Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)

1937-09-04 / 961. szám

8 oldal B É R M U N ív a S 1937 szeptember 4. Hogyan keresik a falusi lányok a selyemharisnyára valót? IRTA: VERES PÉTER. Tavaly nyáron nagy port vert fel, hogy a kunszentmik- lósi lányok azért nem mennek napszámra, mezei munkára, de még marokszedni sem, mert szép ruhában, finom cipőben és selyemharisnyában szeret­nek járni. Hogy ebben Kun- szentmiklóson mennyi az igaz­ság, nem tudom, mert ellenke­zőleg, én alföldi átlagban azt tudom, hogy: a falusi lányok azért törekszenek dolgozni jár­ni, cselédnek, gyárba, műhely­be, s ha ez nincs, a mezőre, hogy szép ruhában járhassanak. Az persze magától értetődik, hogy szívesebben mennek cse­lédnek, ahol a koszt is jobb, a munka is kényelmesebb, ahol “se nem esik, se nem fu,” de szívesebben mennek a textil­gyárakba, csipke- vagy varró- műhelyekbe is, mert ha ezek­ben is hosszú a munkaidő, de még mindig rövidebb, mint a mezei munkán. S ami a fő, a ruha sem nyüvik és piszkoló­dik annyira, mint a mezei mun­kán. Ez pedig nagyon fontos, mert a falusi lányok egész élete és egész képzelete ekörül forog. polgárosodás, a városiasodás adott fokától, a mezőgazdasági és ipari árak viszonyától és a keresettől függ, de mindig és mindenütt van egy norma, amely megszabja az osztály ru- hastilusát, minőségi és meny- nyiségi szempontjait, s ehhez a normához minden egészséges fiú és lány, de különösen a lá­nyok ragaszkodnak. A legsúlyo­sabb a dologban az, hogy a pa­rasztság teljes osztálytagozó­dása még ma sem fejeződött be, a paraszfiatalság ösztönei­ben még egységnek érzi az egész parasztságot, s ez a sze­gényebbeket valami elvadult versenyben arra kényszeríti, hogy a nívót a módosabbakkal tartsák. Ezért mondják aztán konzervatív vidéki urak és gaz­dag parasztok, hogy a szegé­nyeknek az a bajuk, hogy cif- rálkodnak, rangon felül öltöz­ködnek. Ők persze nem értik meg az osztálylélektana, még kevésbé a biológiai vitalitást, ami a vagyoni viszonyok fölé tör. “Keressetek magtoknak! ...” szül táplálkoznak, a nagy ver­seny és munkahajsza miat túl­sókat és tulnehezet dolgoznak, s igy elsatnyulnak. A testük fejletlen marad, sem keblük, sem csípőjük, sem lábuk nem erős, az anyatipus mind-mind- j óbban ki vész. Ha 50 évvel eze­lőtt csináltak volna egy általá­nos népsulystatisztikát és ma csinálnának eggyet — de még most sem csinálnak! —, meg­döbbentő számokat kapnának az alföldi parasztság testi le­romlásáról. Napfeljöttétől- naplementéig való nehéz munka . . . Van abban valami szörnyű ellentmondás, hogy amikor vi­lágszerte 40, sőt 36 órás mun­kahétről beszélnek, sőt amikor a magyar iparban is valósággá válik a 48 órás és a hivatalok­ban a 44 órás munkahét, a me­zőgazdaságban a legelvaduitabb munkaverseny dühöng. Már a “napi el jöttétől naplementéig’’ való munka is sok, mert 12—16 órai munkát jelent, de ha ehhez hozzászámítj uk, hogy naponta ki és haza 4—6—8 kilométer utat kell megtenniük, ez megint 2—4 órai munkát jelent. Hogy ez mit jelent azokra a 12—16 éves lánykákra, akiknek éppen a testük arányos fejlődése ér-' dekében napi 8—9 órát kellene aludniok, azt elképzelhetjük. Hajnali 2—3 órakor kell felkel­niük, s a hűvös, harmatos haj­nalokon, amikor