Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-10-08 / 1027. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 október 8. Fehér léska és követéi címére VISSZAEMLÉKEZÉS, AMELYET BASKY LAJOS ELMÚLÁSA VÁLTOTT KI. II. Befejező közlemény. Csodák csodája, mi történt? A történtek után egy pár hét elmúltával Fehért ott látjuk működni a vezérkarban. De ami a fontosabb és itt említésre méltó: bennünket egyetlen szóval sem kérdezett meg senki, hogy akarjuk e őt vagy sem. Mikor Beb- ricshez nyílt kérdést intéztünk és magyarázatot követeltünk, hogy mit keres Fehér, ahol van? Hogyan lehet ilyen alakot alkalmazni? Egy ilyen kompro-^____________________________ mitált senkit pozicióba ültetni? Bebrics azt felelte, hogy: “Az a szerep amit Fehér kapott — ismerve jellemét — éppen neki való”. Szereplésével ezt be is bizonyította. Ha belenézünk a magyar pártmozgalom siralmas állapotába, azt kell megállapítanunk, hogy Basky, sok más hibáinak elkövetésével összesen nem ártott annyit, mint a Fehérrel való lepoktálással. Ez a fogódzkodás végzetessé vállt az ellenzéki mozgalomra, el kellett veszíteni a csatát, ami Fehér nélkül nem következett volna be. őszintén állítom és vallom, hogy munkásmozgalmi ismeretem óta soha becstelenebb célú tülekedést még nem láttam. Beismerem e lap nyilvánossága előtt, hogy gyalázatosabb ügyért még soha magamat oda nem adtam, mint az a handabandázás amit ezek a munkásozgalom nevében elkövettek. Hibáim és bűneim beismerésénél, csak az szolgáltat részemre és lelkiismeretemre enyhülést, hogy őszinte voltam. Hogy szent hitem s akaratom fütött, tiszta becsületes munkásmozgalmat AKARTAM támogatni és építeni, amire egyébbként az amerikai magyar munkásság szintén vágyott. E meggyőződés fütött mint a pártmozgalom építője és akkor is, jnidőn a világnézeti különbbség és meglátás az ellenzéki oldalra sodort. Mi nem akartunk sohasem keresni a munkásmozgalmon, nekünk nem képezte a megélhetés bázisát. A mi tévedéseink igy hát megbo- csájthatók: Hogy sorsunk hová vezetett és hová jutott a mozgalmunk, már világos. A kullancsok belé- ették magukat a testbe úgy, hogy a test elpusztítása nélkül, tőlük megszabadulni nem lehet. Súlyos operációt sem lehetne végezni rajta a biztos halál nélis megmaradt, elúszott a Jóska kezén. Mintha monopóliumot tartanának minden fölött. Mert ha nélkülük bárki csinálni akar valamit, még mielőtt lendületet kaphatna, széjjel gyalázzák és gyaláztatják azokkal a kis Jánosokkal, kik tehetségtelensé- güknél fogva egyébbre sem alkalmasak mint a Fehéreknek a falazásra. Csakúgy, mint a reakció — mely minden megmozdulást a radikálizmus mumusával próbál széjjel riasztani — a Fehér Jóskák is a Trockyizmus mumussal gyomlálják és irtják az ellenük megnyilvánuló kritikákat. Micsoda gyalázatosság? Hiszen ha meggondoljuk, hogy az a Fehér hadakozik a kritikák ellen, az kiabál feszitsdmeget az ellenzékre, az vádol trotzky- izmussal, aki maga is mint ellenzék kezdte szégyenletes pályafutását: aki “elvtelen frak- ciós” volt mindaddig, amig a Lenin-Stalin vonalhoz csatlakozás az első heti biztos fizetést meghozta számára. Hát, hogyne volna Stalinnak igaza . . . ? Mikor ennek hangoztatása mellett lehet a hetifizetéses koper- tát zsebre gyűrni! De jobb későn mint soha! Minden becsületes munkásembernek kötelessége küzdeni és harcolni a munkásosztály félszabadulásáért, de ha e harc közepette, romlott lelkű elvtelen és becstelen emberekkel kereszteződik az utunk, velük is kötelességünk felvenni a harcot. Hogy milyen árat fizetett a magyar proletáriátus az 1919-es forradalomban azért, mert soraikat olyan mocsár virágokkal díszítette ki a reakció, mint a Fehér Jóskák, azt már megörökítette a történelem. Amikor a magyar proletáriátus legszebb törekvései zátonyra jutottak, ugyanazok a Fehér Jóskák, azt a szellemet átplántálták az Egyesült Államokba s amint látszik a számlát mivelünk is megfizettetik, de a mérték beteli. Most, hogy Basky már kimúlt az élők sorából. Amint az évek távlatából összegezzük a lezajlott eseményeket, mérlegeljük szerepét munkabírását és próbálkozásait, meg kell állapítanunk, hogy nemcsak ő követett el súlyos hibákat, hanem mi is. Valamennyien hibásak vagyunk azok, akik nem siettünk segítségére, mikor a nagytakarítást és a tisztogatást belülről elkezdte. ő már elment, de mi még itt vagyunk. Itt maradtak a Fehér Jóskák is és a mi feladatunk, hogy ezektől a férgektől, az amerikai magyar munkásmozgalmat megtisztítsuk! Jelentem a Bérmunkás