Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-01-08 / 989. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1938 január 8. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: 171 gy évre ......... $2.00 One Year ____________$2.00 rélévTe ......................... 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy _________ 5c ______Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ______ 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD rfflgs&u 42 Bértörvények. Történészek mondják és Írják, hogy a kapitalizmus ifjuko- lában, olyan munkások, kiknek bérük még a legszükségesebbek beszerzéséhez sem volt elégséges, koldulni kényszerültek, hogy az éhenhalástól megmeneküljenek. Több mint száz éve mullott, hogy a Britt birodalom birtokosai és földesurai, a földmunkások minimális bérét olyként állapították meg, hogy: béreik mellett, az élet legszükségesebb javainak beszerzéséhez, “parokija támo- mogatást” nyújtottak. Hány olyan munkást ismerünk, kiknek helyzetük semmivel sem különbek a száz évvel ezelőtt élő Britt földműveseknél, noha a termelő viszonyokban szinte összehasonlíthatatlan a fejlődés. . Elmer F. Andrews, a New York állam iparkamara biztosának egy legutóbbi jelentése számot ad az állam dohány és szivar gyártásánál foglalkozott munkásnők és gyermekek fizetéséről, ami sok esetben, nem haladta meg a heti $5.35-öt és emellett harminchat hetet lehet számítani egy teljes évi munkának az iparban. Egészen véletlenül azt is megjegyzi a jelentés, hogy az ipar annyira mech mizálódott és gépekkel folyik az árugyártás, hogy az anyag preparálásán kívül, úgyszólván kizárólag lányok és asszonyok vannak foglalkoztatva. Csak természetes, hogy ebben az iparban és a hozzája hasonlókban is, sok százezrekre rúg azoknak a száma kiknek ilyen munkatartam és kereseti viszonyok mellett nincsen más hátra, mint vagy a jótékonyságból tengődni, vagy mások munkájából megélni. Ami határozottan áll a szezon munkáknál, részben fenn áll csaknem valamennyi iparban is. Mert milliószámra vannak ma már olyan munkások, akik akkor jutnak munkához, mikor az “ipar fellendül” és ritka az olyan eset, mikor a bérek olyan magasak volnának az ilyen “lendületes” időkben, hogy akkor is megéljenek a kérésiből, mikor mint szegre akasztott munkások, egy újabb “lendületre”, munkanélkül várnak. Attól eltekintve, hogy az ilyen állapotok felől, mint vélekedik egy munkás, lássuk csak mit mond Mr. Andrews jelentése. “A tisztességes” munkáltató ilyesmit nem szeret. Egy részük (a munkáltatóknak) szívesen látná olyan törvényeknek bevezetését, melyek a munkabérek és viszonyok szabályozásával, a “tisztességtelen” munkáltatókat kényszeritenék, munkásaik emberségesebb kezelésére. Némely munkáltatónak érdekébe vágó dloog a munkások jobb munkaviszonya és jobb kereseti lehetősége illetve ennek törvényes szabályozása, mert ez által némileg biztosítva érez- b.etné magát, hogy a versenyben mindenkinek egyformán meg kell fizetni a bért és az árakat illetve a profitot nem veszélyeztetik annyira a versenytársak. A bér és munkaidő szabályozásának ez lehet egyik oka, de nem a fő és nem is az egyedüli. A MUNKAADÓ PROBLÉMÁI. A munkaidő és minimális bérek törvényes szabályozásának legerőteljesebb érve és argumentuma abban domborodik ki hogy, a nemzet munkásságát nem szabad a gyomrán keresztül elgyöngiteni és munkaképtelenségbe degenerálni. Mert ha egy munkáltató nem fizet eleget a munkásnak, akkor a kapitalizmusnak kell zsebbe nyúlni, hogy egyeseknek a hiányát, mint osztály pótolja ki. Illetve közös erővel fizessék a munkabért, amit egyes munkáltatónak kellett volna kifizetni. Egy olyan népes országban, mint az Amerikai Egyesült Államok, egy két millió proletár munkanélkülisége nem teremt zavart keltő állapotot. Egy részük kölcsönöket folyósít, intézetek, vagy barátok utján, kikoldulja a megélhetést ahol módját ejtheti egy másik részük; némelyek csavargókká válhatnak, betörőkké: más szóval szemétdombjára kerülhetnek a társadalomnak anélkül, hogy külöinösebb fejfájást okoznának. A helyzet persze más, amikor sok millióra rúg azoknak a száma, akik összeköttetésüket elveszítették az iparokkal. Ezeknek a táplálása és ellátása egy költséggel járó állami gépezet működése mellett azt is jelenti, hogy mélyen zsebbe kell nyúlni és kiguberálni egy bizonyos részt, a már elrabolt és elkönyvelt profitból és vissza adni azoknak, akiktől eltulajdonították. Sok kapitalista gondolkozik úgy, hogy a rászabott adóval ő olyan összeget fizet meg, amivel egy másik kapitalista munkásának eltartásához járul hozzá, akikért Ő nem is felelős. Éppen ezért a makszimális munkaidő és minimális bérek megszabását szorgalmazó törvényeknek a tőkések egy része is hive. Mert igy megszabadulni vélnek olyan terhek és felelősségek viselésétől mely szerintük nem az övék, hanem a másé. Az erősen individualista tőkés nehezen adja be derekát és nehezen érti meg, hogy a kormányt a fejlődő viszonyok kényszerítik törvények hozására és az individualisták szabályozására. De minden tiltakozásuk ellenére is bele fog kelleni nyugodniuk bármennyibe kerüljön is, hogy általános szabályoknak törvényeknek vessék önmagukat alá. Ki-ki magának — egy olyan elavult jelszó, hogy a modern időkben a harmóniát követelő fejlődési menetben immár nincsen helye. Végeredményében, nem sokat számit a tőkéseknél, hogy valami mennyibe kerül. Az árakat továbbra is bírják szabályozni, ha a kezükben van a kontrol. Ha ők rendelkeznek a termelő eszközök felett és ők irányítják akár direkt, akár állami segítséggel. Mi a különbség, hogy milyen mértékkel fejeződik ki a vagyon, tiz e, vagy száz millióval? Ha mindaz amit értéknek ismerünk és nevezünk, a tőkések birtokában marad az egész világ az ő tulajdonuk? A MUNKÁS JUTALMA. A kapitalizmussal jött a géptermelési folyamat és a mechanikai erő oly mértékben való kifejlődése, ami által a világ vagyona, hihetetlen szaporulatot ért el. Ez az, amiről oly gyakran és kérkedve szeretnek a tőkésrendszert dicsőítők beszélni. Ám való igaz az is, hogy a kapitalizmus propagandistáin kívül, mindenki tisztában van azzal, hogy mindez semmit de semmit nem jelent a munkásságnak és minden haladásnak csak egyetlen előnye van a munkások számára és pedig az, hogy mindinkább közelebb jutunk a fejlődés egy olyan állapotához, amikor a kapitalizmust egy olyan rendszerrel helyettesíthetjük, mellyel nem a kiváltságokat, hanem az egész emberiséget szolgáljuk. A kedvező alkalom közeledtét sem az mutatja, hogy immár minimális bér és makszimális munkatörvényeket proponál és fogadtat el a társadalom: nem is az a látszat, hogy munkástörvények és társadalmi biztosítás bevezetését kényszeríti a munkásság a tőkésekre, mert ezt a tőkések egyik csoprtja kényszeríti a másikra. A munkásság igazi ereje abban van, hogy a termelés és szétosztás gépezetét ő tartja mozgásban, ami a bérmunkások nélkül halott. A munkásság ereje abban van és lesz, — ha gazdasági szervezetét olyan erőteljessé építi, hogy a termelő eszközök feletti kontrolt végérvényesen átvegye és a társadalmat egyedül irányítsa. Fogjunk hát össze valamennyien. Dolgozzunk erősebben szervezetünk kiépítésén, mint valaha, hogy ne csak arról beszéljünk, hogy hogyan kellene, ne álmokat szőjjünk, hanem harcba- szálljunk mindazért, amit az IWW hirdet, mert az ideje a cselekvésnek már nem jön — itt van. Industrial Worker. Ez az újév is rosszul kezdődik. A kapitalista időszámítás szerint, egy esztendő született és egyet elhantoltunk. A krónikásnak roppant sok feljegyezni valót hagyott maga után az elmúlt év: viszont az újnak hajnalhasadása, kevés jó reményekre jogosítja fel azokat, akik vártak . . A Rosevelt adminisztráció ígéretekben gazdag esztendeje impotensen, tehetetlenül mullott a semmiségbe. Mikor e sorokat írjuk, már elhangzott az uj szónoklat. Már megnyílt a Kongresz- szus 75-ik ülészaka is, melytől mint ipari uniónisták cseppel sem várunk többet, mint üres ígéreteket. Az uj adminisztráció voltaképpen már nem is uj. Elhullatta csikó fogait. Hangja sem olyan dörgedelmes, mint székfoglaláskor volt. Sőt! Nagyon sirámos. Tapogatódzó, bizonytalankodás. Olyan a hangja, mint azoknak, akik minden csatát elveszitettek. Olyan a hangja, mint akibe a nagytőke a szót beléfojtotta és szorító markolatán csak vergődve szorul ki a sablonszerű szöveg. öt esztendős vergődés után. a kongresszus megnyílásának idejével esik össze a munkanélküliek statisztikájának nyilvánosságra hozatala is. Konzervatív számítások szerint, 11 millión felül van azoknak a száma, kik legfeljebb csak könyör adományt várhatnak attól a társadalomtól, melybe hibájukon kívül születtek bele és munkaalkalmat részükre képtelen biztosítani. New York, Pennsylvania, Illinois és Ohio államok, melyek a legnépesebb és iparilap legfejletteb államai az országnak, vezetik sorrendben a lisztát. Ohio államban, több mint félmillió a munkanélküliek száma. Michigan, a General Motors és Fordék jóvoltából rohamléptekkel törtet a lisztán, hogy valamelyik riválisát kiszorítsa a kétes elsőségből. A General Motors, újévi ajándékképpen, 30 ezer munkást lökött az uccára. , A többi nagyüzemek sem fognak sokáig habozni és ezt a privilégiumot nem csak az autóipar rabszolgái fogják élvezni 1938-ban. Hogy mit hozhat az uj esztendő? Tanulmányozzátok, “Bérjavaslat” cimü cikküket ugyanezen oldalon . . Megadja a választ.
