Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-01-08 / 989. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 január 8. DISPUTA ■ ■ __ ■ ■ VERES PÉTER -KOZOTT- FEJTŐ FERENC A “FAJI SZOCIALIZMUSRÓL” VAGY A “SZÁMADÁS” KÖNYVKRITIKÁJA. írja: VERES PÉTER A “Szocializmus” eimü budapesti szocialista folyóiratban, egy rendkivül érdekes és tanulságos vita ért véget a közelmúltban. Pró és kontra, úgy a könyv írója, mint annak kritikusa, tárgy és iro­dalmi isemereteikkel, alapos nekikészültséggel mérkőznek meg a nyilvánosság előtt a folyóirat hasábjain. Olyan kérdést feszegetnek és hoznak napirendre, melynek átvételével és a Bérmunkásban való folytatólagos közlésével nemcsak érdekfeszitő olvasmányt, nyújt­unk, hanem a világszemléletek és szemben álló ellentétek két brili­áns toliforgatójának irodalmi csatájából, tudásunkat gyarapithat- juk. (Szerk.) Viszont, most és megfordi- ditom a kérdést: mit jelent az, ha elismerjük, hogy vannak fajok s vannak felismerhető faji különbségek? Mi rossz származhatok ebből ránk szoci­alistákra, egy uj világrend hí­veire? Vannak fajok — na, és mi következik ebből? Megválto­zik talán a szociológia érvénye a felismert gazdasági és törté­nelmi törvényszerűségeknek? A kínai vagy német fajon, vagy akár a zsidón belül is nem to­vábbra is az eddigi törvények uralkodnak? A faji eszme alap­ján kormányozott országokban nem ugyanúgy kizsákmányolj a- e a munkaadó a munkást, mint máshol? Az értéktöbblet, a tő­kefelhalmozódás, az elnyomoro- dás, az imperializmus nem ugy­anolyan fő mozgató és megha­tározó tényezők maradnak-e, mint azelőtt? S nem érvénye­sülnek-e kivétel nélkül minden fajon belül? Mi bajunk lehet te­hát a faj elismeréséből Az, hogy a tényleges társa­dalmi osztályellentétek, tehát elsődleges szociológiai tények elleplezésére használják az ural­kodó rétegek a faji, tehát bio­lógiai valóságokat. (Mert való­ságok: aki ezt tagadja, szintén leplez vagy vak.) Ez giaz, de hogyan küzdj ünk ellene? A fajok letagadásával, vagy a faji valóságok tudatosításával, dia­lektikus összefüggéseinek a fel­tárásával? A faji különbségek letagadásával semmiesetre sem mert hiszen valóságokba ütkö­zünk, vereséget szenvedünk s végül nevetségessé válunk és kihullunk a történelemből. El­lenkezőleg. mivel ez úgyis sor­rendi kérdés, csakis a helyes sorrend megvilágításával. (Saj­nos a Számadás-ból is éppen en­nek a résznek kellett kimarad­nia.) Ez a sorrend a következő: Az emberiség önmagában vé­ve természeti valóság (biológiai kategória). De mint társas faj, hosszú történelmi korszakokon keresztül szocio-biológiai egy­ségessé alakult. Vagyis puszta természeti (biológiai) léte ma már szociológiái tényezőktől: termelés, munkamegosztás, a technika, kultúra stb.-től függ. Tehát a tiszta biológiai szem­pont második sorba szorul, mert az emberiség élete ma már csak a munkán, sőt a társasán, vagy társas összefüggésekben (feu­dalizmus, kapitalizmus) vég­zett munkán alapul. Vagyis bio­lógiai életét, úgy az egyének életét, mint a faj fennmaradá­sát, szociológiai tényezők hatá­rozzák meg. Az első szempont tehát a szociológiai, amely min­den fajra s minden fajon belül is érvényes. Mármost az emberiség azon­ban, bár szocio-biológiai, amely minden fajra s minden fajon belül is érvényes. Mármost a zemberiség azon­ban, bár szocio-biológiai egy­ség de nem egyetlen nagy bio­lógiai és szociológiai közösség. Államokra, népekre fajokra osz­lik. Ezek egyben biológiai közös­ségek is “népközösségek”, de ugyanakkor hosszú történelmi utón szociológiai közösségek, vagyis termelő közösségek és politikai közösségek is. Ezek a közösségek természeti és törté­nelmi múltjukkal eredően nem egyforma nagyok nem egyfor­ma erősek és nem egyforma fejlettek. A jobb helyekre tele­pültek, az erősebbek, a szeren­csésebbek és a technikailag fej­lettebbek leigázzák, avagy a termelésen és az árucserén ke­resztül kizsákmányolják, sőt politikailag és katonailag — csupán súlyúknál fogva is — el­nyomják a kisebbeket. Különö­sen ha utjukba kerülnek. így a biológiai kategória (erősebb néptörzs) szociológiaivá válik és viszint a szociológiai erőtöb- let biológiai eredményt szül: a faj megerősödését és szaporo­dását. Dialektikusán áthatják egymást. Ugyanakkor tehát, amikor a történelem osztályok harca, igy transzformálva, egy­ben fajok, helyesebben népkö­zösségek harca is. A jó földért és az értéktöbbletért nemcsak vertikálisan, tehát osztályok, sőt osztályok egyes csoportjai között, hanem horizontálisan, vagyis népközösségek, fajok kö­zött is folyik a harc. Ebben a harcban a faji érzés, faji öntu­dat realitás is, de ideológiai fegyver is, mert leplezi a legalul mozgató szociológiai tényeket (osztályhelyzet, termelési viszo­nyok) . Az erős imperialista nép­közösségek politikai katonai, gazdasági hadjáratai nemcsak az uralkodó osztályokra haszno­sak, hanem egy bizonyos határ­ig (ez a határ folyton változó, mindenesetre a benti értéktöbo- let- és kamattörvény nemigen törheti át) a munkásosztályra is. A nyugaterópai munkásság magasabb életnívója az elma- radottab és gyengébb termelő­közösségek, egyben népközössé­gek rovására érvényesülhet. És­pedig itt is főleg a dolgozókéra, mert az értéktöbblet- és ka­mattörvények ott sem törhetők át. Ezt tudatos propaganda nél­kül is érzi a nyugati átlagmun­kás, azért van nehéz helyzete ott is az “igazi” szocialista moz­galomnak. De az uralkodó osz­tályok a saját éredkükben ezt még fokozni is igyekeznek sőt arra törekednek, hogy faji gőg­gé, lélektani uralmi alappá transzformálják a faji érzést, így a valóságos kollektivizmus helyett, amelynek örök emberi igényét ma a kapitalizmus vál­sága különösen felfokozta s a- mely az osztálytársadalomban nem lehetséges, faji kollektiviz­must ád, mint amely ideiglene­sen pótolni képes az igazi kol­lektivizmust. A német hitleriz- mus tömegbázisa ebből a túlfo­kozott faji gőgből eredt. T. i. ez a gőg a világháborúban de­fektust kapott s mert a pofo­nokat a nagy népeknek nem le­hetett visszadani, tehát a zsi­dóknak adták le. A kollektiviz­mus igénye meg az ostromlott vár kényszer kollektivizmusá­ban s a faji közösség túlhang­súlyozásában és misztifikálásá­ban vezetődik le. Mindezek után ismétlem: nem a letagadás, hanem a faji valóság tudatosítása a megfele­lő módszer az osztályérdekek leleplezésére használt faji mé­reg semlegesítésére. Nem azt kell hirdetnünk, hogy nincsennek fajok (igaz, ezt Fejtő sem állítja, de ő itt egy gondolkodási vonalat kép­visel, amelyik ezt állítja), mert ez hazugság, hanem azt, hogy csak az összes fajok elismerése és felszabadulása hozhatja meg a kisebb fajok egyenjogúságát s igy a helyes biológiai verseny a biológiai szelekció érvényesü­lését is. És azt, hogy mindez csak az osztálynélküli, kollektiv társadalomban lehetséges, ami­kor is az osztály érdekek faji ér­dekekkel való bonyolítása, lep­lezése és átjátszása többé nem lehetséges. A következetes hu­manista szocializmus, amely nem zavarja össze a sorrendet, ide vezet. Minden kis népnek joga van önálló szellemi életre, önálló kultúrára, mert csak az eredeti élményvilág alapján, a- melyet a természeti és történel­mi múlt minden népnél máskép­pen alakított ki, az