Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-01-29 / 992. szám
1938 január 29. BÉRMUNKÁS 5 oldal GYÁVÁK GERINCTELENEK! Nem szokásunk, polgári egyletek, vagy betegsegélyzők bel- ügyeibe avatkozni. Sohasem tekintettük őket sem vadászterületnek sem olyan intézményeknek, mint amelyekkel, a nemzetközi munkásmozgalom építésénél sokat kellene foglalkoznunk. Mint a munkásmozgalom legszélsőségesebb irányzatának képviselőinek célirányos utunkba ritkán kerültek a magyar egyletek. E ritka esetek között felvetődött egy a minap, mely ugyérezzük rászolgált a véle való foglalkozásra. Nevezzük nevéről a gyereket. A Woodman of the''World biztosítási betegsegélyző, celevelan- di 212-es osztályáról van szó. Ennek a testületnek nevében követett el egy Horthy Érdemrendre pályázó magyar ügyvéd olyasmit, amely nem használ sem az egyesületnek, sem annak a két egyszerű munkásembernek, kikkel az elkövetett cikket Birinyi K. Lajos eláirat- ta és magával rántotta őket a horthy propaganda mocskába. Ha a Woodmanok 212-ik osztálya nevében lehet émelygős horthy propagandát végezni Birinyi K. Lajos ügyvédnek, akkor nekünk is jogos a felszólalásunk sőt azon kételyünk is, hogy: olyan gerinctelen gyáva, talpnyaló horthy propagandához az osztály össztagságának, osztatlan beleegyezését kapta volna az ügyvéd ur. Mi a szabadságot, a legdrágább emberi kincsnek valljuk és imerjük. Aki ezt elveszíti, vagy akitől ELVESZIK, olyan büntetéssel sújtják, melytől csak a halálos Ítélet nagyobb. Birinyi ügyvéd Ur öt magyar iró ilyen szabadság vesztését használta fel arra, hogy a szivek körül kotorászva, saját és becstelen személyének kovácsoljon tőkét horthy becsületrendre, Horthy kormányzónál, a 212-es Woodman osztály nevében, a bebörtönzött irók rovására. Ilyen gazságra, csak egy tehetségtelen ügyvéd lehet képes és hajlamos! Szinte lehetetlen nagyobb gyávaságot elképzelni mint olyan emberek nevében és megkérdezése nélkül Horthék- nak kezet csókolni, éppen azoknak a hóhéroknak, kiknek uralma ostorozása miatt, veszítették el a magyar irók a szabadságukat, akik elkoboztatták könyveiket. Mintogy bevezetés képpen eleget mondtunk, most idézzük Birinyi urat és ahogyan ő az öt magyar iró kiszabadulását Horthy propagandával összeköti: Főméltóságu Kormányzó Ur! A Woodmen of the World Life Insurance Association nevű, testvéries nagy amerikai biztositó egyesület 212-ik Magyar Hon Osztályának 1938 január 9-én tartott rendes havi gyűlésén szóbakerült az öt magyar iró, névszerinti Szabó Dezső, Erdélyi József, vitéz Mál- nássy Ödön, dr. Féja Géza és Kovács Imre, akiket, a hozzánk beérkezett hirek szerint, az ó- hazai független bíróság izgatás címén az elmúlt évben elitéit. Itten, Amerikában tudatában vagyunk annak a sajnálatos ténynek, hogy a trianoni gyászkeresztre felfeszitett Magyar Anyaföld és a koldusbotra juttatott magyar nemzet ELLENSÉGEI A NEVEZETT ÖT MAGYAR ÍRÓNAK AZ ELÍTÉLÉSÉT ARRA HASZNÁLJÁK FEL HOGY MAGYARORSZÁG ELLEN IZGASSANAK, SŐT MÉG ATTÓL SEM RIADNAK VISSZA, HOGY A FŐMÉLTÓSÁGOD FENKÖLT SZEMÉLYÉT IS TÁMADJÁK . . .” Az idézet kiemelt sorait, mi huztuk alá, mint megnyilvánulását, villogtatását annak a tőrnek, melyet az ügyvéd ur nemcsak az öntudatos magyar munkásságba, a horthy rendszert gyűlölő Woodman tagságba, hanem abba az ÖT MAGYAR ÍRÓBA is bele döf, akiknek nevében, Horthyéknak és rendszerük fentartóinak talpát nyalja. íme: Ismételten kijelentjük, hogy ezen kérelmünkkel nem szándékozunk az óhazai törvényhozó testület, sem az órazai független bíróság ügyeibe beleavatkozni. MI BIZTOSRA VESZ- SZÜK, HOGY ÚGY AZ ÓHAZAI TÖRVÉNYHOZÓ TESTÜLET, MINT A FÜGGETLEN BÍRÓSÁG LELKIISMERETESEN ELVÉGEZTE A KÖTELESSÉGÉT A MAGYAR NEMZETTEL SZEMBEN ...” “Tudjuk azt is, amint minden jó magyar tudja, sőt az egész világ tudja, — legyen hála jó Istenünknek érte! — hogy nagy szerencséje a magyar nemzetnek, miszerint Főméltóságod a magyar nemzet kegyelmi gyakorlásának alkotmányos joga a Főméltóságod legfelsőbb kezébe van letéve . . Az Isten éltesse még sok esztendőn keresztül Főméltóságodat, hogy szerencsés kikötőbe vezérelhesse az Édes Magyar Anyaföld élethajóját ...” Felporcióztuk, a hosszú lére eresztett, hazafias ömlengést és émelygőssége dacára idéztünk belőle annyit, amennyit a gyomrunk elbírt, noha nem vagyunk túlságosan finyásak, mert sok mindent meg kell szokni annak, aki betűvetésre szánja el magát. Nem szeretünk gorombáskod- ni sem, de még is megkockáztatjuk annak kinyilatkoztatását hogy POFA KELL hozzá, még ügyvédeknél is ritkán előforduló ábrázat, hogy a magyar börtönökben sínylődő öt magyar