Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-06-25 / 1012. szám

BÉRMUNKÁS A Bérmunkás Lapbizottsága, 1938 junius 3-án tartott rendes gyűlésén, úgy döntött, hogy hozzáillő kommentárral ellátva, helyt ad a “Bérmunkás”-ban Somló Lipót és Hirsch Lipót alá­írásával ellátott és közlésre szánt dolgozatnak. Teszi ezt azért, mert nem érdem szerint bírálja a dolgokat, hanem munkásszempontból: azért, hogy a “Bérmunkásban” eddig megnyilvánult enyhe hangot felfokozza és harmóniába hoz­za azokkal az általános felháborodásokkal, melyek a Szövetség konvenciójának befejezésével, szerte az országban megnyilvánulnak, stréber, bürokrata, állszocialista és állhazafias tisztivi­selőivel szemben. Rászolgáltatok megvetésünk­re és bizalmunk megvonására, már a konvenció előtt. S hogy lapunk utján, őszinte nézetünk­nek ez irányban nem adtunk hangot, azon mullott, hogy nem kívántunk elébe vágni a kon- venciós határozatoknak. Hogy ti, ma tollhegyre kerül­tetek és úgy kerültetek rá, aho­gyan rákerültetek, csak mun­kásellenes bürokratizmustoknak árulásaitoknak köszönhetitek, melyek többredbeliek. Soha a Szövetség történeté­ben még nem fordult elő, hogy más — mint munkáslapok — legalább is névben munkások —, a konvenció asztalára kerül­hettek, csak a ti általatok meg­rendezett konvención. Soha, nem akadt olyan küldött, vagy küldöttek, akik hajlandók let­tek volna, vagy vállalkozni mertek volna annak a sajtósze­métnek az asztalokra helyezé­sére, melyet Siket Sándor sze­szes állapotban, Gross Henry el­nök tudta, beleegyezése és jó­váhagyása mellett végzett el. Soha a Szövetség történeté­ben, nem fordulhatott volna elő, hogy HIMLER MÁRTON meg­jelenésével, megfertőzhette vol­na az előző konvenciókat. MÉG VITÁLIS IDEJÉBEN SEM. Himler Márton ott volt. Hivata­los is kellett legyen. Felvette az általatok kiutalt tudósítói tisztelet dijjat is és ki hívta meg ha nem ti? Sülyedhet e mélyebbre egy társaság — olyan mint ti volta­tok — mint ilyesmire? Melyek azok az erkölcsi bázisok és ho­gyan néznek ki azok a “munkás tisztviselők” akik a Hi ml er ek- kel lepaktálnak, meghívnak, tárgyalásokat folytatnak “egy munkásintézmény nevében ?” Hát árulók vagytok! És min­denki az, aki közösségbe került a clevelandi sajtószeméttel és szerkesztőjével: mindenki az, ki Himlernek az útját a Szö­vetség konvenciójára egyenget­te és előkészítette. Ha a Szövetség székháza “nagy kocsma”? akkor mi va­lóban kis kocsmába gyülésez- gettünk, mely nem más, mint egy német dalárda otthona. Az viszont valótlan állítás, hogy mi bárkit is hívogattunk. Annyira összegombolkóztunk és annyira nem törődtünk az úgynevezett többséggel, hogy kizárólag csak a forradalmi ipa­ri unionistáknak volt közöttünk helye. Immár megjelent az “össze­tartás” és a konvenciós kiadá­sok kellőképpen igazolják az ott történteket. A szállodai költsé­gek és summa summárum — a Szövetség legszegényebb, leg- szégyenteljesebb konvenciója a legtöbbe került. Bérencek vásárlásához, kü­lönböző módszerek vannak. Egy bizonyos: Sem tudósítónk, sem a lapbizottsági tagok, nem KE- RESZTKOMÁSKODTAK osz­tálytitkárokkal, mint a “Szoci­77A MunScás Befeg- segélyzo Szövetség levizsgázott77 Végig idézhetnénk ebből a tudó­sításból a fentiekhez hasonló bün- tételeket tuczatosan, de elég eny- nyi is. Lényegük és jellemvoná­suk közös: duhaj belerugással megingatni a taságunk és a kí­vülállók bizalmát a Szövetséggel szemben. Néhány szóval meg kell emlé­keznünk a tudósitó és a lap ben­nünket megrágalmazó sorairól is. “Bürokratáknak” “munkásellene­seknek”, “árulóknak” nevezve minket. Ezt ilyen állításokra ala­pozták: . . . “Ezt mutatták meg a konvenciót megelőző sajtókam­pányuk is, melyhez kloakák mé­lyéből felszínre hozott salakokkal cikkeztettek a magyarajku IWW- isták ellen” . . . Aztán igy folytatja: “idült al­koholista és gerinctelen bérence­iket, már napokkal a konvenció előtt Pittsburghba hívták, hogy a szállodába érkező és a munkás- mozgalmat gyűlölő delegátusokat alkalmassá agyusztálják” . . . Nagyon enyhén válaszolva: ez­ek az állítások valótlanságok, sze- menszedett rágalmak. Mi kérem, senkit se hívtunk ide napokkal előbbre és a legkorábban ideérke­zett delegátus is csak péntek éj­jel érkezett ide a konvencióra. “Bérencek” alkalmazására sem gyakorlatunk, sem gusztusunk, sem pénzünk, sem szükségünk nelm volt. Már a konvenció előtt felsora­koztak az osztályok, amelyeknek 90%-a a központi javaslatok és a jelenlegi tisztviselők mellett fog­lalt állást, korteskodásra (ami jogos szokás konvenciók előtt) sem szükségünk, sem időnk nem volt. Ha mégis voltak korteske­dések, akkor mindkét, három vagy vagy négy táborba folytak azok. De egészen bizonyos, hogy a de­legátusok egyik táborában sem voltak “munkás ellenesek”: de túlnyomó számban voltak olyan­ok, akik a Bérmunkás további tá­mogatását ellenezték. Ebben a szakaszba tartozik a “tisztviselők három éves árulá­sa”. Előbb szóltunk /már áruló szerepünkről. A Bérmunkás lap­bizottság egyik tagja ezt a vádat finomabban, hgy ne mondjuk ra­fináltabban fejezte ki az Intéző Bizottsághoz irt (a konvenció előt­ti) levelében. Azt irta, hogy kö­telességünk lett volna megakadá­lyozni a munkásmozgalom (Bér­munkás) elleni hangokat, az Összetartásban való megszólalá­sukat. Ezt szóbelileg is megmond­ta, amikor személyesen találkoz­tunk. (önök: a sajtószabadság bajnokai!). (Folytatjuk) ta meg a — komákat — és tud- tunkkal egyetlen templomha- rangozót sem invitált meg, MUNKÁSKÜLDÖTTNEK . . . Az úgynevezett korteskedés is ebbe a kategóriába esik és abba a 90%-ba, mely a közpon­ti tisztviselők megválasztása és jelölése mellett mint hamis sta­tisztika, védekezésnek nevezett mosakodástokban szerepel. Az sem igaz, hogy nem foly­tak levelezések a “Bérmunkás” ellen. Az meg pláne nem, hogy nem tudtatok róla! Halgatáso- tok, meg még akkor is jóváha­gyása volna a dolgoknak, ha ré­szetek nem lett volna benne, ha nem lett volna tudomásotok ró­la! De volt. Szavatok viszont nem volt ellene. Nem volt elle­ne szavatok még akkor sem, mi­kor a “Bérmunkás egyik lapbi­zottsági tagja” (itt hazudtatok) benneteket figyelmeztetett. Aki benneteket figyelmeztetett, az a Szövetségnek alapitó tagja és a lapbizottsággal semmi össze­köttetése nem volt. “Sajtószabadságról” ti ne be­széljetek. A new yorki 1-ső osz­tály körlevelének kikényszeríté­se a ti bűnötök, ami egyben megtiltja, hogy ti sajtószabad­ságról említést tehessetek. S ha már mindenáron tisztázni szeretnétek magatokat, hol hangzott el egyetlen épületes, számbavehető mondat tőletek a munkásmozgalom mellett ? Mi tudjuk, hogy mit nem csinálta­tok ! Illenék igazolnotok, hogy mit csináltatok azon kívül, hogy a Szövetséget megfosztot­tátok, legdrágább kincsétől, munkás szellemtől, munkás jel­legétől ! ? Hogy három éven át, mit tet­tetek, azt beigazolta a konven­ció. És, hogy a következő évek­ben, amig ott megtűr bennete­ket a tagság, mire vagytok haj­lamosak, arra az elmúlt három év és a konvenciós tapasztala­tunk nem hagy helyet fantáziá­ra. Hogy a “szocialista főtitkár” mire képes, rávilágít a rituális temetés is, melyet elhunyt ne­jének rendezett, de ügyesen el- halgatott a világ előtt. így néz ki egy “szocialista” igy néz ki egy “atheista”, ki elhunyt fele­ségének holt tetemét, földi ma­radványait, a Szövetség legú­jabb szelleméhez igazán pasz- szolóan helyeztette az anyaföld­be. Szégyeljétek magatokat. Te is “szocialista főtitkár”. Te is “szocialista altitkár”. Te is “szo­cialista főelnök”, akik a gyom­rokat facsaró rabinusos teme­tésben asszisztáltatok és e szé­gyen takarásához, a “főtitkár” mellett falaztatok. íme, az uj alapokon elindított Szövetség és annak fizetett tisztviselői­nek az első “munkásszellem­ben” végzett aktusa — egy megrendezett és elhalgatott ri­tuális temetés volt. Ilyenek vagytok ti! JUNIUS 26 NAGY NAP NEW YORKBAN! 7 oldal Különleges jelentőseggel bir ez a nap a new yorki munkások részére. Ezen a napon annyira különleges eseményben részesü­lünk, mely sokáig emlékezetes lesz számunkra. Ezen a napon a new yorki IWW.-isták és Bérmunkás ol­vasók egy egész napos AUTÓ­BUSZ KIRÁNDULÁST és PIK­NIKET rendeznek a Bérmun­kás javára, Floral Park, Long Jslandon levő Wiener Gábor munkástársunk farmján. A déli órákban készen lesz az igazán friss % csirkepaprikás melyet Wiener'munkástárs ado­mányoz. Vacsorára pedig mun­kástársnőink által töltött ká­poszta és finom sütemények várják az ünnepi lakomában csak ritkán részesülő munkás­sereget. Hogy mindenki könnyen oda jusson a farmra, egy legmoder­nebb hatalmas autóbuszt bérel­tünk ki, mely jun. 26-án vasár­nap reggel pont 9 órakor ott lesz a Bérmunkás Otthon előtt 1351 Third Ave. (77 St.) este pedig ugyanoda visszahoz min­denkit. A belépő és utazási jegy 50 cent mely valóban méltá­nyos. Lesz kitűnő zene is. Tehát okvetlen kérjük mun­kástársainkat, hogy előjegyzé­seiket azonnal tegyék meg, hogy megfelelő helyről mi is gondoskodni tudjunk. Minden szerda és péntek este a helyi­ségben vagyunk, ahol a jegye­ket átvehetik. A közelvidéki munkástársa­ink és mindazok akiknek saját autójuk van könnyen odajuthat­nak a farmra a Long Islandi Hillside Avenuen kell végig mehni a 258. uccáig és ott bal­ra fordulva két blocknyira van a farm. Esős idő esetén van elég fe­dett helyiség, tehát akár esik akár fuj minden körülmények között jun. 26-án a Wienerék farmján találkozunk. A rendező bizottság. Munkástárs, hány uj előfize­tőt szereztél e héten a “Bér­munkásnak? Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája- Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­regébe? KOMMENTÁR NÉLKÜL. Tisztelt Munkástársak: Nem vagyok nagyon bőviben a dohánynak. Hiszen nálam is számit minden cent, csak úgy, mint a hozzám hasonló milliók­nál, kiket általánosságban, bér­rabszolgáknak is hívunk. De az­ért leszakítok öt dollárt, lapunk a Bérmunkás támogatására. Gyors ütemben száguldunk egy uj társadalom felé és la­punk észrevételei, vezércikkei, nagyon is helytállók. Tény és való igaz, hogy minden közka­tonára szükség van, talán sok­kal jobban, mint valaha. A bevándorlás megszűnésével nehéz az utánpótlás. Közülünk az idősebbek lassan búcsút mon­danak ennek az árnyékvilágnak . . . De amig vagyunk, hát le­gyünk. G. Bakos, Los Angeles alista” főtitkár! És attól elte­kintve, hogy Vitális leszokta “zsidózni” a neki nemtetszőket, mégsem keresztelőkön vásárol­A LAPBIZOTTSAG NYILATKOZATA 1938 junius 25.

Next

/
Thumbnails
Contents