Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-03-05 / 997. szám

1938 március 5. BÉRMUNKÁS 3 oldal INNEN­Összeszedte: ZÁRA JÁNOS “A sok bába között elvesz a gyerek” — Eden lemondása — A “Sár és Vér” bemutatója — Ma már a “demokrácia védel- mezése” szálló ige lett. Minden­ki a demokráciát félti és a ma­ga módja szerint igyekszik azt védelmezni. Az ország leg- reakciósabb politikusai, az osz­tály hü kapitalista sajtó, a leg­könyörtelenebb kizsákmányolok mind a demokrácia süllyedését látják és nagy hangon hívják fel a “népet” a demokráciának a megvédésére. A reakciós politikusok a libe­rálisok a reakciósoktól és mind­két fajtája a politikusoknak a munkásságtól félti a demokrá­ciát. Ugylátszik a “demokrácia megvédése” jó lépnek bizonyult és mindenki azzal igyekszik madarat fogni. Természetesen ebben a zűrzavarban a demok­rácia értelmezése is a külön­böző csoportok érdekei szerint történik. A kapitalisták és csat­lósaik a politikusok a demokrá­ciát úgy értelmezik, hogy min­den ami az ő érdekeiket sérti, az a demokrácia ellensége. Ami útjába áll a korlátlan kizsákmá­nyolásnak ; ami csökkenti a profitszerzést, vagy szabályoz­za annak módszereit, az mind a demokrácia ellensége. Ha a munkások beszüntetik a mun­kát egy, vagy több ipartelepen és megakadályozzák sztrájktö­rők alkalmazását, ez esetben a sztrájkoló munkások a demok­rácia ellenségei az uralkodó­osztály elbírálása szerint. Vannak aztán olyanok, akik a demokrácia bukását a társa­dalmi osztályok kialakulásában látják. Ezek a “rugged indivi­dualisták” nem akarják a ter­mészetes fejlődés jeleit észre venni. Nem akarják meglátni, hogy a kapitalizmus mint fej­lődött a társadalom egyik osz­tályává és mint nyomja el a társadalom másik osztályát — a dolgozókét. Nem akarják meglátni, hogy e két osztály között kiegyenlithetetlen ellen­tét van. Ők még mindig arról álmodoznak, hogy a két, egy­mással ellentétes osztályt össze házasítsák és megteremtsék a “tőke és munka testvériségét.” Van egy magyar közmondás, amely úgy szól, hogy “a sok bá­ba között elvész a gyerek” és igy vagyunk a demokráciával is. Annyi különböző érdekű baj­nok védelmezi, hogy zavarba esünk afelett, hogy tulajdon­képpen mi is az a demokrácia? Ily körülmények között talán helyénvaló volna meghatározni hogy mi is a demokrácia szó ér­telme. A demokrácia szó magában “egyenlőséget” jelent. Ma az­onban kétféle demokráciát is­merünk. Az egyik “politikai de­mokrácia” a másik, “társadal­mi demokrácia”. Az első any- nyit jelent, hogy az ország né­pe közvetlen, vagy megválasz­tott megbízottak utján kormá­nyozza az országot. Az Egye­sült Államokat úgy szeretik fel­tüntetni, mint a demokrácia ha­záját. Ez azonban csak a politi­kai demokráciára vonatkozha- tik, bár a meghatározás még igy is nagyon sántít. Tagadha­tatlan az, hogy a törvény hozó­kat a nép választja, de a válasz­tást jelölés előzi meg, amihez a nép zömének kevés köze van. A jelöléa mindig az uralkodó osz­tály ügye és a népnek azokra kell szavazni, akiket eléje állí­tanak. De ha a jelölés és válasz­tás minden sorig a demokrácia értelmében történne is, a politi­kai demokrácia által nyújtott “egyenlőség” még akkor is a semmivel egyenlő a társadalom vagyonának termelői részére. A “társadalmi demokrácia” volna az, amely bennünket mun­kásokat közelebbről érdekel. Ez annyit jelentene, hogy a társa­dalom minden egyes tagjának egyenlő jogai és kötelességei volnának. A társadalmi vagy mint általánosan hangoztatni szokták a “szociál” demokrácia szerint a társadalomban nem volna ur és szolga, nem volna kizsákmányoló és kizsákmá­nyolt, nem volna elnyomó és el­nyomott, nem lehetne egyesek­nek mindenből bőségesen, a