Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-01-01 / 988. szám

6 oldal

BÉRMUNKÁS

1938 január 1.

JÓZSEF ATILLA

A legutolsó harcos ...

Öngyilkosságba menekült Hortyék rendszeréből.

Valami forró, nyári éjszakán Ha én sírok, a világ vére hull,

Gyárfüst ölelt át lomha földszagot Ha káromkodok, minden trón remeg, S a legnagyobb lélek szökkent belém:Ha nevetek, az Isten is örül Az ucca és a föld fia vagyok. S tavaszba szöknek akkor a telek!

HÁZASSÁGI ÜZLET

Irta: Bacsó Béla

Benedek Magda, most már dr. Verebélyi Sándorné, kéthónapos asszony korában meglátogatta a szomszédos nagyvárosban lakó édesatyját, a tekintélyes és dúsgazdag parcellázó ügyvédet.

Bejelentetlenül, és kellemes meglepetésként akart atyjával találkozni. (Anyja ez időben Nizzában próbálta visszaszerezni hervadó bájait.) Az irodában kereste. Az ügyvédjelölt a belső szobába vezette azzal, hogy az ügyvéd ur mindjárt itt lesz a pénzügyi tárgyalásról, a- mely a bankok és egy nagyobb parcellázó érdekeltség között folyik. Az ügyvédjelölt udvari- askodott, bókolt:

— Nagyságos asszony csodálatos jó színben van . . . Mint leány is nagyon bájos volt, de most száz percenttel szebb . . .

Verebélyiné mosolyogva szólt vissza:

—Köszönöm, Mester ur . . . Nagyon hízelgő, amit mond . . .

Majd megkérdezte:

— Hát az üzlet hogy megy, Mester ur?

— Az ügyvéd ur zseniális ember — mondta az ügyvédjelölt kellemeskedve —, olyan üzletet csinálunk a közeljövőben, hogy a félvármegye ügyvédjeit megüti a guta . . . Fényes üzle- lesz, nagyságos asszony ... A kedves férje is benne van . . .

Mester ur aztán kiment a szoszéd szobába és bizalmatlan- kodó parasztembereknek ordítva magyarázott valami dolgot, ami már egészen rendben van, de amire a tót ember még mindig bizalmatlankodott mert ha ő fizet, hát rendet is akar.

Benedek Magda boldogan dűlt hátra az atyja Íróasztala előtti karosszékben. Szépen ápolt kezeit, gondosan manikűrözött körmeit nézegette, gyönyörködött friss, üde és egészséges mivoltában és az jutott az eszébe hogy ő végtelenül boldog asz- szony. Férje dr. Verebélyi Sándor, a legideálisabb ember, akit valaha csak el tudott képzelni. Stendhal egyik regényhősével, a Vörösök és feketék egyik főalakjával hasonlította össze, ó, mert Sándor is oly nagy érzésű, oly végtelen szerelmü lélek, mint Stendhal hires regényhőse. Szép, derék, nagy szőke ember, aki még angol ruhában is úgy néz ki, mint egy germán isten,boldogságát ápolgatta játszott kellemes érzéseivel és úgy érezte, hogy szerelme örökéle- tü hatalommal tölti meg a lelkét.

Majd az íróasztalon heverő iratokat nézegette. Elolvasott egypár levelet, mindegyikben pénzről vagy pedig arról volt szó, hogy az árverés ez ellen vagy az ellen a tót ellen ki van már tűzve. Kiváncsi kutatás közben különös iratcsomóra a- kadt, amelynek külső borítékjára nagy betűkkel ez volt Írva: Dr. Verebélyi-Sonnenfeld.

Nyugtalan kíváncsisággal fölbontotta a csomót. Milyen üzleti ügye lehet itt az ő férjének? Először csak nagyjában nézte át a leveleket, de azután fájdalmas gyanuérzéssel, megkeserített szívvel és megölt hittel sorra olvasta azokat.

Ma hat földrészre nyílik bimbaja Szép szivem óriás, piros virág És villamos hullámok lengetik Világbalengő, kitárult szagát.-—Hitem a sors lesz: Szivbéli Urunk Akar csodátlan, uj, legszebb csodát, Kaszárnyát, börtönt elurombolnak az Arcunkról ömlő, lelkes lavinák.

tan, hogy igenis üzlet is van a dologban . . . Dr. Verebélyi nagyon nélkülözhetetlen társam lett a párcellázó üzleteimben, amelyek rnost már az ő közre- játszásával két megyére terjednek ki. Te hozományképen százezer koronát kaptál tőlem mely összeget férjed közös üzletünkbe helyezett, azonkívül az ő magánvagyonával és hitelképes egyéniségével is csak hasznára lehet az üzleteimnek, amelyek rövidesen nagyon szép hasznot fognak hozni mindannyiunk számára ... Nem tagadom, igenis üzleti szándék vezetet a kitünően sikerült házasságnál ... De ezért éppen neked van a legkevesebb okod fölháborodni . . . A te boldogságod csonkitatlan, zavartalan ... A legvigasztalóbb persze az a dologban, hogy nagyon szép hasznocskákra van kilátás a közeljövőben . . .

Magda szivszorulva hallgatta üzleti boldogságában megkó- tyagosodott atyja áradozásait. Belátta, hogy ők sohasem fogják egymást megérteni. Mert lehet ugyan, hogy ő regényes hajlandóságú, hogy ő nem ismeri a könyörtelen, vastörvényeken alapuló reális életet, mindazonáltal lehetetelennek hitte azt, hogy ez a rideg szellem kell, hogy vezérelje legszentebb érzéseit. Nem talált megnyugtató magyarázatot, és csak azt érezte, hogy itt valami fájó hiány van; valami élet- bénitó igazságtalanságot sejtett a dolog mögött. Pedig bizony, ő éppúgy bele fog majd ebbe törődni, ahogy annakidején beletörődött az anyja, ahogy beletörődnek a barátnői és a többiek mind-mind, akik sohasem gondoltak semmi akcióra, akik a ma gyönyöreinek éltek, akik lelketszomoritó gondolatokkal sohasem gyötörték magukat.

De amikor arra gondolt, hogy majdan születendő gyermeke ugyanebben az érzéstelen üzleti szellemben fogja hazudni azt a szerelmet, amelyet megölt a pénz, akkor leborult az asztalra és keserves sírásra fakadt. Megsiratta az eljövendő szerelmét.

KÉT ÉVIG TARTÓ MURI.

A clevelandi magyarajku IWW isták, saját helyiségükben, 8622 Buckeye Road, méltó keretek között fogják elbucsuz- tatni, az 1937-es esztendőt, Szilveszter este, december 31-én.

Kezdete 1937-ben, befejezése, 1938-ban. Mindazok, akik az ipari forradalmárok meghitt környezetében kívánnak búcsút venni e küzdelmes évtől, velünk lesznek.

Hogy a búcsú könnyebb legyen, bufelejtőkről gondoskodva van. Bercsa és Leisz munkástársnőink viszont, magukra vállalták és garantálják, hogy még 1938-ban sem kívánhatnak jobb kosztot, mint amilyent ők fognak felszolgálni. Mindenkit szeretettel vár a

Rendezőség.

OPEN FORUM

Auspices: Los Angeles Branch IWW Every Sunday Night at 8:00 P. M. at the IWW Hall 280 Lang Bldg., 212 So. Spring St. QUESTION _ DISCUSSIONS.

Börtön, kaszárnya, templom nem elég Minden jövendő tűz is bennem él, Hogy a hegyekről ledobja szavam Hogy az utolsó harcos én legyek, És minden ige fölöttem lebeg A simogatás az én lobogóm

És minden más szándék szándék- S minden megindul, hogyha én me- talan. gyek!

A lelkesedés zengő süvegét Égig hajítják a görnyedt napok,

Ha szivetekben a tükör leszek:

Az ucca és a föld fia vagyok.

Az első levelet Sonnefeld Miksa irta Debrecenből. Ebben arról volt szó, hogy ő tud egy nagyon jó parthiet a Magduska számára; az illető dúsgazdag ügyvéd, fiatal ember és megelégszik százezer korona hozománnyal. Sonnefeld ur csupán a hozomány 2 százalékát kívánja a közvetítésért.

Magda önmagát gyötörve, tovább folytatta a levelek olvasását. A második levél hiteltudó- sitás volt:

“R. S. Dun & Co. — Kaufmännisches Auskunfts bureau, Berlin — 0. H.

Dr. Verebélyi Sándor ügyvéd 32 éves nőtlen ember, irodája évente 16.000 koronát jövedelmez. Atyjának, majd annak el- haltával anyjának ócskavas és zálogház-üzlete volt, amely nagy haszont hozott. Az üzlettel a közelmúltban hagytak föl. Anyjával közösen van egy háromemeletes házuk a Ferenc József-kőruton, amelynek betudásával anyjával közös vagyonát 300.000 koronára becsülik. Úgy tudják, hogy dr. Verebélyi parasztok körében bekebelezés ellenében kölcsönöket szokott folyósítani nagy haszon mellett. A nevezettről kedvezően vélekednek egyénét illetőleg. A tudósítók nagyobb összegű hitelt megadhatónak tartanak.

Erre Sonnefeld Miksa levele következett, amelyben a kitűnő ügynök óvatosságra és elővigyázatosságra inti dr. Benedeket. Ebben írja:

“Ha az információk jók, akkor a második lépés az, hogy a két legfőképen érdekelt lássa és ismerje egymást, hogy az ügynek meglegyen a szerelmi látszata. Egyben értesítem, hogy felem szintén informálódik.”

Magda sápadtan, szédülve dőlt hátra székében. Minden romantikus érzésének és boldog szerelmi hitének halálát jelentette ez a fölfedezés.

— Tehát portéka voltam — gondolta szomorúan és megbántott szívvel emlékezett vissza a közelmúlt örömös eseményeire, amelyekből mindmostanáig azt gondolta, hogy élete legszebb emlékei lesznek. Undorral gondolt arra, hogy a holdvilágot az apró figyelmességeket, azt mind-mind Sonnenfeld ur rendezte két percentért. Magda si- koltva, lármázva zokogni szeretett volna. Becsapottnak, meg- csaltnak érezte magát, mindenki hazudott neki: az anyja, az apja és a férje, ők mindannyian tudtak az üzletről, alkudoztak rajta, mint ahogy a portékán szokás. Magda el akart menni.

De akkor lépett be a már kissé öregedő dr. Benedek. Megcsókolta leányát és az iratok között keresgélve, beszélgetett hozzá:

— Hát, hogy vagy, fiacskám . . . Kis Jboldog asszony ... Néhanapján gondolsz-e még a te jó apukádra ... Mi? ... Te kis elröpült madár? . . .

Magda szigorú arckifejezéssel állt apja elé:

— Atyám én az előbb átnéztem a VerebélyiSonnenfeld-cso- mót . . . Ha jól láttam, ez az ügy már el is van intézve . . . Mégpedig kedvezően . . . Csak egy baj van a dologban, a leginkább érdekelj; fél — már mint én — vissza fog lépni az üzlettől . . .

Benedek nem volt az az ember, aki megriadt volna bármily kis akadálytól. Verekedett ő már minden hájjal megkent rókákkal is. És hát rendszerint sohasem hagyta cserben régi ravaszsága. Mint öreg törvénycsavaró, ez esetben is föltalálta magát. Leültette tiltakozó pózba helyezkedett leányát, azután rágyújtott, leült és nyugodtan magyarázni kezdett:

— Nagyon helytelenül tetted, hogy rideg üzleti titkokat tartalmazó irataim között turkáltál .. . Ez.árt a te szépen megalapozott és eddig még soha senki által sem zavart csöndes és nyugodt boldogságodnak. Te, aki úgyszólván a regények nyomán rendezted be az életedet, sohasem fogod megérteni azt az igazságot, amely könyörtelen, amely idealizmust ölő. Amikor mi a te boldogságodra törekedtünk, akkor te nem mondhatod sem nekem, sem senkinek a földön, hogy meg vagy rövidítve, hogy be vagy csapva. Mi összekötöttük a hasznost a kellemessel, mert a turbékolás- ból nem lehet megélni . . . Hogy ne sokat csűrj em-csa var jam az ügyet, megmondom neked nyíl-