Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-04-16 / 1003. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1938 április 16. SÁR ES VÉR VAKARCS * Irta: F. Rácz Kálmán A piroscsikos abrosz már vacsorához volt terítve. Az öreg előtt az asztalon nagy darab kenyér barnálott. Egy jókora falásnyi már le is volt csippentve belőle. Ezután már könnyebb kivárnia vacsora idejét. Csendesen elszunditott ültében. Fehér hajától még megtréfált, szomorú hóembernek is nézhetnék hátulról. A tűzön ott rotyog az esti vacsoraleves. Lenci megtörülte kezét a konyharuhában. Esténként főzni, ez most az ő dolga, mióta meghalt az édesanyjuk. Szívesen is vállalta. Ez még a kisebbik gond. Eleget volt már magárautalva életében. Ezt is megtanulta sok minden más között. Egy darabig nézte az apját. Mitől is lenne jókedve egy ilyen elnyűtt, fáradt öregembernek. Aztán ettől a rossz körtétől is már olyan tessék-lássék világosság van a konyhában. Kint pedig szemerkélt a makacs őszi eső, mintha szitából is csak módjával engednék, hogy máskorra is maradjon. Az öreg lassan fölemelte fejét Ferdén kipislogott szemüvege alól, mert az egyik üvege már ketté volt törve. — Hát Jutka? — Este már csak ilyen röviden beszélt. Fáradt volt a sok szóhoz. — Még nem jött haza az a vakarcs — mondta Lenci bosz- szusan. Ez volt az ő gondja. Már több hete, hogy nincs bizalma a húga felől. Még nappal elfelejti valahogy munka közben. De este mindig előjön, mint súlyos betegnél a nagy láz. —Hátha itt csatangol a ház körül. — Meg is nézem. — Magára kapta kis kabátját és kiment. Már hazajövet elhatározta, hogy ma dűlőre viszi a dolgot. Ha rajtacsipi a húgát a Bodnár fiúval —, nem áll jót magáért. Ha már nincs anya a háznál azért ő a bátyja, hogy vigyázzon rá. Ez a dagadtképü Bodnár pedig igen régen kerülgeti már ezt a kis hóbortost. Könnyű egy olyannak. Az az egész dolga, ha sokan vannak az apja nagy borüzletében, hogy ő is méregeti a kétdeciseket. Este pedig csörgeti az aprópénzt a nadrágzsebében. Aztán egyebet sem csinál, mint a leányok között halászik Brauernél, az össztáncon. Mentholos cukrot vesz nekik. És henceg, hogy neki nem kell kitűznie a gamblyukába a sárga belépőjegyet. Róla úgyis tudják, hogy mi neki az a rongyos ötven fillér. A múlt vasárnap is ott sürgött-forgott Jutka körül. Még könnyen megbo- londitja. Hisz ott a varrodában úgy sincs másról szó közöttük, csak fiukról. Mindegyik egy ilyen Bodnárt szeretne magának. Egynek talán sikerül megtartania az ilyet. De hányán kerülnek le a rendes útról, ha egyszer belekóstolnak az effajta kalandba. Ennek a fiúnak pedig már az arcán is csak ez a szándék látszik. De nem sokáig, arról kezeskedik. Ha szép szóval nem boldogul vele, majd máskép veszi el a kedvét az udvarlástól. De ezt a mamlasz Vakor Karcsit sem érti, hogy hagyja az Mayer B. József 3 felvonásos háború ellenes propaganda drámáját Cleveland east side-on is bemutatta az IWW műkedvelő csapata. Magyar-Amerika színházlátogató közönsége a világháború előtti paraszt komédiák és a háború utáni irredenta propagandák után a “Sár és Vér” bemutatásával azt kapta, amit milliók óhajtanak: tanítást, propagandát, az emberiséget vér és sárba tipró háborúk ellen. Hivatásos toliforgatók sem oldhatták volna meg ezt a nemes célt jobban, a lelkekben maradandóbban, mint Mayer B. József a fizikai munkás tette a “Sár és Vér” megírásával, amelynek cselekménye a Bérmunkás hasábjaira is kívánkozik a közös ügyben: a nevelésben. A háborúra uszítok a nagykövet legyilkolásával céljukhoz érnek. A nemzet életerős fiatalsága