Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-01-29 / 992. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1938 január 29. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: ^ejy évre ......................... $2.00 One Year _____________$2.00 félévre ................. 1.00 Six Months __________ 1.00 Egyes szárn ára .......... 5c Single Copy -------------- 5c ______Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ______ 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD «^io.42 Törvények és a mu kés. “A társadalmi törvények betartására és foganatosítására, a munkásszervezetek a legalkalmasabbak”, mondta minap John J. Bennett, New York állam főügyésze, majd igy folytatta: “Szervezetlen gyárak tulajdonosai rendszerint úgy értel­mezik a törvényeket, ahogyan jólesik, vagy ahogyan saját ér­dekeiknek megfelelnek, mert szervezetlenségük folytán a mun­kásaik képtelenek a törvények betartására kényszeríteni sőt még a kihágásra sem merik figyelmüket felhívni.” Ez aztán értelmes, tiszta beszéd. Ennél érhetőbben nem is lehetne hangsúlyozni az IWW színtiszta álláspontját. Hiszen mi már évtizedek óta hangoztatjuk, hogy a munka szinterén szer­vezett munkásság képes csak arra, hogy a munkatörvények be­tartására kényszerítse a munkáltatókat. Az ügyész ur felemlített elszólása mellett, mondott persze badarságokat is. Ő maga sem akarta, hogy félreértsék és ke­nyéradó gazdái esetleg megharagudjanak. Beszélt holmi együtt működésről és jóakaratig megértő munkáltatókról, a tőke és munka testvériségéről, melyeknek az inteligens munkáltatók is hívei: Inteligens munkáltatók nem csak hisznek, de készek a munkásszervezetek elismerésére. Kaphatók az ÁLTALUK szer­kesztett törvények követésére, melyek egyébként az ő CSELÉ­DEIKTŐL származnak. Szívesen leülnek a munkásszervezetekkel a tárgyaló asztal­hoz. Ha azok a munkásszervezetek nem túlságosan radikálisok és nem nagyon követelődzők, hogy kibogozzák azt a csomót, melyet a munkáltatók az utóbbi időben úgy összekuszáltak, hogy már maguk sem tudnak benne eligazodni. A forradalmi ipari unionistákat nem lehet ilyen kétes “li­beralizmussal” állbarátsággal és kétszinüsködéssel megtévesz­teni, vagy félrevezetni, még akkor sem, ha olyan “nagy” embe­rek próbálják, mint New York állam ügyésze. A munkásságnak olyan szervezetre van szüksége, mely nem­csak a hozott munkatörvények betartását képes kikényszeríteni — amit alkalom adtán mi álladóan gyakorlunk — hanem, foly­tonos harcai, osztálytudatos, forradalmi szervezkedéssel olyan erő gyűjtésére is képes, mellyel a munkatörvények hozatalát, át­veszi a kapitalista törvényhozóktól. Olyan szervezett erő építés­én kell fáradoznunk, mely képesít bennünket arra, hogy a mun­katörvényeket, a munka szinterén szerkesszük, a szervezeti gyű­lésen szentesítsük és a munka minden területére bevezessük, ilyen szervezet csak egy van. Az IWW. Tudósításokat, munkahireket kérünk. “Jóból is megárt a sok”: mondja a magyar példaszó. így vagyunk azokkal a dicsérő levelekkel is melyek a lapbizottság­hoz gyakran érkeznek. Bár tagadhatatlanul jóleső érzést vált ki az elismerés és a tény, hogy a lap szellemével munkástársaink megvannak elégedve. Szívesebben könyveljük el az ilyen leveleket, mintha az el­lenkezőjéről kapnánk értesítést. Szabadjon hát nekünk is nyi­latkozni. Mi nem vagyunk megelégedve! Nem tudunk belenyugodni abba, hogy lapunk tartalmának összeállítását, kizárólag az alkalmazottra bízzák. A “Bérmun­kás” éppen azért, mert az alkalmazott szerkesztői minőségben nem gyári munkás és az iparoktól távol esik a munkaköre, nem jut ipari hírekhez, helyi eseményekhez tudósításokhoz. Vannak munkahirek. Vannak események, melyek az ország legkülönbözőbb helyein történnek, amelyekről Írnunk kellene és kommentálnunk is — de ezek hiányoznak a Bérmunkásból. Hi­ányoznak azért, mert a munkástársak nem küldik be! A lapszerkesztésbe, mindenkinek bele lehet és bele is kell kap­csolódnia. írjátok meg az esményket. Vágjátok ki az angol la­pokból azokat a cikkket, melyekkel érdemesnek tartjátok a fog­lalkozást. Egyszerű levélben tudassátok, mi mozog a magyar berkekben. Tényeket, bizonyítékokat, igazságokat Írjatok, mely­ért helytállhattok és mi majd feldolgozzuk. ENYHÉN FEJEZZÜK KI MAGUNKAT ha csak naivaknak hív­juk azokat, akik a hatalmas üzletté, racketté vált szakszer­vezetektől olyasmit