Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-09-18 / 963. szám
1937 szeptember 18. BÉRMUNKÁS 7 oldal Csak a munkásoknak ajánlják ÁTLAG 1261 DOLLÁR SZÜKSÉGES AZ AMERIKAI MUNKÁSCSALÁD ÉVI ELTARTÁSÁHOZ . . . Egy öt tagból álló amerikai munkás család eltartásához az 59 átlagos amerikai városban 1261 dollár szükséges. Ez az összeg csak a legfontosabb életszükségleti kiadásokat fedezi. Egy ilyen család “rendkívüli budget-je” az 1937 márciusi árak szerint csak 959 dollárt ért el. De még a magasabb ösz- szeg sem biztosítja az amerikai munkás család teljes szükségleteinek fedezését. Az 1261 dollár csak az alapszükségleteket öleli fel, de nem foglalja magában a takarékot. Az utóbbi — 959 dolláros — budget kizárólag “emergency” átlag, ami arra sem elég, hogy a család NYUGTÁZÁS. Aug. 3-tól — aug. 10-ig. Előfizetéseket küldtek: J. Duschek, Nutle................ 1 C. Horváth, Cleveland........ 1 L. Gáncs, Corolina.....-...... 1 L. Tóth, Indianapolis.......... 1 A. Galbos, Cleveland.......... 1 G. Nagy, New York.......... 2 P. Buchert, Phila............. 1 Z. Révész, Los Angeles...... 1 M. Vlasits, New York........- 1 J. Szabados, Brooklyn.......... 1 J. Policsányi, Triadelphia.... 3 A. Székely Bedford............ 1 J. Herczeg, Cleveland........... 1 P. Herring, Buffalo.............. 2 A. Alakszay, Akron...........— 1 A. Kucher, Pittsburgh......... 1 G. Rauch, Akron................ 2 Mrs. Erdélyi, Buffalo........... 1 J. Cika, Martinsferry........... 1 egészségét és testi szolgálatképességét huzamosabb időn át biztosítsa. Ezek az adatok a Social Research WPA osztályának tanulmányai során kerültek napfényre. “Amidőn a jólét alapjait igyekszünk lerakni, mindenek előtt meg kell tudnunk, hogy állunk a megélhetési árakat illetőleg, — modotta Harry L. Hopkins, a Federal Works Progress igazgatója. Tény és való, hogy számos család a jelentésben kiemelt szükségleti nívón tengődik. így 1929-ben, a Brookings Institution jelentése szerint, az Egyesült Államokban élő családok egy ötödé 1000 dollárnál kisebb évi jövedelemmel birt. A Bureau of Labor Statistics országos tanulmánya kiemeli, hogy a családi összjövedelmek 1935—36 folyamán magasabb nívót értek el. Ezen tanulmányok alapján világosan tűnik ki, hogy az amerikai családok nagyrésze képtelen az életszükségleti javakat mgeszerezni és az amerikai standard kényelmét nem élvezi.” A megélhetési költségek az 59 átlagos amerikai városban ugyancsak eltértek. Az összeg Washington, D. C. volt a legmagasabb: 1415 dollár, mig a legalacsonyabb: 1130 dollár — Mobile, Alabamában volt. A szükségleti nivó Washington, D. C.-ben 1014 dollárt ért el, mig mély pontja a kansasi Wi- chitában volt: 810 dollár. A teljes budget 36 százalékát ételnemü kiadások teszik, 30 százalékát pedig a lakás es ezzel kapcsolatos kiadások ölelik fel. Ruházatra és személyi kellékekre 15 százalékot költenek, szórakozásra 6 százalékot Lapunk más helyén, rövid hirdetést közlünk egy eseményről, mely a történelemben páratlanul álló spanyol forradalom és ellenforradalom véres tusáit fogja vászonra vetíteni a clevelandiaknak. Francoék bestialitásai, a maguk mezítelenségében, valamint a spanyol munkásságnak a CNT által megszervezett és vezetett hősies küzdelme, olyan légkörbe viszik a nézőközönséget, amilyent ez a történelmi küzdelem teremthet meg csak. Az eredeti felvétel neve ek- letánsan domborítja ki, amit látni és hallani lesz majd alkalma mindazoknak, akik ott lesznek. “Dúló fergeteg Spanyolország felett.” A kép a spanyol szindikalisták (CNT) tulajdonát képezi. Rekordszerüen örökíti meg a spanyol munkásság hősies küzdelmeit, a júliusi ellenforradalom kitörésétől egészen a közelmúltig. A mártírhalált halt Durutti és az általa vezetett Catalan csapatok hősies küzdelmeinek eleven dokumentuma és sok más sorsdöntő ütközet képes (ebben szórakozás, újság, klubdijak és dohány is bennefoglal- tatnak;) 4 százalékot orvosi szolgálatokra és a fennmaradó 9 százalékot utazásra, iskolai kiadásokra, életbiztosításra és más különböző szükségletekre riportja ez a kép, melyről a “New York Telegram,” a “Cleveland Plain Dealer” és más vezető lapok film kritikusai is az elismerés hangján nyilatkoznak meg. Attól eltekintve, hogy a kép bemutatásának jövedelme, a küzdő spanyol munkásságot szolgálja, a clevelandi IWW-is- ták úgy érzik, hogy szolgálatot teljesítenek Cleveland munkásságának szinrehozásával. A magyarajku IWW-isták és a Bérmunkás olvasói ott kell legyenek a bemutatásnál, mert akik elmulasszák, azok önmaguk ellen vétenek, önmaguktól tagadnak meg olyasmit, ami egy-egy emberöltőn át, kétszer nemigen ismétlődik meg. A film szinrehozásában, a legszélesebb