Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-10-01 / 1026. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-calss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879 VOL. XXVI. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1938 OKT. 1 NUMBER 1026 SZÁM EMBERMILLIÚK BŐRÉRE MEGY MAR A VÁSÁR Ml LESZ HÁT Ht HÁBORÚ LESZ? PATTANÁSIG FESZÜLNEK AZ IDEGEK. FELCSIGÁZTÁK AZ EMBERISÉGET ÉS A HANGULATOT ELŐKÉSZÍTET­TÉK A HÁBORÚ MEGINDÍTÁSÁHOZ. Ma azok akarják a vérözönt, kiknek bőrére megy a vásár, akiknek véredényeit csapra verni mindenkor kész a kapitalizmus. IRTA: WIENER ANDOR. Cleveland, szeptember 17. — Elhangzottak a nagy beszédek. Rosevelt elnök is megszólalt, olyan “nesze semmi fogd meg jól” tónusban és kérte úgy Hitlert, mint Benest, hogyha világért fél ne keljenek a kerek tárgyaló asztaloktól. Amig ülnek és tárgyal­nak, addig van remény a békés megegyezésre. Hitler is megszó­lald Chamberlain is Daladier is, de Littvinov is nyilatkozott. Mu- solini meg Hitler egymás hátát. vakarták és csiklandozták meg és közben a pattanásig megfe­szültek az idegek, mindenki kí­váncsian várja, október elsejét. Hetekkel ezelőtt, midőn a cseh-német konfliktus utat tört magának a rádióban és a világ minden lapjának az első oldalá­ra, ugyan ezen hasábokon, gya­nakvóan és kérdőjelekkel tö­mött kis cikkben azon vélemé­nyünknek adtunk hangot, hogy: nem lehet tudni mit hoz a hol­nap? Az utóbb eltelt néhány nap alatt közelebb jutottunk nem csak a felelethez, de ahoz a világkatasztrófához és vér- özönhöz is, mellyel elönteni ké­szülnek az emberi társadalmat és a történelem színpadját, ma­kulátlan pontossággal berendez­ték egy olyan társadalmi drá­mához, melynél vérfagyasztób­bat, még nem látott és nem élt át a világ. Ennek a drámának függönyét, a német kapitaliz­mus hóhér legénye, Hitler ke­zeli. S amint játszik, babrál a kordinák madzagjával, dermed- ten figyeli minden mozdulatát a világ. ' Forditottabb állapotokat ma­gunk sem éltünk még át. Ter­mészetünknél és elviálláspon­tunk, valamint tréningünknél fogva, belénk rögzítette a mun­kásmozgalom az öntudatot és a harciasságot. Megtanultuk az á-b-c-t, és megtanultunk nem hinni a kapitalizmusnak. Hihe­tetlenek, bizalmatlanok va­gyunk, szócsöveivel, szónokai­val, képviselőivel .diplomatáival, kormányaival, intézményeivel, őszinteségével, rendszerével és a társadalom minden pereputy- tyával szemben. Nem tartjuk olyannak a kapitalizmust, mint amely ésszerű, célszerű, üdvös megoldást hozhatna az emberi­ségre, békében vagy háborúban. A háborút a társadalom bar­bár korából ránkmaradt eszköz­nek valljuk. Minden porcikánk- ban lázadunk ellene, undoro­dunk még a gondolatától is, és mégis ... Az utóbbi hetekben azt tapasztaljuk, hogy belees­tünk egy olyan félszeg helyzet­be, mely velünk és a hozzánk hasonlóan gondolkozókkal egy­aránt bűnös játékot üz. Szervezett munkások. Tanult, gondolkozó és képzett forradal­márok, nem csinálnak titkot azon nézetükből, hogy beleegy­eznének, helyeselnék, sőt kíván­ják, a háború megindítását. Forradalmárok sem tudnak sza­badulni annak gondolatától, hogy nemcsak helyes, de üdvös is volna csapra verni, a társada­lom véredényeit, ha ezzel véget vethetnénk a fasizmus terjedé­sének, ha a civilizált világ, az ugyenvezett demokrata kormá­nyok hadseregeiben tömörülten, egyszer és mindenkorra leszá­molni volna képes a fasizmussal Hitlerékkel, Mussoliniékkal és Francoval. Szervezett munká­sok nyíltan tárgyalják az ügyet. Beleidegződött az emberekbe a gondolat, hogy jöjjön aminek jönni kell, mert annál ami van, a názizmus és fasizmusnál, mely állandóan több teret köve­téi és hódit, már rosszabb úgy sem jöhet. Olyan fordított helyzet állott be, amelyben a szervezett mun­kásság, mely pacifista, kapital­ista rendszer ellenes álláspont­ját és súlyát szembe helyezte a háborúval, ma éppen azt köve­teli. Chamberlain és Daladierék árulása és Hitlerék alá fekvése, nem háború ellenes tiltakozást, hanem háború, követelést vál­tott ki, az angol és francia mun­kástömegekből, mely követelést magáénak vallani látszik az egész világ haladottabb mun­kássága és hivatalosan elismert munkásmozgalma. Félnek október elsejétől, ami­kor a német kapitalizmus re­kedt torkú káplárja által a cseh­szlovákok arcába vágott ultimá­tum lejár: de azon sóhajtoznak, hogy: bárcsak megindulna a né­met hadsereg cseh-szlovákia el­len és betartaná Ígéretét, kö­tött szerződését, Franciaország és szövetségeseik, Anglia és Oroszország; hogy egy ilyen végzetes összecsapásból, Hitler, Mussolini és Franco fasizmusá­val, leszámolhatna a civilizált világot vezető demokrácia. Másszóval a háborús propa­ganda elképzelhetetlen és soha nem álmodott módon érvénye­sült oly annyira, hogy ahonnan ellentállást várhatott vona a kapitalizmus és az imperializ­mus, ma éppen onnan követelik. Az elmondottakból azt kell megállapítanunk, ha a diagnó­zis és helyzet szemlénk helyes, — és bizony az — hogy a hábo­rút előkészítő, az egymással ja­vakért piacokért és nyersanyag forrásokért, a hatalom kiter­jesztéséért versengő kapitaliz­mus, sokat okult és tanult az elmúlt világháborúból, az azt követő forradalmakból. Jól elké­szítette a talajt és előre lesze­relte az öntudatos ellentállást. Leszerelte oly annyira, hogy ma kéretteti magát az első ágyú elsütésére. A muníció gyárosok világpro­pagandája a jelekből Ítélve száz percentesen fogott és érvénye­sült. Mert hivatalos munkáskö­rökben azt vallják, hogy a há­ború már csak azért sem indul­hat meg, miután, Hitler és Mu­ssolini rendszere — a totalitá- riánus (fasizta) államrendszer — elpusztítása után, vagy ese­tén rosszabb nem jöhet. Szoci­alizmus, kommunizmus kell jöj­jön, mely társadalmi rendsze­rek egyike sem olyan, hogy megteremtésükkel többet vár­hatna, vagy remélhetne a ka­pitalizmus, mint a fasizmustól. Másszóval, a kapitalista terme­lési és társadalmi rendszer éle­tének meghosszabbítására a fasizmus nyújt alapot és garan­ciát, nem a szocializmus, vagy kommunizmus. S mert a fasizmus rémural­mából elég kóstolót kapott az emberiség. Mert a fasizmus a demokráciával viselendő hábo­rúba feltétlen bele kell pusztul­jon — a tőkések, Anglia, Fran­ciaország inkább megalkusznak Hitlerrel, semmint kikerülhe­tetlen bukásával kitegyék ma­gukat annak, hogy a kapitalis­ta rendszert magával rántsa a megsemmisülésbe. Tehát a tő­kések nem akarnak háborút. És azért nem is lesz háború, mert inkább utat engednek Hitler és Mussolini tébolyának, hogy ál­taluk és velük együtt, a kapital­ista rendszer is fennmaradhas­son, hogy életét meghosszabbít­sák. Ez az okoskodás és gondolat- menet az, amely tudat alatt is nyíltan is háborút óhajttat és követel még az öntudatos mun­kásságtól is. Erre a feltevésre épül minden olyan elgondolás, hogy Hitlerék “békés” utón csa­tolják le Csehszlovákiát és eset­leg letörlik a térképről. Ezért óhajtanák a fasizmust gyűlölő munkástömegek szerte a vilá­gon, a háború megindítását, mert általa társadalmi átalaku­lást remélnek. Mi nem vagyunk egészen bi­zonyosak abban, hogy ez a fel­fogás csalhatatlan. Sőt ellenke­zőleg. Ha széjjel szedjük és ele­meire bontjuk, azt kapjuk be­lőle, hogy október elsején sok félni, félteni valója van éppen annak a munkásságnak, akik milliószámra fognak ezért a há­borúért is életükkel megfizetni. Mert az úgynevezett demok­ráciák és a diktatúrák háborúja végződhetik a diktatúrák buká­sával és a győzők győzelme csakúgy kezdődhetik diktatú­rákkal, mint az elmúlt háború­ban. Az utóbbi húsz év tapasztala­ta különösképpen azt mutatta meg, hogy jól szervezett és a társadalom átvételére készen álló munkásság hiányában, a kapitalizmus ura lehet és ma­radhat a helyzetnek. A kardcsörtető, vérszomjas és teret, nyersanyagforrásokat követelő fasizta rendszer alatt működő kapitalizmus sokkal ve­szedelmesebbnek bizonyult “a demokráciák” kapitalizmusára, mint az olyan kormányrendsze­rek, melyek szocialista, vagy kommunista védjegyekkel vol­tak ellátva. Az osztrák és német kapital­izmust is a szocialisták men­tették át a feltörekvő munkás- osztály ellenében a fasizmus­nak. A pártmozgalmak, Fran­ciaországban és Angliában is olyan szerepet töltöttek be, melynek kétlakisága napnál vi­lágosabban bebizonyította, hogy a munkásharcok leszerelésében és az ország tőkéseinek érdek- védelmezésében van a legna­(Folytatás a 7-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents