Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-07-09 / 1014. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1988 julius 9. TARCA Lina néni hagyatéka Irta: Farkas Antal A mi nemzetségi találkozónkat még a régi jó időkben sem engedélyezték a közrendészeti hatóságok megfelelő erők hiányában és igy csak egy-két vármegyére kiterjedő, úgyszólván zártkörű családi összejövetelre szorítkoztunk a politikai kérdések kikapcsolásával. Egyébként is teljesen épkezü-lábu, rendes kenyérkeresetü emberek voltunk, akik még a terített asztal mellett sem fanyalodtunk szalmacséplésre, lévén közöttünk olyan éles elméjű atyánkfia is, aki a napokra nyúló családi találkozót minden testi és lelki kimerülés nélkül kibírta és egy hét után ezzel a biztatással emelkedett föl ülőhelyéből: —Talán már le is pihenhetnénk egy-két órára: holnap is nap lesz! . . . Eezeken a találkozókon esett szó leginkább arról a fontos kérdésről, hogy miért maradt vén lány Lina néni? Nagyon sokat beszéltek erről, a velejére én már nem is emlékszem, hiszen ez engem, mint útipoggyásznak odacipelt suttyódiákot, nem is érdekelt, de azt világosan tudom, még ma is, hogy azért maradt vén lány, mert nem vették el. Hát ez már az ő baja vagy szerencséje volt, nyugodjék békében ! Elég az hozzá, hogy Lina néni a mi városunkban lakott és oda tartozott a mi feledhetetlen gyermekkori emlékeink közé. Váratlan megjelenése még a legharciasabb csatakiáltásokkal fűszerezett kisdedjátékainkat is elnémította: — Csitt, te! Itt van Lina néni! Rögtön elástuk a harci bár- dokat és besompolyogtunk a szobába, hogy egy kicsit megbámulhassuk Lina nénit. Meg kell adni, hogy akkoriban Lina néni a mi városunkban mindig látványosságszámba ment. Hol volt még akkor a mozi! És mi Lina nénit a rokonság fejében mindig ingyen láthattuk. Milyen divatosan, micsoda pompával öltötzött ez a gazdag de a fösvénységről még híresebb vénkisasszony! Az öltözéke a krinolin után következő első divat volt és a kalapja mindig valami poétikus elgondolás, valami megrögzött, azaz megrögzi- tett álom, a tollaknak, a virágoknak, a drótoknak, a lószőrnek és szalmának költői keveréke. Mondom, akkoriban Lina néni egész lénye pótolta nekünk a mozit: lestük, vártuk, bámultuk élvezése után beszélgetünk róla. Amikor magyar-órán Laska tanár ur azt kérdezte tőlünk hogy no, ki, milyen megbámul- nivalót látott már életében, én a plafonig billegetett ujjakkal ugrottam föl a pádból: — No mit láttál már? — Lina nénit, tanár ur kérem. Laska tanár ur biccentett a fejével. — Az is valami, fiam. Hát még? Több nevezetsséget nem tudtam fölsorolni. (A képviselőnket akkor még nem láttam.) Később hallottam csak Laska tanár urnák, aki egyúttal mu- zeum-őr is volt nálunk, a Lina nénire vonatkozó nyilatkozatát: — Szeretném megkérni a kezét. — Megbolondultál. Magad részére ? — Dehogy! Múzeumunk számára. És mi milyen vitába keveredtünk egy-egy vizitelés után! — Láttátok? Lina néni fején ma egy szarkafészek volt. — Nem igaz! Látszik, hogy beszekundáztál állattanból: az nem szarkafészek, az gólyafészek! — Miért nem mondjátok már hogy gólyák is kelepeltek benne? — Az úgy se hallanék a Lina néni kelepelésétől. — Csönd! Itt csupán vércsefészekről van szó, fogadjunk! — Fogadok, de Lina néni döntse el a fogadást. Megnőttünk és mielőtt mi is megvénültünk volna. Lina nénit kikisértük a családi kriptába. A rokonság szeme koppant. Lina néni mindent jótékonycélra hagyott — a kalapjai kivételével. Ezeket Málcsi húgom örökölte, akitől a világháborút követő évtizedekben minden kalap Sárira szállott. Sárika húgomról most esett szó, hogy lent jártam köztük. Arra emlékszem, hogy szép kislány volt. — Szép asszony az ma is. Aztán az urát is jól választotta. — Kicsodáné lett? — A kehes Sánta vette el aki harmadéve dőlt ki a vármegyétől, de mint rendes ember, a szolgálati idejét kitöltötte. Gyermek nem maradt. — Sárika gyászol? — Inkább divatozik, mert tudod, egy kicsit divatbolond. A legfrissebb párizsi modelleket ő mutatja be nálunk! — Futja a nyugdíj? — úgy látszik. És láttam Sárikát délelőtt, délután, láttam korzón, színházban, uzsonnán és vacsorán: a kalapja mindig más volt. Lásd ez az utolsó párizsi divat. Úgy hívják, hogy kocsiskalap. Ismered. — Jobban, mint te. Lina néni korában, amikor ugyanezt a kalapot ő hordta a fején, mi úgy hivtuk, hogy pipiske-kalap. Hiába, ezek a kalapok sohasem vénülnek meg, csak a viselőjük. Tovább nem beszélgethettünk mert Lina néni örököse Sárika köztünk mosolygott . . . CSALÁDI KIRÁNDULÁS Az IWW. celevandi magyar tagjai és rokonszenvezői julius 17-én vasárnap CSALÁDI KIRÁNDULÁST rendeznek a Tarpai farmon. Útirány: a 14-es ut a Forbes Roadig. A Forbes roadon balra az ut a Tarpai farmnál ér véget. Szent-Györgyi professzor az uj iskoláért “Tanulókoromban nagyon becsaptak, hiába tanítottak a sok adatot, számot, hiába rabolták el sok időmet tanulással” — mondta Szent-Györgyi profesz- szor a bőrklinika zsúfolásig megtelt tantermében “a könyvről és tanításról” tartott előadásán. Természettudományos szempontból nézve — mondotta —, az ember összekötő kapocs a múlt és a jövő között. Feladata hogy egyrészt az életet adja tovább, szaporodjon, másrészt a tudást, erkölcsöt vigye tovább: tanítson. A tanítás főeszköze a könyv. Sokféle könyv van. Ezeket szeretni kell, olvasni kell, olyan könyv azonban, amelyet meg is kellene tanulni, ninc§. A könyv épp arra való, hogy ne kelljen megtanulni. A könyvet használni kell tudni. Az agy nem arra való, hogy mindenféle felesleges adatot felraktározzon, hanem arra, hogy a dolgokat átélje, hogy gondolkodni tudjunk vele s a nagy összefüggéseket meglássuk. Tanításra akkor használjuk jól a könyvet, ha eredménye jó, ha pirospozsgás, egészséges, egyenes tekintetű gyermekeket nevel, kik becsületesek akkor is, ha nem látják őket, akik nemcsak venni, hanem adni is tudjanak. Tanítsák meg gondolkodni a gyermekeket, tanítsák meg a könyv szeretetére. Mit termel ki ezzel szemben a mai iskola? Görnyedthátu, szükmellü, rövidlátó, megalázkodó embert, aki a vizsgákon reszket, ha gondolkodni kell, akikből teljesen ki van irtva a minden gyermekben még meglevő szellemi éhség. Lélekgyilkosság az, ami ma az iskolában folyik. A diákok nagyrésze csak azért tanul, hogy diplomát kapjon, hogy ennek segítségével jó nyugdíjas állást kapjon, amelyet legszívesebben a nyugdíj elérésénél kezdene. A tanterv rákényszeríti a tanárokat, hogy a történelem száraz adatok és évszámok halmaza legyen. Az irodalomtól megundorodik az ember, a nyolcévi latin tanulás alatt pedig nem a klasszikusok szellemébe, hanem a grammatikába merülünk bele. Foglalkozni kell a tanítás módjával, mert gyermekeink életének, nemzetünk létének kérdése ez. Érdekes és szellemes előadását azzal fejezte be Szen-Györ- gyi professzor, hogy nem a középiskolai tanárok felelősek ezért a tanításért, mint ahogy előadása nem akart vád lenni senki ellen, mert mindnyájan felelősek vagyunk azért, hogy Egynek a sérelme, valamennyinek a sérelmét jelenti. Az ellenféllel szemben, mindig munkástársadnak van igaza! BIZTATÁS Barátaim ti kedves tölgyek nyírek, ne féljetek: a szélvész elcsitul. A földbe nem jut semmiféle méreg s a vad harag leggyorsabban kiful. A szörnyű vész, az értelmetlen átok kiadja egyszer esztelen hevét, a szélben én hozzátok felkiáltok s kihirdetem a béke szent nevét. A szél a zsarnok, hontalan tekergő nem dúlhat igy, elvész emléketlen . . barátaim, ti fák, te kedves erdő — nem győzhet az, kiben nincs értelem ki bárgyú gyülölséggel egyre támad; az önmagát emészti végül el, igy győz a meggyötört konok sovány had s bimbót, gyümölcsöt ágakat növel. Az orkán napról-napra gyöngül ernyed, de izmosabb naponta minden ág, a szélnek hát adjunk könnyű kegyelmet, vad szégyenével hadd fusson tovább. Hárs László közömbösen megyünk el egy ilyen nagyfontosságu kérdés mellett. Dr. S. I. HELYREIGAZÍTÁS. A szerkesztő tévedése folytán, a clevelandi taggyűlést, az elmúlt csütörtökre hirdettük be. Most kívánjuk a tévedést olyként helyrehozni, hogy nem az elmúlt csütörtökön, hanem julius 7-én csütörtökön lesz a magyar IWW.-isták rendes havi gyűlése, melyre a tagok megjelenését kérjük. UCCAI GYŰLÉSÜNK. A szakadó eső miatt, a nyári uccai gyűlések sorozatát, az elmúlt pénteken nem bírtuk megkezdeni. Most pénteken este a Buckeye roadon levő üres telken, 123 és 125 uccák között az uccai gyűlést megfogjuk kezdeni. Felkérjük olvasóinkat és tagjainkat, hogy a gyűlésen megjelenni és érdekében agitálni szíveskedjenek. A nyári hónapok alatt, a lapbizottság minden második szombaton este tartja gyűléseit a szokott helyen. Most szombaton este gyűlés lesz, melynek figyelembe vételét kérjük a tagoktól. Beérkezett előfizetések julius hó 5-ig. L. Fischbein, N. York ____ 1 J. Feczkó, N. York __ 1 G. Bakos, L. Angeles ........... 1 J. Nyirán, Cleveland ........... 1 J. Gatnarik, Pittsburgh ....... 1 Wm. Munkácsi, Bethlehem .. 2 F. Pelárgus, N. York ........... 1 G. Drágos, Carteret ............. 3 J. Homer, Belair ................... 1 A. Kucher, Pittsburgh ......... 1 L. Török, Lethbridge ........... 1 E. Kovács, N. Brunswick ..... 1 Mr Fekete, Coraopolis ......... 2 Zára-Török, Chicago ....... 4 A. Wiener, Cleveland ............ 3 Felülfizetések julius 5-ig. IWW. Csop. Cleveland .... 40.00 IWW. Csop. Akron ....... 20.00 IWW. Csop. Chicago ..... 20.00 L. Török, Leithbridge............25