iró kegyelméről beszélve, valaki ilyesmit mondjon: “Mi biztosra vesszük, hogy úgy az ó- hazai törvényhozó testület, mint a független bíróság lelkiismeretesen elvégezte kötelességét a magyar nemzettel szemben . . Elefánt bőrnek kell borítani egy olyan ábrázatot, mely pirulás nélkül mer hálálkodni és fohászkodni, hogy olyan uralkodókat kapott a magyar nép a “Magyarok Istenétől”, mint amilyenek azok, akik a sajtó és gondolat szabadságot a Féja Gézák és Kovács Imrék bebörtönzésével gyakorolják. Lelkiismeretlenségben a netovábbon is túl ment, aki egy ilyen cikket mert Írni a Woodman osztály munkástagsága nevében s aláíróinak annak két becsületes munkás tagját is magával rántotta. Mert nem igaz az, mégsem hogy az Amerikai Magyar nép olyan hálás Horthyéknak ,mint azt Birinyi K. Lajos ügyvéd Ur repedt hazafias trombitáján hazafelé kürtöli. Az sem igaz, ahogy a Woodmanok 212-es osztálya, meg két beugratott aláíró tisztviselője Birinyivel együtt vallja. Mert ha nem a becstelen horthy rendszer, akkor nem volna egy millió magyar még most is idegenben. Akkor nem feneklett volna meg a vissza vándorlás szekere, a háború után. Ha nem a horthy rendszer akkor sok tízezer állami munkán és kegyelem kenyéren itt kinlódó magyar, már régen hátat fordított volna Amerikának. De inkább tengődnek itt reliefeken, kegyelem kenyéren, munkátlan- ságban, semmint vissza mennének Horthyországba, ahová Birinyi sem vágyik. Birinyi csak erről az oldalról zengedezi dicshimnuszait hazafelé. S mivel alig hisszük, hogy állhazafias, állszenteskedő és állistenes nyávogása a magyar börtönök falain keresztül hatol a bebörtönzött Írókhoz, nem gondoljuk, hogy azoknak módjukban lesz a közel jövőben ilyen gerinctelenség és gyávaság LESZAVAZTÁK A SZAK- SZERVEZETI VEZÉR BÉRCSÖKKENTŐ JAVASLATÁT. Philadelphia, Pa. — Több mint négyezer munkás vett részt azon a gyűlésen, melyen a Hosiery Workers Union (AFL) philadelphiai locáljának elnöke, Mr. Leader azt javasolta, hogy bércsökkentést ajánljanak fel a munkáltatóknak. Leader azzal indokolta meg javaslatát, hogy philadelphiá- ban ebben az iparban a legmagasabb fizetésket kapják a munkások és igy a munkáltatók képtelenek a versenyt álla- ni a kevesebb bérért dolgoztató társulatokkal. Minden okoskodás ellenére, egy dörgő NEM volt a munkások válasza. A kérdés vitatása körül, a szakszervezeti vezér leckéket kapott a szervezet tagságától. Olyan hangok hangzottak el, hogy a szervezetnek volna kötelessége az éhbérekért dolgozóknak megszervezése és azok bérének felemelése, hogy igy magasabb bérekhez jussanak amazok. A szakszervezeti tagságon egyenlőre nem sikerült az érvágás. Az ilyen javaslat persze nem is gyanús. Nyíltan lehet vádolni azt a szakszervezeti vezért árulással, a munkáltatókkal való szövetkezéssel, aki bérlevágást javasol a munkásoknak, noha a jelen fizetésekkel sem valami nagyon lehet dicsekedni ebben az iparban, még phila- delphiában sem. Helyes és józan gondolkozásra vall a szakszervezet tagságánál, hogy a javaslatot leszavazta. Még egy lépéssel kellett volna tovább menniők és nem kellett volna megtűrni elnöki pozícióban olyan alakot, aki a munkáltatók érdekében, mint unió elnök, ily nyiltan ki áll. Legalább ennyit kellet volna tenniük. De se baj — “Ami késik az nem múlik”. Egy munkás. CHICAGO FIGYELEM! Az IWW. chigagoi magyar tagjai 1938 január 29-én szombaton este, disznótoros vacsorával egybekötött táncmulatságot rendeznek. A “Bérmunkás” Otthonban, 2419 Lincolni Ave. alatt. Tekintettel arra, hogy mindenki korán megéhezik igy a rendezőség gondoskodik, hogy a vacsora már este 7 órára készen legyen. A táncolok részére jó cigány zene. Belépő dij 25 cent. Ha egy igazán kellemes estét akar tölteni eine mulassza senki ezt a disznótoros vacsorát. A rendezó'ség. ellen tiltakozni, mint amilyent nevük felhasználásával Birinyi elkövetett helyettük is valamint a megtévesztett Woodman 212- es becsületes munkástagjaik helyett is, mi fejezzük ki megvetésünket, a tolakadó szemtelen fiskálisnak. Ugyan az a “Magyar Isten” mentse meg az öt magyar irót, az egyleti tagságot és a magyar népet az olyan barátaitól, mint amilyen Birinyi fogadatlan prókátor : hogy az ellenségeivel, mihamarább elbánhasson . . . amen . . . ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség ni* csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bin ják, akikből a munkáltató osztály áll. É két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép< teleimé teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót irjnk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül.
