Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-09-18 / 963. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1937 szeptember 18. Egy község, ahol mindenki hímez A MAGYAR HÁZIIPARI KIVITEL TITKAIBÓL. Nem kell Afrikába mennie, hogy rabszolgamunkát lásson! — - figyelmeztetett valaki. — Menjen csak el ide a szomszédba, Nagykáta vidékére, és nézzen be a parasztházakba. Majd meglátja! Most itt vagyok, láttam és megpróbálom leírni. Reggeltől késő délutánig jártam a házakat. Sokszor nem is kellett bemenni, csak az udvarig. Ha a kerítésen benéztem, az is elég volt. Nem szeretem a nagy szavakat. Amikor rabszolgamunkát emlegetnek, eleve bizalmatlan vagyok. Az amberek könnyen megtanulják és könnyelműen használják a frázisokat. Ne beszéljünk hát rabszolgákról. Képletesen sem. Egészen másról van szó. Miről? Éppen ezt szeretném megmutatni. A nyomorúság hozta a hímzést. Tápióbicske Nagykátától 8 kilométernyi, huszpercni autó- buszutra fekszik.. Hosszában- széltében három kilométernyi Munkatáborok keletkezése (Folyt, a 6-ik oldalról.) tagjai a táborban is nyilván gyakrabban fogják forgatni a “vig poharat,” mint a politikai irodalmat. “A munkatáborok célja egyetemi és főiskolai hallgatók, valamint szigorlók nyári foglalkoztatása közérdekből szükséges munkálatok elvégzése által s ezúton nemzeti és szociális szellemű nevelésük kiegészítése.’ A bajtársi egyesületek nemzeti és szociális nevelése tehát rendelet szerint kiegészítésre szorul és ezt a nevelési kiegészítést fogják a munkatáborok elvégezni. A magyar egyetemi ifjúság egyrésze, úgy látszik, megelégelte a kormánypárt politikai pórázát és kísérletet tesz arra, hogy saját lábán a magyar demokrácia veszedelmes útját járja. A másik része pedig — amelyik tagja lesz a bajtársi egyesületek munkatáborainak —, ott fogja megkapni “nemzeti és szociális szellemű nevelésének kiegészítését,” nyilván, hogy végleg elveszítse fogékonyságát a márciusi demokrácia felforgató eszméivel szemben. A magyar munkatáboroknak igy alighanem valóban tősgyökeres magyar jellegük lesz s csak annyira fognak hasonlítani a német mintához, mint a Nép a Hitlerpárthoz, — viszont előreláthatólag egy csöppet sem fognak emlékeztetni a svájci “népfőiskolá”-ra. Biró Gábor. utat kell megtenni, ha az ember be akarja járni. Szinma- gyar község. Körülbelül 6500 lakosa van, legtöbbje mezőgazdasági munkás. Közvetlen határában nagy uradalom nincs. A legnagyobb birtok négyszázholdas. A férfiak nyáron aratóra unkára szerződnek távolabbi vidékekre. Ha kapnak aratást. Vagy napszámba mennek, ha kapnak napszámot. Többnek közülük van félhold-egy-hold szőlője. Azt is gondozni kell, karózni, permetezni, raffiázni. Ez is pénzt eszik. Az eredmény? Az elmúlt évben hat pengőért adták el a bor hektoliterjét. Az ilyen falvakra vetik ki hálójukat a magyar népművészetet exportáló vállalatok. Tápióbicskén, ameddig a leg- óregebbb emberek visszaemlékeznek, sohasem volt népművészet. Sem hímzés, sem faragás, sem agyagformálás. Sohasem volt felesleges energiájuk erre. De amire a jókedv nem vitte rá őket, rávitte arra a nyomorúság, a munkátlanság, a szegénység. Ma már csaknem minden házban magyar laposhimzést készítenek. A munkát közvetítők, úgynevezett telepesek hozzák a pesti cégektől. Előnyomott selyembluzanyagokat és grammra lemért színes selyemfonalat. Ezen dolgozik az egész község. Itt készülnek azok a gyönyörű hímzések, amelyeket, mint népművészeti remekeket, drága pénzen adnak el külföldre. Itt készülnek fillérekért. Meggörbülnek a lányok! A homokkal felszórt földes szobákban himzőrámák fölé hajolva, látástól vakulásig dolgoznak az asszonyok és a lányok. Sok helyen a fiugyerekek és a férfiak is. Vannak házak, ahol kiülnek az eresz alá, vagy az eperfa árnyékába és ott dolgoznak. Alig van néhány ház, ahol ne hímeznének. — Meggörbülnek a lányok Bicskén! — mondja egy eladósorban levő. — Meg is vakulnak, meg is kukulnak! — toldja a másik. Nyolc-, tiz-, tizenkétéves zsenge gyermekek már ott görbülnek a himzőráma fölött. Amikor felkél a nap, ők is felkelnek hímezni. A ráma mellé viszik nekik az ebédet. Éppen hogy csak bekapják és dolgoznak sötétedésig. Az asszonyok csak addig “pihennek,” amig az ebédet összecsapják, aztán to- vábbhimeznek. És milyen munkát! Pókos madeirát, konturos hímzést, háromszoros azsurt! Mit keresnek veié? Vannak munkák, amelyeken ha kora reggeltől késő estig dolgoznak, csak 40—45 fillért keresnek naponta. Vannak munkák, amelyekért egy pengő tiz fillért kapnak. Ezeken másfél napig eldolgoznak. Az már nagyon jó munka, amelyért 2.20 pengőt fizetnek. Ha reggel öt órától este hét óráig dolgoznak rajta, akkor két és fél nap alatt elkészül. Ez napi 12 órai munka mellett 7.5 filléres órabérnek felel meg. És még ez a jobb kereset. Ilyen ritkábban akad. Legtöbb az 56 filléres, a 65 filléres munka. Ezzel, ha órabérré átszámítjuk, akkor óránként 4.5, 5 fillért keresnek. És odaadják az egészségüket, a gerincük egyenességét, a szemük világát. A^legtöbben a nyakukat, a vállukat fájlalják. Szívdobogásról, idegességről panaszkodnak. “Nem merünk szólni.” Jellemző, hogy a munkát nem minősége, kényessége, nehézsége szerint fizetik, hanem aszerint, hogy az egyes cégek mennyire akarják a munkást megnyuzni. Láttunk nehezebb, “munkásabb” munkát, amelyért csak 76 fillért fizettek, ugyanakkor, amikor egy másik cég könnyebb munkáért 1.10 pengőt fizetett. Azt csinálják velük, amit akarnak. Teljesen kiszolgáltatott, védtelen emberek ezek. Vannak cégek, amelyek a közvetítőt, a telepest külön díjazzák. Ilyen esetben a telepes nem vonhatja le a különben közvetitődijként szokásos 10—15 százalékot. A kiadott munkán cédula van, rajta a következő felírás: “A munkadijakat teljes egészében a hímző és varró kapja. A telepes dija ezenkívül van.” Vannak telepesek, akik ennek ellenére levonják a 10 százalék jutalékot. A megfélemlített emberek hallgatagon tudomásul veszik. Miért ? — Nem merünk szólni — mondják. — Ha szólunk, nem kapunk munkát. Néha meglátogatja őket az iparfelügyelőség és — mindent rendben talál. Ami nincs rendben. Nos, pedig nincs rendben. Nincs rendben az, hogy egész vidékek lakosága 4—5 filléres órabérek mellett Qlje bele egészségét, fiatalságát, kedvét és erejét ezekbe a hímzésekbe, amelyekért