má­soknak pedig a legszükségeseb­ből is szűkösen. Nem lehetne tulbőség egynek és nyomor a másiknak. Annyit jelentene a “szociál demokrácia”, hogy a társadalom minden egyes tag­jának hozzá kellene járulni a szükségletek termeléséhez és mindenki -t- tekintet nélkül, hogy milyen formában vesz részt a termelésben — egyen­lő arányban részesüljön a ter­melt javakból. Vagy más szó­val: a termelés nem profitra, hanem szükségletre történne. Eredetileg a “szociál demok­rácia” representánsai a szociál­demokraták voltak, azonban az idők folyamán a szociáldemok­raták annyira eltértek az ere­deti meghatározástól, hogy a félreértés elkerülése végett az IWW. a szociáldemokráciát uj jelzővel helyettesítette, amely “Ipari demokrácia”. A sok út­vesztőben szükség volt a társa­dalmi demokrácia ily határozott megnevezésére, melynek értel­mét a politikusok nem csavar­hatják ki, mert ez minden eset­ben csak azt jelentheti, amit a szó kifejez. Ma az ipari kor­szakban élünk, a társadalom minden tagja valamely iparban van foglalkoztatva és ha itt megteremtjük az egyenlőséget, elértük célunkat. Akik az ipa­rokon kívül vannak, akár saját akaratukból, vagy azon kívül az ipari demokrácia eljöttével va­lamennyien be kell kerüljenek oda, mert csak igy számíthat­nak az élet szükségleteikre. Ne tévesszük tehát a célt szem elől és ne áltassuk magunkat, mert tökéletes demokrácia csak ak­kor lehet, ha megteremtjük az Ipari Demokráciát. Ezt azonban ne várjuk a politikusoktól, ha­nem mi munkások fogjunk hoz­zá a munkához, építsük fel a forradalmi Ipari Szervezetünket amelyen át juthatunk csak az Ipari Demokráciába. * * * A názismus és fasizmus “ál­dásai” már egész európát kör­nyékezik. Olasz és Németország mellett a balkán államok többé, kevésbbé a fasizmus járma alatt nyögnek. Románia nyíltan a fasizmus útjára lépett s utóbb Ausztriát kéhyszeritette Hitler a názizmus nyílt elismerésére. Említenünk sem kell, hogy Ma­gyarország már régen akceptál­ta Mussolini rendszerét és az utóbbi napokban heves össze­csapás volt az angol miniszteri tanácsban Eden külügyminisz­ter és Chamberlain miniszterel­nök között a fasizmus térhódí­tásával kapcsolatosan, melynek következtében a fasizmus terje­dését korlátozni akaró Eden le­mondott a külügyminiszteri tárcáról. A jelek szerint nem kell évti­zedekig várnunk, hogy a világ a fasizmus járma alá kerüljön. Mert a fasizmus nemcsak euró- pában terjeszkedik, hanem az egész világon. Ázsiában japán mértföldes lépésekkel rohan előre és kinának jókora részét már elfoglalta. Délamerikában néhány kisebb volt köztársaság fasizta diktátorság alá került az utóbbi évben. Az Egyesült Ál­lamokban is szemmelláthatóan bontakozik ki. Amerre nézünk mindenfelé az akasztófák emel­kednek, amelyekre a szabadság­ért küzdőket felhúzzák. Az anti-fasizták minden or­szágban sokat lármáztak és lár­máznak, de keveset tesznek. Az a tény, hogy a fasizmus ily gyorsan terjed bizonyítja, hogy az üres lárma nem elég a fasiz­mus terjedésének megakadályo­zására. Egyik országot a másik után kebelezik be, de számot tevő ellentállást csak egyetlen ország munkássága fejt ki és ez Spanyolország. Az mondják, a spanyol mun­kások szindikalisták és anarch­isták, akik leakarják rombolni a civilzációt. Ezen ferde taní­tást “elvtársaink” a szocialis­ták és kommunisták is különös előszeretettel terjesztik és cso­dálatos, hogy ezek a “rombo­lók” az egyedüli osztálytudatos munkások, akik képesek útját állni a fasizmus térhódításának. A többi országok munkásainak tunyasága folytán megtörtén­het, hogy a spanyolok is lebuk­nak a gőzhenger előtt. De még ez esetben is kimagasló példát mutattak a világ munkásainak. A spanyolok elletálló ereje nem abban rejlik, hogy nem szeretik a fasizmust. Ez meg van más országokban is. De a spanyolok forradalmi gazdasá­gi szervezetben szervezkedtek, amit más országok munkásai nélkülöznek. Mig más országok­ban a munkások politikai pár­tokat építettek, amelyek mint kártyavár omlottak össze a fasizmus szelének érintésétől, addig a spanyol munkásság for­radalmi gazdasági szervezetet épített, amely úgy a belső, mint külső ellenséggel szemben ké­pes harcolni. Ne sóhajokkal és üres lármával igyekezzünk te­hát a fasizmus terjedését meg­akadályozni, mert ez nem aka­dály, hanem építsük fel a forra­dalmi Ipari Szervezetet az iWW.-t. Ily szervezet hijján hi­ába rendelkezünk szocialista, kommunista, farmer-labor, de bármily más politikai pártok­kal, anti-fasizta ligákkal meg ki tudná megnevezni hány féle ilyen alakulatokkal kísérletez­nek a “munkás vezérek”, ezek nem jelentenek akadályt a fas­izmus terjedésének. * * * A háború réme itt van a nya­kunkon. Az emberiség virágja­it viszik a vágóhidra. Az itthon maradttakat ágyukkal, a repü­lőgépekről ledobott bombákkkal ölik halomra. A tudomány csar­nokait, a művészet remekeit, ami szép és fenséges, mindent rommá lőnek. Ez történik Spa­nyolországban, Kínában és min­denhol, ahol háború van és fog történni ahol lesz. Azt a pusztítást, ami a hábo­rú nyomán fakad a legjobb iró tolla sem képes megfesteni úgy hogy az az emberiséget felráz­za ezen borzalmas gaztett meg­akadályozására. A szemnek lát­ni kell, a fülnek hallani kell és ezen keresztül a szívbe kell markolja« a kegyetlenség és ir- tózat, hogy az emberiség tuda­tára ébredjen a valónak. A háború minden szenvedé­sét, minden borzalmát a sze­münk elé tárja Mayer B. József három felvonásos háborús drá­mája a “SÁR ÉS VÉR” amely­nek most vasárnap, március 6- án lesz a premierje Chicagóban a Lincoln Auditóriumban, 4217 Lincoln Ave. (az Irving Park Blvd. és Damen Ave. közelében) Az IWW. Magyar Tagjainak a rendezésében. Nem mulaszt­hatja el senki megtekinteni ezt a drámát. Használja ki még a hátra levő pár napot és okvet­len hívja meg ismerőseit most vasárnap megnézni a “SÁR ÉS VÉR” drámát a Lincolni Auditó­riumban. A színdarab PONT NÉGY órakor kezdődik és utána tánc. Belépti jegy előre váltva 45, a pénztárnál 55 cent. Chicago leg­jobb drámai műkedvelői szere­pelnek. ELKOBOZTÁK AZ ÖSTURÁNI FŐSÁMÁN POGÁNY KATEKIZMUSÁT Virrasztó Koppány elitélése óta a “turáni egyistenhivők” szektája csendben folytatta te­vékenységét, de a különböző nyilas szekták garázdálkodásán fölbuzdulva, dr Bencsi Zoltán fősámán elérkezettnek látta az időt, hogy kiadja a pogány szekta katekizmusát. “Ősi hi­tünk” címet adott neki és meg­próbálta Budapesten kinyomat- tatni. A pesti nyomdavállalatok azonban visszariadtak ennek a könyvnek kinyomatásától. Vég­re Debrecenben talált kiadót és megjelent a pogány katekizmus piros fedőlapján hatalmas lobo­gó máglyával. A máglya fölé a fősámán hajol és a lófarkas atyafiak némán bámulják az ál­dozati cermóniát. Amikor a debreceni rendőr­ség tudomást szerzett a pogány katekizmusáról az ottani nyom­dában található példányokat le­foglalta. Időközben azonban a példányok egyr(észe postára ke­rült, ezért a debreceni vizsgáló­bíró rádiókörözés utján intéz­kedett, hogy az1 egész ország­ban kobozzák el az “ősi hitünk” timü pogány katekizmust. Bu­dapesten riadóautón mentek a detektívek dr Bencsi Zoltán fő­sámán lakására, házkutatást tartottak és a talált példányo­kat elkobozták. Egyidejűleg sajtó utján el­követett hitfelekezet elleni izga­tás miatt eljárás indult Bencsi ellen, aki a vád szerint katekiz­musában kvalifikálhatatlanul támadja a kereszténységet.

Next

/
Thumbnails
Contents