Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-05-28 / 1008. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 május 28. MAGYARORSZAGI RIPORT: KATASZTRÓFA ELŐTT... 1938 év magyarország törté­netében, eddig nem várt esemé­nyeket hozott és nagy kérdés az vájjon nem-e teljes kataszt­rófával fog év végén végződni? A jelek erre mutatnak! A magyarországi tanácsköz­társaság bukásával, mint isme­retes hazafiak kaparintották a kezükbe a hatalmat. Fölösleges talán rámutatnom arra is, hogy ezt a hatalmat a román és az ántánt haderejével, azokkal va­ló szövetséggel s nem saját ere­jükkel hódították el. Erre nem csak gyávák, de gyengék is vol­tak dacára annak, hogy a vö­rös hadsereg igen hiányos hadi felszereléssel, hevenyészve jól- rosszul kiképzett és igen kis ha­di létszámmal rendelkezett. Da­cára ennek, s dacára annak, hogy a vörös hadsereg tisztika­rának azon rétege, mely a régi osztrák-magyar hadseregből ke­rült a vörös hadsereg tisztika­rába s végül dacára annak, hogy ez utóbbiak tervszerűen dolgoz­tak a vörös hadsereg vere­ségén, s konspiráltak az ellen­séggel ez a vörös hadsereg nem csak belső, de külső ellenségei­vel szemben is helyt tudott ál­lam, védte nem csak Magyar- ország területi integritását, de a megszállott területek felsza­badítását is eredménnyel vívta ki. Akcióképes és legyőzhetet­len volt, mindaddig amig annak hadműveleteit a zseniális Strom­feld Aurél ez a ritka nagy te­hetségű vezérkari tiszt irányí­totta. Julier aki Stromfeld utód­ja lett, ennek lemondása után rövid idő alatt elvégezte azt, hogy a teljes vereség bekövet­kezzen s a “hazafiak” kezére kerüljön az ország. Nem lehet azonban azt sem figyelmen kí­vül hagyni, amig a tanácsköz­társaság kormánya visszautasí­totta azt, hogy oly békét fogad­jon el és írjon alá, mely Ma­gyarország területi megcsonkí­tását jelentette volna, addig a magyar ‘“hazafiak” kézséggel Írták alá (Benárd és társai- Tri­anonban azt a békeszerződést, mely jelentette uralmuk meg­szilárdítását (és ez volt a cél­juk), de egyben jelentett Ma- gyagyarország területének oly nagymértékű megcsonkítását is melyre az utódállamok álmuk­ban sem mertek gondolni. Hogy mennyi vér, könny és mennyi emberélet kioltása ki­sérte a “hazafiak” uralmának berendezkedését 1919-1925-ig arról most ne essék szó. A megszilárdítás bekövetke­zett, az eddigi szövetségesük egyikére a magyar parasztság­ra immár nem volt szükség — megkezdődött ezek letörése. Ma saját statisztikusaik szerint is három millió azok száma ezek közül — akik valósággal éhen- halással küzködnek. A “hazafi­ak” fizettek tehát ennek a ré­tegnek is. Az éhezés a lerongyolódás oly nagymérvűvé vált, hogy egyes és úgy a munkás mint parasztosztálytól távolállók is felfigyletek erre (falukutatók) és Féja s társai döbbenetes ké­pet írtak le a szinmagyar nép katásztrófális pusztulásáról, ez a hatalom urait megmozdulásra kényszeritette. Hayman ivadé­kai és leszármazottai, akik ma és 1919-től bitorolták Magyar- ország fölötti hatalmat nem ta­gadták meg önmagukat. A bá- tortollu polgári osztályba tar­tozó írókat osztálybiróság elé állították és súlyos fegyházbün­tetéseket szabtak ki rájuk so­rozatosan. Azonban ez nem elé­gítette ki Hayman ivadékait. A magyar amugyis béklyóba vert sajtót a most beterjesztett sajtó javaslatuk szerint, még a Bach korszakot is megszégyení­tő módon akarják teljesen meg­bilincselni, hogy lehetetlenné tegyék uralmuk nyugott bizto­sítását a legcsekélyebb mére­tekben is zavarható sajtó le­leplezéseket. Azután, majd Noskéék jóvol­tából a német fasizmus összefo­gása mely rövid idő alatt telje­sen militarizálta e két államot, dacára annak, hogy mindkét or­szág kaldusszegény természet­szerűleg ideáljai a magyaror­szági Hayman ivadékainak; fő­leg a német példa lemásolására törekedtek. Mit törődnek azzal, hogy a világháborút és ennek minden átkos következményeit a germán imperialisztikus ter­jeszkedése és kudarcának kö­szönhetjük. Mit törődnek azzal, hogy Olaszország már egyszer a világháború alatt gyakorlati­lag beigazolta azt milyen érté­kű szövetségese adott esetben azoknak, akik a brávók szövet­ségének szentségébe bíztak. A germán és olasz fasizmus mivel ugyancsak uralmát kíván­ja biztosítani és belső nehézsé- ségét mivel megoldani nem ké­pes külpolitikai és imperialisz­tikus akcióban levezetni (Abesz- szinia, Ausztria) és amely át­menetileg a polgári demokráci­ák gyengesége folytán sikerült is valósággal megkótyagositot- ta Haymanékat is. Akkor ami­kor itt Magyarországon amugy­is igen-igen súlyos belső bajok vannak. Akkor amikor itt göm­bölyűre hízott improduktív ré­teg dúskál a javakban 3 millió magyar zörgő csontvázzá sová- nyugodva, éhezik s rongyokban jár, akkor amikor az ipari mun­kásság jelentős része 16—50 filléres órabérek mellett tengő­dik amikor e sorokat irom 20 fillér 1 kilogramm krumpli, 80 fillér a hagyma és 1 pengő a zöldség kilója, húsról amely 2 pengőnél tart ne is beszéljünk belső dolgok rendezése helyett, melyet rábíz a csendőrség, ren­dőrség, ügyész és fegyházak gondjaira, nagyzási mániába es­tek és mivel az ország uralmuk alatt van, odakötötték a már egyszer tragédiát okozó Berlin- Római tengelyhez. Nem zavarja Haymanékat az sem, hogy a Németország­ban készült és ide is tekinté­lyes példányban eljutott térké­pek szerint Németország határ­vonalát a duna jobbpartja al­kotja (budai rész). Nem szá­mit nekik, hogy egyik hitler­ista, “magyar” országgyűlési képviselő, már nyilvánosság elé merészkedett azzal, hogy Né­metországnak tervei vannak a Hortobággyal. A belső elégedetlenséget itt is lemásolva külpolitikai akció­ba szeretnék levezetni. A milli­árd pengőt amit fegyvergezésre akarnak fordítani, Magyaror­szág kiszipolyozott népéből akarják kiszivattyúzni. Természetes ma amikor a hadiipar a mágnások kezében van illik e moloch oltárán áldoz­ni nekünk is, ahol a vidék nyolc­van százaléka nem rendelkezik például rendes ivóvízzel sem, kolerabacilusokkal fertőzött kut- vizet kénytelen a legmagya- rabb nép inni, mert a kincstár­nak kutak fúrására nincs pénze ámbár az olasz király itt járta­kor a királyi várban a 3 fürdő­szoba üveggel való pazar átala­kításának költségeiből legalább 1 artézi kutat lehetett volna fu­ratai, mely egy község lakosait ellátta volna egészséges ivóvíz­zel, mig a magas vendégek ta­lán nem lettek volna betegek, ha Ferenc József és Erzsébet királynénak is megfelelő fürdő­szobáit használták volna azon a pár napon amig szerencséltet­ték Magyarországot jelenlé­tükkel. Erre volt és minden ily­en célra van is fedezet. A német fasizmus, olasz elv­társának asszisztálása mellett meglepetésszerűen egyszerűen lenyelte a szövetségesét Auszt­riát. Pár nappal előzőleg Buda­pesten járt Ciano, Schussnig ahol a magyar kormánnyal kö­zös u. n. hármas egyezményt ratifikálták s Olaszország mint brávóhoz illik egyszerűen mar­talékul dobta Ausztriát Német­országnak, hogy Angliát ezzel revolverezze. Sikerült a diplo­máciai sakkhuzás, mit az An­gol-Olasz egyezmény, mely csak addig bir érvénnyel amig Olasz­ország fasizmusának tetszik. Régi közmondás “evés köz­ben jön meg az étvágy”. Az im­már Magyarországgal határos hitler birodalomnak Magyaror­szág gondot nem okoz. A ma­gyar Haymanok mint élcsapat adott esetben önként játszák azt kezükre, de az u. n. svábság is mind inkább türelmetlen és agresszívebbé válva a magyar­okkal szemben gondoskodik már most a lenyelési jogcím megteremtésére. Most Cseh-slovákia került Németország étvágyának útjá­ba. Bár tudjuk azt, hogy a Cseh-slovákiában élő magyar anyanyelvű munkások és pa­rasztok sorsa hasonlíthatatla­nul jobb mint azoké akiket a sors idekényszerit, természet­szerűleg a német hóditási terv és szándék alátámasztására, a külpolitikai sikert itt kívánják elérni és bevezettetni a Hay- manék is. A kormány zsoldjában álló sajtó hetek óta kampányt vezet mintha nálunk minden magyar fazékban tyuk rotyogna, és oda­át szédelegnének az éhségtől, tüzelik intervencióra az ország lakosságát. Az azután közrö­hej, hogy tudva azt itt a kor­mány tudta nélkül a fii sem nőlhet, még kevésbbé lehet sza­bad vélemény nyilvánítás, hogy április 24-én a Revíziós Liga Cseh-slovákia ellen, természe­tes germán szellemben éles tá­madást intézett és intervenciót sürgetett 50.000 kirendelt ember előtt, erről bő lére eresztett tu­dósítást adtak nem csak a la­pok, de a rádió is, ugyanakkor 25-én hétfőn a kormány nevé­ben Kánya külügyminiszter a budapesti Cseh-Szlovák követ előtt emiatt sajnálkozását fe­jezte ki és kijelentette azt, hogy “az elhagzottakkal a kormány nem azonosítja magát és azok nem fedik a kormány álláspont­ját”. Természetes erről sem a sajtó, sem a rádió egy szót sem közölhetett le. A germanizálás erős tempó­ban folyik. Jelenleg van tár­gyalás alatt a parlamentben az u. n. zsidó javaslat. A munká­sok és parasztok másodrangu állampolgársága után most má­sodrangu állampolgárságot a vallás terén is kezdik .megvaló­sítani. A cári rendszert lekopi- rozó germán típus után termé­szetesen itt is a zsidó felekezet az u. n. prugel knaben — a nép­ben hivatalosan szítják a zsidó- gyűlöletet, mig most létfentar- tási lehetőségeit is elfogják ven­ni. Na nem kell kétségbeesni a burzsoá zsidók eddig is ezu­tán is jól megférnek a Hay- manékkal. A szegény kis zsidók lesznek ismét az áldozatok. Miként azonban az igen nagy rafinériával kiépített cári rend­szer egyszer összeomlott és ma­ga alá temette összes tagjait, úgy egészen bizonyos, hogy ez lesz a fasizmus sorsa is és pe­dig nem csak- nálunk, de egye­bütt is. Mi jól tudjuk — látjuk és az események igazolják azt, hogy a fasizmus rém csak a demok­ráciát kívánja csizmája alá ta­posni a demokratikus néptöme­gekkel együtt, de végső célkitű­zése az, hogy az általunk ugyan helytelenített és kísérletnek tartott oroszországi állapotok megdöntése és a fasizmus otta­ni meghonosítására is tör, és meggyőződésem de azt hiszem, ebben minden munkás és pa­raszt IWW-ista velem egyetért, hogy ekkor fog bekövetkezni a fasizmus katasztrófája, mert a munkás és paraszt a kézbekapa- ritott fegyvert egészen más cél felé fogja irányítani és fölsza­badítását fogja vele kivívni. Azonban sajnos addig Ma­gyarország és a magyar nép vájjon milyen kálvárián fog ke- resztülmenni, s vájjon tragédi­ája végét nem e jelenti a ger­mán fasizmus? A jelek semmi jóval nem biztatnak a jövőt il­letőleg. Budapest, 1938 április 29. S. Fe. KENNEDY KIBUKOTT A CIO. Pennsylvaniai vezéré­nek és Lewis csatlósának politi­kai karrierje kettétörött már el­indulásának idejében az által, hogy a jelölő választásokon ki­bukott, Roosevelték által támo­gatott ellenjdőltjével szemben. A pártberkekben nagy az el­keseredés. Hazafias kommunis­táink erősen kötötték az ebet a karóhoz Kennedy mellett, mely­nek zsinegjét a New Dealis- ták elmetszették. Washingtoni híradások sze- rint, John L. Lewis haragos nyilatkozatot tett Roosevelték ellen és megfenyegette az ad­minisztrációt. Munkáskörökben Kennedy vereségéből a CIO. ha­nyatlását olvassák ki. Nem tud­juk, hogy igazuk van e, mert mi álomfejtésekkel nem szok­tunk foglalkozni-

Next

/
Thumbnails
Contents