9. TARCA Lina néni hagyatéka Irta: Farkas Antal A mi nemzetségi találkozón­kat még a régi jó időkben sem engedélyezték a közrendészeti hatóságok megfelelő erők hiá­nyában és igy csak egy-két vár­megyére kiterjedő, úgyszólván zártkörű családi összejövetelre szorítkoztunk a politikai kérdé­sek kikapcsolásával. Egyébként is teljesen épkezü-lábu, rendes kenyérkeresetü emberek vol­tunk, akik még a terített asz­tal mellett sem fanyalodtunk szalmacséplésre, lévén közöt­tünk olyan éles elméjű atyánk­fia is, aki a napokra nyúló csa­ládi találkozót minden testi és lelki kimerülés nélkül kibírta és egy hét után ezzel a biztatással emelkedett föl ülőhelyéből: —Talán már le is pihenhet­nénk egy-két órára: holnap is nap lesz! . . . Eezeken a találkozókon esett szó leginkább arról a fontos kérdésről, hogy miért maradt vén lány Lina néni? Nagyon sokat beszéltek erről, a velejére én már nem is emlékszem, hi­szen ez engem, mint útipog­gyásznak odacipelt suttyódiá­kot, nem is érdekelt, de azt vi­lágosan tudom, még ma is, hogy azért maradt vén lány, mert nem vették el. Hát ez már az ő baja vagy szerencséje volt, nyugodjék bé­kében ! Elég az hozzá, hogy Li­na néni a mi városunkban la­kott és oda tartozott a mi fe­ledhetetlen gyermekkori emlé­keink közé. Váratlan megjele­nése még a legharciasabb csa­takiáltásokkal fűszerezett kis­dedjátékainkat is elnémította: — Csitt, te! Itt van Lina né­ni! Rögtön elástuk a harci bár- dokat és besompolyogtunk a szobába, hogy egy kicsit meg­bámulhassuk Lina nénit. Meg kell adni, hogy akkoriban Lina néni a mi városunkban mindig látványosságszámba ment. Hol volt még akkor a mozi! És mi Lina nénit a rokonság fejében mindig ingyen láthat­tuk. Milyen divatosan, micsoda pompával öltötzött ez a gazdag de a fösvénységről még híresebb vénkisasszony! Az öltözéke a krinolin után következő első di­vat volt és a kalapja mindig va­lami poétikus elgondolás, vala­mi megrögzött, azaz megrögzi- tett álom, a tollaknak, a virá­goknak, a drótoknak, a lószőr­nek és szalmának költői keve­réke. Mondom, akkoriban Lina né­ni egész lénye pótolta nekünk a mozit: lestük, vártuk, bámul­tuk élvezése után beszélgetünk róla. Amikor magyar-órán Las­ka tanár ur azt kérdezte tőlünk hogy no, ki, milyen megbámul- nivalót látott már életében, én a plafonig billegetett ujjakkal ugrottam föl a pádból: — No mit láttál már? — Lina nénit, tanár ur ké­rem. Laska tanár ur biccentett a fejével. — Az is valami, fiam. Hát még? Több nevezetsséget nem tud­tam fölsorolni. (A képviselőn­ket akkor még nem láttam.) Később hallottam csak Laska tanár urnák, aki egyúttal mu- zeum-őr is volt nálunk, a Lina nénire vonatkozó nyilatkozatát: — Szeretném megkérni a ke­zét. — Megbolondultál. Magad ré­szére ? — Dehogy! Múzeumunk szá­mára. És mi milyen vitába kevered­tünk egy-egy vizitelés után! — Láttátok? Lina néni fején ma egy szarkafészek volt. — Nem igaz! Látszik, hogy beszekundáztál állattanból: az nem szarkafészek, az gólyafé­szek! — Miért nem mondjátok már hogy gólyák is kelepeltek ben­ne? — Az úgy se hallanék a Lina néni kelepelésétől. — Csönd! Itt csupán vércse­fészekről van