Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-09-24 / 1025. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1938 szeptember 24. Véget ért az IWW konvenciója Jó MUNKÁT VÉGEZTEK A DELEGÁTUSOK Lucy Parsons üdvözölte a küldötteket. Chicago, 111. szept. 17. — (WNS). Nap nap után, nyugodt, majd szenvedélyes eszmecserék között, feldolgozódott az az anyag, melyet az IWW tagjai megtárgyallásra a küldöttekhez felhalmoztak. Sok, a mozgalom belügyeibe vágó kérdések kerül­tek fontolóra és megoldásra. Időt szakítottak a delegátu— sok a közelgő imperialista hábo­rúkkal való foglalkozásra is. Csakúgy, mint negyed század­dal ezelőtt, most is félreértést nem türően foglaltak állást, a militarista propaganda és a há­borúkkal szemben. A munkás- osztály szolidaritása, világmére­tekben ki kell épüljön és ala­kuljon, hogy az egész emberi társadalom mentesítve lehessen a háborúktól. Az Általános Sztrájk fegyverének használa­ta, a legalkalmasabb a profit­éhes kapitalizmus megállításá­ra. Amint 1917-ben, az IWW. harcos tagjai állást foglaltak a háború ellen, a most délután be­fejeződő konvenció küldöttei is szemrebbenés nélkül, minden következményekkel számolva, helyezkedtek szembe vele. Javaslatot tettek határozattá, melyben hitet tesznek, a Forra­dalmi Ipari Unionizmus elméle­te alapján az IWW. szervezet naggyátételére, mely által az osztályharcot oda fejleszteni le­het, hoy a bérrendszert meg­szüntetni lesz képes a munkás- osztály, az Ipari Demokrácia megteremtésével. A konvenció állásfoglalt, a nacionalizmus, a hazafiasság és mindaz ellen, ami mételyül szol­gál a munkásosztály félreveze­téséhez és a kapitaista osztály támogatása által jut kifejezés­re. Felhívják a munkásosztályt és figyelmeztetik arra, hogy az IWW.-ban tömörülve szüntethe­tik csak meg a kizsákmányolá­son felépült bérrendszert és te­remthetik meg az Ipari Demok­ráciát. Az Egyetemes Központi elnö­köt (GÉB) utasítja a konvenció hogy március havában hívja össze konferenciára, a 120-as, 510-es, 210-es és a G.R.U. szer­vezetek képviselőit Duluthba, abból a célból, hogy a nevezett iparokban egy erőteljes szerve­zői kámpányt szervezzenek. Albert Parsons, Haymarketi mártir özvegye — Lucy Par­sons — üdvözletét küldi a kon­venciónak. A nagy tragédia utolsó élő alakja, a munkásmoz­galom amerikai részének nagy­asszonya, előrehaladott kora da­cára, hitet tesz a forradalmi eszme mellett, melynek márti- romságát egy életen át hordoz­za. Levele igy szól: “Az IWW. konvenciójához. Üdvözlet! Sikert kívánok nektek. Nek­tek, akiknek hivatástok, ennek a kegyetlen kizsámányolásra épült kapitalista rendszernek a megváltoztatása, mely a csata­terekre előkészíti és csak szál­lítja a dolgozókat, mint a vágó­hidra szánt szarvasmarhát. Éljen az IWW.­Lucy Parsons. A konvenció lelkesedés köze­pette ért véget. A delegátuso­kon meglátszott az elhatározás, hogy komolyan veszik munká­jukat és ha majd visszatérnek a városokba, ki ki felveszi a munkát az iparokban, tovább fogják építeni a Világ Ipari Munkásainak szervezetét. Miután a konvenciót bere­kesztették ,a delegátusok testü­letileg vonultak ki a Waldheim temetőbe és megkoszorúzták, a Haymarketi mártírok sírját. UTCAI GYŰLÉS Most pénteken este, a szokott helyen, 123-25-ik uccák közötti Buckeye Roadi telken megtar­tandó uccai gyűlésünkön foglal­kozni fogunk az európai és vi­lágeseményekkel, amint azokat, mi iWW.-isták látjuk. Hozza magával ismerőseit is és segítsen népessé tenni a gyűlést. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­jak, akikből a munkáltató osztály áll. !' két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. Egynek a sérelme, valamennyinek a sérelmét jelenti. Az ellenféllel szemben, mindig munkástársadnak van igaza! 46 CENT EGY NAPRA Lincoln, Neb. — Ebben az ál­lamban a segélyre szorultaknak, napi negyvenhat centből kell megélni, vagy éhenpusztulni. A direkt segélyre szorultak sza­ma, meghaladja a kilencvenezer lelket. Hogy félreértés ne essék — a 46 cent nem csupán élelem­re, de ruházkodásra és házbér­re is szól. Hogy viszont mind­ezt hogyan lehet fedezni, az ál­lami statisztikának, a halálozá­si rovata mutatja legeklatán- sabban, amely téren Nebraska az első helyre került. SZTRÁJK A RUHAIPARBAN. Boston, Mass. — Több mint ezer varrónő sztrájkol Boston­ban szervezett műhely rendszer­ért. A városban, a női ruhaipar­ban dolgozó nők két harmada, szervezett műhelyekben dolgo­zik s a három héttel ezelőtt ki­tört sztrájkkal, az International Ladies Garment Workers Union az iparban száz százalékos kont­rolra törekszik. A sztrájkban nagy elszántsá­got és harciasságot tanúsítanak a munkásnők. Erős piketvona- lat tartanak fent a sweatshop- ok előtt. Letartóztatások, ami­hez ilyen esetekben már szokva vagyunk — napirenden vannak. Eddig több mint hetven nőt fogtak már el. Legutóbb egy 54 éves asszonyt tartóztattak le. Súlyos testi sértés ellene a vád. A munkáltatók eleinte szóba se makartak állani munkásaik­kal. De miután látják, hogy a harcot komolyan veszik, meg­alakították a bizottságokat melyek a sztrájkbizottsággal a tárgyalásokat megkezdték. HAT EZER KISZOGÁLó ÁLL SZTRÁJKBAN. San Francisco. — A depart­ment üzletek alkalmazottait, sztrájkba szólította az Ameri­can Federation of Labor és 27 nagy üzletből, mintegy 6,000 ki­szolgáló hagyta abba a munkát. A kiszolgálók, ,öt napos illet­ve 35: órás munkahetet követel­nek. A tárgyallások folyamán, kiegyeztek a hat napos 40 órás munkahétben, de az időhöz kö­tött előjogok departmentenkénti betartásánál holt pontra jutot­tak és a tárgyallások felborul­tak. A department stroreok képvi­selői, az általános seniorityhez ragaszkodnak, ami lehetővé te­szi az olyan alkalmazottaktól való könnyű megszabadulást, kiket nem tartanak kívánatos­nak a szervezetben végzett te­vékenység miatt. Ugyanis, az egyik departmentből a másikba helyezéssel lehetővé vállnék, hogy az áthelyezett nálánál sok­kal idősebb alkalmazottak közé kerüljön és igy alkalmas idő­ben elbocsájtsák. A depart­Elestek a szabad­ságharcban Az IWW. három tagja a hősi halált haltak lisztáján Az IWW. Tenger szállító'Ipari Szervezetének New Yorki cso­portja kapta a hirt, hogy Iván Silverman és két másik tagúk, kiknek neveit elfelejtik megne­vezni, elestek a spanyol harc­téren, mint a Lincoln brigád közemberei. Silverman, vagy hét hónap­pal ezelőtt jelentkezett a Lin­coln brigádba, melyről tudta, hogy a kommunisták kontrolja alatt van, de azzal mentörődve, mindenáron átakart jutni a harctérre. Silverman a fronton sem ta­gadta meg önmagát s mint hír­lik ezért kellett életével fizet­nie. Mert olyan beosztást ka­pott, ahol a gépfegyverek nem tesznek különbséget. MECHANICS SZTRÁJK. Clevelandban az autó javitó mechanikusok már hetek óta sztrájkolnak. Több egyeztető kísérlet hiúsult meg az idők fo­lyamán. A sztrájkot az AFofL. vezeti. Most mint hírlik, a szál­lító ipari munkások szolidari­tását ígérték a sztrájkolóknak. Ilyesmire az AFofL. soha nem volt eddig kapható s ha meg­valósítanák a ígéretet, — ami­ben kételkedünk — nagy hala­dást mutatna. A mechanikusok mint látszik bíznak a vezérük­ben, de nekünk megvan minden okunk a kételkedésre és a szak- szervezeti basák iránti bizalmat­lanságra. No de majd meglát­juk . . . A BÉRMUNKÁS NAPTÁR KÉSZÜLŐBEN. A Bérmunkás 1939-es naptá­ra munkálatok alá került. Ezút­tal is felhívni kívánjuk azon munkástársaink figyelmét, akik cikkeket szántak a naptárba, hogy a lehető legrövidebb időn belül azokat beküldjék. Úgyszintén felkérjük a toll­forgató munkástársainkat ar­ra, hogy azon időre, amig a naptár munkálatok alatt van, szorgalamasabban dolgozzanak a lap részére, hogy ezzel a szer­kesztőnek megadják azt a ko- oeprációt, amit a felhalmozott munka miatt ilyen időben min­denkitől joggal elvárunk. mentenkénti seniority viszont, fiatalabb munkásnak is bizto­sítaná a munkán maradást. A CIO.-hoz tartozó raktári munkások szolidaritást vállal­tak a kiszolgálókkal és úgy az áru szállítást, mint a ki és be­rakást megtagadták.

Next

/
Thumbnails
Contents