Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)

1937-09-11 / 962. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERSApplication for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to OF THE WORLD 'ÄIf Cleveland, Ohio pending VOL XXV. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1937. SEPT. 11. NUMBER 962 SZÁM. A idahoi gyilkosok beis merték bűnösségüket Alkudoznak a vasutasok bőrére ONOFINO, Idaho. — Az ida­hoi erdei munkások az elmúlt évben, erőszakosságban bő­velkedő harcot vívtak a lumber- bárók rabszolga rendszere ellen az IWW vezetése mellett. A harcban a lumber érdekeltsé­gek nem válogatták a gyilkos eszközöket, hanem mennél alá­valóbb volt az, annál nagyobb előszeretettel alkalmazták. Bár a harc nem végződött teljes győzelemmel, a munkaviszo­nyok és bérek aránytalanul ja­vultak és szervezettségük révén a munkások azóta is állandóan javítják. Az elmúlt év augusztusában a lumberbárók felbérelt gun- menjei lőfegyverekkel támad­ták meg a picketelő munkáso­kat, akik teherautón igyekez­tek egy sztrájkban álló kamp picketelésére. A támadás nyo­mán 18 sztrájkoló súlyos sebe­ket kapott, akik közül egy — D. L. Gentry — még mindig a kórházi ágyon szenved. A tá­madásban a gunmenek bűnös­sége annyira nyilvánvaló volt, hogy a lumberérdekeltségek minden ravaszsága sem volt ké­pes a gyilkos bandát megmen­teni attól, hogy tárgyalásra kerüljenek. Az előzetes megállapodás sze­rint a tárgyalásnak szeptember hónapban kellett volna megtör­ténni és a General Defense HARRISBURG, Pa. — Az ál­lami törvényhozás szeptember elsejei érvénnyel törvényerő­re emelte, hogy nők az állam területén nem dolgozhatnak töb- bett hetenként, mint 44 órát. Már maga a törvény nyitva hagyott egy ajtót, amikor meg­állapítja, hogy a rendelet nem vonatkozik a farmokon, a kór­házakban és a házi iparban dol­gozókra, valamint azokra a tisztviselőnőkre akik legalább heti 25 dollárt keresnek. De enélkül a kivételezések nélkül is hosszú esztendők fognak el­telni, amíg az államban a nők ténylegesen 44 órákat fognak dolgozni. Részben oka ennek, hogy a munkaidővel együtt nem tet­tek lépéseket arra, hogy meg­Committe, amely védelmi bi­zottság a sztrájkolok ügyét képviseli, megtette a szükséges intézkedéseket, hogy a tárgya­lás idejére a tanuk a helyszínen legyenek. A lumber érdekeltsé­gek azomban ugylátszik kocká­zatosnak tartották belemenni a tárgyalásokba és csináltak egy sakkhuzást, melynek értelmé­ben a vád alá helyezett tiz gun­men beismerte a gyilkos fegy­verrel való támadást és a biró esküdtszéki tárgyalás nélkül kimondta rájuk az ítéletet, mely 250 dollár fejenként. Az összeg lefizetésére tiz napi időt adott a bölcs biró és az esetre, ha ezen idő alatt a birság nem volna kifizetve, börtönbe zár­ják, amig az összeget napi 2 daliárral leülik. Erre azonban aligha kerül a sor, mert a lum­ber trust ügyvédje bejelentet­te, hogy az összeg időben ki lesz fizetve. Ezen beismeréssel az alávaló gazemberek azt is beismerték, hogy hitvány pénzért készek legyilkolni a fegyvertelen mun­kásokat, akik a rabszolga vi­szonyok ellen harcba mernek szállni és rájuk kiszabott ne­vetséges büntetés azt bizonyít­ja, hogy a törvényes hatósá­gok mindenben készek közre­működni a kizsákmányolókkal, hogy a gyilkos bérencek bün­tetlenül megmenekülhessenek. állapítsák azt, hogy a 44 óráért milyen fizetést kapjon a mun­kásnő? Különösen, amikor a 25 dolláros fizetés már nem tar­tozik a rendelet alá. Ilyen for­mán maguk a munkásnők fog­nak a rendelet ellen harcolni, mert a részükre a hosszú mun­ka idő jelenti azt, hogy vala­mit kereshessenek. Természetes, hogy a törvény- hozástól, ahol a munkáltatók megbízottjai vannak ilyen intéz­kedést nem szabad elvárni. A munkásoknak kell azt a jogot a szervezetük utján kiharcolni, hogy a munkájuk után meg is tudjanak élni. Az IWW-é volt ebben az országban az első hang, amely a munkaidő leszállítását sür­gette a munkátlanság csökken­CHICAGO, 111. — A vasúti forgalmi munkások — az öt Brotherhood szervezet — meg­bízottai hosszú tárgyalásokat folytattak a vasút vállalatok megbizottaival a tagság által követelt 20 százalékos bér javí­tás iránt, azonban eddig ered­ménytelenül a konferencia fél­be is szakadt. A tárgyalások megkezdése előtt a Brotherhood szervezetek 250 ezer főnyi tag­ságának 97 százaléka adta le szavazatát amellett, hogy a kö­vetelés megtagadása esetén tel­jes joggal ruházza fel a veze­tőséget a sztrájk kimondására. Miután a vasuttársaágok megbízottai megtagadták a bér- javitást, sőt még alacsonyabb ajánlatra sem hajlandók, a Brotherhood vezérei gyűlést tartottak és szeptember 6-ikát határozták meg a sztrájk kez­detére. Előre megállapítható, hogy ez a határozat nem fog érvé­nyesülni a gyakorlatban. A vasúttársaságok is tudták ezt amikor hetykén megtagadták a munkások követelését és őszin­tén szólva a Brotherhood vezé­rei is tudták, dacára, hogy nyil­vánosságra hozták a sztrájk tervet. Sőt mi több a 250 ezer vasúti munkás is ismeri vezé­reit elég jól és ők is tudták, hogy nincs bennük elég bátor­ság a sztrájk érvényesítésére, dacára, hogy szavalatukkal fel­hatalmazták őket. Amig a brotherhood tiszt­viselői a sztrájk lehetőségét tárgyalták, a szövetségi békél­tető bizottság lépett előtérbe, hogy valami módon kiegyenlít­se az ellentéteket a két fél kö­zött. A Broderhood elfogadta a békéltető bizottság közbelépé­sét és hajlandók annak határo­zatát elfogadni. Az általános vélemény az, hogy ha ezen bé­kéltető bizottság munkálkodása kudarccal végződik, az ügy Roosevelt elnök elé kerül. A szövetségi vasúti törvények ér­tésére, de ugyan akkor olyan kereseti lehetőséget hangoztat az IWW, amelyből a munkás vagy munkásnő tisztességesen meg is tudna élni. Ezt a lehető- tőséget adják meg a dolgozók­nak az IWW ipari szervezetei, amelyekben minden lépés a munkásokért történik. telmében az esetben az elnök kinevezhet egy békéltető bizott­ságot, melynek 30 nap áll ren­delkezésére a határozat megho­zására, mely idő alatt egyik fél sem léphet akcióba. A határozat után azután még 30 napot kell várni az ellenfeleknek, mielőtt a cselekvés terére lépnek. így tehát az alkudozás hónapokig tarthat, ezen idő alatt pedig a vasúttársaságok a szervezet fi­gyelembe vétele nélkül “nyílt műhely” rendszer alapján dol­goztatják a munkásokat. A vasúttársaságok a bérjavi- tás megtagadását azzal okolják meg, hogy a vasúti forgalom nem birja azt ki és hogy a munkások a vasúti forgalomnál már is részesülnek oly fizetés­ben, mint hasonló munkát vég­ző munkások más iparokban. Az elmúlt hetekben a vasúti mühelymunkások hasonló kér­dés előtt álltak. A munkások túlnyomó többsége a 20 cent órabér javítás mellett szavaz­tak és vezéreiket azzal az uta­sítással látták el, hogy 20 cent órabér javítás, vagy sztrájk. Ezen határozat ellenére a ve­zérek megalkudtak a vasúttár­saságokkal 5 cent bér javítás­ban, ami általános felháboro­dást váltott ki a munkásokból. A munkások ily kijátszásával azonban még nem ért véget a komédia, hanem amikor a bér- javitás érvényre emelkedett, a munkások számát oly arányban redukálták, amilyen arányban emelkedett a bérek összege. A munkamennyiséget azonban ki kell adni a megmaradt munká­soknak és igy végeredményben a munkások ma rosszabb hely­zetben vannak, mint voltak a bér javítás előtt. Ezen csúfos egyezmény a munkásokat általában felhá­borította és az elégedetlenség sokkal nagyobb mint volt bár­mikor 1922. évi sztrájk előtt. A vasúti műhely munkások az AFofL kötelékébe tartoznak és általános a vélemény, hogy a szervezett határozottan az ő érdekeik ellen van. Még néhány ily “győzelem” megtanítja a vasúti munkásokat is, hogy el­érkezett az idő, hogy a reak­ciós vezérek által kontrolált szervezetüket oly szervezettel kell helyettesíteni, mely céljá­ban forradalmi, összetételében IPARI és a végrehajtó hatalom a tagság kezében van. Ily szer­vezet az IWW. Rendszabályozzák a nők munka­idejét Pennsylvania államban

Next

/
Thumbnails
Contents