Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-02-26 / 996. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1938 február 26. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: évre .................... $2.00 One Year ____________ $2.00 félévre ................. 1.00 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára _____ 5c Single Copy_________ 5c _____Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ______ 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, 0. TELEPHONE: GArfield 7114. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD *^»42 Direkt akció vagy közvetlen cselekvés A direkt akciót sokan nem értik, és még többen félre ma­gyarázzák. A közvetlen cselekvésben az IWW. olyan harciesz­közt ismert fel, melynek szükségszerii használatát, csak a mun­kásosztály ellenségei tagadják le. A direkt akcióhoz való ragaszkodásunkért rengeteg táma­dásnak voltunk kitéve a múltban és elvagyunk rá készülve, hogy kitéve leszünk a jövőben is. Mert a munkásmozgalom ellenségei — ha ők magyarázzák — az IWW. ezen sarkalatos doktrínáját: erőszakot, dinamitot. robbanó eszközöket, törvénytelenségeket emlegetnek, mindefélét összebeszélnek, hogy a munkásságot, szervezeteinktől elrémitsék, és a Forradalmi Ipari Unionizmus gondolatától elidegenitsék őket. A valóságtól misem áll távolabb, mint az olyan rágalmi zu- hatag, melyekkel bennünket, mint a direkt akció rendithetetlen híveit illetnek. Az IWW. nem hive — sohasem volt hive — a nyers erőszaknak. Mi mindig azt vallottuk — és kitartunk mel­lette továbbra is — hogy: a tőke és munka harcában, a harci­eszközöket, a tőkések szabják meg és kényszerítik a munkás­ságra. A tőke és munka harcának kifejezője, a sztrájk—bérharc. A munkásság nem szereti, irtózik, fél a sztrájktól. A sztrájk fegyveréhez csak akkor nyúl, mikor már más választás részére nincsen. Ha csökkentik a bért, ha hazárdos, veszélyes a munka, ha túlfeszített iramot követelnek a munkáltatók, ha a szervezke­dést hirdető munkások közül a többiek megfélemlítésére, elbo- csájtanak, ha a borítékba rakott bérek és a megélhetési viszo­nyok közötti ür már olyan, hogy a munkásság türelme elfogy — végső esetben sztrájkba lép. A sztrájkot természetesen a tő­kések kényszerítik ki, minden egyes esetben. Nos és hogyan állunk a harcban használt módszerekkel és harcitaktikákkal? A munkásság leteszi a szerszámot, leállítja a gépeket és vagy marad a munka szinterén karba tett kezekkel, vagy kivonul az üzemek elé és felállítja a sztrájkőrszemeket, mintegy saját biztosítékára, hogy sztrájktörőkkel el ne végez­tessék munkáját. A munkásság e szándéka is békés. Hiszen egy egész élet ta­pasztalata, bizonyítja, hogy a gyárosokkal nem jó újat huzni. Nem vágyik szembekerülni fegyveres bérencekkel, rendőrséggel, vagy katonasággal. Fél a társadalom e salakjától a munkásnép és látni sem szereti őket. Sztrájkba keresi a munkásság a békés elintézési lehetősé­get, a kiegyezés útját, mert hiszen amig sztrájkol, nem termel, de nem is kereshet és igy nélkülözése a sztrájk alatt csak fo­kozódik. De ha a gyárvezetőség gangsztereket bérel, ha a rendőrsé­get hívják ki, hogy a rendfentartás ürügye alatt, védelmet nyújtson a sztrájktöréshez, ha elfajul a harc és kirendelik a ka­tonaságot: minden esetben a támadó és a kezdeményező fél az erőszakossághoz, a tőkések és bérenceik. A munkásság harcában védekező pozíciót tölt be ilyenkor is. Nem ő kérte a ganszter- eket, rendőröket sem a sztrájktörőket nem toborozta. A sztrájk­ban használt eszközöket, a tőkések kényszeritették rája. A direkt akció, ipari cselekvést jelent, a munkásosztály ál­tal amunkásosztályért, a munkásosztály ellenőrzésébeni cselek­vést: vezérek és politikusok beavatkozása nélkül. A direkt akció nemcsak bérharcokban alkalmas eszköz. Nem­csak rövidebb munkaidő, több bér és jobb munkaviszonyok ki­vívására használható. Közvetlen cselekvés gyakorlásával, a munkásság, törvényeket alkothat, törvények betartására kény­szerítheti a munkáltatókat; törvényjavaslatokat és törvényeket buktathat meg; nemkívánatos poütikusoktól szabadíthatja meg önmagát (és melyik politikus kívánatos? szedőgyerek); vissza­szerezheti bebörtönzött foglyok szabadságát, ha sorsának inté­zését kezébe veszi és a teljesítményhez szükséges erőt gyűjt ak­ciójában. Nagyobb átvitelben, nagy társadalmi kérdésekben, háború, vagy a fasizmus ellen, éppen úgy, mint a termelő eszközök le­foglalásában és azok köztulajdonba helyezésével, a civilizáció megmentéséhez, a direkt akció az egyetlen eszköz, melynek al­kalmazásához, mi IWW.-isták még akkor is ragaszkodunk, ha a gyávák és kétszinüek irtóznak tőle! VICCNEK NEM JÓ, komoly számban meg nem vehető az a ké- rődzés, amit “K.S.” az Sz.L.P. hivatalos Magyar lapjában, az “A Munkásban” csinál, a türelmes hasábokon. Annyi képtelenséget és szamárságot, amennyit a “Samu Bácsi” a “Jónás Testvérnek” össze beszél, igazán csak azok bírnak beszedni és feltálalni, ikik az elvont fogalmak rágcsálása közben a gyakorlati munkásmozgalom megértésére épen úgy képtelenek, mint az átlag munkás gondolatvilágának megismerésére. Mert legalább annyi lelkiismeretlenségre van szükség, amennyi tudatlanságra, . . . hogy ilyen cse­megékkel önmagukat szórakoztassák, mint például amit itt idézünk tőlük. * * * “JÓNÁS TESTVÉR — Hallottam St. John és Billy Haywood hí­rét. Tudom, hogy az ő szabotázs irodalmuk volt az, ami mi­att sok munkás börtönbe került, bár ők váltig állították, hogy a szabotázst nem alkalmazták. Ezt az irodalmat már tagadják egyes IWW-isták, mintha nemis létezett volna. Úgy a sorok között azonban, ma is azt hirdetik, hogy a di­rekt akció a helyes taktika. Én nem hallottam azonban még egytől sem, a meghatározását, hogy mit kell érteni a direkt akció alatt.” * * * HOGY JOBBAN MEGÉRTSÜK, “Jónás Testvér” nem anya­szülte halandó. Őt Kudlik Sándor szülte. Az Sz.L.P. “két karú” mozgalma meddő terméketlenségében tagok szaporí­tására bár képtelen, viszont kárpótolva érzik magukat mé­gis, mert tagok helyett, szerves, működő munkásemberek helyett, ‘Jónás Testvériket’ meg ‘Samu Bácsikat’ nemléte­ző kreatúrákat szólaltatnak meg és önmagukat bolondit- ják, a kreatúrákra ráfogott, saját marhaságaikon. Két szó­szószátyár lefetyeltetnek, kik közül az egyik a megtestesült bölcsesség — szerintük — a másik meg olyasféle “Dicsak Máris” aki mindent összeolvas, de a “Samu Bácsi” segítsé­ge és tanácsai nélkül nem tudja megemészteni. * * * KERESTÜK A VÁLASZBAN a direkt akció magyarázatát, ami­vel persze “Samu Bácsi” adós maradt. Ellenben válaszol ilyen csekélységeket: — De mivel az IWW irodalomban mindent meglehet találni, a hatóságoknak könnyű kimutat­ni, miszerint egy bombavetés, egy gyilkosság, vagy rombo­lás nemjöhet mástól, mint egy anarcho-szindikalistától, aki szószerint vette az írást” .... Az S.B. és a K.S.-ek szerint tehát ezi a direkt akció magyarázata. Ebből a szószerinti idézett részből viszont, csak puha gerincű, elvetemedett em­berekre ismerhetünk. Nem szocialistákra, nem is forradal­márokra, de pláne nem tudósokra. Mert szerinte, a tőkések és azok bérencei, hozzánk, az “anarcho-szindikalistákhoz” képest ártatalanok és a bűnösök, mi vagyunk .... * * * A DIREKT AKCIÓNAK e Kudlik variációja kielégíthet embe­reket, de össze mégsem egyeztethető azzal a cselekvéssel, amit az Sz.L.P. clevelandi magyar helytartója, az “A Mun­kás” helyi lapkezelője a minap vitt gyakorlatba. Három szemtanú, nem túlságos gyönyörködésére összeverekedett Tárcái Lajossal “tudományos” vitatkozásukban és az igaz­ság kedvéért azt is meg kell mondjuk, hogy a szemtanuk egyhangú döntése szerint, ez a “tudományos” vita az Sz.L.P. javára dőlt el. — Bencsics János felül, Tárcái Lajos alul maradt ... A közvetlen cselekvésnek e formájáért igaz, misem lelkesedünk, de ha bővebb magyarázatot nem tudnak adni, olvassák el Daniel DeLeon előadását, melyet a New Bedfordi sztrájkolóknak tartott — mert tanulni sohasem szégyen. * * * AZ IPARI UNIONIZMUS ilyen hirdetői és barátaitól, nyugod­tan emészthet az Amerikai kapitlizmus. Bár nem tagadjuk, hogy érveik roppantul meggyőző erejűek. Mert a munkás- mozgalom minden árnyalata ki van téve annak, hogy vészit tagokat, ha az újoncok kiképzésre alkalmatlan anyagnak bizonyulnak — vagy a szellemi képességekkel -rendelkezők egyike másika meghasonlik. Ilyen tagvesztességnek kivan­nak téve azon mozgalmak, melyek tagok szervezésére képe­sek és alkalmasak. De nem az Sz.L.P. “Puritánjai” . . . Mert amint egy vitában valaki megjegyezte — tagvesztesség az Sz.L.P.-nél csak akkor fordulhat elő, ha közülök valamelyik meghal .... * * # HA MÁR ITT TARTUNK tisztázzunk egy kérdést, egy fogalmi zavart, amibe az Sz.L. Pisták szenvednek. Ha azt kérdezzük tőlük, hogy melyik Forradalmi Ipari Szervezetbe szervez­kedjünk? nagy bölcsen vágják ki a választ, hogy olyan szer­vezet MÉG nincsen! Kérjük szeretettel, de ez a válasz nem gilt. Itt egy olyan tévedés van, amit könnyű korrigálni a MÉG szócska kicserélésével. Olyan Szervezet MÁR nincsen csen — sokkal jobban illik hozzájuk. Volt egyszer — hol nem volt egy W.I.I.U. korcs szervezetük, de szegényt meg­ölte, a politikai bacilus. Béke hamvaira.

Next

/
Thumbnails
Contents