Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-01-29 / 992. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1938 január 29. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: ^ejy évre ......................... $2.00 One Year _____________$2.00 félévre ................. 1.00 Six Months __________ 1.00 Egyes szárn ára .......... 5c Single Copy -------------- 5c ______Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ______ 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD «^io.42 Törvények és a mu kés. “A társadalmi törvények betartására és foganatosítására, a munkásszervezetek a legalkalmasabbak”, mondta minap John J. Bennett, New York állam főügyésze, majd igy folytatta: “Szervezetlen gyárak tulajdonosai rendszerint úgy értelmezik a törvényeket, ahogyan jólesik, vagy ahogyan saját érdekeiknek megfelelnek, mert szervezetlenségük folytán a munkásaik képtelenek a törvények betartására kényszeríteni sőt még a kihágásra sem merik figyelmüket felhívni.” Ez aztán értelmes, tiszta beszéd. Ennél érhetőbben nem is lehetne hangsúlyozni az IWW színtiszta álláspontját. Hiszen mi már évtizedek óta hangoztatjuk, hogy a munka szinterén szervezett munkásság képes csak arra, hogy a munkatörvények betartására kényszerítse a munkáltatókat. Az ügyész ur felemlített elszólása mellett, mondott persze badarságokat is. Ő maga sem akarta, hogy félreértsék és kenyéradó gazdái esetleg megharagudjanak. Beszélt holmi együtt működésről és jóakaratig megértő munkáltatókról, a tőke és munka testvériségéről, melyeknek az inteligens munkáltatók is hívei: Inteligens munkáltatók nem csak hisznek, de készek a munkásszervezetek elismerésére. Kaphatók az ÁLTALUK szerkesztett törvények követésére, melyek egyébként az ő CSELÉDEIKTŐL származnak. Szívesen leülnek a munkásszervezetekkel a tárgyaló asztalhoz. Ha azok a munkásszervezetek nem túlságosan radikálisok és nem nagyon követelődzők, hogy kibogozzák azt a csomót, melyet a munkáltatók az utóbbi időben úgy összekuszáltak, hogy már maguk sem tudnak benne eligazodni. A forradalmi ipari unionistákat nem lehet ilyen kétes “liberalizmussal” állbarátsággal és kétszinüsködéssel megtéveszteni, vagy félrevezetni, még akkor sem, ha olyan “nagy” emberek próbálják, mint New York állam ügyésze. A munkásságnak olyan szervezetre van szüksége, mely nemcsak a hozott munkatörvények betartását képes kikényszeríteni — amit alkalom adtán mi álladóan gyakorlunk — hanem, folytonos harcai, osztálytudatos, forradalmi szervezkedéssel olyan erő gyűjtésére is képes, mellyel a munkatörvények hozatalát, átveszi a kapitalista törvényhozóktól. Olyan szervezett erő építésén kell fáradoznunk, mely képesít bennünket arra, hogy a munkatörvényeket, a munka szinterén szerkesszük, a szervezeti gyűlésen szentesítsük és a munka minden területére bevezessük, ilyen szervezet csak egy van. Az IWW. Tudósításokat, munkahireket kérünk. “Jóból is megárt a sok”: mondja a magyar példaszó. így vagyunk azokkal a dicsérő levelekkel is melyek a lapbizottsághoz gyakran érkeznek. Bár tagadhatatlanul jóleső érzést vált ki az elismerés és a tény, hogy a lap szellemével munkástársaink megvannak elégedve. Szívesebben könyveljük el az ilyen leveleket, mintha az ellenkezőjéről kapnánk értesítést. Szabadjon hát nekünk is nyilatkozni. Mi nem vagyunk megelégedve! Nem tudunk belenyugodni abba, hogy lapunk tartalmának összeállítását, kizárólag az alkalmazottra bízzák. A “Bérmunkás” éppen azért, mert az alkalmazott szerkesztői minőségben nem gyári munkás és az iparoktól távol esik a munkaköre, nem jut ipari hírekhez, helyi eseményekhez tudósításokhoz. Vannak munkahirek. Vannak események, melyek az ország legkülönbözőbb helyein történnek, amelyekről Írnunk kellene és kommentálnunk is — de ezek hiányoznak a Bérmunkásból. Hiányoznak azért, mert a munkástársak nem küldik be! A lapszerkesztésbe, mindenkinek bele lehet és bele is kell kapcsolódnia. írjátok meg az esményket. Vágjátok ki az angol lapokból azokat a cikkket, melyekkel érdemesnek tartjátok a foglalkozást. Egyszerű levélben tudassátok, mi mozog a magyar berkekben. Tényeket, bizonyítékokat, igazságokat Írjatok, melyért helytállhattok és mi majd feldolgozzuk. ENYHÉN FEJEZZÜK KI MAGUNKAT ha csak naivaknak hívjuk azokat, akik a hatalmas üzletté, racketté vált szakszervezetektől