Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-04-16 / 1003. szám

• 2 oldal ^BÉRMUNKÁS 1938 április 16. JOHN L LEWIS ÖNVALLOMÁSAI “TISZTESSÉGES BEFEKTETÉS UTÁN — TISZTESSÉGES PROFIT” — LEWIS SZÓZATÁNAK ANALÍZISE. IRTA: FRED W. THOMPSON E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” lalatoskodnak, hogy elfogadha­tó érveket gyártsanak a profit igazságossága mellett. Mégsem sikerült nekik. Vagy talán Mr. Lewis feltalálta amit a nemzet- gazdászok hiába kerestek, noha rengeteg összeget kaptak kuta­tásuk fejében? Ha Lewisnak sikerült az amit a tőkések pén­zért sem tudtak felfedeztetni, úgy rukkoljon csak elő vele jnert hallani szeretnénk mi is! Hogy Mr. Lewis és a CIO.-ja. mily közel esik az AFofL ma­radi jelszavához, legutóbb tartott rádió beszéde világosan iga­zolja. “ A józan belátás, változást követel. Már itt volna az ideje a tőkéseknek belátni, hogy a munkásságnak is van joga az élet­hez és jussa a bőséges javakhoz, melyet a gépek tökéletesedése és a nemzeti javak bőségessége biztosit. De itt volna az ideje annak is ,hogy a munkásság be­lássa, miszerint a TŐKÉSEK­NEK JOGUK VAN BEFEKTE­TÉSEIK RÉVÉN TISZTESSÉ­GES PROFITHOZ ... A mun­kásságnak — MOST van hajla­mossága ko-operálni. Lépjenek hát elő a nemzet üzleti életének vezetői is tegyék ugyan ezt a nemzet államférfiai is. Az ész képviselete és a közös megértés jöjjön össze találkozóra.” így hát ideje volna annak is, hogy mégegyszer beletekint­sünk, hogy tulajdonképpen van e tudományos gazdasági funda­mentuma a fenti mohatakart gazdasági okoskodásnak, a “tisztességes napibér és tisztes­séges jövedelemnek, a tisztes­séges befektetések után”. Néz­zük meg, hogy mennyi ész van ezen okoskodás mögött amit Mr.' Lewis ajánl két irányban: mint a munkaerő ügynöke és mint a tőkések ékesszólója, a munkások mérsékletre intője. 1. Mi a befektetés? Vizsgáljuk meg először is, hogy mi az a befektetés, mely­ről nekünk mint munkásoknak Mr. Lewis úgy beszél, mint aki­nek biztosítanunk kell a tőke részére a tisztességes profitot. Amennyiben az a bizonyos be­fektetés melyről beszél nem “viz” és változó formáiban is kell valamit tartalmaznia. — S ha tartalmaz valamit . . . mely­nek van értéke, akkor azt a va­lamit munkások állították elő. És amennyiben az a valami tő­ke — akkor olyasvalaminek az összetétele amit munkások álli- litottak elő, de nem kaptak meg. A tőkések fizikai befektetése — a vagyon — a mi osztály­unktól, a munkásosztálytól lett elrabolva. És minnél többet ra­boltak el tőlünk, annál többet engedjünk elrabolni a jövőben — ezt kéri tőlünk Mr. Lewis, midőn arra szóllit fel bennün­ket, hogy tisztességes profitot engedjünk a tőkének a “tisztes­séges befektetései után. Hát ugyan mi ebben az ésszerű a tisztességes ? Vagy tényleg “vízről” beszélt Mr. Lewis? Hogy a vizen enge­délyezzünk a tőkéseknek “tisz­tességes profitot”? Lett légyen akárhogyan, kancsal árgumen- tet hozott fel a tőkések oldalán. 2. Mi tisztességes a profitban? A profit az áruba fektetett összeg és az eladási ára közötti különbözet. Semmiért valami. Egy része annak, amit a mun­kás termel de nem kap meg. Része a munkásoktól elrabolt zsákmánynak. És hol van a méltányosság vagy tisztesség abban, hogy magunkat rablás­nak rendeljük alá? A profit helyességét már sok­féleként magyarázták. Némely­ek azt mondják, hogy a vezető­ség jutalma a termelésből. Vi­szont tény az, hogy a mi osztá­lyunk tagjaiból kerülnek ki a vezetők is — bérmunkások. S ha a termelés irányitói maguk a tulajdonosok — akkor a ter- melésbeni funkciójuk abban merül ki, hogy a munkamene­tet minden körülmények között haszonra vezessék le — nem hasznos, nem termelő szervei az áru. termelésnek s mint ilye­nek haszontalanok. Viszont mások úgy okoskod­nak, hogy a profit a befektetés­sel velejáró rizikóbnak a jutal­ma. Ám az iparban minden fe­lelőséget a termelő munkások vállalnak magukra az ő vállai- kon nyugszik minden, nem az- okén, kik a gépektől és a keze­lésükkel járó veszélytől tisztes távolban vannak: csak munká­sok sérülhetnek meg a gépke­zelésnél, fadöntésnél, füst és mérges gázok által és minden­ütt, ahol termelés rizikóval jár. A társadalmi felelőség, a társa­dalom ellátásával járó minden veszélynek munkások vannak kitéve. Hát van ok mindezekért azokat büntetni akik a felelős­séget vállalják? megbecsülésük­re, javadalmazásukra meg nincs! Mások viszont úgy okoskod­nak, hogy a profit az alaposság hozzáértés és mérsékletesség jutalma. E jótulajdonságok mindegyikével csakis a mun­kásság rendelkezik és nem a profitharácsolók. A kizsákmányolás védelme­zői sokszor úgy is okoskodnak, hogy a termeléshez szükséges gépezet maga a spórolás és ala­posság bizonyítéka. Akik birto­kolják azok előnyökben kell ré­szesüljenek, mert ha nem ők, úgy a munkásság puszta kézzel, vagy kezdetleges szerszámok­kal kellene előállitsa a javakat és a kézerő valamint a géperő által termelt javak közötti kü­lönbség a gépek tulapdonosait illeti meg. Arra ezek viszont nem gondolnak, hogy a gép csak úgy termel, ha munkáske­zek mozgásban tartják. Ha a munkáskezek nem érintik, ha­lott és terméketlen és a gépet magát is munkáskezek alkotják. Profit őfelségének védelme- zéséhen, az utolsó szalmaszálat az szolgáltatja, hogy a tőkések prof it jutalma a várakozás ja­vadalma. Ugyan kik az igazán várakozók ? A tőkések nemzetgazdászai az elmúlt évek alatt azzal fog­3. Több viz — több profit. A mai modern időkben, a be­fektetéseket nem gépek vagy gyárak vásárlásával eszközük — hanem papirszeletek vásár­lása által. Ezen papirszeleteket részvényeknek hívják. Társula­tok bocsájtják a piacokba és hogy mennyit bocsájtanak ki egy-egy fajtából? annak is megvan a maga szabálya: Ha egy társulat egy évben egy millió dollár hasznot vár­hat, akkor az egy millió húsz­szorosára képes 5 százalékos kamatot fizetni. Ennek értel­mében, kibocsájt 20 millió dol­lár áru részvényt. Rossz üzleti spekuláció volna kevesebb rész­vényt kibocsájtani, mint a vár­ható profit annyiszorosát, mely 100 egészet egységekre bontva rendes kamatot juttat a befek­tetőknek ; másként a befekte­tőknek többet juttathatnának, mint a tényleges befektetés megkíván és ők nem olyan bő­kezűek. így tehát minnél több a pro­fit annál nagyobb a tőkésítés és annál nagyobb a befektetés. A tőkésnek “tisztességes” pro­fitot biztosítani éppen úgy néz ki, mint mikor a kutya meg­görbülve, saját farkát kerge­ti, hogy elfogja. Amolyan cir­kuszi mutatvány volna ez, min­den gazdasági és tudományos alap nélkül, mely egyoldalúsá­gánál fogva, a munkásságtól mindig többet és többet köve­telne. 