Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-01-08 / 989. szám

1938 január 8. BÉRMUNKÁS 5 oldal CANADÁBAN IS BAJOK VANNAK Winipeg December, 18 Tisztelt Szerekesztő Mtárs. Miután Calgaryből eljöttem, igy levele, valamint a lapszá­mok is későbben jutottak el hoz­zám. Bocsásson meg. de kény­telen vagyok egy kicsit alkal­matlankodni. Tudom én, hogy nagyon elfoglalt ember s ha mindenkinek olyan leveleket ir, mint ide is nem képzelem ho­gyan futja idejéből. De viszont lehet, hogy a többi levelezők nem olyan kíváncsiskodók, mint én. Mert nem vagyok minden munkásmozgalmi ismeret hiá­nyában, hát egy pár kérdéssel muszáj vagyok alkalmatlankod­ni. Nem most kezdtem én el mű­ködni a munkásmozgalomban. Régen járom ezt a göröngyös utat. Sok mindent olvastam, ta­nultam. Sztrájkokban gyakor­latban vettem ki a magam ré­szét. Tehát olyan irodalomra volna szükségem, melyekből vi­lágosan megismerhetném az IWW filozófiáját. Tegyük föl, hogy ha át tud­ná venni a hatalmat, mi volna az első teendője? És hogyan kormányozna? (Noha sem kor­mányt, sem diktatúrát nem kí­vánok egyáltalán, mert éppen ezek miatt ábrándultam ki a vitéz Sztálin országának para­dicsomos kertjéből is.) És mi volna a fölmivelő osztállyal? Stb. stb. Ilyen könyvet szeret­nék és irodalmat, mely ezen is­mereteimet bővítené és kérdé­seimet tisztázná. Azon kérésének, hogy a lap­ért tegyek valamit és másokkal megrendeltessem, terjesszem, nem tudok eleget tenni, bár szeretném. Mert tudom, hogy csak nemeset és jót tennék. De erdőben dolgozom, (hárman va­gyunk). De nem ez az életem utolsó állomása remélem és más helyzetben, eleget teszek kérésének is. Winnipegben még ismeretlen vagyok. Calgaryban már voltunk vagy 15-en akik elszakadtunk Sztalinék pártjától, illetve bal­ra tolódtunk. Sok minden hibá­juk mellett legszomorubb az volt hogy sokak csak érdekből csi­náltak mindent. Lassan rájöt­tünk, hogy az ő kommunizmu­suk a fizetéshez és pozíciókhoz jutásokban van és a kiábrándu­lásunk nem volt tovább elkerül­hető. A megértés reményében, ma­radok munkástársi üdvözlettel Török Lajos. s.k. * * * Tisztelt Török Munkástárs. Sorait, melyet dec. 18-án irt és a Winnipegi postára csak 24-én került, megkaptuk és a címváltozást már a tegnap es­ti lapcsomagolás előtt el intéz­tük úgy ,hogy a lapot uj címé­re fogja megkapni. Abban téved munkástárs, hogy feltételezi, mintha bár­milyen kérdésre vagy levélre nem volna időm válaszolni. Van. Kell legyen, mert ez a mi köte­lességünk. Azért is nem küld­tem azonnal irodalmat, mert le­vélből akartam egy kicsit job­ban megismerni önöket. Szerte a világon, nagy a zaj- lás és ábrándulnak ki az embe­rek a politikai pártokból, de kü­lönösen a kommunista pártból és a kiábrándultak egy része el­vész teljesen a munkásmozga­lomra, mig egy tekintélyes há­nyada, magyarázatot, kiutat ke­res tovább nem csak csalódása­inak okát törekszik megismer­ni, de hathatósabb harcieszkö­zök után kutat, mert osztálytu­data é's, tudásszomja tovább űzi hajtja az osztályharc utján. Nekünk, akik ilyen időben tisztséget töltünk be mint én is kötelességünk, képességeink és tudásunk szerint megadni a he­lyes útbaigazítást. Viszont e téren