Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-01-29 / 992. szám

1938 január 29. BÉRMUNKÁS 5 oldal GYÁVÁK GERINCTELENEK! Nem szokásunk, polgári egy­letek, vagy betegsegélyzők bel- ügyeibe avatkozni. Sohasem te­kintettük őket sem vadászterü­letnek sem olyan intézmények­nek, mint amelyekkel, a nem­zetközi munkásmozgalom építé­sénél sokat kellene foglalkoz­nunk. Mint a munkásmozgalom legszélsőségesebb irányzatának képviselőinek célirányos utunk­ba ritkán kerültek a magyar egyletek. E ritka esetek között felvetődött egy a minap, mely ugyérezzük rászolgált a véle va­ló foglalkozásra. Nevezzük nevéről a gyereket. A Woodman of the''World bizto­sítási betegsegélyző, celevelan- di 212-es osztályáról van szó. Ennek a testületnek nevében követett el egy Horthy Érdem­rendre pályázó magyar ügyvéd olyasmit, amely nem használ sem az egyesületnek, sem an­nak a két egyszerű munkásem­bernek, kikkel az elkövetett cikket Birinyi K. Lajos eláirat- ta és magával rántotta őket a horthy propaganda mocskába. Ha a Woodmanok 212-ik osz­tálya nevében lehet émelygős horthy propagandát végezni Bi­rinyi K. Lajos ügyvédnek, ak­kor nekünk is jogos a felszóla­lásunk sőt azon kételyünk is, hogy: olyan gerinctelen gyáva, talpnyaló horthy propagandához az osztály össztagságának, osz­tatlan beleegyezését kapta vol­na az ügyvéd ur. Mi a szabadságot, a legdrá­gább emberi kincsnek valljuk és imerjük. Aki ezt elveszíti, vagy akitől ELVESZIK, olyan büntetéssel sújtják, melytől csak a halálos Ítélet nagyobb. Birinyi ügyvéd Ur öt magyar iró ilyen szabadság vesztését használta fel arra, hogy a szi­vek körül kotorászva, saját és becstelen személyének kovácsol­jon tőkét horthy becsületrend­re, Horthy kormányzónál, a 212-es Woodman osztály nevé­ben, a bebörtönzött irók rová­sára. Ilyen gazságra, csak egy te­hetségtelen ügyvéd lehet képes és hajlamos! Szinte lehetetlen nagyobb gyávaságot elképzelni mint olyan emberek nevében és megkérdezése nélkül Horthék- nak kezet csókolni, éppen azok­nak a hóhéroknak, kiknek ural­ma ostorozása miatt, veszítet­ték el a magyar irók a szabad­ságukat, akik elkoboztatták könyveiket. Mintogy bevezetés képpen eleget mondtunk, most idézzük Birinyi urat és ahogy­an ő az öt magyar iró kiszaba­dulását Horthy propagandával összeköti: Főméltóságu Kormányzó Ur! A Woodmen of the World Life Insurance Association ne­vű, testvéries nagy amerikai biztositó egyesület 212-ik Ma­gyar Hon Osztályának 1938 ja­nuár 9-én tartott rendes havi gyűlésén szóbakerült az öt ma­gyar iró, névszerinti Szabó De­zső, Erdélyi József, vitéz Mál- nássy Ödön, dr. Féja Géza és Kovács Imre, akiket, a hozzánk beérkezett hirek szerint, az ó- hazai független bíróság izgatás címén az elmúlt évben elitéit. Itten, Amerikában tudatában vagyunk annak a sajnálatos ténynek, hogy a trianoni gyász­keresztre felfeszitett Magyar Anyaföld és a koldusbotra jut­tatott magyar nemzet ELLEN­SÉGEI A NEVEZETT ÖT MA­GYAR ÍRÓNAK AZ ELÍTÉLÉ­SÉT ARRA HASZNÁLJÁK FEL HOGY MAGYARORSZÁG ELLEN IZGASSANAK, SŐT MÉG ATTÓL SEM RIADNAK VISSZA, HOGY A FŐMÉLTÓ­SÁGOD FENKÖLT SZEMÉ­LYÉT IS TÁMADJÁK . . .” Az idézet kiemelt sorait, mi huztuk alá, mint megnyilvánu­lását, villogtatását annak a tőrnek, melyet az ügyvéd ur nemcsak az öntudatos magyar munkásságba, a horthy rend­szert gyűlölő Woodman tagság­ba, hanem abba az ÖT MA­GYAR ÍRÓBA is bele döf, akik­nek nevében, Horthyéknak és rendszerük fentartóinak talpát nyalja. íme: Ismételten kijelentjük, hogy ezen kérelmünkkel nem szándé­kozunk az óhazai törvényhozó testület, sem az órazai függet­len bíróság ügyeibe beleavat­kozni. MI BIZTOSRA VESZ- SZÜK, HOGY ÚGY AZ ÓHA­ZAI TÖRVÉNYHOZÓ TESTÜ­LET, MINT A FÜGGETLEN BÍRÓSÁG LELKIISMERETE­SEN ELVÉGEZTE A KÖTE­LESSÉGÉT A MAGYAR NEM­ZETTEL SZEMBEN ...” “Tudjuk azt is, amint min­den jó magyar tudja, sőt az egész világ tudja, — legyen há­la jó Istenünknek érte! — hogy nagy szerencséje a ma­gyar nemzetnek, miszerint Fő­méltóságod a magyar nemzet kegyelmi gyakorlásának alkot­mányos joga a Főméltóságod legfelsőbb kezébe van letéve . . Az Isten éltesse még sok esz­tendőn keresztül Főméltóságo­dat, hogy szerencsés kikötőbe vezérelhesse az Édes Magyar Anyaföld élethajóját ...” Felporcióztuk, a hosszú lére eresztett, hazafias ömlengést és émelygőssége dacára idéz­tünk belőle annyit, amennyit a gyomrunk elbírt, noha nem va­gyunk túlságosan finyásak, mert sok mindent meg kell szok­ni annak, aki betűvetésre szán­ja el magát. Nem szeretünk gorombáskod- ni sem, de még is megkockáz­tatjuk annak kinyilatkoztatását hogy POFA KELL hozzá, még ügyvédeknél is ritkán előfordu­ló ábrázat, hogy a magyar bör­tönökben sínylődő öt magyar iró kegyelméről beszélve, vala­ki ilyesmit mondjon: “Mi biz­tosra vesszük, hogy úgy az ó- hazai törvényhozó testület, mint a független bíróság lelkiismere­tesen elvégezte kötelességét a magyar nemzettel szemben . . Elefánt bőrnek kell borítani egy olyan ábrázatot, mely piru­lás nélkül mer hálálkodni és fo­hászkodni, hogy olyan uralko­dókat kapott a magyar nép a “Magyarok Istenétől”, mint amilyenek azok, akik a sajtó és gondolat szabadságot a Féja Gézák és Kovács Imrék bebör­tönzésével gyakorolják. Lelkiismeretlenségben a ne­továbbon is túl ment, aki egy ilyen cikket mert Írni a Wood­man osztály munkástagsága nevében s aláíróinak annak két becsületes munkás tagját is magával rántotta. Mert nem igaz az, mégsem hogy az Amerikai Magyar nép olyan hálás Horthyéknak ,mint azt Birinyi K. Lajos ügyvéd Ur repedt hazafias trombitáján ha­zafelé kürtöli. Az sem igaz, ahogy a Wood­manok 212-es osztálya, meg két beugratott aláíró tisztvise­lője Birinyivel együtt vallja. Mert ha nem a becstelen horthy rendszer, akkor nem volna egy millió magyar még most is ide­genben. Akkor nem feneklett volna meg a vissza vándorlás szekere, a háború után. Ha nem a horthy rendszer akkor sok tíz­ezer állami munkán és kegye­lem kenyéren itt kinlódó ma­gyar, már régen hátat fordított volna Amerikának. De inkább tengődnek itt reliefeken, ke­gyelem kenyéren, munkátlan- ságban, semmint vissza menné­nek Horthyországba, ahová Bi­rinyi sem vágyik. Birinyi csak erről az oldalról zengedezi dicshimnuszait haza­felé. S mivel alig hisszük, hogy állhazafias, állszenteskedő és állistenes nyávogása a magyar börtönök falain keresztül hatol a bebörtönzött Írókhoz, nem gondoljuk, hogy azoknak mód­jukban lesz a közel jövőben ily­en gerinctelenség és gyávaság LESZAVAZTÁK A SZAK- SZERVEZETI VEZÉR BÉR­CSÖKKENTŐ JAVAS­LATÁT. Philadelphia, Pa. — Több mint négyezer munkás vett részt azon a gyűlésen, melyen a Hosiery Workers Union (AFL) philadelphiai locáljának elnöke, Mr. Leader azt javasol­ta, hogy bércsökkentést ajánl­janak fel a munkáltatóknak. Leader azzal indokolta meg javaslatát, hogy philadelphiá- ban ebben az iparban a legma­gasabb fizetésket kapják a munkások és igy a munkálta­tók képtelenek a versenyt álla- ni a kevesebb bérért dolgozta­tó társulatokkal. Minden okoskodás ellenére, egy dörgő NEM volt a munká­sok válasza. A kérdés vitatása körül, a szakszervezeti vezér leckéket kapott a szervezet tagságától. Olyan hangok hangzottak el, hogy a szervezetnek volna kö­telessége az éhbérekért dolgo­zóknak megszervezése és azok bérének felemelése, hogy igy magasabb bérekhez jussanak amazok. A szakszervezeti tagságon egyenlőre nem sikerült az érvá­gás. Az ilyen javaslat persze nem is gyanús. Nyíltan lehet vádolni azt a szakszervezeti ve­zért árulással, a munkáltatókkal való szövetkezéssel, aki bérle­vágást javasol a munkásoknak, noha a jelen fizetésekkel sem valami nagyon lehet dicseked­ni ebben az iparban, még phila- delphiában sem. Helyes és józan gondolkozás­ra vall a szakszervezet tagságá­nál, hogy a javaslatot leszavaz­ta. Még egy lépéssel kellett vol­na tovább menniők és nem kel­lett volna megtűrni elnöki po­zícióban olyan alakot, aki a munkáltatók érdekében, mint unió elnök, ily nyiltan ki áll. Le­galább ennyit kellet volna ten­niük. De se baj — “Ami késik az nem múlik”. Egy munkás. CHICAGO FIGYELEM! Az IWW. chigagoi magyar tagjai 1938 január 29-én szom­baton este, disznótoros vacsorá­val egybekötött táncmulatságot rendeznek. A “Bérmunkás” Otthonban, 2419 Lincolni Ave. alatt. Tekintettel arra, hogy min­denki korán megéhezik igy a rendezőség gondoskodik, hogy a vacsora már este 7 órára ké­szen legyen. A táncolok részé­re jó cigány zene. Belépő dij 25 cent. Ha egy igazán kellemes estét akar töl­teni eine mulassza senki ezt a disznótoros vacsorát. A rendezó'ség. ellen tiltakozni, mint amilyent nevük felhasználásával Birinyi elkövetett helyettük is valamint a megtévesztett Woodman 212- es becsületes munkástagjaik helyett is, mi fejezzük ki meg­vetésünket, a tolakadó szemte­len fiskálisnak. Ugyan az a “Magyar Isten” mentse meg az öt magyar irót, az egyleti tagságot és a magyar népet az olyan barátaitól, mint amilyen Birinyi fogadatlan pró­kátor : hogy az ellenségeivel, mihamarább elbánhasson . . . amen . . . ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség ni* csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bin ják, akikből a munkáltató osztály áll. É két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép< teleimé teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót irjnk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Thumbnails
Contents