4. A dolgok rátája és az emberhez való viszonya. A tőke anyagi befektetések­ből (gépek, épületek, felszere­lések) és bérelt munkaerőből áll. A gépeket nem lehet megra­bolni; az embert lehet. Az üz­letből a bérelt munkaerő hozzá­vetőlegesen annyit kap, hogy megéljen: viszont a gépek se­gítségével sokkal kevesebb idő­be kerül saját megélhetését elő­állítani, mint a múltban. Ez- szerint a gépek funkciója körül­belül ez: képesíti az embereket, hogy idejük nagyobb részében a munkáltató részére termelje­nek az helyett, hogy a munka­idő nagyobbik részét saját fen- tartásukra fordítanák. A törekvés természetesen mindig az irányban halad, hogy minnél több gépet és minnél kevesebb embert alkalmazza­nak a termelésben. Milyen ki­hatása van e ténynek arra a ké­relemre, hogy a “tisztességes befektetés tisztességes profitot javadalmazzon ?” A tőkés azért vesz több gé­peket, hogy általuk versenytár­sai fölé kerekedjen. Az áruter­melés költségei igy csökkennek viszont az árak maradnak — egy ideig — a régiben, de csak addig, amíg az uj jobb gépe­ket az egész iparra kiterjesztik, megvásárolják és bevezetik — akkor leesnek az egész vonalon. Az árak nagyjában megfelel­nek az áruba fektetett munka­erő értékének. A munkáltató ott jut előnyhöz a gépek révén, hogy a munkásság saját fen- tartásához a mundaidőt redu­kálja és a szükséges folyamatot kevesebb munkaóra alatt hajt­ja végre. A mechanizálás kö­vetkezményeként, minden -for­dulatnál az ár eéssel csökken a profit is ha csak nagyobbfoku kizsákmányolással nem védel­mezik meg. Egy egy adott időben, a bér­munka javadalma az általa ter­melt áru felének felel meg de egy általános befektetéssel új­abb gépek bevezetésével és a termelés átszervezésével ez ket­té vágódik, akkor a munkáltató profitja egy negyed résszel sza­porodik. S ha ugyan ez a folya­mat megismétlődik ,akkor az előbbiekhez viszonyítva, már csak egy nyolcadrésszel reduká­lódott a munkaerő megtakarí­tás a munkások fizetett béré­ben kifejezve és minnél több­ször ismétlődik meg e folyamat annál kevesebb lesz a profit, az uj befektetések arányához vi­szonyítva. Viszont a profitot a befekte­tés összeségére bazirozzák, mely befektetés a gépek vá­sárlásával folyton növekszik és a profit átszámításánál már nem az jön számításba, amit a munkás termelt de nem kapott meg, hanem, hogy az árupiacon mennyit kapnak érte. És min­nél kevesebb a tényleges ha­szon, annál, több megy belőle üzemfentartásra, kamatokra, részvényekre, váltókra adókra miegymásra. így hát a kérelem '“tisztességes befektetés után tisztességes haszonra” azf je­lenti, hogy: a folyton reduká­lódó emberi munkaerő és foly­ton növekvő mechanikai mun­kaerővel arányosan gyarapodó tőkebefektetések profitszázalé­ka megmaradása mellett, foko­zódjék a munkásosztály kirab­lása. Mert a gépeket nemlehet rabolni, de a munkásságot igen! Ha tehát Mr. Lewisnak sike­rül a munkássággal elfogadtat­ni az ő kérelmét, a tőkések nem fogják kifogásolni. 5. Bérmunka vagy Profit. Kétségtelen, hogy az ilyen okoskodást, Mr. Lewis az AFof- L.-ből hozta magával. Az AFof- L. “szervezői” mindig azon so­pánkodtak, hogy bár csak fel­emelnék a munkáltatók és mun­kások bérét, hogy ezáltal az árurendszer vérkeringését fo­kozva, mindenki többet és töb­bet vásárolhatna, hogy feljavul­hatnának a piaci viszonyok melynek eredményeként, ma­guk a munkáltatók is több ha­szonhoz juthatnának. Másszo- val azt próbálták bizonyítani, hogy jobb fizetések, bérek mel­lett több volna a haszon is. Természetes, hogy ilyen okos­kodást nem lehet okosságnak nevezni. Egy adott termelési fo­lyamat mellett, minél többet kap a munkás, annál keveseb­bet kap a munkáltató és meg­fordítva. — Ezért van osztály­harc. Arról is lehet vitatkozni, hogy a termelést úgy kell fel­fokozni, hogy az a munka és tőke javát szolgálja. Persze hogy lehet felfokozni a terme­lést: de tudott dolog, hogy re- (Folytatás a 7-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents