Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-05-01 / 1005. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 május 1. EGYRŐL-MÁSRÓL Ahol az erő ott a hatalom. A kapitalizmus amerikában válaszúihoz ért. A termelő esz­közök fejlettsége és azoknak folytonos gyorsítása folytán a termelő munkásság egyharma- da az állandó munkanélküliség­re van kárhoztatva. Az utóbbi tiz évben az alapvető iparok csak nagyon rövid ideig lépték túl termelő képességük ötven százalékát, azonban ezt sem több munkás foglalkoztatásával érték el, hanem a termelés me­netének gyorsításával. Az a tény, hogy a munkásság ily hatalmas tábora állandó tét­lenségre és ennek következté­ben a lassú éhenhalásra van kárhoztatva bizonyítja; hogy a kapitalista rendszer megérett a pusztulásra. Ezt nem csak mi látjuk igy hanem maguk a ka­pitalista rendszer oszlopos tag­jai is és mind gyakrabban ta­lálkozunk ily értelmű magálla- pitásokkal a kapitalista osztály szócsöveinek hasábjain. De a- mig ezen tényt a kapitalista osz­tály is elismeri, az orvoslás te­kintetében meglehetős eltérőek a vélemények. Mig az egyik cso­port, amelynek élén Roosevelt elnök áll bizonyos reformok életbe léptetésével akarja a ka­pitalista rendszer életét meg- hosszabitani, addig a másik cso­port, — az iparmágnások és fi- nancbárók — az erőszak eszkö­zeire támaszkodnak. Az előbbi csoport — ha keveset is — de kenyeret akar nyújtani az éhe­zőknek, az utóbbi, kenyér he­lyett ólomgolyóval kívánja jól­lakatni az éhezőket. A kapitalista osztály e két csoportja között az utóbbi idő­ben “harc” fejlődött ki, — bár nem tételezzük fel, hogy ezen “harcnak” bármily komoly kö­vetkezménye lehetne a munkás- osztály előnyére, mert annyi is­merettel rendelkezünk, hogy megállapíthassuk, hogy a ‘harc­ban” melyik fél képviseli az erőt, és melyiknek akarata fog érvényesülni. A tény azonban az a jelen pillanatban, hogy ez­en két csoport szóharcban áll egymással. A kapitalista sajtó 90 százaléka természetesen az iparmágnások és financbárók oldalán van, dacára annak, hogy olvasóik nagyobb százaléka a munkásosztály soraiból kerül ki. Az osztályhü sajtó állandó támadásban részesíti a “new deal istákat” és az elnök e tá­madások elleni védekezésre a rádiót veszi igénybe. Ily alkal­makkor gyakran halljuk azon megállapítást az elnöktől, hogy az amerikai nép egy-harmada rosszul táplálkozik, rosszul ru- házkodik és egészségeiden odúkban lakik. Nyakatekert okoskodás. Az elnök .közeli napokban tartott beszéde következtében ismét fdhorkant a kapitalista sajtó és azzal vádolják az elnö­köt, hogy “osztály gyűlöletet” hirdet, amikor megállapítja azt hogy az ország lakosságának az egy-harmada éhezik, rongyosan jár és emberhez nem illő laká­sodban lakik. A ngw dealisták egyik legmegrögzöttebb ellen­sége a “Chicago Tribune” nya­katekert okoskodással igyek­szik megdönteni ezen tényt. Sze­rinte, senkisem tudja ezen sza­vak értelmét. A rosszul táplál­kozás állítását azzal igyekszik megdönteni, hogy ha megvizs­gáljuk a megyei kórházban tör­ténő elhalálozások okait, azt fogjuk látni, hogy azoknak ele­nyésző százaléka az éhség kö­vetkezménye. Ezzel szemben pedig a sta­tisztika bizonyítja, hogy a leg- roszabbul táplálkozó népréteg soraiban a legmagasabb az el­halálozások százaléka. Tény az, hogy az elhalálozásnál az orvo­sok a halál közvetlen okozóját állapítják meg, de ha a halált okozó betegség okát is kutat­nák, könnyen megállapíthatnák hogy az bizony a rosszul táplál­kozás indirekt eredménye. Mert tagadhatatlan az, hogy a rosz- szul táplált test képtelen a be­tegségeknek úgy ellenállni, mint a jól táplált. A hiányos ruházkodás állítá­sát azzal cáfolja meg a “Chica­go Tribune”, hogy az ötven év előtti viszonyokkal hasonlítja össze a jelent. Akkor — amint mondja — még a városi gyere­kek is mezítláb jártak nyáron és csak a kiváltságosoknak volt több mint két öltöny ruhája. De ha egy kicsit körülnézne a neve­zett lap szerkesztője meglátná hogy ma a népesség egyharma- dának nemcsak hogy nincs két öltöny ruhája — egy köznapi és egy vasárnapi — hanem mil­lióknak csak egy öltönyük van, amit egyáltalán nem nevezhe­tünk öltönynek, mert cafatok­ban lóg róluk. Nemcsak a gyer­mekek járnak mezítláb, mint 50 év előtt nyáron, hanem gyer­mekek, fenőttek télen és nyá­ron kénytelenek mezítláb járni, vagy ha cipőben járnak, annak a talpa ronggyal van felkötöz­ve. Minderről könnyen meg le­het győződni, csak a nagyváro­sok sikátorait kell meglátogat­ni. Nézzenek körül. Az egészségtelen lakásokat csak abban látja a “Tribune”, hogy nincsenek bennük telefon és villany hűtőszekrények. Pe­dig ha megtekintjük a nagyvá­rosok — New York, Chicago, Pittsburgh, Cleveland stb. — slum negyedeit látni fogjuk, hogy azok nemcsak a telefont és villany hűtőszekrényt nélkü­lözik, hanem ezeknél sokkal fon­tosabb szükségleteket is. Száz­ezrével találunk “házakat” a- melyekben lakni életveszélyes, mert minden percben összedük hetnek. Az eső és szél alul, fe­lül és oldalt szabad utat talál! ezekben a házakban. Villany, fürdőkád, gáz ismeretlen ezek lakói előtt. De ha a nagyváro­sokon túl akar menni a “Tribu­ne” szerkesztője, ajánljujt, hogy tekintse meg Illinois, Ohio Pennsylvania, West Virginia, Michigan és Minnesota bánya­vidékeit ,vagy a déli államok gyapot területeit, találhat oly­an odúkat, melyekben embeeri páriák laknak, melyeknek látá­sa után nem lesznek kételyei aziránt, hogy az ország lakos­ságának egyharmada nemcsak a telefont és villany hűtőszek­rényt nélkülözi. Az elnök állítása egy csöppet sem túlzott és nem uj, de afelöl egész bizonyosak vagyunk, hogy e;zen bajok orvoslása nem a “new dealistáktól” függ. Ez­en bajok okozója maga a bér­rendszer, melyben a termelés nem szükségletre, hanem ha­szonra történik és a termelt ja­vak igazságtalan elosztása foly­tán a lakosság jóval több mint egy-harmada nélkülözi az élet legszükségesebbjeit és ez csak akkor szűnhet meg, ha a rend­szer amely ezeket a visszássá­gokat szüli, megszűnik. A mun­kásosztályhoz tartozók bizony­talansága napról-napra fokozó­dik. A munkanélküliek tábora mindig hatalmasabb lessz. ami által a munkásságnak mind na­gyobb rétegei kerülnek a nyo­mor karmai közé. A várakozás, hogy mások szüntessék meg e bajokat csak több szenvedést jelent a munkásosztálynak. “A munkásosztály felszabadítása csakis a munkásosztály müve lehet.” Miért tehát a várako- zá? Fogjunk munkához azon­nal. Be a forradalmi Ipari Szer­vezetbe — az IWW.-ba. A tőkések rombolása. A munkásosztály felszabadu­lási harcának lassú előhaladása nem a jelen rendszer éretlensé­gének tudható be. A kapitalista rendszer megérett a pusztulás­ra. A tremelő eszközök annyira kifejlődtek, hogy azoknak ész­szerű üzembe tartása mellett, a haszontalan processzusok ki­küszöbölésével és a szükségte­len munkákat végzők hasznos munkára helyezésével, valamint a munkanélkülieknek az iparok­ba való elhelyezésével napi négy óra és heti négy nap mun­kaidővel megtermelhetnénk azt amire az összemberiségnek szüksége van a kényelmes élet­hez. A baj onnan ered, hogy a munkásosztály képtelen, vagy nem akarja megérteni ezt a na­gyon is egyszerű elméletet. Az ezirányban kifejtett tanításun­kat a kapitalista osztály a ren­delkezésére álló eszközökkel — sajtó, rádió, szószék és ami a legfontosabb a ISKOLÁBAN, ahol a fejletlen gyermekek agyait már az élet kezdetén megmételyezik — minden ne­hézség nélkül lerombolja. A haladó szellemű testületek felismerték, hogy a kapitalista osztály a legeredményesebb mé- telyező munkát az iskolákban végzi és igyekeznek a nevelés­nek ezt a módját bevezetni a munkásosztály nevelésére. Az IWW.-nak is van egy ilyen Mun­kás Egyeteme Duluthban amely a lehetőséghez mérten végzi a munkásosztály helyes iránybani nevelését. Minden évben két tanfolyamot tart a “Work Peop­les College” — a téli tanfolyam négy hónapi időtartamú, a nyá­ri pedig hat hetes — és már ed­dig is több száz ifjú és felnőtt munkás nyerte ott el az osztály­harc megértéséhez szükséges elő-nevelést. Terjesszük a nevelést. A “Work Peoples College” fenntartásának oroszlánrésze eddig az IWW. Finn nyelvű tag­jaira hárult — ők alakították az egyetemet — de mivel az ma valamennyiünké, szükséges, hogy minden haladó gondolko- zásu munkás hozzá járuljon an­nak nemcsak fenntartásához, hanem fejlesztéséhez!. A szük­ség megkívánja az Egyetem ki­bővítését és a meglevő renová­lását, mint pl. a fűtési rendszer újjáépítését, mely munkálatok végrehajtásához több ezer dol­lárra van szüksége a.z Egyetem vezetőségének. A “Work Peoples College” nem profitra alakult intézmény hanem annak célja a tudást ter­jeszteni a munkáosztály sorai­ban és mivel halgatói a legsze­gényebb osztály tagjai közül kerülnek ki, oly alacsony tan­dijat számit a halgatóknak, hogy bárkinek módjában legyen azon résztvenni. így természe­tesen ninss pénz alapja, amelyel ily nagyobb arányú munkálato­kat finanszírozni lehetne. De nincs is arra szükség. Amikor ily nagyobb arányú munkálatok felmerülnek az egyetem vezető­sége akciót indít a szükséges összeg előteremtésére. A múlt­ban is mindig bevált ez a mód­szer és reméljük, hogy a jelen­ben és jövőben is befog válni. Mint fentebb említettük a szükséges renováláshoz több ez­er dollára van szükség és az egyetem vezetősége megindí­totta az akciót. Több helyen társas összejöveteleket tartot­tak, más helyeken előkészület­ben vannak ily összejövetelek. Ahol még nincsennek előkészü­letben, ott — ezúton is felhív­juk munkástársainkat — hogy haladéktalanul tegyék meg a lépéseket. Ahol pedig egyálta­lán nincs lehetőség társas ösz- sze jövetelek rendezésére, ott csoportjaink, vagy egyes mun­kástársaink lépjenek akcióba. Kérjenek gyűjtői veket az Egye­temes Központból, melynek cí­me: 2422 N. Halsted St., Chica­go, 111., vagy az Egyetemes Ve­zetőségtől: “Work People Col­lege” Box 39. Morgan Park Sta­tion, Duluth, Minn, és aki tehe­ti járuljon hozzá az Egyetem kibővítéséhez és a javításokhoz szükséges összeg előteremtésé­hez. Látogassuk meg ismerőse­inket a gyüjtőivvel és a gyűj­tött összeget haladéktalanul to­vábbítsák a fenti címekre. A tudás csak akkor jelent hatal­mat, ha azt a munkásosztály szervezettsége folytán a gya­korlatba viszi. A “Work Peoples College” ezt a célt szolgálja. LOS ANGELESI PICNIC Minden sebből vérző spanyol forradalmárok és gyermekek részére május 1-re rendezendő mulatságot tart a Los Angelesi angol IWW és más nyelvű cso- torttól, a delegátusok kérik a los angelesi és területén lakók co-operációját. a Bérmunkás ol­vasóit és szimpatizálóit is ve­gyék ki részüket ebből a tá­mogatásból, egyben szolidaritá­sukat is kifejezzék a spanyol forradalmárokkal szemben, kik az igazi dolgozók támogatói a felszabadulni vágyó spanyol népnek és az egész világnak. A tiszta bevételt az IWW. kipró­bált csoportja fogja rendelteté­si helyére elküldeni. A mulat­ság helye: Montebello Stádium Montebello, California. Direction: take R. Car on7th East to end of line, free trans­portation from Car line to ground. By auto: go East on 9th St. to Greenwood, and turn South and drive one mile to the Stadium.

Next

/
Thumbnails
Contents