Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-03-05 / 997. szám
1938 március 5. BÉRMUNKÁS 3 oldal INNENÖsszeszedte: ZÁRA JÁNOS “A sok bába között elvesz a gyerek” — Eden lemondása — A “Sár és Vér” bemutatója — Ma már a “demokrácia védel- mezése” szálló ige lett. Mindenki a demokráciát félti és a maga módja szerint igyekszik azt védelmezni. Az ország leg- reakciósabb politikusai, az osztály hü kapitalista sajtó, a legkönyörtelenebb kizsákmányolok mind a demokrácia süllyedését látják és nagy hangon hívják fel a “népet” a demokráciának a megvédésére. A reakciós politikusok a liberálisok a reakciósoktól és mindkét fajtája a politikusoknak a munkásságtól félti a demokráciát. Ugylátszik a “demokrácia megvédése” jó lépnek bizonyult és mindenki azzal igyekszik madarat fogni. Természetesen ebben a zűrzavarban a demokrácia értelmezése is a különböző csoportok érdekei szerint történik. A kapitalisták és csatlósaik a politikusok a demokráciát úgy értelmezik, hogy minden ami az ő érdekeiket sérti, az a demokrácia ellensége. Ami útjába áll a korlátlan kizsákmányolásnak ; ami csökkenti a profitszerzést, vagy szabályozza annak módszereit, az mind a demokrácia ellensége. Ha a munkások beszüntetik a munkát egy, vagy több ipartelepen és megakadályozzák sztrájktörők alkalmazását, ez esetben a sztrájkoló munkások a demokrácia ellenségei az uralkodóosztály elbírálása szerint. Vannak aztán olyanok, akik a demokrácia bukását a társadalmi osztályok kialakulásában látják. Ezek a “rugged individualisták” nem akarják a természetes fejlődés jeleit észre venni. Nem akarják meglátni, hogy a kapitalizmus mint fejlődött a társadalom egyik osztályává és mint nyomja el a társadalom másik osztályát — a dolgozókét. Nem akarják meglátni, hogy e két osztály között kiegyenlithetetlen ellentét van. Ők még mindig arról álmodoznak, hogy a két, egymással ellentétes osztályt össze házasítsák és megteremtsék a “tőke és munka testvériségét.” Van egy magyar közmondás, amely úgy szól, hogy “a sok bába között elvész a gyerek” és igy vagyunk a demokráciával is. Annyi különböző érdekű bajnok védelmezi, hogy zavarba esünk afelett, hogy tulajdonképpen mi is az a demokrácia? Ily körülmények között talán helyénvaló volna meghatározni hogy mi is a demokrácia szó értelme. A demokrácia szó magában “egyenlőséget” jelent. Ma azonban kétféle demokráciát ismerünk. Az egyik “politikai demokrácia” a másik, “társadalmi demokrácia”. Az első any- nyit jelent, hogy az ország népe közvetlen, vagy megválasztott megbízottak utján kormányozza az országot. Az Egyesült Államokat úgy szeretik feltüntetni, mint a demokrácia hazáját. Ez azonban csak a politikai demokráciára vonatkozha- tik, bár a meghatározás még igy is nagyon sántít. Tagadhatatlan az, hogy a törvény hozókat a nép választja, de a választást jelölés előzi meg, amihez a nép zömének kevés köze van. A jelöléa mindig az uralkodó osztály ügye és a népnek azokra kell szavazni, akiket eléje állítanak. De ha a jelölés és választás minden sorig a demokrácia értelmében történne is, a politikai demokrácia által nyújtott “egyenlőség” még akkor is a semmivel egyenlő a társadalom vagyonának termelői részére. A “társadalmi demokrácia” volna az, amely bennünket munkásokat közelebbről érdekel. Ez annyit jelentene, hogy a társadalom minden egyes tagjának egyenlő jogai és kötelességei volnának. A társadalmi vagy mint általánosan hangoztatni szokták a “szociál” demokrácia szerint a társadalomban nem volna ur és szolga, nem volna kizsákmányoló és kizsákmányolt, nem volna elnyomó és elnyomott, nem lehetne egyeseknek mindenből bőségesen, a másoknak pedig a legszükségesebből is szűkösen. Nem lehetne tulbőség egynek és nyomor a másiknak. Annyit jelentene a “szociál demokrácia”, hogy a társadalom minden egyes tagjának hozzá kellene járulni a szükségletek termeléséhez és mindenki -t- tekintet nélkül, hogy milyen formában vesz részt a termelésben — egyenlő arányban részesüljön a termelt javakból. Vagy más szóval: a termelés nem profitra, hanem szükségletre történne. Eredetileg a “szociál demokrácia” representánsai a szociáldemokraták voltak, azonban az idők folyamán a szociáldemokraták annyira eltértek az eredeti meghatározástól, hogy a félreértés elkerülése végett az IWW. a szociáldemokráciát uj jelzővel helyettesítette, amely “Ipari demokrácia”. A sok útvesztőben szükség volt a társadalmi demokrácia ily határozott megnevezésére, melynek értelmét a politikusok nem csavarhatják ki, mert ez minden esetben csak azt jelentheti, amit a szó kifejez. Ma az ipari korszakban élünk, a társadalom minden tagja valamely iparban van foglalkoztatva és ha itt megteremtjük az egyenlőséget, elértük célunkat. Akik az iparokon kívül vannak, akár saját akaratukból, vagy azon kívül az ipari demokrácia eljöttével valamennyien be kell kerüljenek oda, mert csak igy számíthatnak az élet szükségleteikre. Ne tévesszük tehát a célt szem elől és ne áltassuk magunkat, mert tökéletes demokrácia csak akkor lehet, ha megteremtjük az Ipari Demokráciát. Ezt azonban ne várjuk a politikusoktól, hanem mi munkások fogjunk hozzá a munkához, építsük fel a forradalmi Ipari Szervezetünket amelyen át juthatunk csak az Ipari Demokráciába. * * * A názismus és fasizmus “áldásai” már egész európát környékezik. Olasz és Németország mellett a balkán államok többé, kevésbbé a fasizmus járma alatt nyögnek. Románia nyíltan a fasizmus útjára lépett s utóbb Ausztriát kéhyszeritette Hitler a názizmus nyílt elismerésére. Említenünk sem kell, hogy Magyarország már régen akceptálta Mussolini rendszerét és az utóbbi napokban heves összecsapás volt az angol miniszteri tanácsban Eden külügyminiszter és Chamberlain miniszterelnök között a fasizmus térhódításával kapcsolatosan, melynek következtében a fasizmus terjedését korlátozni akaró Eden lemondott a külügyminiszteri tárcáról. A jelek szerint nem kell évtizedekig várnunk, hogy a világ a fasizmus járma alá kerüljön. Mert a fasizmus nemcsak euró- pában terjeszkedik, hanem az egész világon. Ázsiában japán mértföldes lépésekkel rohan előre és kinának jókora részét már elfoglalta. Délamerikában néhány kisebb volt köztársaság fasizta diktátorság alá került az utóbbi évben. Az Egyesült Államokban is szemmelláthatóan bontakozik ki. Amerre nézünk mindenfelé az akasztófák emelkednek, amelyekre a szabadságért küzdőket felhúzzák. Az anti-fasizták minden országban sokat lármáztak és lármáznak, de keveset tesznek. Az a tény, hogy a fasizmus ily gyorsan terjed bizonyítja, hogy az üres lárma nem elég a fasizmus terjedésének megakadályozására. Egyik országot a másik után kebelezik be, de számot tevő ellentállást csak egyetlen ország munkássága fejt ki és ez Spanyolország. Az mondják, a spanyol munkások szindikalisták és anarchisták, akik leakarják rombolni a civilzációt. Ezen ferde tanítást “elvtársaink” a szocialisták és kommunisták is különös előszeretettel terjesztik és csodálatos, hogy ezek a “rombolók” az egyedüli osztálytudatos munkások, akik képesek útját állni a fasizmus térhódításának. A többi országok munkásainak tunyasága folytán megtörténhet, hogy a spanyolok is lebuknak a gőzhenger előtt. De még ez esetben is kimagasló példát mutattak a világ munkásainak. A