olyasmit várnak, ami a munkásság javát szolgálja, a munkásság érdekében történik. Előttünk fekszik egy hir, mikor e sorokat Írjuk. Ebben közli Frank Morrison, az OFofL titkár-pénztárosa, hogy január 24-ére összehívta a szakszervezetek elnökeit és végrehajtó tanácsát egy konferenciára, melyben a két szervezet (AFL és CIO) béketárgy adásainak fiaskójáról fognak beszámolni és tárgyalni. * * * EBBEN NEM VOLNA SEMMI KÜLÖNÖS, azonban ha izzére szedjük a bejelentést azonnal látni lesz alkalmunk, hogy kikkel állunk szemben. A szakszerevezti elnök urak és a Végrehajtó Tanács olyan találkozó helyet választott mely csak akkor esnék központba, ha a földgömböt és nem Amerikát képviselnék, vagy talán még akkor sem. Miami Floridát választották ki a szakszervezeti basák találkozó helyül. Miaminak is egyik legfényesebb, legelőkelőbb és legdrágább szállodáját, az Everglade Hotelt. A chicagói Briclay- ers Hall, vagy más AFL központ nem derogál az uraknak. * * * ILYEN GYŰLÉSEKRE MÁR JÓRÉGEN olyan helyeket választanak, melyek legalább olyan távol esnek a munkásságtól, mint ők maguk. Washington, Atlantic City vagy Miami: ennél jelentéktelenebb hely már nem, felel meg találkozó helyül az AFL vezéreknek. Hiszen nem az ő zsebükre megy a vásár. Ilyen kiruccanásokat a magas járulékokkal agyon préselt tagság fizeti. Több milliós üzleteket bonyolítanak le évenként és ha a cechet nem nekik kell fizetni, akkor miért ne süttetnék magukat a floridai napocskával másoknak a költségére ? . * * * GREEN ÉS LEWIS CSATLÓSAI egymásra kenik a felelőséget, miközben a téli vakációk, üdülés és dáridók közepette fejüket fájlalják az amerikai munkásság sorsáért. Lewis azt dörgi, hogy a CIO.-t kiakarták játszani. Csak a felfüggesztett és eredetileg már az AFL.-be tartozókat akarták visz- sza venni. A többi 22 unióval csak aztán volnának hajlandók tárgyalni, ha az eredeti CIO.-val már szent a béke. Greenék viszont ragaszkodnak ahoz, hogy a közös bizottság az ajánlott béketervet elfogadta, csak később rúgta fel Lewis utasítására. Ennek újból megállapítása, nehéz ezreseibe fog kerülni az adófizető AFL. tagságának. * * * BESZÉLGESSÜNK A KIS RACKETRŐL IS, arról, ami egy hét óta foglalkoztatja a bakarudi magyarokat clevelandon. Ez már csak azért is feljegyzésre méltó, mert naptár ügy . . . Ugyanis, mikor már biztosak voltak a “főelvtársak” abban, hogy Fehér Jóska megtalálta a módját az IWO. pénztárának olyként való megvágásához, hogy a tagság azt észre ne vegye és az Insurance Department számvizsgáló sem: a név és cégér csere egy kettőre elintéződött. A magyar prolik pénzéből vásárolt nyomdagépet illetve nyomógépet, több ezer dollárral hagyták maguk megett az üres nyomdában és az vissza esett a társulat kezére. * * * TALÁN ŐK MAGUK SEM TUDJÁK a rendezetlen ügyeknek a számát, melyeket clevelandon hátrahagytak. Most pattant ki egy kis visszaélésük: még a sztrájktörő nyomdászaikat is becsapták, de az Ohio Állami munkásbiztositót is. Felszedték és levonták a State Compensationnak járó összegeket, DE ELFELEJTETTÉK BESZOLGÁLTATNI. Egy szkeb nyomdász, most azzal a számlával kilincsel a bakarudon, mely az orvostól és a Compensation Departmenttől vissza jött azzal a megjegyzéssel, hogy a cég (és micsoda cég) nem fizetett munkásai után járulékot. Most a szkeb, sztrájktörő elvtársaira tüzet békát kajabál és azt állítja, hogy be lett csapva. Jó lesz, ha a new yorki magyar nyomdászok utána néznek a dolognak, hogy ne kerüljenek a clevelandi szkeb sorsára. * * * MAJD EL FELEJTETTÜK A NAPTÁRT . . . igaz nem lett volna ez sem különösebb baj. Csak úgy jártunk volna el, mint a clevelandon hátrahagyott vezérnekek. ők is elfelejtették. Úgy történt a dolog, hogy a helybeli angol PÁRT nyomdán keresztül adták át a könyvkötőnek, a megboldogult “Uj Előre” nyomdájában készült silányságot. Az angolok bekötették és a magyarok egy részét elvitték. Mint hírlik 3000 naptárt az angol pártnál hagytak zálogba ... A zálog kezd terhessé válni és nincsen aki kiváltaná. Ha ócska papírnak adják el — és ez lesz a sorsa — nem kapják meg érte a könyvkötőnek fizetett összeget. Igaz, hogy nem ér többet. De az angol pártot ilyesmi bosszantja, ők ahoz voltak eddig szokva, hogy másokat csapjanak be. Az “Uj Előre” naptárt 2 centjével megvásárolhatják darabonként az angoloktól. Elég olcsó . . .