olvasóinak, hogy a közeljövőben beszámolót irok majd arról is, hogy rajtunk az “összeférhetet- leneken” miként bosszulta meg magát Fehér. Hogyan félemli- tette meg a betegesegélyző tagokat, akik moccanni mertek, hogyan szórta széjjel és helyezte át a lázadó tagságot. Arról is beszámolok majd, hogy miként itták meg az áldomást, ülték meg az Otthonunk halotti torát, a közpénzen és nagy áldozatok, fáradság által berendezett vagyonúnkat: székeket, billiárd asztalt, könyvtárat, rádiót stb. felszerelésünket miként herdálták el a Fehérek és hagyták magukra a tagságot kifosztottan, mint az a bizonyos bibliai Szent Pali az oláhokat. Hogy magát az épületet nem érte ez a sors, az a building loan érdeme és az sem az övék. Ugyanis a Munkás Otthonunkat a Building Loan Co. kisajátította, még mielőtt azt is készpénzre válthatták volna a Fehérek. Vass Károly CLEVELANDI HAVIGYül.ÉS Az IWW. east sidei magyar tagjai, most szombaton este, október 8-án tartják rendes ha- vigyülésüket. Külön felszóllitás helyett, ez utón értesítem a munkástársakat és fontos ügyeinkre való tekintettel, úgy az east, mint a west sidei tagok teljes számú megjelenését kérem. Titkár. ELVINYILATKOZAT kül. De nincs is már értelme a sok okoskodásnak. Mások is tudják amiről szó van, sőt vannak olyanok is, akik nálamnál sokkal jobban tudják s igy felesleges szószaporitás helyett csak annyit jegyzek meg, hogy akik még most sem látják mi történt azokra kár volna a szót vesztegetni. Amiért hittünk, amiért lelkesedtünk és áldoztunk, amit szentnek és sérthetetlennek vallottunk, minden, minden elveszett. S akik felelősek ezért, azok csak továbbra hetvenked- nek. Pálcát tördelnek emberek, pártok, elevenek és holtak fölött. A Fehérek velem szemben is, csakúgy mint másokkal érvényesíteni próbálják a bosszújukat. Az a kis mozgalmi és kis tekintély, ami még ezek dacára A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmival felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belüL STATEMENT OF THE OWNERSHIP OF BÉRMUNKÁS Published Weekly at Cleveland, Ohio. Oct. 1, 1938. State of Ohio County of Cuyahoga Before me, a Notary Public in and for the State and county aforesaid, personally appeared Andrew Wiener, who, having been duly sworn according to law, deposes and says that he is the Editor of the Bérmunkás and that the following is, to the best of his knowledge and belief, a true statement of the ownership, management (and if a daily paper, the circulation) etc., of the aforesaid publication for the date shown in the above caption by the Act of August 24, 1912 ,as amended by the Act of March 3, 1933, embodied in section 537, Postal Laws and Regulations, printed on the reverse of this form, to wit: 1. That the names and addresses of the publisher, editor, and business managers are: Publisher Industrial Workers of the World, 2422 N. Halsted, Chicago, 111. Editor Andrew Wiener, P. 0. Box, 3912. Sta. S.S. Cleveland, Ohio. Managing Editor Andrew Wiener, P. 0. Box, 3912. Sta. S. S. Cleveland, Ohio. Business Managers Andrew Wiener, P. 0. Box, 3912. Sta. S. S. Cleveland, Ohio. 2. That the owner is: Industrial Workers of the World, 2422 N. Halsted St. Chicago, 111. 3. That the known bondholders, mortgagees, and other security holder owning or holding 1 per cent or more of total a- mount of bonds, mortgages, or other securities are: none. 4. That the two paragraphs next above, giving the names of the owners, stockholders, and security, if any, contain not only the list of stockholders and security holders as they appear upon the books of the company but also, in case where the stockholder or security holder appears upon the books of the company as trustee or in any other fiduciary relation, the name of the person or corporation for whom such trustee is acting, is given, also that the said two paragraphs contain statements embracing affiant’s full knowledge and belief as to the circumstances and conditions under which stockholders and security holders who do not appear upon the books of the company as trustees, hold stock and securities in a capacity other than of a bona fide owner, and this affiant has no reason to believe that any other person association, or corporation has any interest direct or indirect in the stock, or other securities than as so stated by him. Andrew Wiener, Editor, business mgr. Sworn to and subscribe before me this 3 day of October 1938. Seal. Alexander C. Weizer, (My commision expires Aug. 5. 1940.