spanyolok elletálló ereje nem abban rejlik, hogy nem szeretik a fasizmust. Ez meg van más országokban is. De a spanyolok forradalmi gazdasági szervezetben szervezkedtek, amit más országok munkásai nélkülöznek. Mig más országokban a munkások politikai pártokat építettek, amelyek mint kártyavár omlottak össze a fasizmus szelének érintésétől, addig a spanyol munkásság forradalmi gazdasági szervezetet épített, amely úgy a belső, mint külső ellenséggel szemben képes harcolni. Ne sóhajokkal és üres lármával igyekezzünk tehát a fasizmus terjedését megakadályozni, mert ez nem akadály, hanem építsük fel a forradalmi Ipari Szervezetet az iWW.-t. Ily szervezet hijján hiába rendelkezünk szocialista, kommunista, farmer-labor, de bármily más politikai pártokkal, anti-fasizta ligákkal meg ki tudná megnevezni hány féle ilyen alakulatokkal kísérleteznek a “munkás vezérek”, ezek nem jelentenek akadályt a fasizmus terjedésének. * * * A háború réme itt van a nyakunkon. Az emberiség virágjait viszik a vágóhidra. Az itthon maradttakat ágyukkal, a repülőgépekről ledobott bombákkkal ölik halomra. A tudomány csarnokait, a művészet remekeit, ami szép és fenséges, mindent rommá lőnek. Ez történik Spanyolországban, Kínában és mindenhol, ahol háború van és fog történni ahol lesz. Azt a pusztítást, ami a háború nyomán fakad a legjobb iró tolla sem képes megfesteni úgy hogy az az emberiséget felrázza ezen borzalmas gaztett megakadályozására. A szemnek látni kell, a fülnek hallani kell és ezen keresztül a szívbe kell markolja« a kegyetlenség és ir- tózat, hogy az emberiség tudatára ébredjen a valónak. A háború minden szenvedését, minden borzalmát a szemünk elé tárja Mayer B. József három felvonásos háborús drámája a “SÁR ÉS VÉR” amelynek most vasárnap, március 6- án lesz a premierje Chicagóban a Lincoln Auditóriumban, 4217 Lincoln Ave. (az Irving Park Blvd. és Damen Ave. közelében) Az IWW. Magyar Tagjainak a rendezésében. Nem mulaszthatja el senki megtekinteni ezt a drámát. Használja ki még a hátra levő pár napot és okvetlen hívja meg ismerőseit most vasárnap megnézni a “SÁR ÉS VÉR” drámát a Lincolni Auditóriumban. A színdarab PONT NÉGY órakor kezdődik és utána tánc. Belépti jegy előre váltva 45, a pénztárnál 55 cent. Chicago legjobb drámai műkedvelői szerepelnek. ELKOBOZTÁK AZ ÖSTURÁNI FŐSÁMÁN POGÁNY KATEKIZMUSÁT Virrasztó Koppány elitélése óta a “turáni egyistenhivők” szektája csendben folytatta tevékenységét, de a különböző nyilas szekták garázdálkodásán fölbuzdulva, dr Bencsi Zoltán fősámán elérkezettnek látta az időt, hogy kiadja a pogány szekta katekizmusát. “Ősi hitünk” címet adott neki és megpróbálta Budapesten kinyomat- tatni. A pesti nyomdavállalatok azonban visszariadtak ennek a könyvnek kinyomatásától. Végre Debrecenben talált kiadót és megjelent a pogány katekizmus piros fedőlapján hatalmas lobogó máglyával. A máglya fölé a fősámán hajol és a lófarkas atyafiak némán bámulják az áldozati cermóniát. Amikor a debreceni rendőrség tudomást szerzett a pogány katekizmusáról az ottani nyomdában található példányokat lefoglalta. Időközben azonban a példányok egyr(észe postára került, ezért a debreceni vizsgálóbíró rádiókörözés utján intézkedett, hogy az1 egész országban kobozzák el az “ősi hitünk” timü pogány katekizmust. Budapesten riadóautón mentek a detektívek dr Bencsi Zoltán fősámán lakására, házkutatást tartottak és a talált példányokat elkobozták. Egyidejűleg sajtó utján elkövetett hitfelekezet elleni izgatás miatt eljárás indult Bencsi ellen, aki a vád szerint katekizmusában kvalifikálhatatlanul támadja a kereszténységet.