a hajnal méze szinte leragasztja e szemhéja­kat, akkor kell kibotorkálniok az uradalmakba. Napfel ötté előtt a csengő alatt s napfeljött­re a tábla végén kell lenniök, ez a törvény. De ha künn hálnak a távoli tanyák istállóiban, akkor sem jobb. Este a béres és napszá­moslegények hancuroznak ve­lük, s hogy ezt nem tudják visszautasítani, az érthető. El­végre fiatalok s egyéb örömük sincs az életben. Olcsó munka — gyermekmunka ... Az utóbbi években ez a gyer­mekmunka már majdnem az egyedüli napszámmunka a fal­vak határában. A férfiak május derekáig, kaszálásig nem gén van munkájuk. A kis lánykák azonban acatolnak, répabog. irat szednek, kapálnak, répát egye­sítenek, s ebben a munkában nemcsak felveszik a férfiakkal a versenyt, de meg is haladják őket. A cukorrépaegyelésben a gyorsmozgásu, gyorskezü és ru­galmas derekú lányok többre haladnak, mint a férfiak. S megesett már, hogy férfiakat nagy rimánkodásra úgy vettek fel répátegyelni, hogy lánynap- számot kaptak. A napszám? . . . A napszám különben 70—80 fillér. Közben az eső mindig esik, a cipő elázik, a karton ru­ha szétmálik a csatákban s he- tenkét jó, ha 3—4 napot lehet dolgozni. Két három pengő he- tíkeresetükből mikor lehet egy Egyetlen cél: férjhez menni . . . Egyetlen őszinte központi cél: egy szegényembernek való szobabútort és néhány rend tartalékruhát szerezni, hogy férjhez mehessenek. A szegény parasztoknál hozomány nincs, sőt nemhogy a szülők gondos­kodnának a lányok kiházasitá- sáról, ellenkezőleg, a lányoknak maguknak kell megkeresni azt, amire szükségük van. Aki erre nem képes, az nem “jóravaló,” mint mondani szokták: “nem erre a világra való” lány. Per­sze, a szülők, a “rendes szülők” nem is veszik el a gyerekek keresetét, költsék csak maguk­ra mind. Sajnos, az utóbbi évek­ben a szegény napszámosok ez­rei szorulnak rá, hogy cseléd- kedő vagy napszámoló gyere­keik keresetéből vegyenek né­ha egy-egy sütet lisztet, vagy néhány kiló kenyeret. Ilyen helyen aztán pokol az élet, van sok sirás és veszekedés, amiért elveszik a gyerekek bérét. A szegények is szeretnek szépen öltözködni... Hogy a szegényebb falusi lányok is szeretnek szépen öl­tözködni, az természetes. Jaj már annak a népnek, jaj annak a faji közösségnek, amelynek a lányai elhagyják magukat és nem törődnek a testi erejük­kel, a szépségükkel és csinos­ságukkal. Az a nép a halál út­jára került. Hogy hogyan, mi­lyen drágán öltözködnek, az külön kérdés, az mindenütt a A lányoknak ez a normához és osztályetiketthez való ra­gaszkodása (nem beszélek itt a sznobokról, akik egy magasabb osztály normája felé töreked­nek, mert ez kivétel) még a gazdag családoknál is rengeteg házi perpatvart okoz, hát még a szegényeknél. Akinek lányai vannak, annak a nyakában “ne­héz kölöncök lógnak.” Elkép­zelhető, mi van annál a szegény családnál, ahol 2—3, sőt 4—5 lány is van. “Keressetek maga­toknak” — ez a jelszó. Mennek is ezek, hacsak tudnak. Cseléd­nek, gyárba, mezei napszámra, s ha nincs a közelben, elmennek 3—400 km-nyire is sommásnak, csakhogy ne egyenek panaszos kenyeret, s főleg hogy ruhájuk legyen. Annyira mohók, annyira tö­rekvők, a biológiai törvény, a párválasztás vágya annyira hajtja őket, hogy legyőzik a fiatal test