Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-10-08 / 1027. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1938 október 8. 1 TÁRCA | A konkurrensek IRTA: HÉKY GÁBOR Boldogult Laska tanár urnák kedvenc kijelentése volt annak- idejében a magyartörténelmi órák alatt: — Ha a magyar alkotmány védőbástyáiról lebontjuk a vakolatot, a kövekről legősibb arisztokráciának fényes nevei ragyognak szemünkbe. Ezt ne feletsük! Nem felejtettük tanár ur, kérem ! íme, félszázad után én még ma is elfujom! De azt sem felejtettem, hogy a mi védőbástyánkra nem az arisztoraták, hanem a mi becses nevünk került. A régi vármegyeházáról ugyanis nem kellett a vakolatot bontogatni: lehullt az magától is. Vakolás előtt a meztelen téglákon a szabadkézi rajzhoz kapott színes ceruzákkal vagy vörös krétával a tanár urak jellemző tulajdonságain kívül becses neveinket is megörökítettük a hálás utókor számára. Annyian voltunk ilyen törté- nelemcsinálók, hogy a tisztelt arisztokrata urak tőlünk a téglákhoz sem férhettek volna. Meg kell adni, hogy ezek az urak sem taposták egymást azért a dicsőségért, hogy passzióból vagy unalomból a mi vármegyénk főispáni székében üljenek bele a magyar történelembe. Akkoriban volt vármegye bőven és mi nem tartoztunk az elsőranguak közé. Olyan fenékig parasztmegye voltunk amelyik nem volt árendása vagy hűbérese egyetlen mágnás-famili- ának sem. Amikor a szomszédmegyebeli báró a vásárra berobogott hozzánk, Szőke Csúcs Ferke ugyancsak nyújtogatta utána a nyakát. Sárándy Jóska meg is bökte az oldalát: — No, mit bámul kend? Nem látott még bárót? Szőke Csúcs Ferke a levegőbe csapott: — Többet, mint kéne! Aztán nem is a bárót néztem én, hanem a lovát. Ammán oszt’ ember a talpán! Senkit se duzzasztott a büszkeség vagy apasztott az irigység, hogy a városi és megyei notabilitások a sajáttermésü embereinkből kerültek ki: mindet a saját szorgalma, tudása, rátermettsége emelte oda, ahol volt. Jól volt ez igy. Képviselő- jelöltért se mentünk a szomszédba. Egyszer-másszor idegenbeliek is próbálkoztak nálunk, de csak azért, hogy a móka nagyobb, a mozgolódás zajosabb legyen. Mindenki tudta, hogy ez nem komoly; csak a szegény jelölt nem tudta. A nyugalams évtizedek csöndjét nálunk is elűzte a nemzetiel- lenállásos idők vihara, amelynek forgószele hozzánk sodort a Kárpátok tövéről valami gróf -iczky-viczkyt a félreállitott sajáttermésü főispánunk helyébe Az ellenzék kiadta a parancsot: — Senki se merje megmutatni neki, hogy melyik a megyeháza, mert ez hazaárulás! Ha megunja a keresgélést, majd visszakotródik oda, ahonnan ide jött. A hazaárulás mégis megtörtént és iczky-viczky gróf ur a pénzügyőri laktanya helyett mégis betévedt a vármegyeházára és minden installációs ce- rimónia nélkül lecsücsült ott főispánnak, mintha már kisgyerekkorában virgáccsal kergették volna az asztal körül, ha nem akart főispánkodni. Nálunk meg az ellenzék akarta az asztal körül kergetni, hogy miért főispánkodik! Már az első megyegyülésen kitört a vihar. Az uj főispán ur felvidékies akcentusa csak olaj volt a tűzre. — Majd beverjük a megyeház ablakait, hogy a főispán urnák is legyen valami dolga, ha már idefáradt. — Repedezik az alkotmányunk: megdrótoztatja! Igaz, hogy a gróf ur is elvesztette a türelmét, vagy lám- palázt kapott az első közigazgatási