különböző exportkedvezményeket élveznek. De belföldön sem fizetnek rá, mert a 40—45 filléres munkabérű hímzett blúzt 3.90-től felfelé, a 76 filléres, 1.10 pengős munkabérű hímzett blúzt pedig 7.90 pengőtől felfelé árulják. A vevő, ha több, nehezebb hímzés van a blúzon, többet fizet, a munkás azonban csak azt a munkabért kapja. Nincs rendben az, hogy amikor megkérdezzük a naphosszat himző, rámája fölé hajoló nagylányt, hogy mire gondol egész nap munkaközben, akkor azt válaszolja: A BÉRMUNKÁSÉRT AZ AKCIÓ BIZOTTSÁGHOZ CSATLAKOZTAK: A. Alaksay, Akron......... 5.00 J. Deák, Akron............. 1.00 G. Deme, Akron............... 5.00 J. Nagy, Astoria............. 3.00 Z. Zatykó, Astoria.......... 5.00 A. Bukovsky, Berwyn..... 5.00 F. Dobler, Bridgeport...... 5.00 St. Fazekas, Bridgeport.. 4.00 J. Herold, Bridgeport...... 4.00 A. Székely, Bedford......... 3.00 St. Bukovszky, Cicero.... 5.00 P. Bokor, Chicago............ 1.00 P. Pika, Chicago............... 2.00 A. L. Szász, Chicago..... 5.00 S. Török, Chicago........... 5.00 H. Varjú, Chicago............ 2.00 J. Zára, Chicago............... 2.00 M. Bakos, Cleveland....... 2.00 Bercsa J.-né, Cleveland.... 5.00 M. Danka, Cleveland....... 5.00 J. Herceg, Cleveland....... 5.00 M. Kaczibán, Cleveland.... 1.00 J. Kollár, Cleveland......... 5.00 J. Lakner, Cleveland___ 5.00 L. Lóczy, Cleveland......... 1.00 Mrs. J. Leiz, Cleveland.... 5.00 Mary Lefkovits, Clev ...... 5.00 L. Lefkovits, Cleveland.... 5.00 Emil May, Cleveland....... 2.00 A. Molnár, Cleveland....... 5.00 Mrs. M. Pilcsuk, Clev...... 2.00 M. Pilcsuk, Cleveland..... 2.00 Ch. Sas, Cleveland........... 5.00 Gy. Siket, Cleveland___ 1.00 M. Fekete, Coraopolis....... 5.00 L. S. Prekop, Coraopolis.. 2.00 L. Szakács, Coraopolis..... 5.00 G. Paal, Coroapolis........... 5.00 L. Gáncs, Carolina...... 10.00 E. J. Havel, Garfield....... 5.00 Nagy, Fort Landerdale.. 5.00 A. Refy, Lodi................... 2.00 Z. Reeves, Los Angeles.... 5.00 J. Weidinger, Manayunk.. 3.00 J. Feczkó, New York ....... 5.00 L. Fishbein, New York.... 5.00 J. Nagy, New York......... 3.00 J. Németh, New York..... 5.00 Mrs. J. Pollák, New York 2.00 M. Stefankó, New York.... 5.00 G. Vaszkó, New York....... 5.00 M. Vlasits, New York..... 5.00 J. Katona, Preston........... 4.00 L. Rost, Phila................... 5.00 F. Kleckner, Pittsburgh.... 5.00 L. Kristofik, Pittsburgh.. 5.00 A. Lelko, Pittsburgh....... 4.00 A. Kucher, Pittsburgh..... 4.00 P. Matis, Pittsburgh....... 3.00 A. Hülber, Richmond....... 5.00 G. Kuhn, Solon............... 3.00 J. Policsányi, Triadelphia 5.00 J. Gyurcsek, Thornville.. 5.00 Szabó M. Williamston... .... 5.00 kozni se, annyira kell sietni vele, hogy valamit keressek. Anyám gondolkozik helyettem, hogy mi legyen az ebéd. És amikor az ebéd iránt érdeklődünk, akkor az anya azt mondja: — A vizet már feltettem fölni. Hogy mi lesz benne, azt még nem tudom. Talán “cak- umpakk”-levest csinálok. A “cakumpakk”-leves az. amibe zöldséget, krumplit, tésztát tesznek. Ez lesz a napi 12 órát dolgozó munkás ebédje. — Én nem érek rá gondolOlvasás után adja lapunkat szomszédjának
