Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-06-25 / 1012. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1938 junius 25. Az Események Nyomában Az amerikai törvényhozókat állandóan foglalkoztatja a “bűnözők” nagy száma és a “bünhullám” terjedése. Hihetetlen nagy azon törvények száma, amit az utóbbi években hoztak, de ugy- látszik minden eredmény nélkül. Amerika hires lett az ő gangsztereiről, különösen a “száraz” törvény életbelépése után. Valóságos modern rablóbandák alakultak, akik legtöbbször a ren-’ dőrséggel szövetkezve uralkodtak egy-egy részében a nagyobb ipari városoknak. A területük megtartásáért, — hol ők szedték a vámot a tiltott italmérőktől — egész kis háborút folytattak. Az italtilalom megszűnése után ez már nem jövedelmezett elég jól és az ember rablás kezdett terjedni, mégpedig olyan gyorsan, hogy egy újabb törvényt hoztak a honatyák, mely törvény halállal büntet minden emberrablót még akkor is, ha az elrabolt ember élve megkerül. Ezen szigorú törvény dacára az emberrablás nem hogy csökkenne de emelkedik. New York 'államban életfogytiglani börtönt kap az, aki harmadszor van büntetve és talán csökkent a börtönlakók száma? Dehogy. Újabb börtönöket kellett építeni, a régieket megnagyobbítani hogy az újabb elítélteknek legyen hely. Az úgynevezett “törvényes kivégzés” napirenden van, hiszen nem ritkaság, hogy a new yorki hires Sing-Sing-ben egy héten 6—10 embert végeznek ki a villamos székben. Elrettentő 1 például amint a törvényhozók magyarázzák. A bünhullám azonban még jobban terjed és nagyobbodik. Hogy lehetne ezt megakadályozni, kérdik a törvényhozók? Talán nicsennek elég jó törvényeink, vagy nincs belőlük elég? És elkezdik élőiről a törvénygyártást. Úgy tesznek mint a felületes orvos, aki észreveszi a testen könnyen látható kiütéseket, orvosságot is ad rá, de nem kutatja a kiütések okát és rövid idő múlva a meggyógyított beteg, még több és nagyobb kiütésekkel a testén, ismét orvosi kezelésre szorul. A társadalom is beteg. A bünullám a társadalmi betegségnek az okozata. A betegség okát kell megkeresni és csak ha ezt megtaláltuk — tudjuk a beteget meggyógyítani. A depresszió 1929 óta állandó, mely idő alatt a munkanélküliek száma folyton szaporodik, dacára a new deal erőlködésének. Az utolsó kilenc év alatt több millió ifjú hagyta ott az iskolát és próbált elhelyezkedni. A különféle ipartelepeken. A nagyobb részük csalódva vette észre, hogy rájuk nincs szükség az ipartelepeken, sőt az ottlevőket is millió számra bocsájtják el az utolsó kilenc évben. Az életet élni akaró fiatalok szeretnének szépen ruházkodni, szórakozni stb. amihez pénz kell. Nekik pedig mivel munka- nélküliek, ebből van a legkevesebb. Könnyű aztán megérteni, hogy miért szegik meg olyan könnyen a magántulajdon szent törvényeit. Becsületes munkához nem jutva, ott és úgy szerzik meg a szórakozás és megélhetéshez szükséges pénzt — ahol és ahogy tudják. Lopással kezdik és gyilkossággal végzik. Következmény: börtön és a villamosszék. A fentiek után nem nehéz kitalálni a társadalmi betegség okát. Ami nem más mint a mai “‘bérrendszer’-. Ezen társadalmi betegség mindaddig főn fog állani, amig a gazdasági egyenlőtlenség meg nem szűnik. Biztosítani kell a munka jogát mindenki részére de úgy, hogy a termelő munkás megkapja a munkája teljes gyümölcsét és elfog tűnni a bünhullám. Akkor senkinek sem lesz "érdekében erőszakkal elvenni valamit, amit annélkül is megszerezhet. Ez azonban a bérrendszer eltörlését jelentené és mérget vehetünk hogy ilyen törvényt sohasem fognak hozni a fecsegő bódékban. Ilyen törvényt csak az iparokban dolgozó és szervezett munkásság tud és fog hozni. Az Egyesült Államokban az IWW. az egyedüli szervezet, amely az itt uralkodó állapotok orvoslására és a bérrendszer megszüntetésére vállalkozott. Az ipari szervezet állandó hirdetése, az uj társadalomnak a régi keretén belül való építésének elmélete — olyan erővé alakult, amely az uralkodó osztályt nem csak gondolkodásra kényszeritette, de rémületbe ejtette. Mit akar az IWW. tőlünk, szegény agyon adóztatott tőkésektől? Elakarja venni azt amit az adószedők meghagytak és megakarnak bennünket fosztani palotáink, nyaralóhelyeink és kéj ha jóinktól? És ami a legborzasztóbb, átakarják venni az iparok irányítását. Honnan vesszük akkor azokat a milliókat, amivel grófi vagy hercegi férjet tudunk vásárolni leányaink részére? A tőkések ezen siránkozására csak az a válaszunk, hogy megakarjuk őket menteni az iparok irányításának terhes munkájától (amihez úgy sem értenek) és alkalmat adunk nekik a gondtalan életmódra az iparokban úgy, hogy velünk eggyütt ők is élvezni fogják a munkájuk teljes gyümölcsét. A leányaik meg milliós hozomány nélkül is kapnak becsületes munkás férjeket, az elkorcsosodott és parazita grófok helyett. És még a római pápa sem mondhatja rólunk, hogy rossz keresztények vagyunk, mert még az ellenségünknek sem kívánunk rosszat, hiszen azt adjuk majd nekik amiért mi már olyan régen küzdünk s aminek elérése egyetlen vágyunk. “Az amerkai potilikai és társadalmi élet legszomorubb látványa az, hogy a magukat szabadnak hivő amerikaiak sorsának irányítása olyan egyének kezében van helyezve, akiknek arcátlan vakmerőségük és elbi- zakodásukkal csak a tudatlanságuk vetekszik” “A bőség és túltermelés korszakában élünk .A termelt javakból, legyen az élelmiszer, vagy ruházat, nagyobb tömeg áll rendelkezésünkre, mint amit képesek vagyunk elfogyasztani. És ha mégis nélkülözés és nyomor van nálunk, azért nem az isteni gondviselést kell okozni, sem a föld termelőképességének a kimerülését, vagy az általunk gyártott gépeket. A hiba valahol az emberi szivekben vagy agyakban van. Nekünk mindenből sok van, kivéve a régi erkölcsi tisztaságból. A tiz parancsolat azon részét, hogy “ne ölj” “ne lopj” gyorsan megszegjük. A jelen korszak veszélyesen rossz, a jövő bizonytalan. A sárga sajtó a tömeg gondolatainak a visszatükrözé- se” A fentieket nem mi mondjuk hanem kivonat Harry M. Yage (aki véletlenül a Cedar Rapid egyetem elnöke) beszédéből. Mindig több azon tanárok száma, akik rámutatnak a társadalmi bajokra, látják a hibákat de — orvoslást nem ajánlanak. A tanár ur beszéde akkor lett volna teljes, hogyha a társadalmi betegség okát is megemlíti. Mivel ezt nem tette, nekünk kell megtenni. Mi nem annyira az emberi sziveket, mint a mai bérrendszert tesszük felelőssé minden nyomorért. Ami pedig az úgynevezett politikai vezéreket illeti, hát ezeknek a tudatlanságnál a gerinctelen megalkuvásuk sokkal nagyobb. A sárga sajtónál meg éppen fordítva van, mert a tőkések által irányított sárga sajtó az, amely megmételyezi a munkásolvasók agyát. Nem az olvasók gondolatát tükrözi vissza, mert a sárga munkásellenes sajtó az, amely hazug munkásellenes cikkeivel befolyásolja és irányítja az olvasók felfogását. Csak gondoljunk vissza 1917-re amikor az amerikai nép nem csak nem gondolt, de nem is akart háborút. A bankárok utasítására működésbe kezdett a sárga sajtó és néhány hónap múlva már háborús lázban volt az ország. A polgári lapok romboló munkájának ellensúlyozása csak úgy érhető el, ha munkás lapot adunk a munkások kezébe. Ezért ajánljuk állandóan a ma- gyarajku és tanulni vágyó munkásoknak, az ipari szervezetet magyar nyelven hirdető Bérmunkás olvasását. Washingtoni jelentés szerint megint nagy baj van, mert rekordot törő búzatermésre van kilátás. Két évvel ezelőtt meg az volt a baj, hogy a szárazság miatt nem termett annyi búza, ami a belföldi szükségletet kielégítette volna. Akkor azért verték félre a harangokat, mert a búzát termelő farmerok majdnem éhen haltak. Ma meg a jó termés miatt siránkoznak. Lehet, hogy most is elfogják égetni a kenyéradó magokat, mig ugyanakkor a proletár asszonyok hooszu sorban állnak a nagy péküzletek előtt, hogy két napos kenyeret vehessenek. Az ugyanis olcsóbb és friss kenyérre nem telik a nyomorúságos keresetből. Igaza van Harry M. Yage tanárnak. Y. J. BORNEMISSZA IPARÍIGYI MINISZTER HíTLERiZÁLÓ PROGRAMBESZÉDE (Folytatás az 1-ső oldalról) mányolót. (Farkas István: “Ez a fasizmus szellemi alapja!”) Magyarországon is megszűnt azoknak a szervezeteknek a lét- jogosultsága, amelyek a nemzeti eszme világszerte történő térfoglalása idején is még a nemzetközi ideológiában élnek é' az osztály harc alapján aka 'ják megoldani a munkásság jogos törekvéseit. Ezeknek a szervezeteknek vagy revidiálniok kell az állásfoglalásukat, vagy el kell tűnniük a magyar közéletből. (Propper Sándor: “Ez frázis, miniszter ur!” — Lányi alelnök Proppert a közbeszólás miatt rendreutasitotta.) Nyíltan megmondom, hogy a gyáripari munkásság jelenlegi szervezeteit, -amelyek túlnyomó részben a szociáldemokrata párt szervezetei, csak olyan mértékben fogjuk bevonni, amilyen mértékben nemzetközi álláspontjukat revidiálni képesek. (Taps a szélsőjobb oldalon.) A szociálpolitikáról szólva ki kell jelentenem: tisztában vagyok azzal, hogy a munkabérek és munkaidő szabályozás csak első lépésnek tekinthető. A megkezdett utón továbbhaladunk és a munkás jogos problémáját meg fogjuk oldani. Szóba került a munkásság szabaidejének kérdése is. Lehetővé kell tenni, hogy a munkásság szabad idejét és szabadságát minél kellemesebben tölthesse el és ne érezze magát kirekesztve a társadalom megszokott szórakozásaiból. (Mala- sits Géza: “Ki akar ezen keresni? Hogy Németországban ki keres, azt tudjuk!” — Propper Sándor: “Itt is lesz egy pár zsíros hivatal!”) Ezután az ifjúságnak a gazdasági pályákon való elhelyezkedéséről beszélt. (Petró Kálmán: “Lásd Fabinyit” — Derültség.) Már az előző kormányok intézkedése folytán igen sok keresztény ifjú helyezkedett el a gazdasági életben. A kormány most fokozottabban kívánja szolgálni ezt a célt. Mind a vállalatok, mind az ifjúság részéről komoly megértésre van szükség. Az ifjúság ne csak azt nézze, hogy kereseti lehetőség nyílik meg számára, hanem azt is, hogy rajta keresztül mutatható meg, hogy a keresztény ifjú is akar és tud dolgozni a gazdasági pályán. Ezután az egyes felszólalóknak válaszolt Bornemissza miniszter és hangoztatta, hogy őt nem füti ellenszenv a szakszervezetekkel szemben. Meggyőződése, hogy a munkásság sziv- vel-lélekkel a nemzeti táborban van. (Malasits Géza: “A szak- szervezetek nemzetibbek a grófoknál!”) Beszédét azzal fejezte be, hogy a magyar ipartól csak azt kéri: minden erejét állítsa a kitűzött célok szolgálatába.
