Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-03-19 / 999. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 március 19. DISPUTA ■ ■ __ ■ ■ VERES PÉTER _ KOZOTT- FEJTŐ FERENC A “FAJI SZOCIALIZMUSRÓL” VAGY A “SZÁMADÁS” KÖNYVKRITIKÁJA. Irta: FEJTŐ FERENCZ A “Szocializmus” cimü budapesti szocialista folyóiratban, egy rendkívül érdekes és tanulságos vita ért véget a közelmúltban. Pró és kontra, úgy a könyv Írója, mint annak kritikusa, tárgy és irodalmi isemereteikkel, alapos nekikészültséggel mérkőznek meg a nyilvánosság előtt a folyóirat hasábjain. Olyan kérdést feszegetnek és hoznak napirendre, melynek átvételével és a Bérmunkásban való folytatólagos közlésével nemcsak érdekfeszitő olvasmányt, nyújtunk, hanem a világszemléletek és szemben álló ellentétek két briliáns toliforgatójának irodalmi csatájából, tudásunkat gyarapithat- juk. (Szerk.) most is csupán egyetlen osztályról, a maga osztályáról állapítja meg, nem pedig az egész magyar társadalomról, hogy nem faji, hanem történeti képződmény. Szekfü Gyula egyébként pesszimista: “a veszedelemmel szemben — Írja (azzal a veszéllyel szemben, amelyet a “nemzeti” középosztály felbomlása és németesedése jelentene) — “két hatékony eszközünk lehetne, de az egyikkel elkéstünk, a másikat pedig igen nehéz lesz alkalmazni”. Azs egyik, amivel “elkéstünk”: a parasztság felemelése a középosztályba. A másik, amelyet nehéz lesz alkalmazni: a magyar történeti és népi műveltség terjesztése. Ez a két eszköz azonban. még ha nem is lenne késő s lehetne is alkalmazni: elégtelen volna. Szembe kell nézni a veszéllyel, amely sokkal nagyobb részben “ébred fel”, ha nem is a német vér, de a német faji eszme s a német megalomá- nia, amely a magj&r műveltséggel szemben a nagyobb német műveltségre hivatkozhatik, a- melynek uralomraj utása a magyar nemzetnek Trianonnál is súlyosabb pusztulását, az önnál- ló magyarság gondolatának — amelynek mi szocialisták hívei vagyunk — elenyészi ét jelentené. Középosztályunk magyar voltát tán még megmenthetné egy paraszti felfrissülés: de a mi számunkra nemcsak a középosztályról van szó, — másrészt meg e paraszti felfrissülést egészen gyökeres ideológiai és politikai változásnoknak kell megelőznie! Mivel lehetne a német veszedelmet megakadályozni? Először is: a faji eszmének alapos felszámolásával. Amig hivatalos ideológiánk fajelméleti, vagyis reakciósán multbatekintő, amig közéletünkben minden oldalról vérképletet kérnek számon és fitogtatnak, — addig a németség joggal disszimilálódik. Má- sdoszor: a faji eszmével a társadalmi eszmét kell szembeállítani, a nemzeti gondolatnak korunk igaz követelménye szerint való változatát, egy olyan társadalom eszméjét, amelyhez tartozhatik mindenki, aki odatartozni s benne hasznosan dolgozni akar s amelynek célja a társadalom fokozatos, de gyorsult tempójú reformokkal elősegített közgzadasági, politikai és műveltségi tökéletesedése. Ma már odajutottunk, hogy a magyar középosztály és uralkodóosztály csak kettő között választhat: vagy osztályérdekből, társadalmi téren helyesli a nemzeti szocializmust, s akkor, nem akadályozhatván meg a teljes náci eszmekor hfehatlását, nemzetét elárulja ( az olasz fasizmus, mint Szekfü is utal rá némi sajnálattal, ha nem is az olasz vér hiánya, de az olasz betű olvasni nem tudása és a gazdasági, műveltségi kapcsolatok gyöngébbsége miatt nem versenyezhet a nácizmus magyarországi hatóerejével), — vagy nemzeti érdekből (ha igazán oly erős ez benne, mint eddig történészeink és Szekfü is — hangoztatták) szövetségre lép a munkássággal, amely a társadalmi reform eszméjét hordozza a faji eszme ellenében; szövetségre lép a polgársággal, az Ady-féle “Korrobori” jegyében, azzal a polgársággal, amelynek zsidó származású részét mindeddig — mint Szekfü is Írja — disszimilációra akarták kényszeríteni . . szövetségre lép a parasztsággal, amelynek reformvágyát most kísérlik meg náciagitátorok zsidógyülöletbe ful- lasztani s e “hármas szövetségben” — amely lényegében csak egy: a demokratikus reformokkal való szövetkezés — emeli fel a nemzet egyetemét európai színvonalra s viszi át külpolitikánkra is a nemzeti veszély tudatának szempontját. Lehet az, hogy amit itt irok, csak ábránd de akkor egyes-egyedül ábránd segíthet rajtunk! Egy ábránd, amely a magyarságban megingatott németet is magával ragadhatja, mert emberhez méltó célt és uj eszmét adna neki; de a magyarság belső kapcsolatát is megteremtené a már elveszettnek tekintett német kis- sebbséggel, hiszen nem lenne nehéz véle megérteti a magyarsággal való együttműködésnek s a nagynémet illúziókról való lemondásnak előnyeit, vagy a szükségét! Vége A napsütés hazája Egy levél, mely a szolidaritás kétségbevonhatatlan dokumentuma. Lapunk más helyén közlünk egy cikket G. Bakos munkástárs tollából, aki eredeti felvételeket és újság clippingeket is küldött az árvíz sulytotta Los Angelesből. Egyik későbbi levelében elküldte Van Nuys Californiából azt a levelet is, melyet egyik “Bérmunkás” olvasó válaszolt neki, miután érdeklődött hogy, miként uszták meg az árvizet. A levél önmagáért beszél. De ugyanakkor dokumentálja azt A “SÁR ÉS VÉR” BEMUTATÓJA CHICAGÓBAN Az IWW. chicagói magyar tagjai által nagy körültekintéssel előkészített hábru ellenes dráma a teljes isker jegyében zajlott le március 6-án a Lincoln Auditóriumban. Bár a rendezőség minden igyekezete dacára sem lehetett az előadást a hirdetett időben megkezdeni, ez azonban a közönség hanyagságán mullott, akik nem jelentek meg időben. Annyit azonban sikerült elérni, hogy a szokásos két, három órai késés ez alkalommal csak egy óra volt és a későn érkezettek sokan csalódottan érezték magukat, mert nem látták a színdarabot elejétől. Ezért azonban önmagukat okolják. A színmű elejétől végéig a legnagyobb figyelmet váltotta ki a halgatóságból. Az izgalmas jelenetekben bővelkedő drámát Chicago és környékén előnyösen ismert Mayer B. József irta és valószínű, hogy ezen színmű révén az amerikai magyarság széles rétegei előtt lesz ismertté a haladás és modern művészet e fáradhatatlan bajnoka. A “Sár és Vér” nem az egyetlen színmű, melyet Mayer B. József iát, de, amig a többi müvei csak annyiban képviseltek éréket, amennyiben amerikai magyar termékek, addig a “Sár és Vér” a társadalom egy rettenets rákfenéjének — a háborúnak — az emberiségre roppant káros hatását ismerteti és amig a többi müveit a közönség megnézi elfelejti, addig a “Sár és Vér” a szivekbe markol és ezen keresztül gondolkodásra készteti az agyakat. A “Sár és Vér” megírásával nemcsak színmüvet irt, hanem szolgálatot tett az emberieségnek. A színmű által elért sikerhez nagyban hozzájárult a szereplők helyes megválasztása. Úgy a nehéz drámai jelenetekben mint a könnyebb játékokban, kifogástalan alakítást nyújtottak. Minden egyes szereplő át- érezte szerepének horderejét. Erről tanúskodtak kisirt szemek. Nem kívánunk a szereplőknek “pálma ágat” nyújtani — és nem is várják azt — és ha mégis megemlítjük neveiket, olvasóink érdeklődését elégítjük ki. A háborúért lelkesedő Ivánt, King János alakította; Tamást, a szolidaritást is, mellyel egymás irányában viseltetnek a távolnyugaton, a “Bérmunkás” olvasói. Kedves Bakos család: Levelüket megkaptuk és válaszunk a bizonyíték rá, hogy még élünk. Az árvíz, meghagyta a rajtunkvalót, meg a puszta életünket. Minden egyebünket elrabolt: Elvitte csirkéinket, tönkre tette a gépünket, lakásunkat. Menekülnénk innen, de nincsen módúkban. Se gép, se pénz se lakás. Ha elhelyezkedünk, máj! tudatni fogjuk a címünkről. Vagyunk szeretettel, Simonék. Zeichner Jenő; Terézt, Green- wald Teréz; Jenőt,, Pásztor György; Irént, Püspöki Anna; Károlyt, Wiener Géza; Jánost, Feitlich Antal; Barnát, Dok- man József; Dr. Vébert, Weiss József; Ápolónő, Fábián Manci; Kapitány, Katz Adolf; Hadnagy, Komjáthy Albert; Pétert, Sebestyén János; Kovácsnét, Polacsek Margit; Kórházi segítők, Feitlich Antal és Molnár József; Rendőr, Szpisják Mihály; Katonák, Vas J. és Szpisják István voltak. A súgás fáradságos munkáját Zára munkástársnő látta el és a rendezést a színmű írója, Mayer B. József. A nagy körültekintéssel járó ügy elést Köhler Sándor munkástárs látta el. Úgy a színdarab, mint az azt követő mulatság a legnagyobb rendben folyt le, csak a rendezőséget zökkentette ki egy kis incidens a kerékvágásból, ami azonban nem befolyásolta a mulatság rendes menetét. Az incidens annyiból állt, hogy miután a színdarabhoz szükséges kellékeket szombaton elhoztuk a kölcsönzőből, azokat a Bérmunkás Otthonban helyeztük el éjszakára és vasárnap reggel, amikor érte mentünk, hogy a terembe szállítsuk, hiányzott két lőfegyver és két kard. Ugyanis az éj folyamárt betörtek a helyiségbe, amely egy épületbe van az Egyetemes Központtal és a két fegyverrel együtt, két írógépet is elvittek. Mint később értesültünk, a betörők nem álltak meg itt, hanem folytatták azt másfelé is és ily alkalommal két nappal később fülön fogta őket a rendőrség, ahol megtalálták a tőlünk ellopott tárgyakat is és a rednőrség értesített bennünket, hogy tudjuk-e, hogy nálunk betörtek? Hogy az incidens nem okozott zökkenést a színdarabnál, azt Mrs. Szigetinek köszönhetjük, aki készséggel vállalkozott a hiányzó tárgyakat másokkal helyettesíteni. Mindent egybefoglalva a színdarab és mulatság erkölcsi sikere minden várakozást felül múlt. Az anyagi sikeren azonban érezhető a nagyarányú munkanélküliség. Hogy a kiadásokat a lehető legalacsonyabb fokon tartsuk, munkástársnőink adományozták a süteményeket. Bár nem vagyunk biztosak, hogy a névsor teljes, akiknek neveit sikerült feljegyezni, azokét ide írjuk, és pedig: Varjú, Száz, Fábián, Török Spolyár, Zára és Bukovszky Sándorné munkástársnők adományoztak süteményeket és Bukovszky Istvánná munkástársnő, akit betegsége gátolt, 3 dollár felülfizetéssel járult a mulatság kiadásainak fedezéséhez. A rendezőség ezúton is elismerését fejezi ki: Mayer B. Józsefnek, aki a színmüvet rendelkezésünkre bocsájtóttá és elvállalta annak rendezését; az összes szereplőknek, akik segítettek ezen eseményt emlékezetessé tenni a munkástársnőinknek és munkástársainknak, akik közreműködésükkel és adományaikkal járultak a mulatság lebonyolításához. Megemlítésre méltó, Hosszú munkástársnő áldozatkészsége Indiana Harborból, aki egy ágy- teritőt készített és a mulatságon el is árusította a sorsjegyeket, amely 5 dollárt eredményezett lapunk javára.