kooperációt nyújtják a különböző munkásszervezetek és amint a bemutatása közeleg, a támogatók száma is szaporodik. Hisszük, hogy a “Bérmunkás” olvasóinak széles tábora sem fog hiányozni ezen együttesből. Publicity Committee. költik. FLIS. "Dúló fergeteg a véres Spanyolország felett" TOLSZTOJ: POLIKUSKA — TÁRSADALMI REGÉNY. — (13) , — Hát én nem sajnálom? Testvérbátyám fia! Nem elég, hogy sajnálom, még gonosztevőt is csináltak belőlem a szemében. A felsége hitette el vele — ravasz nőcske, nem hiába, hogy fiatal, — hogy annyi a pénzünk, hogy regrutát vehetnénk. És ezzel piszkál. De mennyire sajnálom én ezt a fiút! — Bizony derék legény! — szólt a falu vénje. — Igen, de nem bírok vele. Holnap elküldöm Ignácot, az asszonya is el akart jönni. — Küldd csak, jó lesz — szólt a alu vérje, felállt és felmászott a kályhára. — Hát mi is az a pénz ? A pénz por és hamu! ..... ... — Ha lenne pénzem, ki sajnálna tőled? — szólt a kereskedő szolgája és fölemelte fejét. . — Hej, a pénz, a pénz! Mennyi bún kerül tőle — mondotta Dutlov. — Semmi se hoz annyi bűnt, mint a pénz; a szentirásban is meg van írva. — Minden meg van ott irva — ismételte a háziszolga. — Egyszer elbeszélte nékem valaki: Volt egyszer egy kereskedő, sok pénzt gyűjtött össze és nem akart itthagyni belőle semmit; annyira szerette a pénzét, hogy magával vitte a sírba. Amikor a végét járta, megparancsolta, hogy csak egy kis párnát adjanak néki a koporsóba. Nem talaltak ki. így is tettek. Most a fiai kezdték keresni a pénzt: sehol semmi. Az egyik fia kitalálta, hogy a pénz bizonyára ott van abban a párnában. Eljutott az eset egészen a cárig, ki megengedte, hogy kiássák. És mi lett? Felbontották, a párnában nincsen sémi, de a koporsó tele van kígyóval. Újra elásták megint. Ez az. amire a pénz rábírja az embert. — Tudjuk, hogy sok bűnre — szólt Dutlov, felállt és kezdett Istenhez imádkozni. Azután ránézett az unokaöccsére. Ez aludt. Dutlov odament hozzá, leoldotta róla az ővet és lefeküdt. A másik paraszt kiment a lovakhoz aludni. 8. Amikor minden elnémult, Polikej, mintha csak bűnös volna, halkan lemászott és kezdte rendbehozni magát. Valamilyen okból sehogyan sem tetszett neki, hogy a regrutákkal itt töltse az éjt. A kakasok már gyakrabban kukorékoltak. A ló megette az egész zabot és most rángatta a féket az ivóteknő felé. Iljics befogta és elvezette őt a parasztkocsik mellett Sapkája, tartalmával, érintetlen volt és a kis kocsi kerekei újra csörömpöltek a megfagyott utón Pok- rovskeje felé. Polikej csak akkor könnyebbült meg, miután elhagyta a házat. Addig mindég úgy tűnt neki, mintha maga mögött hallaná az üldözőt, mintha elfognák és Hja helyén néki kötnék hátára a kezét és elvezetnék holnap az ujonco- záshoz. A hideg tette-e, vagy a félelem, végigszaladt a fagy a hátán és ő egyre hajszolta a lovakat. Az első ember, kivel találkozott, egy pópa volt, magas téli sapkával és egy félszemü szolgával. Polikej most még rosszabbul érezte magát. De amint kijutott a városból, ez a félelem lassanként elült. A ló lépésben ment. Az ut előtte kissé áttekinthetőbb volt; Iljics levette a sapkát és megtapogatta a pénzt. Bedugjam inkább a keblembe, — gondolta. — De le kellene venni az övét. Inkább leszállók ott a domb alatt; ott majd rendbehozom magam.. A sapka fönn össze van varrva, lenn meg a bélésből csak nem fog kiesni. Különben sem veszem le a sapkát, mig haza nem érek. — Amikor a magaslathoz ért, aló a maga jószántából ügetve szaladt föl a hegyre és Polikej, ki csak úgy, mint a ló, mely mihamarabb igyekett hazajutni, hagyta őt. Minden rendben volt, ő legalább is úgy vélte és most átengedte magát álmodozásoknak az úrnő hálájáról, az öt rubelről, melyet néki fog adni és az övéi öröméről. Levette a sapkát, még egyszer megtapogatta a levelet, a sapkát mélyebben a homlokába húzta és mosolygott. Csek- hogy a sapka bársonya már foszladozó volt és mivel éppen előző napon Akulina gondosan összevarta a kihasadt részt, szétment a másik végén és éppen az a mozdulat, mellyel Polikej, amikor a sötétben levette a sapkát és a pénzelevelet mélyebben vélte a bélés alá tolni, éppen ez a mozdulat hasította fel a sapkát és szorította ki a borítékot egyik sarkával a bársony alól. Világosodott már és Polikej, ki egész éjjel nem aludt, most elszunnyadt. Miután a sapkát a szemére húzta és ezzel a levelet még jobban kiszorította belőle, elalváskor fejével neki-nekiütődött a kocsi oldalrudjának. Fölébredt háza közelében. Első mozdulata az volt, hogy a sapkája után nyúlt, mely érésén ült a fején; ezért tehát le se vette, mert meg volt róla győződve, hogy a boríték benne van. Nógatta a lovat, megigazította a (Folytatjuk.)
