Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-02-19 / 995. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1938 február 19. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: r‘Vy évre .................... $2.00 One Year____________$2.00 félévre ................. 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára ...... 5c Single Copy-------------- 5c —Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders --------- 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD •*@*•42 Goga már nem gágog Az egész civilizált világ megkönnyebüléssel vette annak hí­rét, hogy Goga Octávián, román miniszterelnök, hathetes rém­uralmának vége szakadt. A Nagy-Romániai munkásság de különösképpen az Erdélyi magyarság, és az elnyomott felekezeti kissebségek fellélegzettek egy pillanatra és látszólagos megnyugvással fogadták a nyilt katonai diktatúra kikiáltását — a statárium elrendelését is. Egy szörnyű lidércnyomástól szabadultak meg és valószínű­leg úgy vették a Király által proklamált katonai diktatúrát, hogy jöjjék bármi rosszabb már nem jöhet, mint amit Gogáék müveitek hat hetes uralkodásuk alatt. Az őrült “poéta” utolsó hivatalos nyilatkozatában (remél­jük az utolsó volt) még egyet ütött a zsidókon, midőn igy kiál­tott fel: “Izráel győztél!” S hogy mennyire nem volt államférfi éppen az ilyen gágogása is bizonyítja. Nem vette észre, hogy megbuktatását, a Francia-Angol tőkének köszönheti. Mert Románia sem szuverén állam, amint, hogy a Kis An­tant egyetlen országa sem az. Az idegen tőke domináló erejétől és befolyásától nem mentesek és szabadulni sem képesek, a kissebb államok. A Román határok kiszélesítése, az Angol-Francia háborús győzelemnek volt az eredménye. Az Angol-Francia tőkéseknek volt érdeke, hogy Románia, gazdasági, katonai és politikai sú­lyával kezükben tarthassák, közép Európában a kontrolt és a balancot. Goga ezt a függő viszonyt akarta egy ügyetlen sakkhuzás- sal felborítani úgy, hogy Romániát, a Hitler-Mussolini tengely­re akasztotta. Ezért ragadta torkon és fojtotta meg az Angol- Francia tőke, melynek éppen elég kellemetlenséget okoz Musso­lini és Hitler anélkül is, hogy egy szövetségessel — Romániával — szaporítsák. “Nesze semmi fogd meg jól” Nagy port vertek fel a polgári lapokban azon szerződés kö­rül, melyet a Steel Workers Organization Committee (SWOC) és az acél telepek tulajdonosai, egy évi lejárat után megújítot­tak. Mindenki fellélegzett, hogy az alapvető iparban, mely a gépkorszak fundamentumát képezi, szent a béke. Még szemeinket sem szükséges megerőltetni, csak ránézni a szerződésre és azonnal láthatjuk, hogy a fellélegzés és az öröm túlságosan korai. Értéktelenebb papírdarabot, soha a munkás­ság nevében nem szentesítettek, nem Írtak még alá. Megtudjuk többek között, hogy amig az acéltröszt nagy­ágyúi újból az érdekelt felek, (Big Steel) addig a kissebb de semmiesetre sem jelentéktelen (Small Steel) csakúgy mint egy évvel ezelőtt érintetlen maradt. Nem ezért maradt érintetlen, mert nem írattak velük alá szerződést, hanem azért, mert a vértől áztatott munkatelepek munkásságra, szervezetlenül a szabadzsákmányolás prédája. A szerződés aláírásával egy időben, a kissebb acéltrösztök egyike, azonnal leszállította, a nyers vasnak az árát. Ebben ugyan még nem volna semmi különös — Igen ám, de az újonnan aláirt szerződésben benne van a hazárdjátékoknál nélkülözhetet­len “SÁNTA”. A nagy acéltrösztök a szerződésben kikötötték, hogy a bére­ket csak abban az esetben hagyják érintetlenül, ha a verseny­ben nem lesznek kényszerítve az acél és vas árakat leszállítani. Ebben az esetben, tiz napon belül, a bérekre vonatkozó paragra­fusok érvényteleneknek minősíttetnek és uj skálát fognak meg­állapítani. A bűnös játék természetesn, az acélmunkások bőrére megy most is, mint mindig a múltban. Egy értéktelen papírtekercs, általuk érthetetlen paragrafusaiba temették az osztályharc ügyét vezéreik, hogy az ingó bizalmat továbbra is bírják. Köz­ben pedig már köszörülik a bicskát, melyei bérüket vezéri jóvá­hagyással fogják lekanyaritani. A CIO. vezérei által aláirt szer­ződés, csupán a munkásokat köti. Mint minden szerződésre, er­re is ráillik, hogy “nesze semmi fogd meg jól”. “MADARAT TOLLÁRÓL EMBERT BARÁTJÁRÓL” mondja a magyar közmondás. Másszóval a legjobban arról lehet va­lakiről véleményt alkotni, hogy kikkel barátkozik milyen a környezete. Ja igen, az a bizonyos környezet — A hason­szőrű emberek rendesen egymásra találnak. Cleveland sem kivétel, a stréberek és szélhámosok jól megférnek együtt mindaddig, amig koncon nem marakszanak össze. S mert a konc mindig kevesebb és ritkább less,, növekszik a táboruk a romló konjukturák és a magyar balekok állandó ritkulása miatt. Nemfontos, hogy minden tekintetben kétes karrier­jüket, munkás, vagy polgári társadalomban csinálták, mert a tisztesség és becsület rostájából egyformán hulnak a tör­ött egzisztenciák szemétdombjára. * * * EGY ZUGÜGYVÉD ÉS EGY SZERKESZTŐ találkoztak a minap a rosta alatt és egymás keblére borulva mutatkoztak be a clevelandi magyarságnak. A szerkesztő ur ,müfelháborodást színlelve, tanácsokat osztogat a magyarajku IWW isták­nak és szerkesztőjük elcsapására ösztökéli őket. Tudni il­lik ő csalódottnak érzi magát a “Bérmunkás” szerkesztő­jében . . . Noha ezen érzelmek nem kölcsönösek, mert a “Bérmunkás” szerkesztője benne nem csalódott. Mint az Amerikai Magyar munkásmozgalom régi tagja, vagy húsz évvel ezelőtt a többi proletárokkal együtt kicsalódta magát. Azon a csekélységen meg egyáltalában nem háborodtunk fel, hogy Wiener Andort “kanásznak” nevezte. Ennyi disz­nó között, arra is van szükség! * * * NEMÉNYI ERNŐT KITÜNTETTÉK, mint erről legutóbb érte­sültünk. Megkapta őr is azt a bizonyos érdemkeresztet, amilyenek már fityegnek az övéhez hasonló Amerikai Ma­gyar dolmányokon. Horty Miklós olyan bandzsal mint a rendszer, mely nevéhez fűződik. Nem vette észre Lengyel Emilt, Jászi Oszkárt és a többi Amerikában élő magyaro­kat. kiknek neveit, úgy az egyetemi dobogókon, mint pub­licisztikai téren szerte az országban a legszámottevőbb és legtekintélyesebb amerikai körökben is, mint magyarokat ismernek . . . Neményinek küldött érdemrendet. Vájjon mi­ért. Mivel érdemelhette ki Neményi a kitüntetést? Talán azzal, hogy overtimeozott az acélsztrájk leszerelésén. Az ilynemű szolgálatok elismerésénél, az amerikai tőkések nem várnak Horthyékra . . . * * * DOLGOZIK AZ EGYSÉGFRONT oly annyira, hogy a jelszó megszületése óta, reneszánszát éli és élvezi az Amerikai Magyar reakció. Az öntudatos munkások tábora soha ku- száltabb, gyöngébb, még nem volt, több mint harminc esz­tendei kialakulása óta. Az Eucharasztikus Kongresszus cime alatt, a reakció ezrével készül szállítani Pestre az Amerikai Magyarokat és ugyanakkor, detroitba is nemzetgyűlést hívnak össze. A Buffalói. Philadelphiai fiaskók után, joggal reméljük, hogy a Detroiti sem fog sok vizet zavarni. Előbb utóbb rá fognak eszmélni a tudatlanság vámszedői, hogy ha­zafias frázishintésből, már Amerikában sem lehet megélni. * * * A KÜLFÖLDI MAGYAROK VILÁGKONGRESSZUSA, még még­sem született, már is meghalt. S miután az aspiránsok le­maradtak a Párisi kirándulásról, mint látszik, sokkal rövi- debb utazással is beérik. “Az egységfront” tehetetlenségé­nek és követőnélküliségének beigazolására. Niagara Fallson fognak összejönni, seregnélküli seregszemlére. Siralmas és szánalmas lesz az a Niagara Falisi találkozó, ahonnan a Ka­nadai Magyarok hiányozni fognak, az Amerikai Magyarok meg nem mennek el. De azért az ut nem fog kárba veszni. Mert amellett, hogy elhatározzák, hogy legközelebb hatá­rozzák, hogy legközelebb határozni fognak, hogy milyen ha­tározatokat tartanak elhatározhafóknak, majd megnézik az összeomlott — hidat. * * * A WASHINGTONI LÁTOGATÁSOKNAK is lassan a végére ér­tünk. Az országházban megjelentek elnöki audiencián: a nagy iparfejeledelmeken. az autómágnásokon és a munkás­vezéreken kívül, a kisüzletemberek is. Most már csak a va­sút társulatok képviselői vannak hátra. Ezen tárgyallások is hasonlítanak csaknem minden vonatkozásban ahoz, amit mostoha testvéreinkből polgári vizekre evezett “egység­frontosaink” készülnek tartani Niagara Fallson. Washing­tonban is mindent elhatároztak, hogy arrul koldul az egész ország. Valamennyi látogatók közül, a kisüzletemberek vol­tak a legrakoncátlanabbak. Egyeseket rendőrökkel kellett eltávolítani, az Országházból. Mint látszik, az elnöki ígé­retet ők készpénznek vették és az egyszeri cigány módjára, a hónuk alatt vitték a zsákot is . . . Fricskázza:............r . . . . r

Next

/
Thumbnails
Contents