kényszersorozással, mig egyesek a “haza” védelmében a frontra kerülnek. Az előbbiek között van Iván bácsi 6 hónapja nős fia Tamás, valamint barátai Károly és a fiatal orvos Jenő, akinek Irén menyasszonyától kell búcsúznia de, aki mint vöröskeresztes nő követi Jenőt a tűz vonal melletti kötözőtáborba. Tamás és barátai már tisztán látják, hogy a “haza becsülete” mögött a bankárok, municiógyárosok és egyéb érdekeltségek pénzszomján kell nekik és velük együtt százezreknek sárban és vérben elpusztulni és Tamásnak van bátorsága beismerni, Iván nevelő atyja háború dicsőítésével szemben, hogy az embermészárlás lehetőségének ő és a többi munkások az okai, akik nem látják meg az arany habzsolás pusztító munkáját és akik látják, nem törekszenek ellene cselekedni. A hosz- szura nyúló háborúnak sok halottja és nyomoréka lesz. Félke- zü, kéz és lábnélküli emberek. A front mögötti kötözéhelyen éjjel nappal szolgálatban vannak Jenő a fiatal orvos és Weber tanár, akik az ápolónővé lett Irénnel igyekszenek enyhíteni a sebesültek fájdalmán. Az egész dolgot. Csak nézi Jutkát azzal a nagy, buta kék szemével. Keszeg nyakán ide-oda remeg az ádámcsutkája. Jutka meg nagyokat nevet rajta. Pedig ez a fiú apját-anyját elfelejtené, ha hozzámenne. Meg is mondotta egyszer bizalmasan. Akkor is elvörösödött a hülye. Hát vigye el az ördög, ha Jutkának nem tetszik. Nem erőlteti az ügyet. De ezt a másikat meg ő küldi a pokolba. Még az kellene, hogy valami disznóság kerekedjék ki a dologból. Az öreg még úgysem tud semmiről sem. Kár volna szólni neki. Már úgyis alig cipeli a nehéz életet. Hadd szundikáljon odabenn. Azért ő a fitalabb és az erősebb, hogy gondját viselje mindannyiuknak. Már egészen átnedvesedett a haja az ácsorgástól. Kihalt, csendes volt az egész környék. Helyenként világította meg egy gázlámpa a csatakos, hepe-hu- pás járó utat. A messzi végállomásról csak néha hallatszott iró itt juttat kifejezésre, egy a rendszert minden visszájával bemutató jelenséget. Barna vi- tézségi érmekkel feldíszített rokkant katona és a kapitány között, aki a sok nélkülözéstől a vér és sártengertől meg undorodott közembert, mert nem lelkesedik továbbra is a háborúért néhány órán belül a hadi- törvényszék utján kivégezi éti. A messze faluból idejön özvegy Kovácsné, hogy a kapott értesülés szerint megsebesült fiát meglátogassa. Este lett mire gyalogszerrel megtalálja a helyet. A kései időre csak egy órai könyörgés után nyer bebocsátást. Katonáktól tudja meg, hogy fia fél órával azelőtt Iáit meg. Fájdalma és elkeseredése kifejezése a tiszta anyai szívnek, amely az éjjel magányában bosszúvá fejlődik a fia meglátásában akadályozó tiszttel szemben, akiben felismeri a 20 év előtti háború alkalmával őt megbecstelenítőt. Kiujul benne a leszámolás vágya és egy heverő bajonett megmarkolásá- val az alvó tiszt szobájába lopódzik és halálos sebet ejt szen- védéseinek okozóján. A gyilkosságért Tamást fogják el, de Kovácsné nem engedi az elhurcol- tatást bevallja, hogy ő a gyilkos. A háborúnak már nincsen- nek meghatározott keretei, áldozatait szedi a fegyveres harcolók között és a fegyvertelen lakosság, öregek, asszonyok és gyermekek soraiból. Egy ilyen, a városra dobott bomba szilánkja mindkét szemére vakká teszi a mindég az ablaknál álló, Tamás fiát váró Iván bácsit is. Iván bácsi, aki hősiességnek tartotta a háborút, most a maga és menye éhségét csillapítandó titokban ki áll az uccára koldulni. Polgári büszkesége visszautasítsa a felajánlott baráti segítséget, és amikor a kolduláshoz szükséges engedély beszerzésére figyelmeztető rendőr őt leleplezi, szégyenében golyót röpít saját fejébe. A háború véget ér. Jenő az orvos, Irén az ápolónő hazakerülnek. Csak Tamás nem jön, akit a gyermekét is elveszített fiatal asszony Teréz, napokon át a ház kapujában vár. Károly, ki Taide valami furcsa, levegőbevesző csengő hang. Lenci ott topogott a kerítés mellett. Már alig bírta az idegességét. Csak jönnének már. Jó hangulatb m találják majd. Pedig sohasem szerette azi erőszakoskodást. Nem szólt bele sohasem más dolgába. De itt a húgáról van szó, meg az apjáról, meg róla is. Mindannyiuk becsületéről és együvétartozásáról. Legalább az maradjon meg nekik, ha már olyan cudar nehéz az életük. Kinyújtotta nyakát a kerítés felett. Egy távoli gázlámpa fényében emberpárt látott közeledni. Olyan összebújva jöttek hogy ki sem vehette külön-killőn az alakjukat. Biztos volt felőle, hogy csak ők lehetnek, ökölbe szorult a keze. Aztán kilépett az uccára. Azok már nem messze jöttek a ház felé a fal mellett. Most már megismerte Jutkát a járásáról. Az édesanyjáé is ilyen volt. Meg a cipőjük kopogása is egyforma. összetöri azt a nyavalyás más és a család barátja, kéri a nélkülöző Terézt, hogy fogadjon el tőle anyagi segítséget, amelyet az mint Iván, visszautasít. Végre Tamás is hazaérkezik, akkor lép be a lakásba, amikor Károly meggyőzni akarja Terézt a támogatás elfogadására. A kiállott szenvedésekben tönkrement idegzetű Tamásra végzetesnek látszik a hűtlennek hitt asszony, de a szerzőt dicséri a “Sár és Vér” színdarabot végignézők hálája, az egyenes lelkű Károly férfias kimagya- rázásáért, amely egymás karjaiba juttatja a harctéren és otthon sokat szenvedett Teréz és Tamást, akik bízva bíznak, hogy szabad lesz a jövő. A Bérmunkás már közölte a szereplők névsorát, itt köteleségünk megörökíteni, hogy hivatásos színészek nem produkálhattak volna jobbat. Köszönet nekik, mint Mayer B. Józsefnek a nyújtott tanításért. ______________________(L) A létért való küzdelemből, a gyűlölet evangéliumát szűrték le. Szerencsére a fejlődés filozófiájából levonható egész következtetés egyensulyozottabb természetű. Sikerrel működő szervez tek, módosítják környezetüket. Azok a szervezetek működnek sikerrel, amelyek úgy módosítják környezetüket, hogy egymást támogatják. Alfred North Whitehead ŐRHELYEN Szeretnék egyszer szívből jót nevetni csak nem tudom a nyergemet levetni, Szeretnék talpraállani a porból, de sorsom már egy vig percért is korhol. Szeretnék én is emléket idézni, de van-e kedvem Ázsiába nézni? Szeretném elkerülni, ami meggyötör, de rámmered örvény, sötét gödör. Szertném elfeledni, mi a kültelek, de szivem rámszól: hová küldtelek? Szeretném . . . ejh, a jóval csak más éljen, én maradok a posztomon kevélyen! Bodnárt, ha nem kotródik el örökre a leány mellől. Egy lépést tett feléjük, de azok nem vették észre a sötétben. Egyszerre csak visszahátrált a meglepetéstől. — Hisz ez Vakor! — szaladt ki a száján a megkönnyebbült harag, a- mikor megismerte pajtását. Hát ezért járt olyan holdkóro- san előtte egész héten a műhelyben. A szemébe sem mert nézni. Meg itt van ez a másik szemtelen ördögcsemete. A fene érti őket. Ó, ezek a bitangok. Gyorsan befordult a házba, hogy észre ne vegyék. Még hallotta Jutka hangját: — Engedj már el. Holnap is van nap, meg azután. Hü, de ég az arcom a szakálladtól. — Azután jókedvű vihogást hallott. — Komisz kis vakarcs ez — dörmögte Lenci a fogai között. Olyan könnyűnek érezte mellét, mintha a nagy sötétségben egy kis fény hullt volna alá az ő egészi szomorú, majdnem éle- tenkivüli világukra. Gyagyovszky Emil
