Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-02-26 / 996. szám
1938 február 26. BÉRMUNKÁS 3 oldal INNEN- ONNAN Összeszedte: ZÁRA JÁNOS A Rádium festés újabb áldozatai — Vigyázzatok a papoktól — Az Ipari, vagy foglalkozási betegségek nem uj keletűek, hanem azok oly régiek, mint mag az ipar. Csaknem minden iparágnak vannak egészségtelen helyei, de különösen sok haláleset fordul elő üveg gyárakban, kémiai üzemekben, oly helyeken. ahol sok száraz köszörülést végeznek és festék gyárakban. Volt idő amikor az amerikai magyar munkáslapok hasábjain gyakran találkoztunk a “halál gyárak” említésével, melyek egyike Toledo közelében egy üveg gyár volt, ahol számos magyar munkás hagyta fiatal életét. Ugyancsak hírnévre tett szjert a south bendi “Oliver” eke gyár egy időben, ahol az eke vasakat száraz köszörűkön csiszolták töbnyire bevándorolt munkások, akik nem törődtek azzal, hogy egy-két év alatt végez velük a sok por, mégis vállalták az ölő munkát, csak pénzt kereshessenek és megvásárolhassák azt a kis földet otthon a faluban, amelyre oly régen fájt a foguk és ami amerikába kényszeritette őket. A közel múltban a Bérmunkás is részletesen foglalkozott a detroiti automobil gyárakban előfordult tömeges mérgezésekkel, melyeknek a forrasztok különösen nagy számmal estek áldozatul. A jelenben Ottawa (Illinois) egyik “halál gyárában történt tömeges mérgezéseknek hátborzongató részletei foglalkoztatják az ottani lakosságot. A “Rádium Dial Co.” amely az elmúlt évig Ottawa egyik vezető ipartelepe volt. de a telepen történt mérgezések oly nagy számmal jelentkeztek, hogy jónak látták eltűnni e vidékről, óra lapokat készített és ezen óralapokra a számokat a rádium egy roppant mérges kivonatából készített festékkel festették. E munkát nők végezték és mint minden téren itt is a gyorsaság volt a legfonotosabb. A számok festése nagyon finom teveszőrből készített ecsetekkel történtek, de még igy is, hogy a munka tiszta legyen és amellett gyorsan is menjen a nőknek, akik végezték, minden vonás után a szájukkal kellett hegyezni az ecsetet. A nők, akik e munkán dolgoztak mind, mint gyakorlatlanok kerültek oda és a munkavezetők igy tanították őket a műveletre. A rádium e mérges kivonatából készített festék borzalmas pusztítást végzett áz óralapot festő nők között. Az utóbbi két évben nyolc meghalt közülük és jelenleg hét áll a sir szélén. A még életben levők a bírósághoz fordultak kártérítésért és már hetek óta folyik a tárgyallás az- irányban, hogy vájjon jogosak- e kártérítésre? Illinois államnak van egy törvénye, amely a foglalkozási betegségekre vonatkozik, de annak annyi kiútja van, hogy e szerencsétlen munkásoknak allig van eshetőségük kártérítésre. Pedig a betegség kétségtelenül a festéktől származik, amint azt az egyik élő- halott a tárgyalláson elbeszélte. Mrs. Donohue mint 19 éves életerős leány kezdett dolgozni a Rádium Diai Co. telepén 1922-ben. Heti 15 dollár bérért festette az óralapokat 14 társával. 1931-ben égő fájdalmat kezdett érezni a bokáján, majd később a csípőjében és gyakran ájulási rohamai voltak. Nyolc évi munka után hat heti szabadságot kapott és amikor visz- szatért más munkára tették. Egészségi állapota azonban napról-napra rosszabb lett és mivel ekkor már tisztában volt a betegség okával, követelte, hogy a festésnél foglalkoztatott nőket helyezzék orvosi vizsga alá, ami meg is történt, de az orvosi vizsga eredménye sohasem került az érdekelitek elé. Ennek oka iránti érdeklődésre a gyárvezető azt felelte, hogy ”ha az orvosi vizsgálat eredményét nyilvánosságra hoznák, lázadás lenne a telepen.” 1931-ben Mrs. Donohuet elbo- csájtották a telepről azon okkal hogy “a mérgezés következtében beállott sántitása sok beszédre ad alkalmat a többi leányok között.” Azóta Mrs. Donohue egészségi állapota állandóan romlott. Nem csak a fogai hultak ki, hanem az álcsontja is. Jelenleg a testsúlya 71 font és teljesen tehetetlen saját magával is. A tárgyaláson jelen volt hat munkástársa Mrs. Donohuenak, akiken hasonló tünetek mutatkoznak és mindezek után a bölcs bíróságnak kételyei vannak aziránt, hogy jogosak-e ezen szerencsétlen élőhalottak a kártérítésre ? Az ipari betegség fent vázolt esete nem szórványos jelenség. Más helyeken, más formákban pusztítja a munkásságot a foglakozási betegség, melyeket a törvényekkel nem lehet megakadályozni. Akik végzik a veszedelmes munkákat és akik áldozatai lesznek, azoknak kell akcióba lépni, hogy még mielőtt kárt tesz az egészégükben orvoslást nyerjenek. Bármilyen veszélyesnek látszó munkát is biztonságossá lehet tenni, megfelelő védőkészülékkel. A védőkészülékek ma azonban költségesebbek, mint a munkások élete és a munkáltatók a nagyobb profit érdekében inkább a munkások életét áldozzák fel. * * * * A munkásság tisztánlátása mindjobban láthatóvá teszi azt a határ vonalat, amely az elnyomók és elnyomottak között van. E határvonal egyik oldalán csoportosulnak az elnyomottak — a munkások, a másikon pedig az elnyomók — a kapitalisták. Van azonban egy rétege az emberiségnek, amely a határvonalnak, hol az egyik, hol a másik oldalára ugrál, azszerint, hogy melyik oldalról remél többet kapni a dörgölődzésért. Ezen utóbbi réteget alkotják a koca politikusok, fiskálisok, kis farmerek, kakarucs üzletesek és csodák csodájára az utóbbi időben a papság egyrésze is bizonytalannak látja az eddig elfoglalt talajt, amely mindgyorsabban csúszik ki lábuk alól. Csak nemrégen számolt be a Bérmunkás a francia kommunisták és a katholikus papság között létrejött paktumról, melyet a római pápa is jóváhagyott. Azóta több főpap itt amerikában is úgy nyilatkozott, hogy a kommunistáktól nem kell félni, hanem azokkal közösen kell dolgozni a katholikusoknak. Sokan örömmel látják a papság ezen “megértését” és minden hátsó gondolat nélkül üd- vözlik az együtt működésre való akarást. Pedig valami van a hátterében ennek a dörgölőd- zésnek. A minap a Fordham egyetem egy papja előadást tartott new yorkban a Newman Club gyülekezetén “A Munkásság Jogos Radikálizmusa” címen és előadásában azt fejtegette, hogy a munkásság felvilágosodása révén a vallásfelekezetek teljesen elveszítik a vezető szerepet a tömegek felett. Pedig amerikában — mondja Monoghan páter — a katholikus templomok a szegény emberek templomai. Vagyonaik nincsennek és mindent a munkásságnak köszönhetnek. Ezért cserébe a katholikus vallásnak át kell venni a vezetést és segítségükre lenni a viszonyok békés javításában. A munkásság radikális ma — fűzi tovább — mert tudatára ébred a fundamentális jogoknak. És joga van radikálisnak lenni, mert minden embernek egyformán joga van ahhoz, a- mit isten adott a vliágnak. De — és itt szószerint idézzük — “A munkásság nagyon tisztán látja, hogy meg van fosztva a jogoktól, melyek elengedhetetlenül szükségesek az emberiségnek az önfejlődéshez. A tragédia szerintem abban rejlik, hogy a munkásság ezen fundamentális jogokat nem a katholikus, hanem a nem-katho- likus és sok esetben katholikus ellenes forrásból ismerte fel.” Ez elég világos beszéd nemde? Ez aztán magyarázatot ad arra a dörgölődzésre is, amit az utóbbi időben észlelünk a papság részéről. A hívőket vissza kell hódítani még oly áron is, ha a katholikus papságnak “radikálissá” kell átvedleni. Mert a munkásság már nem hisz abban, hogy “a türőké és szenvedőké a mennyek országa”. Nem hisz többé abban, hogy az éhség, nyomor, szenvedés ‘.isten rendelése’ és azt panasz nélkül kell tűrni. Ma már milliók adják át a “tulvilági üdvösséget“’ azoknak akik hirdetik, ők pedig itt a földön sikra szállnak a munka gyümölcséért. A papság ezt a tényt hátborzongva állapítja meg és félre tesznek minden látszatot, nyíltan “át- vedlenek radikálisokká”, hogy megint elfoglalhassák a vezetés szerepét a tömegek élén. Mi azonban hiszünk abban, hogy a munkásság ébredése nem csaló. Hiszünk abban, hogy a felébredt munkásságot nem tévesztheti már meg a papság “radikálizmusa”. Bizunk abban, hogy az öntudatra ébredt munkásság mielőtt sorsát ismét a papságra bízná, számot vet a papság évszázados múltjával és megállapítja, hogy a papság mindig az elnyomók oldalán voltak és ma is az a céljuk, hogy a felébredt munkásságot vissza tereljék a régi kerékvágásba. Furulya Egy kinai kisfiú neve. Siao Tomot, — magyarul Furulyát egy ferencrendi szerzetes hozta magával, aki sok esztendőt töltött Kínában, missziósmunkában. A gyermeket eladásra kínálták a rokonok a szerzetesnek, aki európai szokás szerint örökbe fogadta a fiút és magával hozta ide. A kinai fiút Szegeden, ahol most él, nagy szeretettel veszik körül. Úgyszólván az egész város figyelemmel kiséri sorsát, a papok pedig elhatározták, hogy szobrásszá nevelik mert úgy vélik, hogy ehhez van hajlama. Hazájában a gyermek nem találkozott olyan szeretettel, mint itt. Ennek a gyermek, természetesen örül és az európai embereket fölöttébb jónak tartja. A kinai is szereti a gyermeket, főkép a fiút, de irdatlan nyomorúságában ezt a szerete- tét nem tudja olyan kifejezően gyakorolni, mint' Furulyával szemben teszik ezt az idegenek. A kinai gyermekeknek mostanában odahaza nyugtalan és bizonytalan a sorsuk, annál is inkább, mert családjaiké is olyan. Gyakran menekülnek, sokat é- heznek és elég sűrűn hullanak rájuk repülőbombák, gépfegyvergolyók. srapnellek és egyéb olyan anyagok, amelyeknek következtében a kinai gyermekek is tömegesen pusztulnak el. Sokan éhenhalnak és akik élnek a jelen pillanatban, minden tekintetben nélkülöznek és létük bizonytalan. Ilyen körülmények között tehát érthető ha Furulya a legjobb véleménnyel van az európai kultúráról és emberszeretet- ről. Ebben a nyájasságban, természetesen, nagy része van a gyermek idegen voltának, ferde szemének, sárga arcbőrének, ál- talábabn különös jellegének. Ez a gyanú annál is inkább fölmerül az emberben, mert Szegeden is vannak szegény, éhes gyermekek, akik elhagyottsá- gukban, bizony, nem érzik a felnőttek nagy szeretetét. Ezt azonban Furulya nem tudja ő még jóhiszemű. A gyermekek általában jóhi- szemüek, mind a fehérek, mind a kínaiak és mindenekfölött vágynak a szeretetre. Nagyon sokan azonban nem kapják meg ellenben nem ritkán kapnak bombát és egyéb halált. Ennek ellensúlyozására sokat beszélnek a gyermek iránt való szerétéiről és kötelezettségekről, néha mutatóba tesznek is valamit érdekükben. Többnyire jótékony alapon, hangos fitogta- tással. Szívesen és kiadósán inkább melléj ebeszélnek az ügynek, mintsem általánosan és magátólértetődően tettekkel bizonyítanák a gyermekszeretetei. Nem is lehet, mert aki a felnőttet éhezteti és megöli, az nem szeretheti a gyermeket sem. Ezt majd Furulya is megtudja. OPEN FORUM QUESTION — DISCUSSIONS. Auspices: Los Angeles Branch IWW Every Sunday Night at 8:00 P. M. at the IWW Hall 280 Lang Bldg., 212 So. Spring St.