eredeti él­ményanyag szerves továbbfej­lesztésével lehet az összemberi- ségnek teljesértékü tagjai. Ugy­an miért szabadította fel Szov- jet-Oroszország az ázsiai népe­ket? Azért, mert megbízhatóbb a számára egy szabad mordvin vagy üzbég közösség, mint egy elnyomott sunyi szolganép, a- mely csak arra vár, hogy árt­hasson az erősebbnek. Nem is beszélve arról, hogy ez az igaz­ság. Fennmarad azonban egy kér­dés : a kis népek mégsem szaba­dulhatnak fel igazán, mert szük­ségképpen a nagy, óriás népek vonzása alá, történelmük sodrá­ba kerülnek. Ez csak az osztálytársada­lom mai imperialista szakaszá­ban igaz s még itt sem teljesen (Lásd a finn és skandináv né­pek kifjlett testi és szellemi kultúráját.) Azok a kis népek, amelyekben vitalitás és erő van a népek versenyében, ha az im­perialista katonai és gazdasági erők az osztálynéküli társada­lomban semlegesitődnek szelle­mi téren egyensúlyozzák a na­gyobbak fizikai fölényét. Ez az egyedül lehetséges és egészsé­ges biológiai szelekció. Azok a kis népek pedig, amelyekben nincs erő és igény az önálló faji KARÁCSONYI ÜDVÖZLŐ LAPOK. A “Bérmunkás” szerkesztősé­gének. Tisztelt Munkástársak. Mellékelve találnak egy mo­ney ordert, 5 dollárról. Már ré­gebben akartam Írni és az elő­fizetésemet is beküldeni, de azt gondoltam, hátha akad a külde­ményhez egy két társ is és töb­bed magával küldhetem be, de nem sikerült. Sajnos igy csak a magam küldeményével jelent­kezem. Kérem újítsák meg la­pomat egy évre és a három dol­lárt felüifizetésnek könyveljék el. Itt burnesideon, még vannak akik dolgoznak 2-3 napokat az acél telepeken. Olyanok is, akik már régebb idő óta semmit sem dolgoznak. A dolgozók kaptak a társu­lattól karácsonyi ajándékot. Egy-egy karácsonyi üdvözlő ké­pes lapot. Ugy-e hogy nagylel­kű az acél tröszt A múlt nyá­ron legyilkoltatott egy csomót, akit megyhagyott, azt meg ké­pes lappal üdvözli a megváltó szeretet ünnepén. De kell valamit olvassanak. A kopertában nincs mit olvasni, munkáslapot nem akarnak ol- vasin, hát olvassák az üdvözle­tét és vágják hozzá a savanyu ábrázatot. Aki nem az acél gyárak ro- botosai, azok sincsennek különb | helyzetben. Dolgoznak is nem j is. No de azért a Kis Jézuská­nak is juttattak valamit. Juttat­tak, még ha kölcsön kérték is a dollárokat. És higyjék el, hogy nem a legrosszabb mesterség ; manapság, a megváltó földi [ helytatójának lenni. Mert a mennyek messze vannak és a földi helytartó legalább addig vigyáz az ajándékra, amig el­jönnek érte a mennyekből, hogy átadhassa .... Az embernek el áll az esze ilyen birkatürelem láttára. De nincs hová apellálni. Csak ol­vasgassák a karácsonyi üdvöz­leteket. Meg fohászkodjanak, amig bele nem unnak. Mert hogy bele unnak, annyi biztos, hiszen egy pár ilyen karácsony és hasonló képes üdvözletek he­lyettünk is beszélnek, mert szó ami szó, mi már kezdünk bere­kedni . . . Szász Antal. élethez, beolvadnak a megfelelő fajokba. A humanisztikus integ­rációnak ( egységesülésnek) a faji differenciálódás az előfelté­tele, ezt ne is próbálja Fejtő félremagyarázni, mert antidia- lektikus útra téved. A részek helyzetének a felismerése, ér­tékrend, sorrend teremtése az egység alapja, vagyis a szocial­ista nemzetek közössége csak úgy valósulhat meg, ha nem nyomhatja el egyik faj többé a másikat. Ezt jelenti az a mon­dat. Ehhez még annyit, hogy a következetes szocialista mozga­lomnak már ma az osztálytársa­dalomban is ezt a gondolatot kell szolgálnia. Az osztályharc sikeres lefolytatása szempontjá­ból arra van szükség, hogy a (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents