Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-01-01 / 988. szám

1938 január 1. BÉRMUNKÁS 5 oldal ULTRARÖVID HULLÁMOK Irta: Dr. Szőllős Henrik Az amerikai Schenectady-ban a General Electric igazgatója Willis R. Hhitney volt. 129-et írtak, amikor osztályán egy ha­talmas, magasfeszültségű gépet állították fel, hogy ez táplálja azt a rövidhullámú leadót, mely- lyel messzi Ausztráliába vagy Alaskába továbbították a híre­ket s az amerikai jazz-zenét. Halk zümmögéssel pompásan működött a rádióleadó, csak ép­pen a kezelőmérnökökkel volt egyre több baj és bosszúság. Már rövid munka után kifárad­tak, forróságról, főfájásról pa­naszkodtak, pedig a készülők­höz hozzá sem értek, a terem maga pedig pompásan szellőzött modern üvegcsamok. Whitney csak szidta magá­ban a mai fiatalokat, akik nem szeretik a munkát, kidőlnek, ki­fáradnak, s maga állt oda a le­adógép mellé. De egyszerre csak őt is elborította a forróság fájt a feje, zúgott a füle. Szájá­ba dugott egy hőmérőt, 38 fo­kos lázat mutat. Hazamegy, ágybafekszik újból méri magát. Semmi baja. Visszamegy a la­boratóriumába, bekapcsolja a gépet, megint elborítja a láz. Neongázzal töltött csövet vesz a kezébe, a neongáz átizzik pi­ros-kék színben világit. Whitney jó szakember volt, de más dolgokkal nem nagyon törődött. Most azonban izgatta ez a furcsa jelenség, ez a lázas forróság. A szoba levegője hű­vös marad, az ember maga pe­dig tűrhetetlenül fölmelegszik. Egy miniatűr rövidhullámú a- dót építtetett. Az adó energiá­ét nem antennán át sugározta ki, hanem a kisugárzott energia két párhuzamos fémlemez, úgy­nevezett kondenzátor között fut­kosott ide-oda. A két lemez kö­zötti elektrosztatikus mező hi­deg maradt. Az emberi kéz sem­mit sem érzett, az üvegcsőbe odahelyezett viz sem melege­dett fel. De ha néhány szem sót hintett a vízbe — elektromos­ság vezetővé változtatta — ak­kor a viz percek alatt gőzölögni majd forrni kezdett. Most só helyett egy kis halat dobott a vízbe. A viz hideg maradt, a ha­lacska azonban mind bágyad­tabban úszkált és csakhamar kimúlt oly módon, mint a meg­főtt halak. Mi történhet itt? Whitney, mint mondottuk, nem sokat ér­tett az orvosi dolgokhoz, bioló­gus sem vol, de lobogott benne nagyemberek kíváncsisága. Egy fiatal kitűnő fiziológushoz, He­len Hosmerhez fordult tanács­ért. Mi ment végbe ebben a ki­csi halban, amikor a rövidmul- lámok áthatoltak a testén Hosmer szerzett egy üvegka­litkát s abba beletett egy fehér patkányt. Most bekapcsolták az áramot. A kalitkában elhelye­zett hőmérő egy fokot sem emelkedett, de a patkány maga lázas lett, fülei hólyagosodni kezdtek, lábai megmerevedtek. Aztán megváltoztatták a fémle­mezek távolságát, s velük a rö­vidhullámok hullámhosszát, és nagyfontosságu dologra buk­kantak. A patkány hőmérsékle­tét, a lázat pontosan szabályoz­ni lehetett, ugyanazon magas­ságban tartották, leengedték, fölemelték anélkül, hogy az ál­lat epuszutlt volna. Whitney olvasta az újságban, Hosmer meg nagyon is tudott róla, hogy egy hires bécsi orvos, Wagner-Jauregg, 1917. óta a legszörnyübb betegséget, a pa- ralizist lázzal meggyógyítja. Hát most itt van egy lázcsiná­ló gép, amelyet elektromos kap­csolóval elindíthatunk magas­ságát ampére-méterrel szabá­lyozhatjuk, bármikor megszün­tethessük. Ha a malárialáz gyó­gyítani tud, micsoda rendkívüli gyógyító eszköz lehet ebből a precízen megszerkesztett masi­nából ! Egy amerikai mérnöknek nem kell végig gondolni azt a sok de és ha-val kezdődő gon­dolatot, amelyeken Wagner- Jauregg annyi éven át gyötrő­dött s tépelődött. Gyorsan egy újabb gépet szerkesztett s elne­vezte, radiothermy-nek. Elhi­vatta Charles M. Carpentert, a ló és tehéngyógyászat, vala­mint a filozófia hires doktorát próbálja ki most már nagyobb állatokon is ezt a rövidhullámú lázgépet, ér-e annyit mint a Wagner—Jauregg malária lotá- sa? Carpenter nyulakkal kísérle­tezett. Ezek a szerencsétLr ál­latok is beolthatok a szifilisz dugóhúzó alakú bacilusaival, ez­ek is megbetegednek, fekélyek, daganatok képződnek rajtuk. 50 beoltott állat közül 25-öt a sorsára bíztak, ezek tényleg mind betegek is lettek. De 25- öt lázzal kezeltek, pontosan fél fokonként adagolva és emelve 40, 40.5, 41 fokig, s az igy ke­zelt állatok közül csak egyet’en maradt luetikus, a többi 24-nél egy idő múlva nyoma sem volt a fertőzésnek. Whitney készüléke egy ko- porsószerü celotex ládából állott amelybe az állat vagy a beteg belefekszik. A ládától jobbra és balra voltak elhelyezve a kon­denzátorlemezek, amelyek kö­zött a rövidhullámok másodper- cenkint sok milliószor cikkáz­tak ide-oda. De ebben a ládában pokolian megizzadt a belefekte­tett ember, amin Buss Ketter­ing mérnök úgy segített, hogy 125 fok celziusra felhevitett le­vegőt vehetett el felettük. Ez a forró szél elgózölögteti a verej­téket s az ember — dacára a magas hőmérsékletnek — hű­vösen és jól érzi magát. Meg volt hát minden, hogy ez uj gép, uj gyógymód, elin­duljon hóditó útjára. Az elekt­romos gyógyítás, sőt az elektro­mos fölmelegitésnek komoly múltja van már a gyógyászat­ban. A kilométeres u. n. hosszú hullámok és a több száz méte­res u. n. középhullámok meleg­fejlesztő hatását már régen hasznosítja a diathermiának nevezett készülék. A 100 méteren aluli rövidhul­lámok, a 10 méteren aluli ultra- rövidhullámok és az 1 méteren aluli mikrohullámok a fizikai hatásokon kívül talán biológiai és biochemiai reakciókat is ki­váltanak az éld szervezetben. Különösen ez a két utóbbi sáv mutatkozik értékesnek a tudo­mányos kutatás, valamint a gyakorlati alkalmazás szem­pontjából. Ahogy ez minden hatékony gyógymód felfedezésével tör­ténni szokott, hírek és legendák terjedtek el róla szerte a vilá­gon. A tudományos körök hű­vös és óvatos nyilatkozatai nem ábrándítják ki a szenzáci­ót szívesen kürtölő napisajtót, s még kevésbé a gyógyulást minden utón sürgető szenvedő­ket. De bár mindenütt és majd­nem egyidejűleg minden tudo­mányos fórumon megindult a kutató munka, hogy e gyógyel- járás részletei felderittessenek, hogy hatása, adagolási módja, alkalmazási területe tisztázhas­sák, még nem jutottak odáig, hogy szélesebb területeken a nagy tömegek számára felhasz­nálható legyen. Sok részlet vár még tisztá­zásra, sok kezdeti siker, felfu­tott várakozás el fog halványul­ni, de annyi bizonyos, hogy az elektromos láz hatékony eszköz lesz a tudomány kezében, hogy vele a szervezet titkos belső fel­építésébe, szerkezetébe belát­hassunk. OlvasdaBérmunkást! KÖSZÖNET a detroiti munkástársaknak és munkástársnőknek, akik kará­csonyi kirándulásunkat, úgy a mi személyünk, mint a mozga­lom érdekében kellemes és hasz­nossá tették. Sike mtárséknak a szives vendéglátásért a detro­iti munkástársnők és munkás­társaknak a megrendezett tár­sas összejövetelért melynek minden kiadását fedezték és Szalay mtársnő által készített cake kisorsolásával eggyütt a Bérmunkásnak 853.45 eredmé­nyezett, amelyhez Sike mtárs még 2 dollárral járult hozzá. A detroiti mtársak a rendsze­resebb mozgalmi tevékenységet ígérték. Lefkovitsék. EGÉSZSÉGÜGYI ELŐiADÁS. A magyarajku IWW-isták rendezésében megindított open fórum előadások, mind nagyobb érdeklődéssel folynak Cleveland East Sideon. E hónapban, az ötödik előa­dásunkat, DR. WIDDER tart­ja, a Tuberkolózis ellenes liga égisze alatt. Az előadást műsor előzi meg válogatott szereplőkkel. Kér­jük a felső buckeyeon lakó mun­kástársainkat, hogy tömegesen jelenjenek meg most csütörtö­kön este az Ifjúsági alsó termé­ben és legyenek részesei, ennek a minden tekintetben tanulsá­gosnak és szórakoztatónak ígér­kező előadásnak. A Szervező Bizottság. özv. HORVÁTH ZSIGMONDNÉ Szomorú hirt hozott a posta Cleveland West sideon lakó Hor­váth József munkástársunk­nak, Egyed, Sopron megyéből. Édes anyja, Özv. Horváth Zsig- mondné. 79 éves korában, örök álomra hunyta szemét. Horváth József munkástárs­on kívül, még két gyermeke szászolja az elhunytban az édes­anyját, Horváth Ignác és Mrs. Jelencsics, amerikában, Hor­váth Imre, Egyeden sopronme- gyében. Az igy két világrészre felda­rabolt család, a tipikus magyar sorsot is mutatja a Horváthék- nál is. Özvegyen maradt édes­anyjuk, négy gyermeket nevelt fel a kenyérkereső apa kimúlá­sa után, kik közül Horváth Jó­zsef alig két éves volt akkor. Az életküzdelem utján a csa­lád nagyobbik fele amerikában telepedett meg s igy az öreg Horváthnénak még annyi élet­boldogság sem jutott öreg nap­jaira, hogy küzdelmeinek kár­pótlását unokái növekedését lás­sa. A könyörtelen halál sok szép emberi számítások és gondola­tok után tett pontot, őszinte résztvétünket és bajtársi szere- tetünket Horváthéknak ezúton is tolmácsoljuk. MEGHÍVÓ Az IWW. chicagói csoport­jai 1937 december 31-én, pén­teken este nagyszabású SZILVESZTER ESTÉLYT rendeznek a Bérmunkás Ott­honban 2419 Lincolni Ave. Tánc jó zene mellett. Be­lépti dij 25 cent. Ha a szil­veszter estét kellemesen akar­ja eltölteni a Bérmunkás Ott­honba menjen. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közössé? ni» csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir> ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a tér* meló eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve- sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül

Next

/
Thumbnails
Contents