Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-10-01 / 1026. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1938 október 1.

EGYRŐL-MASROL

Elmondja: Z. J.

Felfordult világ

Európában a viszonyok tótágast állnak. Csehszlovákia sorsa ma már befejezett tény. Hitler ismét győzött egy “kardcsapás” nélkül. A Cehszlovákiai németek örömujjonganak, mig a csehek a dühtől pukkadnak.

Hitler hetek óta tartó fenyegetése és követelése előtt fejet hajtott egész Európa. Az “olajfa ágat” Anglia miniszterelnöke Chamberlain hordozta körül és Csehszlovákia közvetlen szövetségesét — Franciaországot

— sikerült eredeti tervétől eltéríteni, melyszerint szolidaritást vállal Csehszlovákiával megtámadás esetén. Miután a francia kormány elárulta szövetségesét, a többi országok is

— Orosz és Lengyelország — visszavonták előbbi ígéreteiket és Csehszlovákiát sorsára bízták.

Hitler eredeti követelése az volt, hogy a Szudeta német területet mely a világháború előtt ausztriához tartozott, minden feltétel nélkül adják át Németországnak. Hitler kijelentései szerint, “nem lehet tovább tűrni, hogy ezen németajkú nép a barbár cseheknek ki legyen szolgáltatva, mert azok is isten te- remtvényei és megérdemlik a könyörületességet.” A Hitler barát Chamberlain addig házalt Csehország szövetségeseinél, mig azok beleegyezésüket adták ezen földterületnek Németországhoz való csatolásába.

De alig került nyilvánosságra a Cseh kormány kényszer beleegyezése, Hitler adjutánsai utján már is kijelentette, hogy ő nem elégszik meg ezen földterülettel, hanem ő fog felállítani Csehszlovákiában katonai diktatúrát és vigyázni, hogy a csehek elkeseredésükben, nehogy megbántsák a németeket. A ná- zik nyíltan kérkednek azzal, hogy Hitler ígéretei, melyeket Chamberlainnek tett már is érvénytelenek és senkitől sem fogadnak el rendreutasítást a Csehszlovák kérdésben, ők csak arra vártak, hogy Franciaország megszegje a Csehszlovákiának adott “becsületszavát”. Csak az alkalomra volt szükségük, hogy ellentállás nélkül léphessenek Csehszlovákia területére. A többit majd ők elintézik. És el is fogják intézni úgy, hogy Csehszolvákia lakossága attól fog koldulni.

Magyarország is vérszemet kapott

A német “győzelmen” felbuzdulva, a magyar kormány is beadta követelését, mely szerint a magyarok által lakott területet adják vissza Magyarországnak. A lengyelek is bátorságot kaptak és azok is követelik, hogy a lengyelek által lakott területet meg nekik adják visz- sza. A slovákok független államot akarnak úgy, hogy mire mindenki megkapja a részét a csehek “csehül” fognak állni. A

tény pedig az, hogy akár milyen néven fogják nevezni ezen területeket, azok mind Hitler va- zalussaivá válnak. Belátható időn belül közép európában minden talpalatnyi földön Hitler fog uralkodni.

De Hitler nem fog megelégedni az egy irányban való elő- retörtetéssel. Németország ellenkező irányban levő határán Franciaország fekszik és a németeknek a franciákkal is van elintézetlen ügyük. Franciaország akkor követte el a súlyos hibát, amikor utat nyitott Hitlernek Csehországba. Hitler az elért győzelemtől megittasulva megfordul és Elszász-Lotharin- giára is rá teszi a názi jelvényt. A nagyhatalmak eddigi viselkedésből ítélve, Hitlej Elszász- Lotharingiát is megkapja minden ellentállás nékül. És a következő lépés aztán csak Franciaország lehet.

Mi fog ezután következni?

Amint a fenti sorokban körvonalaztuk Hitler szándékát, olvasóink közül többen bizonyára “rémlátásnak” fogják állításainkat nyilvánítani. Pedig ha figyeljük az eseményeket, egy csöppet sem fog bekövetkezhe- tetlennek látszani. Hitlernek nem titkolt szándéka, hogy az egész Európa “egy ország” legyen és annak “egy vezére legyen” ő; Hitler. És mit lehet tudni, hogy ez nem-e fog bekövetkezni belátható időn belül ? A kapitalizmus nemzetközi és a hatalom minden országban az ő kezükben van. Mert szabad elfelejtenünk, hogy Hitler nem önmagától és önmagáért cselekszik. Megbízója és támogatója a nemzetközi kapitalizmus és annak az érdekében cselekszik. Vagy ha nem igy volna, elhihető, hogy országot ország után kebelezhet be, különösen oly országokat, ahol — ha nem is az Ipari Demokrácia — de a polgári demokrácia kicsit magasabb fokot ért el, mint amilyent a kapitalizmus engedélyez. Spanyolország, Ausztria, Csehszlovákia ezt látszanak bizonyítani.

Vagy talán az angol és francia miniszterelnökök és kormányok nem gazdáik — a kapitalizmus — utasítására álltak félre az útból? A szerepeiket megjátszották. A beleegyezést megelőző tiltakozásaikkal a munkásság nagy tömegeinek szemébe port hintettek és ezzel elérték, hogy a “kecske is jól lakott és a káposzta is megmaradt.” Tiltakoztak is a munkásság kívánalma szerint, de bele is egyeztek, mint az “elkerülhetetlenbe” a kapitalizmus utasítása szerint.

Mit tehet a munkásság?

Csehszlovákiának ily elárulását az angol és francia kormányok által nem a legjobb szemmel nézik a nevezett országok munkásai. Az árulás nyilvánosságra kerülésével egyidőben midkét országban nagyarányú, tiltakozások történtek, de ezen tiltakozások úgy látszik csak

annyit érnek, mint a falra hányt borsó. A minisztériumok előtt százezres tömegek tüntetnek, de bent a minisztériumokban azok süket fülekre találnak és igy az egész csak pusztába hangzó szó.

Nem azt akarjuk ezzel állítani, hogy a munkásság szavának nincs hordereje. De van. Sőt a kapitalizmussal szemben csak annak van, ha az megfelelő helyen történik. A parlamentek előtt nincs. De ha a tiltakozás az ipartelepeken történik, a termelés szinterén és a tiltakozást a cselekvésre való készség kiséri, azt rögtön meghallaná a kapitalizmus.

Az IWW. több mint negyed- százada a fényszórók ezreivel világítja azt az utat, melyen a munkásságnak haladni kell. Sajnos ezideig a munkásság nagy tömegei nem akarták meglátni ezt az utat és vakságuknak következménye, ami most Európában és mondhatjuk az egész világon történik. Nem törekedtek arra, hogy forradalmi goz- dasági szervezeteiket kiépítsek, hanem az urak politikájába

kontárkodtak bele és a bekövetkezettek készületlenül találták.

Egyetlen ország munkássága készült csak fel — Spanyolországé — és ha az olasz és német munkásság féken tudná tartani az ottani kapitalistákat, hogy ne támogassák a spanyolokat, Spanyolországban már ma nem lenne fasizta kérdés, sőt az osztályharc kérdése is elintézést nyert volna. Ha a többi országok munkásai csak félannyira felkészültek volna, mint a spanyolok, ma nem fenyegetné a világot ezen őrült barbarizmus veszélye.

Vaklármával és sóhajtozással nem lehet a fasizmus terjedését megfékezni, annál kevésbé eddigi állásiból kiütni. Ehhez a munkásság szorosan összevont erejére van szükség, melyet csak úgy érhet el, ha a termelés szinterén kiépíti forradalmi Ipari Szervezetét az EGY NAGY SZERVEZETET.

FEDÁK SÁRI HITLER GYÜLEKEZETÉBEN.

Azt olvassuk az “Uj Nemzedék” eredeti nürnbergi riportjában, hogy ott, Nürnbergben, pontosabban a nürnbergi horogkeresztes pártnapokon egyszerre csak föltűnt Fedák Sári, kabátja hajtókáján a horogkeresztes sajtójelvénnyel. Ott volt Zsazsa a horoggal — Dietrich nemzeti szocialista birodalmi sajtófőnök fogadásán is és ott elmondotta, hogy ő bizony most könyvet ir. Könyvet Csehszlovákiáról és Németországról. Azt hogy milyen könyvet? Hát erre nézve csak annyit mondott az öregségére Sáriból nácivá lett Zsazsa, hogy — egy lipcsei könyvkiadóvállalat adja majd ki a könyvet és abból majd mindenki meglátja, hogy az ő (a Sarolta néni) politikáját nem Kánya és nem Hodzsa irányítja. Hát ez is válasz! Sőt, nagyon is az!

És mindennek az “Uj Nemzedék” Nürnbergbe küldött riportere azt a címet adja:

— A meglepetés: Fedák Sári!

Pedig az “U. N.” riportere fiatalember, sokkal fiatalabb, semhogy — nem is a régmúlt, de csak a tizenkilenc évvel ezelőtti Zsazsára emlékezhetnék Arra a nem Názi Fedack-ra, hanem Fedák Saroltára, aki tizenkilenc évvel ezelőtt Budapesten és környékén még a kommunista uralom május elsejének és vöröskatonatoborzóinak lelkes agitátora, ünnepelt primadonnája volt. Milyen nagy volna csak akkor az “U. N.” ifjú riporterének a meglepetése ott Nürnbergben a haklis Tanti Charlotte láttán, ha tudná — amire Nürnberg mai hivatalos magyar vedégei közül néhányan bizonyára emlékeznek —, hogy milyen nagy utat tett meg már igazán nem ifjonti lábakkal Zsazsa mama a tizenkilenc év előtti, pesti vörös május 1-től a horogkeresztes nürnbergi pártnapokig.

Ki hitte- volna, hogy annakidején (vájjon hány esztendeje lehet ennek?) Zsazsa tulajdonképpen fölötte találóan önmagát jellemezte azzal a slágerével, hogy azt mondja1

— Hacaccáré erre, hacaccá- ré arra . . .

(Budapesti Népszava)

ELVINYILATKOZAT

A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.

E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban —_ dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!”

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül-