Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-10-01 / 1026. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-calss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879

VOL. XXVI. ÉVFOLYAM.

CLEVELAND, 1938 OKT. 1

NUMBER 1026 SZÁM

EMBERMILLIÚK BŐRÉRE MEGY MAR A VÁSÁR

Ml LESZ HÁT Ht HÁBORÚ LESZ?

PATTANÁSIG FESZÜLNEK AZ IDEGEK. FELCSIGÁZTÁK AZ EMBERISÉGET ÉS A HANGULATOT ELŐKÉSZÍTETTÉK A HÁBORÚ MEGINDÍTÁSÁHOZ.

Ma azok akarják a vérözönt, kiknek bőrére megy a vásár, akiknek véredényeit csapra verni mindenkor kész a kapitalizmus.

IRTA: WIENER ANDOR.

Cleveland, szeptember 17. — Elhangzottak a nagy beszédek. Rosevelt elnök is megszólalt, olyan “nesze semmi fogd meg jól” tónusban és kérte úgy Hitlert, mint Benest, hogyha világért fél ne keljenek a kerek tárgyaló asztaloktól. Amig ülnek és tárgyalnak, addig van remény a békés megegyezésre. Hitler is megszólald Chamberlain is Daladier is, de Littvinov is nyilatkozott. Mu- solini meg Hitler egymás hátát.

vakarták és csiklandozták meg és közben a pattanásig megfeszültek az idegek, mindenki kíváncsian várja, október elsejét.

Hetekkel ezelőtt, midőn a cseh-német konfliktus utat tört magának a rádióban és a világ minden lapjának az első oldalára, ugyan ezen hasábokon, gyanakvóan és kérdőjelekkel tömött kis cikkben azon véleményünknek adtunk hangot, hogy: nem lehet tudni mit hoz a holnap? Az utóbb eltelt néhány nap alatt közelebb jutottunk nem csak a felelethez, de ahoz a világkatasztrófához és vér- özönhöz is, mellyel elönteni készülnek az emberi társadalmat és a történelem színpadját, makulátlan pontossággal berendezték egy olyan társadalmi drámához, melynél vérfagyasztóbbat, még nem látott és nem élt át a világ. Ennek a drámának függönyét, a német kapitalizmus hóhér legénye, Hitler kezeli. S amint játszik, babrál a kordinák madzagjával, dermed- ten figyeli minden mozdulatát a világ. '

Forditottabb állapotokat magunk sem éltünk még át. Természetünknél és elviálláspontunk, valamint tréningünknél fogva, belénk rögzítette a munkásmozgalom az öntudatot és a harciasságot. Megtanultuk az á-b-c-t, és megtanultunk nem hinni a kapitalizmusnak. Hihetetlenek, bizalmatlanok vagyunk, szócsöveivel, szónokaival, képviselőivel .diplomatáival, kormányaival, intézményeivel, őszinteségével, rendszerével és a társadalom minden pereputy- tyával szemben. Nem tartjuk olyannak a kapitalizmust, mint amely ésszerű, célszerű, üdvös megoldást hozhatna az emberiségre, békében vagy háborúban.

A háborút a társadalom barbár korából ránkmaradt eszköznek valljuk. Minden porcikánk- ban lázadunk ellene, undorodunk még a gondolatától is, és mégis ... Az utóbbi hetekben azt tapasztaljuk, hogy beleestünk egy olyan félszeg helyzetbe, mely velünk és a hozzánk hasonlóan gondolkozókkal egyaránt bűnös játékot üz.

Szervezett munkások. Tanult, gondolkozó és képzett forradalmárok, nem csinálnak titkot azon nézetükből, hogy beleegyeznének, helyeselnék, sőt kívánják, a háború megindítását. Forradalmárok sem tudnak szabadulni annak gondolatától, hogy nemcsak helyes, de üdvös is volna csapra verni, a társadalom véredényeit, ha ezzel véget vethetnénk a fasizmus terjedésének, ha a civilizált világ, az ugyenvezett demokrata kormányok hadseregeiben tömörülten, egyszer és mindenkorra leszámolni volna képes a fasizmussal Hitlerékkel, Mussoliniékkal és Francoval. Szervezett munkások nyíltan tárgyalják az ügyet. Beleidegződött az emberekbe a gondolat, hogy jöjjön aminek jönni kell, mert annál ami van, a názizmus és fasizmusnál, mely állandóan több teret követéi és hódit, már rosszabb úgy sem jöhet.

Olyan fordított helyzet állott be, amelyben a szervezett munkásság, mely pacifista, kapitalista rendszer ellenes álláspontját és súlyát szembe helyezte a háborúval, ma éppen azt követeli.

Chamberlain és Daladierék árulása és Hitlerék alá fekvése, nem háború ellenes tiltakozást, hanem háború, követelést váltott ki, az angol és francia munkástömegekből, mely követelést magáénak vallani látszik az egész világ haladottabb munkássága és hivatalosan elismert munkásmozgalma.

