Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-10-08 / 1027. szám
1938 október 8. BÉRMUNKÁS 5 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. A józan ítélőképesség: megőrzése A mai zilált társadalmi ese-1 mények közepette nagy megerőltetésbe kerül a józan ítélő-j képesség megőrzése. Mi IWW.- isták, mint a forradalmi Munkásmozgalom élcsapata azt val- lottuk és ma is valljuk, hogy minden háború a kapitalizmus érdekét szolgálja és a munkásságnak nyomort, szenvedést és halált okoz, következetesen a munkásságnak állást kell foglalni minden háborús uszítás ellen. Igen ám, de a jelek szerint a most készülőben levő háború — úgy mondják — nem amolyan közönséges kapitalista háború, ebben a “demokrácia fog szemben állni a fasizmussal”. Mit tegyünk tehát ez esetben? Ha kitudnánk magunkat közösíteni a környezetünkből és eltudnánk zárkózni a történendők tudomás vétele elől: ha nem állnánk a környezetünk befolyása alatt, akkor még mindig az a leghelyesebb álláspont, hogy “LE MINDEN HÁBORÚVAL”! A jelen társadalomban csak egyetlen háború igazolt: az elnyomottak harca az elnyomók ellen. És ebben a harcban minden fegyver igazolt. De viszont, — különösen ha az európai eseményeket figyeljük — felmerül az a kérdés, hogy: “a fasizmus és demokrácia harcában” megmaradhatunk-e ezen rideg, osztályszempontból kétségtelenül igazolt, de az általános viszonyok által megdönteni látszó álláspont mellett? Mielőtt érdemleges választ adhatnánk ezen kérdésre, meg kell vizsgálnunk, hogy ezen harc tényleg a “demokrácia és a fasizmus” harcare, vagy pedig a “demokrácia” lepel mögött az önmagát felfalni készülő kapitalizmus rejtőzik. A jelen európai konfliktusban a názizmust és fasizmust Német és Olaszországok képviselik, a “demokráciát” pedig Anglia és Franciaország. A többi kisebb országok ingadoznak, hol az egyik, hol a másik oldalra gravitálnak aszerint, hogy melyik fél igér többet. A fasizmus bár Mussolini szülötte, Hitler azt “tökéletesítette” és sokkal alkalmasabb gyűjtőnévnek a “hitlerizmus” használása, amely jelképezi azt a barbarizmust, amelynek jármába akarják szorítani a világ összes népeit. A hitlerizmus mindent magába foglal, ami a szabadság fogalmával ellenkezik. Az összes alárendeltek egy kényur őrült agyrémeinek vannak kiszolgáltatva. A “demokrácia” egyenlőséget jelent, mindenkinek egyforma jogokat biztosit. Mivel a jelenben csak politikai demokráciáról lehet szó, a jogok is csak ily értelemben értendők. Pl. általános titkos választó jog, szólás, sajtó és gyülekezési szabadság és hasonló polgári jogok, melyeket akkor rúgnak fel az uralkodó osztály végrehajtói, amikor azok összeütköznek a kapitalizmus érdekeivel. Tehát a szóban forgó demokrácia csak eddig terjed, amelyet a konfliktusban a “demokratikus” országok képviselnek. A hitlerizmus leplezetlen célja a “demokrácia” szó eltörlése és elpusztítása mindennek, ami a demokrácia kategóriába tartozik. Egy alárendeltnek sem legyen szava a saját sorsa intézésében, hanem minden úgy tőrjén, ahogy azt a vezér — ez esetben Hitler — parancsolja. Aki a felső parancsnak ellenszegül, az szigorú büntetésben részesül. A hitlerizmus uralomra jutásával tehát ez vár reánk. És ez nemcsak feltevés, hanem sajnos, valóság, amint azt saját szemeinkkel látjuk ott, ahol már uralmon van. Ezzel szemben milyen a helyzet a “demokratikus” országokban? Nem hisszük, hogy bőven kellene magyarázni, hiszen mi is abban élünk itt az Egyesült Államokban. Politikai “szabadságunk” ugyan van, de gazdaságilag rabszolgák vagyunk. Ugyan ily viszonyok között és esetekben talán ennél is rosz- szabbak között élnek az európai demokratikus országok. Ott is a kizsákmányolok uralkodnak és a kizsákmányoltak szenvednek. A jelenben a világ szeme Csehszlovákiára irányul, mely országot a háború után teremtettek meg és amelyhez sok köze volt az Egyesült Államok politikusainak és azt saját képünk hasonlatosságára csinálták. Ma minden szem Csehszlovákiára irányul, mintha ott dűlne el a szolgaság és szabadság kérdése. A “szabadság” hivei Csehszlovákia mellett kardoskodnak és hangosan követelik, hogy a “demokratikus” országok minden áron, még fegyverrel is védjék meg Hitler bevonulása ellen. A hitlerizmus hivei pedig véresre tapsolják a tenyerüket, Hitler erőszakos foglalási szándéka mellett. Csehoszlovákia elfoglalása semmi körülmények között sem igazolt, különösen akkor nem, amikor a Csehszlovák köztársaság népét a hitlerizmus béklyójába akarják szorítani. Azonban ennek megakadályozása az európai “nagyhatalmak” által kétségtelenül lángba borítaná egész Európát. Csehszlovákiának fegyverrel való megvédése a legjobb esetben is csak egy ál-demokratikus kapitalista ország megvédését jelentené, amelynek védelmében esetleg milliók véreznének eh Az 1914- 1918 évi világháborúban is a “demokráciát” védelmeztük és sorainkból milliókat gyilkoltak le. Pontosan számokban kimutatva a világháborúban 65 millió ember állt fegyverben. Ebből 9 milliót öltek meg a támadásokban, 22 millió volt a sebesültek száma, akik közül 7 millió örökre nyomorék maradt és 5 millió azoknak a száma, akiknek teljesen nyoma veszett. Tehát a világháborúban 9 millió elesett, 7 millió örökös nyomorék lett és 5 millió az eltűntek száma, ami összesen 21 millió. Ennyi emberéletet áldozott föl a kapitalizmus a “demokrácia” védelmében. Talán felesleges is említenünk, hogy ezen 21 millióból 20 millió 900 ezer a mi sorainkból — a munkásosztály — soraiból került ki. És mit kaptunk ezen irtózatos áldozat hozás ellenében? A világháborúban a jelszó az volt, hogy le kell verni a német militarizmust. Ez megtörtént. És mit látunk 20 évvel később? Ugyancsak ezzel a német mili- tárizmussal állunk szemben. Tehát miért áldoztunk fel 21 millió életet? Minden eshetőséget figyelembe véve, minden kertelés nélkül megállapíthatjuk, hogy: Minden háború kapitalsta érdekeket szolgál és ebben a munkás- osztály csak áldozatot hozhat, a győzelmet pedig a kapitalista osztály aratja le. Következetesen: a munkásosztálynak a leghatározottabban állást kell foglalni minden háború ellen, bármily cifra sallangokkal cicomáz- zák azt fel. A munkásosztálynak csak EGY harcban szabad és KELL részt venni, a saját harcában: az OSZTÁLYHARCBAN! Lezajlott a nagy cirkusz A utóbbi napokban a világ események kimagasló alakjai töltötték be a bohócok szerepét a nagy cirkuszban. Hitler, Mussolini, Chamberlain, Daladier, Benes. A rádiók és napilapok ezen “nagyságok” beszédeitől és mondásaitól voltak hangosak. Az “istenadta nép” pedig sziv- szorongva leste, hogy ki, mit fog mondani? A napirenden a háború eshetősége volt. Minden órában más és más hírek jöttek. “Hitler nem enged”, “Benes kész minden áldozatra”. “Chamberlain hajlandó Csehszlovákiát feláldozni a béke érdekében”, Daladier mindenben megegyezik Chamberlainnel”. “Mussolini Hitler mellett foglal állást”, “a háború kikerülhetettlen”, tsb. hírek egymást érték, mig végre Hitler egy békekonferen- rencia megtartását ajánlotta Münchenben (Németországban) melyen a négy európai “nagyhatalom” képviselői vegyenek részt. Anglia és Franciaország képviseletében Chamberlain és Daladier, Németország képviseletében Hitler, mint ellenfelek és Mussolini Olaszország képviseletében, mint “békéltető”. A tárgyalások megkezdődtek és befejeztettek. Az eredmény: Hitler megkapja mindazokat a területeket, melyeket kijelölt. A határozat értelmében a cseheknek október 1 és 10 között ki kell üríteni a szudéta német területet és ugyan ezen idő alatt Hitler elfoglalja azt. A csehek a “vesztességtől” a németek pedig a “győzelem mámorától” pukkadnak. A végeredményben a német kapitalisták és a cseh kapitalisták szépen megfognak egyezni. Az eddigi cseh kapitalista ezután a legjobb názi lesz és ezután nem csehül, hanem németül fogják kizsákmányolni a munkásokat. Sokan csalódtak Ma már a háború veszedelme egyenlőre elmullott .Ennek következtében, meglehetős csalódások érték kapitalistáinkat, akik már előre kiszámították, hogy milyen busás profitot fognak csinálni a háborún. Az acélipar, a fegyver és muníció gyárosok, olajipar mágnások mind szivszorongva várták a milliós rendeléseket. De nemcsak a nagy kapitalistáknak okozott csalódást a háború elmaradása, hanem a kisebbeknek is és a kis farmeroknak is, akik szintén szívesen látták volna az emberek millióinak lemészárlását, mert ez esetben terményeiket ismét magas áron adhatták volna el, mint történt az a világháború idején. Akik profitot vártak a háborúból, hangosan követelték hogy Csehországot meg kell védeni. Amíg kifelé a “demokráciát” kívánták védelmezni, titkon sóvárogtak a háborúból eredhető profit után. No meg aztán legyünk őszinték, a jelen lerombolt munkaalkalmak közepette a munkásság soraiban is találunk egynéhány milliót, akik már elhatározták, hogy mit fognak vásárolni, ha a háború kitör és lesz munka, akár 24 órára naponta. Sokan már a 75 és 100 dolláros pedá- kat látták lelki szemeik előtt és ezek előtt nem fontos az, hogy milyen áldozatot kell azért hozni osztály sorsosaiknak. De egyenlőre a háborús őrület elcsendesült. Ismét lélegzet- ' hez jutott amunkásság és megvan az alkalma, hogy megszervezze erejét a háború veszélyének megakadályozására. Ugyan ez nemcsak nekünk, akik távol vagyunk az európai vérzivitar- tól, hanem az ottani munkásoknak is szól, akiknek elsősorban kell életüket feláldozni. Még mindig van idő a szervezkedésre és ha nem teszik, nagy árat fognak fizetni. Beérkezett előfizetések szept. 15-től okt. 4-ig. A. Gergely, Toledo, O. ............ 1 K. Vass, N. Brunswick ........ 1 J. Zsurzzsa, Detroit .............. 1 A. Karácsonyi, Bridgeport .. 1 D. Kövi, Cleveland ............... 1 F. Lachkó, Sagautuck ......... 1 S. Weiss, Jackson Hts.......... 1 B. Farkas, Cleveland ........... 1 M. Vlasits, N. York ............. 1 Kollár-Lackner ....................... 3 Kollár-Molnár ....................... 3 St. Yeddy, S. Norwalk ....... 1 J. Zára, Chicago .................... 1 P. Pika, Chicago ................... 2 H. Varjú, Chicago ................. 1 Mrs. Greenwald, Chicago ..... 1 J. Gyurcsek, Canton ............. 1 A. Keresztesy, Pittsburgh .... 2 St. Dér, Detroit ..................... 1 A. Székely, Cleveland ........... 1 J. Nyers, Cleveland ............... 1 Zára-Szász ............................. 2 Zs. Fábián, Chicago ............. 1 J. Mojzer. McMehen ............. 1 J. Horváth, Chicago ............. 1