lustasági és kényel­mi vágyait, szorgalmasak, dol­gosak, “jóvérüek” lesznek — sokkal inkább, mint a fiuk, akik nehezebben törnek bele az egyenletes munkába —, sőt még a bérrel sem törődnek. Nekik mindegy, csak keressenek vala­mit, s csak akkor keserednek el, ha a megkeresett fillérekből nem sikerül megvásárolni a vá­gyott ruhát. A parasztság testi leromlása. Ez a nagy munkamohóság azonban egy bizonyos határon túl már faji veszedelem. A na­gyon alacsony bérek s a ruha drágasága miatt a lányok rósz­A BÉRMUNKÁSÉRT AZ AKCIÓ BIZOTTSÁGHOZ CSATLAKOZTAK: J. Deák, Akron............... 1.00 G. Deme, Akron............... 5.00 J. Nagy, Astoria............. 3.00 Z. Zatykó, Astoria........... 5.00 A. Bukovszky, Berwyn.... 4.00 F. Dobler, Bridgeport...... 5.00 St. Fazekas, Bridgeport.. 4.00 J. Herold, Bridgeport...... 4.00 A. Székely, Bedford......... 3.00 St. Bukovszky, Cicero.... 5.00 P. Bokor, Chicago............ 1.00 P. Pika, Chicago............... 2.00 A. L. Szász, Chicago..... 5.00 S. Török, Chicago............ 5.00 H. Varjú, Chicago............ 2.00 J. Zára, Chicago............... 2.00 M. Bakos, Cleveland....... 2.00 Bercsa J.-né, Cleveland.... 5.00 M. Danka, Cleveland...... 5.00 J. Herceg, Cleveland...... 5.00 M. Kaczibán, Cleveland.... 1.00 J. Kollár, Cleveland...... 2.00 J. Lakner, Cleveland...... 3.00 L. Lóczy, Cleveland......... 1.00 Mrs. J. Leiz, Cleveland.... 5.00 Mary Lefkovits, Clev ___ 5.00 L. Lefkovits, Cleveland.... 5.00 Emil May, Cleveland....... 2.00 A. Molnár, Cleveland...... 5.00 Mrs; M. Pilcsuk, Clev...... 2.00 M. Pilcsuk, Cleveland..... 2.00 Ch. Sas, Cleveland........... 5.00 Gy. Siket, Cleveland...... 1.00 M. Fekete, Coraopolis....... 5.00 L. S. Prekop, Coraopolis.. 2.00 L. Szakács, Coraopolis__ 5.00 Juditt Sike, Dearborn..... 1.00 Nagy, Fort Landerdale.. 5.00 A. Refy, Lodi ................... 2.00 E. J. Havel, Garfield....... 5.00 J. Weidinger, Manayunk.. 3.00 J. Feczkó, New York....... 5.00 L. Fishbein, New York.... 5.00 J. Nagy, New York......... 3.00 J. Németh, New York..... 5.00 Mrs. J. Pollák, New York 2.00 M. Stefankó, New York.... 5.00 G. Vaszkó, New York....... 5.00 M. Vlasits, New York..... 5.00 J. Katona, Preston........... 4.00 L. Rost, Phila................... 5.00 F. Kleckner, Pittsburgh.... 3.00 L. Kristofik, Pittsburgh.. 5.00 A. Lelko, Pittsburgh....... 4.00 A. Kucher, Pittsburgh..... 4.00 P. Matis, Pittsburgh....... 3.00 A. Hülber, Richmond....... 5.00 G. Kuhn, Solon............... 3.00 J. Policsányi, Triadelphia 5.00 J. Gyurcsek, Thornwille.. 3.00 Szabó M. Williamston ....... 5.00 szobabútort és néhány rend ru­hát beszerezni? Egy pár vasár­napi cipő 12—14 pengő, egy kö­zepes szövetruha 15—18 pengő, egy olcsó kabát 25—30 pengő, s mi minden kell még, ami nél­kül nem érdemes neki élni. El kell menekülni a faluból! . . . Amely egészséges, szép pa­rasztlány még ezt sem tudja beszerezni, az elmenekül, el kell menekülnie a falujából, ki az osztályából, be a városi sze­gényéletbe vagy a fertőbe, ahol mások a törvények, ahol ócskán vásárolt vagy kölcsönzőből ho­zott ruhákban is el lehet a bál­ba menni, ami falun erkölcsileg lehetetlen. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának

Next

/
Thumbnails
Contents