nekem az a tapasztalatom hogy meg kell ismerni az em­bereket is, kiknek tanáccsal szolgálunk, vagy kérdéseikre válaszolunk. Második levele, már erre módot nyújtott. Most már tudom, hogy nem hirtelen fellázadt proletárral van dol­gom, hanem egy olyan munkás­emberrel, aki hosszabb időt töl­tött a munkásmozgalomban, melyet a kommunista párton keresztül szolgált, addig amed­dig birt és azután otthagyott. A szükséges irodaiamat elfo­gom küldeni önnek és további rendelés esetén, vagy ha az elő­fizetését megújítsa, majd meg­küldi munkástárs az értük já­ró összeget. Igaz, hogy szegé­nyek vagyunk, de nem olyan fontosak nekünk a centek, hogy várni nem tudnánk rájuk. Külön csomagban, az “Egy Nagy Szervezet” füzetből, mun­kástársam tanulmányozhatja a szervezetünk alapját. Ott helyet talál a földmunkásoknak is, aki­ket a modern termelési folya­matban, mi úgy kezelünk, mint egy bányászt, vagy vasutast, vagy egy autógyári munkást. EGY IPARI DEPARTMENT- BEN mint a mezőgazdasági IPAR-ban dolgozó munkások az uj társadalomban ugyan azt a szerepet fogják betölteni, mint a kapitalista rendszerben. A különbség lényege abban lesz hogy a mezőgazdasági iparban a termelést és szétosztást nem BÉRÉRT végzik és az ellenőr­zést az iparban, nem tulajdono­sok nem hajcsárok, nem is PA­RASZTOK vagy kisbirtokosok, hanem a TERMELŐ MUNKÁ­SOK GYAKOROLJÁK. Pardon még csak nem is a politikusok, sem népbiztosok, sem nem szo­cik, de nem is komik, hanem az IPARI SZERVEZETBEN TÖ­MÖRÜLT ÉS GYAKORLATI KÉPZETTSÉGGEL BÍRÓ ES­ETLEG MEZŐGAZDASÁGI akadémiát végzett és SZAKÉRTŐ VEZETÉSÉVEL NEM DIKTÁTOROKKAL HA­NEM ADMINISZTRÁTOROK­KAL INTÉZIK. Olyan iparilag fejlett orszá­gokban, mint U.S. vagy Canada ahol a mezőgazdaságba már tel­jesen bevonult és dominál a gép külön paraszt, vagy földmivelő kérdések nincsennek és nem is szabad, hogy legyenek. Egyik ipar összeszövődik, kapcsolódik a másikkal és egyik a másikra utalt. Minden megoldást egy­szerre kell végezni. Bár a mező- gazdaságot olyan fontosnak tartjuk, hogy 100-as számmal tehát mint els* departmentet jelöljük meg. Az IWW. 110—es számú ipari szervezete hatal­mas és színes harcokat vívott a nagy és KIS farmerekkel és ma is vív. Ezen ipar átvétele és irá­nyítása az ő szerepük lesz és nem a polgármester elvtársaké. A társadalmi forradalomra való készülődés és felkészült­ségben, mi a munkás szerveze­teket tartjuk a legfontosabb tényezőknek. Forradalmi gazda­sági IPARI szervezetek nélkül, sikeres forradalmat vívni sem lehet, a hatalmat ' megtartani meg pláne nem. S hogy “Mi mit csinálnánk először?” Hát lefog­lalnánk a gyárakat, a termelő eszközöket, a viz, villany, gáz telefon központokat, azon mun­kásokkal, akik bennük dolgoz­nak, üzemben tartanánk, akkor is, ha ég és föld szakadna ösz- sze. Mert ezek nélkül mi is, a társadalom is elpusztulna. Eze­ket nem lehet JÓ SZÓNOKLA­TOKKAL DE MÉG FORRA­DALMI OSZTÁLYTUDATTAL SEM ÜZEMBE TARTANI. Ilyesmihez, szervezett, ránevelt harcra és a lefoglalásra készü­lő és kész munkásokra és mun­kásszervezetekre van szükség. Ha ön a politikai iskola ne­veltje és AZ — tudom, hogy idegenül hangzik amit itt elbe­szélgetek munkástársammal. De meg kell szokni a fülnek, mint az idegen nyelvet, mikor egy idegen országba kerülünk. Egyébként az “Általános Sztrájk” cimü füzetünk is ala (Folytatás a 7-ik oldalon) A VEZÉRIMÁDÓK Martin alantasai megtagadták a szolidaritást — mert féltek. Martinék felfogadtak közel 300 röplaposztó munkanélküli tagot Fordék megijesztésére, a- kik röplapokkal hónuk alatt, el­lepték az autókirály birodalmát. A röplapokban nem volt sem­mi, melyet társadalmi felforga­tásnak lehetett volna, nevezni. Csupán a Ford rabszolgákat hív­ta egy olyan szervezetbe, mely sok más hiányosságai mellett, hive az osztályközi békének. Fordék nem tűrik az ilyen csiklandozást. Készenlétben vár­ták a hekusok a röpirat brigá­dot és egy kicsit börtönbe hur­colták őket, hogy rájuk ijessze­nek. Nem volt szándékukban bent tartani egyet sem huzamosan. Ám az egyik elfogott szembe köpte a rendőrt, ami sokkal több volt, mint a röpiratosztás bűne. Az elfogottakat ez egy kivéte­lével — felmentették — akad­tak olyanok, akik javasolták, hogy vagy mind — vagy egy­sem hagyja el a börtönt. A szolidaritás e megnyilatko­zása ellen, a hithü és treníro­zott CIO vezérkövetők tiltakoz­tak és úgy vélekedtek, hogy egy ilyen ülősztrájkhoz Martin a- tyus beleegyezése illetve enge­délye is szükséges — A szolidáris sztrájkból igy semmi sem lett — noha a ren­dőrfőnök az első neszre már meghátrált és a köpködőt is ki akarta engedni — Martin loyal- istái ezért szégyelték magukat. 46-S.7. A VÉDELEMÉRT A karácsonyi alapra a követke­ző adományok folytak be az Egyetemes Központ által ki- bocsájtott gyüjtőiveken. M. Stefánkó, Brooklyn, N.Y. 90 sz. gyó iv. $3.00 — J. Vid- licska, Cincinatti, O. 1351 sz. gy. iv $3.25 — J. Horváth, Chi­cago, 111. 894 sz. gy. iv $4.00 — J. Miklós, Martins Ferry, O. 174 sz. gy. iv $1.50 — M. Róth, IWO Branch 1041, 594 sz. gy. iv $3.15 — A Keresztesy, Műnk. Bet. Szöv. 23-ik oszt. Pittburgh Pa. 855 sz. gy. iv $1.95 — F. Molnár, Los Angeles, Cal. 641 sz. gy. iv $2.00 — St. Visi, Lin­coln Park, Mich. 889 sz. gy. iv $2.00 — Isabel Nagy, Long Is­land, N.Y. 52 sz. gy. iv $3.00 — J. Szabó, Detroit, Mich. 956 sz. gy. iv $7.50 — J. Papp, Triadel- phia, W.Va. 997 sz. gy. iv $1.10 — L. V. Lőrincz, Munk B. Szöv. 117 oszt. 604 sz. gy. iv $2.50 — A. L. Szász, Chicago, 111. 893 sz. gy. iv $2.00 — J. Ágoston, Toledo, O. 729 sz. gy. iv $3.25 —L. Decsi, Akron, O. 131 sz. gy. iv $2.00 — Frank Szüch, So. Bend, Ind. 10 sz. gy. iv $10.00 — A. Lelko, Pittsburgh, Pa. 422 sz. gy. iv $5.00 — St. Kóta, Triadelphia, W.Va. 999 sz. gy. iv $5.00 — Sámuel Youshock, 481 sz. gy. iv $3.25 — L. Sza­kács, Coraopolis, Pa. 204 sz. gy. iv $7.60 — Kollár József, Cleveland, W.S. titkár, 197,399, 764, és 983, sz. gy. iv $6.25 — J. Rad, New Bruswick, N. J. 950 és 952 sz. gy. iv $5.40 — S. Varga, Buffalo, N.R. 914 sz. gy. iv $8.10. ELVIN YILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség ni* csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bii* ják, akikből a munkáltató osztály álL E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra. hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi ■munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Thumbnails
Contents