várnak, ami a munkásság javát szol­gálja, a munkásság érdekében történik. Előttünk fekszik egy hir, mikor e sorokat Írjuk. Ebben közli Frank Morrison, az OFofL titkár-pénztárosa, hogy január 24-ére összehív­ta a szakszervezetek elnökeit és végrehajtó tanácsát egy konferenciára, melyben a két szervezet (AFL és CIO) béke­tárgy adásainak fiaskójáról fognak beszámolni és tárgyalni. * * * EBBEN NEM VOLNA SEMMI KÜLÖNÖS, azonban ha izzére szedjük a bejelentést azonnal látni lesz alkalmunk, hogy kikkel állunk szemben. A szakszerevezti elnök urak és a Végrehajtó Tanács olyan találkozó helyet választott mely csak akkor esnék központba, ha a földgömböt és nem Ame­rikát képviselnék, vagy talán még akkor sem. Miami Flo­ridát választották ki a szakszervezeti basák találkozó helyül. Miaminak is egyik legfényesebb, legelőkelőbb és legdrá­gább szállodáját, az Everglade Hotelt. A chicagói Briclay- ers Hall, vagy más AFL központ nem derogál az uraknak. * * * ILYEN GYŰLÉSEKRE MÁR JÓRÉGEN olyan helyeket válasz­tanak, melyek legalább olyan távol esnek a munkásságtól, mint ők maguk. Washington, Atlantic City vagy Miami: ennél jelentéktelenebb hely már nem, felel meg találkozó helyül az AFL vezéreknek. Hiszen nem az ő zsebükre megy a vásár. Ilyen kiruccanásokat a magas járulékokkal agyon préselt tagság fizeti. Több milliós üzleteket bonyolítanak le évenként és ha a cechet nem nekik kell fizetni, akkor miért ne süttetnék magukat a floridai napocskával másoknak a költségére ? . * * * GREEN ÉS LEWIS CSATLÓSAI egymásra kenik a felelőséget, miközben a téli vakációk, üdülés és dáridók közepette fejü­ket fájlalják az amerikai munkásság sorsáért. Lewis azt dörgi, hogy a CIO.-t kiakarták játszani. Csak a felfüggesz­tett és eredetileg már az AFL.-be tartozókat akarták visz- sza venni. A többi 22 unióval csak aztán volnának hajlandók tárgyalni, ha az eredeti CIO.-val már szent a béke. Greenék viszont ragaszkodnak ahoz, hogy a közös bizottság az aján­lott béketervet elfogadta, csak később rúgta fel Lewis uta­sítására. Ennek újból megállapítása, nehéz ezreseibe fog kerülni az adófizető AFL. tagságának. * * * BESZÉLGESSÜNK A KIS RACKETRŐL IS, arról, ami egy hét óta foglalkoztatja a bakarudi magyarokat clevelandon. Ez már csak azért is feljegyzésre méltó, mert naptár ügy . . . Ugyanis, mikor már biztosak voltak a “főelvtársak” abban, hogy Fehér Jóska megtalálta a módját az IWO. pénztárá­nak olyként való megvágásához, hogy a tagság azt észre ne vegye és az Insurance Department számvizsgáló sem: a név és cégér csere egy kettőre elintéződött. A magyar prolik pénzéből vásárolt nyomdagépet illetve nyomógépet, több ezer dollárral hagyták maguk megett az üres nyomdában és az vissza esett a társulat kezére. * * * TALÁN ŐK MAGUK SEM TUDJÁK a rendezetlen ügyeknek a számát, melyeket clevelandon hátrahagytak. Most pattant ki egy kis visszaélésük: még a sztrájktörő nyomdászaikat is becsapták, de az Ohio Állami munkásbiztositót is. Felszed­ték és levonták a State Compensationnak járó összegeket, DE ELFELEJTETTÉK BESZOLGÁLTATNI. Egy szkeb nyomdász, most azzal a számlával kilincsel a bakarudon, mely az orvostól és a Compensation Departmenttől vissza jött azzal a megjegyzéssel, hogy a cég (és micsoda cég) nem fizetett munkásai után járulékot. Most a szkeb, sztrájk­törő elvtársaira tüzet békát kajabál és azt állítja, hogy be lett csapva. Jó lesz, ha a new yorki magyar nyomdászok utána néznek a dolognak, hogy ne kerüljenek a clevelandi szkeb sorsára. * * * MAJD EL FELEJTETTÜK A NAPTÁRT . . . igaz nem lett vol­na ez sem különösebb baj. Csak úgy jártunk volna el, mint a clevelandon hátrahagyott vezérnekek. ők is elfelejtették. Úgy történt a dolog, hogy a helybeli angol PÁRT nyomdán keresztül adták át a könyvkötőnek, a megboldogult “Uj Előre” nyomdájában készült silányságot. Az angolok be­kötették és a magyarok egy részét elvitték. Mint hírlik 3000 naptárt az angol pártnál hagytak zálogba ... A zálog kezd terhessé válni és nincsen aki kiváltaná. Ha ócska papírnak adják el — és ez lesz a sorsa — nem kapják meg érte a könyvkötőnek fizetett összeget. Igaz, hogy nem ér többet. De az angol pártot ilyesmi bosszantja, ők ahoz voltak ed­dig szokva, hogy másokat csapjanak be. Az “Uj Előre” naptárt 2 centjével megvásárolhatják darabonként az an­goloktól. Elég olcsó . . .

Next

/
Thumbnails
Contents