szó, fogadjunk! — Fogadok, de Lina néni döntse el a fogadást. Megnőttünk és mielőtt mi is megvénültünk volna. Lina né­nit kikisértük a családi kriptá­ba. A rokonság szeme koppant. Lina néni mindent jótékonycél­ra hagyott — a kalapjai kivéte­lével. Ezeket Málcsi húgom örö­költe, akitől a világháborút kö­vető évtizedekben minden kalap Sárira szállott. Sárika húgomról most esett szó, hogy lent jártam köztük. Arra emlékszem, hogy szép kis­lány volt. — Szép asszony az ma is. Az­tán az urát is jól választotta. — Kicsodáné lett? — A kehes Sánta vette el aki harmadéve dőlt ki a vármegyé­től, de mint rendes ember, a szolgálati idejét kitöltötte. Gyermek nem maradt. — Sárika gyászol? — Inkább divatozik, mert tu­dod, egy kicsit divatbolond. A legfrissebb párizsi modelleket ő mutatja be nálunk! — Futja a nyugdíj? — úgy látszik. És láttam Sárikát délelőtt, délután, láttam korzón, színház­ban, uzsonnán és vacsorán: a kalapja mindig más volt. Lásd ez az utolsó párizsi di­vat. Úgy hívják, hogy kocsis­kalap. Ismered. — Jobban, mint te. Lina né­ni korában, amikor ugyanezt a kalapot ő hordta a fején, mi úgy hivtuk, hogy pipiske-kalap. Hiába, ezek a kalapok sohasem vénülnek meg, csak a viselőjük. Tovább nem beszélgethettünk mert Lina néni örököse Sárika köztünk mosolygott . . . CSALÁDI KIRÁNDULÁS Az IWW. celevandi ma­gyar tagjai és rokonszenvezői julius 17-én vasárnap CSALÁDI KIRÁNDULÁST rendeznek a Tarpai farmon. Útirány: a 14-es ut a Forbes Roadig. A Forbes roadon bal­ra az ut a Tarpai farmnál ér véget. Szent-Györgyi pro­fesszor az uj iskoláért “Tanulókoromban nagyon be­csaptak, hiába tanítottak a sok adatot, számot, hiába rabolták el sok időmet tanulással” — mondta Szent-Györgyi profesz- szor a bőrklinika zsúfolásig megtelt tantermében “a könyv­ről és tanításról” tartott előa­dásán. Természettudományos szem­pontból nézve — mondotta —, az ember összekötő kapocs a múlt és a jövő között. Feladata hogy egyrészt az életet adja to­vább, szaporodjon, másrészt a tudást, erkölcsöt vigye tovább: tanítson. A tanítás főeszköze a könyv. Sokféle könyv van. Eze­ket szeretni kell, olvasni kell, olyan könyv azonban, amelyet meg is kellene tanulni, ninc§. A könyv épp arra való, hogy ne kelljen megtanulni. A köny­vet használni kell tudni. Az agy nem arra való, hogy mindenfé­le felesleges adatot felraktároz­zon, hanem arra, hogy a dolgo­kat átélje, hogy gondolkodni tudjunk vele s a nagy össze­függéseket meglássuk. Tanítás­ra akkor használjuk jól a köny­vet, ha eredménye jó, ha piros­pozsgás, egészséges, egyenes te­kintetű gyermekeket nevel, kik becsületesek akkor is, ha nem látják őket, akik nemcsak ven­ni, hanem adni is tudjanak. Ta­nítsák meg gondolkodni a gyer­mekeket, tanítsák meg a könyv szeretetére. Mit termel ki ezzel szemben a mai iskola? Görnyedthátu, szükmellü, rövidlátó, megaláz­kodó embert, aki a vizsgákon reszket, ha gondolkodni kell, akikből teljesen ki van irtva a minden gyermekben még meg­levő szellemi éhség. Lélekgyilkosság az, ami ma az iskolában folyik. A diákok nagyrésze csak azért tanul, hogy diplomát kapjon, hogy en­nek segítségével jó nyugdíjas