föllépésen és elszólta magát: — Figyelmezetetem a megyét, mint alkotmányunk e csö- kevényét . . .' Tovább nem folytathatta: még jó, hogy meg nem verték. Az ellenzék vezérének, az alispánviselt, idős Kara Szűcs Sámuelnek a fölállása csöndet teremtett. Kara Szűcs Sámuel a főispánra mutatott, de az egész megyegyüléshez beszélt: — Nem tudom ugyan, hogy ezt az urat melyik országból szalajtották ide, de azt hittel állítom, hogy az az ország a mi ezeréves alkotmányu országunktól nagyon messze lehet. Nemes Varga Mátyás hirtele- nében meginterpellálta az"uj főispánt : — Nem árulná el a főispán ur, hogyha már kopaszodik, hányéves korára tanul meg tisztességesen magyarul? A megyegyülést hirtelen bezárták az ülésteremre is ráfor- ditották a kulcsot, de a parlamentben a mi főispánunk személye körül tovább folytak a csatározások. A belügyminiszter a kezét csapkodva fogadta a grófot: — Fricikém, mit csináltál és mit csináljak veled,! —Kegyelmes uram, békits ki az atyafiságommal, hogy ne pö- rösködjünk tovább, mert Isten az atyám, hogy tovább is a közéleti pályán maradok. Erre a fenyegetésre mindenki beadta a derekát és a gróf ur visszavonult a birtokára tovább szórakozni. Csak azt akarom mondani, boldogult Laska tanár ur, hogy az alkotmány védőbástyájának kövén félszázad előtt megörökített neveinknek az elhomályo- sodását ma sem féltem a konkurenciától, de nem ám! . . . TÁRSAS VACSORA — Az IWW. Cleveland west sidei magyar tagjai, 1938 október 29-én szombaton este 8 órai kezdettel TÁRSAS VACSORÁT rendeznek a, HENKE HATJ.- ban, 3930 Lorain Avenue CSIRKE PAPRIKÁS lesz felszolgálva. Személyenként 50c. KELLER MÓRIC LÓDITÁSAI Hozzászólás, a Chicagói Magyar Tribune Komját—Benek vitájához. Benedek Mártont, megismerték a Bérmunkás olvasói a közelmúltban közölt két cikkéből, melyeknek egyikében nyilvánosan bejelentette, a Kommunista Pártból való kilépését: mig a másikban Hajnal János megfigyeléseit helyesbítette és húzta alá. E sorok írója annál jobban ismeri Benedek Mártont, mint a két cikk kapcsán az olvasóink megismerhették őt. Hosszú évekre visszamenő barátság mellett, közéleti szerepléseinkben találkoztunk sokszor és ott láttuk őt a Chicagói Magyar Tribune élén több mint egy évtizeden át mint olyasvalakit, aki a polgári újságírás nem éppen hízelgő tisztjének ellátását is úgy csinálta, hogy a munkás- mozgalommal teremtett egyéni kapcsolatai csorbítatlanul maradtak meg. Benedek, Mártontól soha senki sem kérhetett olyan szívességet közügyekhez, amelyet nem teljesített volna a legnagyobb készséggel, minden ellenszolgáltatás nélkül. Ingyen hirdetése- seket közölhetett az IWW. mozgalom minden megmozdulásához cikkek formájában, de minden más mozgalom, egylet vagy árnyalat is abban a lapban, melynek “Marci” állott az élén. Marcit ott lehetett látni mindenütt, ahol kimondottan forradalmi álláspontokat kellett leszögezni, mert sohasem csinált abból titkot, hogy ő a forradalmi munkássággal vele érez, mig a polgári társadalommal való összeköttetéseit hivatalból végzi csupán. Ezt a Benedek Mártont, akinek múltja, karaktere és jelleme egyetlen polgári újságíróéval sőt a pártlap szerkesztőségi tagjainak egyikével sem hasonlítható össze, vagy egy napon említeni sem volna szabad, kicsalták chicagói otthonából. Az egységfront mákonyával sikerült őt is levenni saját lábáról és rábeszélni arra, hogy az elindítandó “Betyár Világ” műszaki (nyomdai) vezetését vállal ia. Nem tartott sokáig és rájött önmagától, hogy ballépést követett el, hogy lépre csalták. Saját kárán okulva, hátat fordított tönkretevőinek, és több mint kétszáz dollár fizetését az “elvtársak”-nál hagyva visszautazott Chicagóba, ahol az újbóli elhelyezkedés első állomása, sok nélkülözés és szenvedés után, a WPA. lett és egy albérleti szoba, melyben feleségével együtt meghúzódott. Benedek Márton, miután a rázkódtatásokat kiheverte és ráébredt, hogy mily rutul becsapták őt, tollat ragadott és végig vert megrontóin. Azt kellett volna hinnünk, hogy azok válaszolnak cikkeire, akikhez címezve voltak. De nem ez történt. A hivatalosak elhallgattak, lenyelték Benedek keserű piruláit és a betegsegélyzőjükön keresztül — ahol tagnak megmaradt — próbálkoznak revánzsot venni rajta. A hivatalosak hallgatását azonban, a Magyar Tribune, nyílt tér rovatában Keller Móric fogadatlan prókátor törte meg. Ez a Keller Móric, akinek felekezti hovatartozandóságát a neve kétségtelenül elárulja, magyarosan hangzó Komját István név alatt kísérli meg Benedek kioktatását és megleckéztetését. Keller Móricot, mi is ismerjük. De hogy nevét miért szé- gyenli azt nem tudjuk. Semmit nem csinált, a munkásmozgalomban érdemei nincsennek. De tovább megyünk: érdemei nem is lesznek, mert olyasvalakinek, aki álnév mögé bújva sarazza be embertársait, nem jósolhatunk nagyobb sikert. Az a széjjelmállott mozgalom valamikor alkalmas lerakodó helye volt az ilyen Keller Istvánoknak, Komját Móricoknak, de ma már a megélhetésnek nem olyan bázisa, hogy István Móricnak heteként leolvashatnák a tiz ezüstöt. Benedek Márton nem maradt adósa sem Móricnak, sem azoknak, akik nevében sarazni próbálja őt. S bár meglehet, hogy a chicagói helyi viszonyok megkívánták, Benedek válaszcikkét? ... Mi sokkal helyesebbnek tartottuk volna, ha futóbolondként szaladni hagyta volna. Mert Keller Móric azoknak nem adhat leckét, akik a pártvezérekről a Bérmunkásban leszedik a keresztvizet. Méltóságon alulinak tartjuk, hogy Benedek Márton olyan halottvirrasztókkal vitatkozzon, akik becsületes nevüket is szégyenük. Wiener Andor. FIGYELEM CHICAGO! Az IWW. chicagói magyar tagjai a M. Bs. Sz. 13-ik osztályával karöltve, 1938 október 8-án szombaton este 8 órai kezdettel tartják ez idei SZÜRETI BÁLJUKAT az Imigrant State Bank épület báltermében 333 W. North Ave. a Sedgwick St. sarkán. A rendezőség gondoskodik, hogy a közönség szórakoztatásához semmi sem hiányozzék, ami ily alkalmakkor szokásos. Belépti jegy: előre váltva 25, a pénztárnál 30 cent. Ez utón is felkérjük, különösen a fiatalságot, hogy lehetőleg “magyar ruhában” jelenjék meg, annál is inkább, mert akik ily öltözetben jelennek meg, belépti dijat nem fizetnek. UTCAI GYŰLÉS Cleveland east sideon, most pénteken este tartandó uccai gyűlésünk előadói, Takács József és Kacibán Mihály munkástársak lesznek. Gyülésveze- tő Nyirán János. Tömeges megjelenést kérünk. A G.R.U. newarki csoportja saját helyiségében, 294 Market St. minden hó első és 3-ik ked- jén tartja rendes gyűléseit. Felülfizetések október 4-ig. E. Kish, Bridgeport ..............50 F. Lachkó, Sagautuck....... 1.00 J. Fejti, N. York ............... 1.50 IWW. csop. Chicago .......20.00