Félnek október elsejétől, amikor a német kapitalizmus rekedt torkú káplárja által a csehszlovákok arcába vágott ultimátum lejár: de azon sóhajtoznak, hogy: bárcsak megindulna a német hadsereg cseh-szlovákia ellen és betartaná Ígéretét, kötött szerződését, Franciaország és szövetségeseik, Anglia és Oroszország; hogy egy ilyen végzetes összecsapásból, Hitler, Mussolini és Franco fasizmusával, leszámolhatna a civilizált világot vezető demokrácia.

Másszóval a háborús propaganda elképzelhetetlen és soha nem álmodott módon érvényesült oly annyira, hogy ahonnan ellentállást várhatott vona a kapitalizmus és az imperializmus, ma éppen onnan követelik.

Az elmondottakból azt kell megállapítanunk, ha a diagnózis és helyzet szemlénk helyes,

— és bizony az — hogy a háborút előkészítő, az egymással javakért piacokért és nyersanyag forrásokért, a hatalom kiterjesztéséért versengő kapitalizmus, sokat okult és tanult az elmúlt világháborúból, az azt követő forradalmakból. Jól elkészítette a talajt és előre leszerelte az öntudatos ellentállást. Leszerelte oly annyira, hogy ma kéretteti magát az első ágyú elsütésére.

A muníció gyárosok világpropagandája a jelekből Ítélve száz percentesen fogott és érvényesült. Mert hivatalos munkáskörökben azt vallják, hogy a háború már csak azért sem indulhat meg, miután, Hitler és Mussolini rendszere — a totalitá- riánus (fasizta) államrendszer

— elpusztítása után, vagy esetén rosszabb nem jöhet. Szocializmus, kommunizmus kell jöjjön, mely társadalmi rendszerek egyike sem olyan, hogy megteremtésükkel többet várhatna, vagy remélhetne a kapitalizmus, mint a fasizmustól. Másszóval, a kapitalista termelési és társadalmi rendszer életének meghosszabbítására a fasizmus nyújt alapot és garanciát, nem a szocializmus, vagy kommunizmus.

S mert a fasizmus rémuralmából elég kóstolót kapott az emberiség. Mert a fasizmus a demokráciával viselendő háborúba feltétlen bele kell pusztuljon — a tőkések, Anglia, Franciaország inkább megalkusznak Hitlerrel, semmint kikerülhetetlen bukásával kitegyék magukat annak, hogy a kapitalista rendszert magával rántsa a megsemmisülésbe. Tehát a tőkések nem akarnak háborút. És azért nem is lesz háború, mert inkább utat engednek Hitler és Mussolini tébolyának, hogy általuk és velük együtt, a kapitalista rendszer is fennmaradhasson, hogy életét meghosszabbítsák.

Ez az okoskodás és gondolat- menet az, amely tudat alatt is nyíltan is háborút óhajttat és követel még az öntudatos munkásságtól is. Erre a feltevésre épül minden olyan elgondolás, hogy Hitlerék “békés” utón csatolják le Csehszlovákiát és esetleg letörlik a térképről. Ezért óhajtanák a fasizmust gyűlölő munkástömegek szerte a világon, a háború megindítását, mert általa társadalmi átalakulást remélnek.

Mi nem vagyunk egészen bizonyosak abban, hogy ez a felfogás csalhatatlan. Sőt ellenkezőleg. Ha széjjel szedjük és elemeire bontjuk, azt kapjuk belőle, hogy október elsején sok félni, félteni valója van éppen annak a munkásságnak, akik milliószámra fognak ezért a háborúért is életükkel megfizetni.

Mert az úgynevezett demokráciák és a diktatúrák háborúja végződhetik a diktatúrák bukásával és a győzők győzelme csakúgy kezdődhetik diktatúrákkal, mint az elmúlt háborúban.

Az utóbbi húsz év tapasztalata különösképpen azt mutatta meg, hogy jól szervezett és a társadalom átvételére készen álló munkásság hiányában, a kapitalizmus ura lehet és maradhat a helyzetnek.

A kardcsörtető, vérszomjas és teret, nyersanyagforrásokat követelő fasizta rendszer alatt működő kapitalizmus sokkal veszedelmesebbnek bizonyult “a demokráciák” kapitalizmusára, mint az olyan kormányrendszerek, melyek szocialista, vagy kommunista védjegyekkel voltak ellátva.

Az osztrák és német kapitalizmust is a szocialisták mentették át a feltörekvő munkás- osztály ellenében a fasizmusnak. A pártmozgalmak, Franciaországban és Angliában is olyan szerepet töltöttek be, melynek kétlakisága napnál világosabban bebizonyította, hogy a munkásharcok leszerelésében és az ország tőkéseinek érdek- védelmezésében van a legna(Folytatás a 7-ik oldalon)