állást kapjon, amelyet legszíve­sebben a nyugdíj elérésénél kez­dene. A tanterv rákényszeríti a tanárokat, hogy a történelem száraz adatok és évszámok hal­maza legyen. Az irodalomtól megundorodik az ember, a nyolcévi latin tanulás alatt pe­dig nem a klasszikusok szelle­mébe, hanem a grammatikába merülünk bele. Foglalkozni kell a tanítás módjával, mert gyer­mekeink életének, nemzetünk létének kérdése ez. Érdekes és szellemes előadá­sát azzal fejezte be Szen-Györ- gyi professzor, hogy nem a kö­zépiskolai tanárok felelősek ez­ért a tanításért, mint ahogy előadása nem akart vád lenni senki ellen, mert mindnyájan felelősek vagyunk azért, hogy Egynek a sérelme, valamennyinek a sérelmét jelenti. Az ellenféllel szemben, mindig munkástársadnak van igaza! BIZTATÁS Barátaim ti kedves tölgyek nyírek, ne féljetek: a szélvész elcsitul. A földbe nem jut semmiféle méreg s a vad harag leggyorsabban kiful. A szörnyű vész, az értelmetlen átok kiadja egyszer esztelen hevét, a szélben én hozzátok felkiáltok s kihirdetem a béke szent nevét. A szél a zsarnok, hontalan tekergő nem dúlhat igy, elvész emléketlen . . barátaim, ti fák, te kedves erdő — nem győzhet az, kiben nincs értelem ki bárgyú gyülölséggel egyre támad; az önmagát emészti végül el, igy győz a meggyötört konok sovány had s bimbót, gyümölcsöt ágakat növel. Az orkán napról-napra gyöngül ernyed, de izmosabb naponta minden ág, a szélnek hát adjunk könnyű kegyelmet, vad szégyenével hadd fusson tovább. Hárs László közömbösen megyünk el egy ilyen nagyfontosságu kérdés mellett. Dr. S. I. HELYREIGAZÍTÁS. A szerkesztő tévedése foly­tán, a clevelandi taggyűlést, az elmúlt csütörtökre hirdettük be. Most kívánjuk a tévedést olyként helyrehozni, hogy nem az elmúlt csütörtökön, hanem julius 7-én csütörtökön lesz a magyar IWW.-isták rendes ha­vi gyűlése, melyre a tagok meg­jelenését kérjük. UCCAI GYŰLÉSÜNK. A szakadó eső miatt, a nyári uccai gyűlések sorozatát, az el­múlt pénteken nem bírtuk meg­kezdeni. Most pénteken este a Buckeye roadon levő üres tel­ken, 123 és 125 uccák között az uccai gyűlést megfogjuk kez­deni. Felkérjük olvasóinkat és tagjainkat, hogy a gyűlésen megjelenni és érdekében agi­tálni szíveskedjenek. A nyári hónapok alatt, a lap­bizottság minden második szom­baton este tartja gyűléseit a szokott helyen. Most szombaton este gyűlés lesz, melynek figye­lembe vételét kérjük a tagoktól. Beérkezett előfizetések julius hó 5-ig. L. Fischbein, N. York ____ 1 J. Feczkó, N. York __ 1 G. Bakos, L. Angeles ........... 1 J. Nyirán, Cleveland ........... 1 J. Gatnarik, Pittsburgh ....... 1 Wm. Munkácsi, Bethlehem .. 2 F. Pelárgus, N. York ........... 1 G. Drágos, Carteret ............. 3 J. Homer, Belair ................... 1 A. Kucher, Pittsburgh ......... 1 L. Török, Lethbridge ........... 1 E. Kovács, N. Brunswick ..... 1 Mr Fekete, Coraopolis ......... 2 Zára-Török, Chicago ....... 4 A. Wiener, Cleveland ............ 3 Felülfizetések julius 5-ig. IWW. Csop. Cleveland .... 40.00 IWW. Csop. Akron ....... 20.00 IWW. Csop. Chicago ..... 20.00 L. Török, Leithbridge............25

Next

/
Thumbnails
Contents