Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-12-25 / 987. szám
1937 december 25. BÉRMUNKÁS 3 oldal INNEN- ONNAN összeszedte: ZÁRA JÁNOS A háború őrülete mindna- gyobb mértékben szedi áldozatait. A fasizmus nyílt bajnokai — német, olasz és japán — az elért eredményektől megittasul- va, ma már nem elégszenek meg ethiópiával, spanyol országgal és kinával, hanem az egész világot akarják leigázni. “Keresztes” hadjáratot indítanak, hogy még azt a kis szabadságot is, amit egyes országokban nagy harcok árán vivőt ki a munkásság, eltiporják vassarok uralmukkal. Mert végeredményben a fasizmus a munkásság szabadságát van hivatva eltiporni. A kapitalizmus a fasizmus alatt is kapitalizmus marad, amint azt az események bizonyítják, talán egyes tevékenységeiket bizonyos korlátok közé szorítják, de egyben és a legfőbb törekvéseikben — a munkásság rabszolga sorsba való tartásában — a fasizmus az a bizonyos legyőzhetetlennek látszó fegyver, amely a szabadságnak még a gondolatát is kiöli. * * * Úgy mondják, hogy a jelen háborúba a “fasizmus” és a “demokrácia” állnak szemben egymással. Az egyik oldalon a fent említett “szentháromság” akik a fasizmust képviselik, a másikon pedig a “demokrácia” képviselői, amely kategóriába beleszámitódnak mindazok az országok, amelyekben a fasizmus még nincs elismerve hivatalosan. A “demokrácia” legszámottevőbb három képviselője — Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok. A nyílt szin előtt mind a három ország “pacifista” és szemet hunynak minden gazság előtt, amit a fas- izták elkövetnek. Kínában a jap- pánok már eddig is sokkal több “nemzeti sérelmet” okoztak ezen országoknak, mint bármely más háborúban, de eddig még mindig “bocsánat kéréssel”' intézték el a sérelmeket. Komolyabb megtorlására még nem is gondoltak. * * * Amikor megtorlásról van szó bizonyára arra gondolnak sokan, hogy ez csakis úgy lehetséges, ha útnak indítják a hadsereget és amár amúgy is nagymértékben folyó öldöklést megsokszorosítják. Az eddig legyilkolt százezreket megtetézik milliókkal. Ez a gondolkodás nemcsak polgári “liberálisok” között tapasztalható, hanem a munkásmozgalom bizonyos ágazataiban is gyökeret vert. Ott is az a felfogás kapott szárnyra, hogy az “ellenség” legyilkolása hőstett. Teljesen számításon kívül hagyják azt a tényt, hogy a jelen háborúkban éppen úgy mint a múltban, a résztvevők 90 százaléka a kényszer hatása alatt fogott fegyvert és ez a 90 százalék teljesen tájékozatlan az felől, hogy mily célért harcol. A japánok kinában és a német, olasz és marokkóiak Spanyolországban önakaratuk ellenére ontják a vért és csak azért teszik, mert hátulról a puskagolyó és bajonett kényszeríti őket. Hozzájárul még eh ez a kényszerhez a nagyméretű mérges propaganda, melyei a múltban is mindig elbolonditották a vágóhídra szállított katonaságot, egy-egy ország lakosságának pacifista véleményét má- ról-halnapra a legvérszomjasabb vadálatokéhoz hasonlóvá formálták. * * * Megütközéssel olvassuk gyakran, amikor “forradalmi” lapok örömujjonva adják hírül olvasóiknak, hogy a kinaiak ennyi és ennyi ezer japán katonát gyilkoltak le és hozsannát zengenek a gyilkos fegyvereknek. Ezekután már nem lesz meglepetés, ha a kommunista lapok követelni fogják, hogy a sértett országok fegyveres erővel torolják meg a sérelmeiket. Teljesen kiölik követőik agyából azt a gondolatot, hogy a háború — minden háború — az emberiség érdekei ellen való és abban MI és a MI gyermekeink véreznek el. Arra már nem, is gondolnak, hogy a háború nemakadályozásának van gyorsabb, biztosabb és hatásosabb módja, mint az öldöklés. Teszem föl, hogy ha a demokratikus országok tényleg a demokrácia szolgálatában ál- nának és nem a kapitalizmus, hanem az emberiség érdekeit tartanák szemelőtt és blokád alá helyeznék a háborús országok minden nemű import és exportját, vájjon mennyi ideig bírnák folytatni a háborút? Vitán felül álló tény az. hogy német és Olaszország, valamint japán a háború folytatásához elengedhetetlenül szükséges ércnek nagy százalékát külföldön szerzi be. Amerika az utolsó két évben több ércet szállított a nevezett országoknak, mint a világháború óta a jelen háború kitöréséig lefolyt teljes idő alatt. Az ércén kívül sok más árut. mint gyapotot, konzervált élelmiszert, búzát és a gyilkolásra készen fegyvereket, és muníciót, melyek mindenike elengedhetetlenül szükséges a háborús országok a gyilkolás foj- tatásához. Ezek szállításának beszüntetése már magában is elégséges a háború megállításához. Ehhez hozzáadandó, hogy a támadó országokban is vannak forradalmi munkásmozgalmak melyek készek bent az országokban akcióba lépni, ha a külföld biztosítja őket arról, hogy nem fogják hóhéraikat segíteni ellenük. Ez persze a kapitalistáinknak nem hozna profitot és igy inkább csak “tiltakoznak” és “bocsánatkérésekkel” dobálódzanak, közben pedig ontják a drága embervért. GYŰJTÉS ZÁRLAT. Az Egyetemes Védelmi Bizottság által kibocsájtott karácsonyi gyüjtőiveknek ideje, lejárt. Az iveket az összegekkel együtt küldjétek be az alábbi címre — General Deffense Committee 2422 N. Halsted St. Chicago, 111. Régi igazság, hogy ha sokan dolgoznak valamely ügy érdekében nagy eredményt lehet felmutatni. A chicagói munkástársnők és munkástársak az utóbbi napokbabn energikusan fogtak hozzá az agitációhoz, hogy a december 11-iki mulatságot a teljes siker jegyében rendezzék le. És a siker nem is maradt el. Eltérően a szombat esti szokástól, ez alkalommal nem kellett a közönségre soká várakozni. Már kilenc óra előtt teljesen megtelt a Bérmunkás Otthon érdeklődőkkel és a szereplők játék kedvét nem emésztette fel a várakozás. A nagyszámú közönség látása fokozta játék kedvüket és oly tökéletes ossz játékot nyújtottak, hogy teljesen magukkal ragadták a halgatóságot. Az “Édesanyám” cimü színmű Török Rezső tollát dicséri és amint azt műkedvelőink megelevenítették, a teremben mindenki elfelejtette, hogy Chicagóban van. A tósoki vasúti állomásra képzelték magukat, ahol Szabó József parasztgazda kötekedett a feleségével Terával, a lányukat pesten ért “szerencsételnség” miatt. “Szabó gazdát” Tóth Pál utánozhatatlan hűséggel alakította. Méltó párja volt “Tera” szerepében Zára Ilona, aki megadással tűrte a férj ura korholá- sát amikor a feleselés veszély- lyel járt, de kínálkozó alkalmakkor nem mulasztotta el ráolvasni a szentenciát. Molnár József tudtunkkal most először volt színpadon, de ennek dacára, teljesen beleélte magát a vasúti bakter szerepébe. A második képben a szereplők Pestre a Városmajorba vitték a halgatóságot, ahol Püspöki Anna “Maris” szerepében fogadta a vendégeket. Játéka természetes volt és ismét bebizonyította, hogy otthon találja magát, akármilyen nehéz szerepben. A szerepek egyik legne- hezebbikét a “Generálist” Ho- vantzi János alakította. Bár negyed százada kerülte a “deszkát” most “beleugrott” anélkül, hogy előzetesen ismerte volna a szerepét. A félig német és félig magyar kifejezések ugyancsak próbára tették tehetségét és a betanulásra rendelkezésére állt rövid idő dacára természetesen mozgott a színpadon. Az utóbbi időben gyakrart olvassuk Csajághi Elsie nevét a szinlapokon és minden alkalommal elismeréssel adózunk a jeles műkedvelőnek. Drámában éppen oly természetes, mint humoros szerepekben. Ez alkalommal “Kegyelmes Asszony” szerepét alakította a tőle megszokott tökéletességgel. Színmüvek leadásánál az u- tóbbi években nagy gondot akoz a mindjobban ritkuló műkedvelők helyettesítése. A régi kipróbált műkedvelők kiöregszenek és nem marad más választás, mint a “második generáció” betörése. Nagy munkát igényel ez a rendező részéről, de azért megoldható. Ez alkalommal a második generáció két tagja is szerephez jutott. Fábián Manci “Gerda” szerepében és Zára Lajos “Kálmánt” személyesítette. Mind kettő tehetséget árult el, Lajos már előzőleg is játszott magyar színműben, de Manci nak ez volt az első fellépése és gyakorlott szemek állapították meg, hogy egy tehetséges fiatal műkedvelőt fedeztünk fel. Az “Édesanyám” beszédtechnikája elütő a természetestől, a- mi annál nehezebbé tette a rendező munkáját, de ennek dacára sikerrel oldotta meg a nehéz feladatot Zeichner Jenő munkástársunk, aki rendezője volt a darabnak. Türelmét sok esetben próbára tették a nehéz kifejezések, de sok bosszúságáért kárpótolta a közönség lelkes elismerése. A színmű sikerre viteléhez hozzájárultak még Heng- sperger Péter, aki a súgást végezte és Scherhaufer Géza, aki a színpadot festette. Bár a színdarab megkezdésekor már telt ház volt, még mindig tömegesen érkeztek a vendégek, úgy hogy mire vége lett már mozogni sem lehetett a teremben. Szerettük volna, ha a falat legalább 20 lábbal kitolhattuk volna, de mivel az lehetetlen volt, bele kellett nyugodnunk a változhatatlanba. A közönség is megértéssel vette a helyzetet és oly barátságos és lelkes hangulat uralkodott a teremben, hogy éjfél után 2 órakor, amikor a szokásos “záróra” elérkezett, még senki sem gondolt a távozásra. A korán fekvők még 4 órakor sem akarták engedni a zenészeket távozni és mire alkalmat adtak a funkciósoknak a pihenésre, a hajnali csillag már régen letűnt. Konyha és egyéb kellékeket adományoztak: Spolyárné, Bokorné, Henspergné, Fábiánná, Záráné, Mladezkiné, Bukovszki- né, Pelmerné, Hovantziné és Tö- rökné munkástársnők és Pika munkástárs. Szedlák András munkástárs egy botot nyert és azt átadta a rendezőségnek a helyszínen, melyet Pataki Jenő kiárverezett a Bérmunkás javára 4 dollár 55 cent eredménnyel. Az IWW. magyar tagjai ezúton is elismerésüket nyilvánítják úgy a színdarabban közreműködőknek, mint az adományozó munkástársnőknek és munkástársaknak, és mindazoknak, akik egész éjjel fáradságot nem ismerve szorgoskodtak a nagyszámú közönség kiszolgálásában. A fáradságos munkának az anyagi eredménye sem maradhat el. Tudósitó. SZILVESZTER ESTE New Yorkban csak az IWW. SZILVESZTERI MULASÁGÁN búcsúzhat el attól a cudar esztendőtől, mely csak Ígéretekben volt bőséges a dolgozók osztályára. Ne menjen tehát máshová hanem jöjjön A BÉRMUNKÁS OTTHONBA 1351 Third Ave. ahol este 8- órától reggelig tart a tánc és evés, ivás. Házilag készített disznótoros vacsora lesz felszolgálva. Vacsora és belépti jegy ára $1.00. December 31-én Szilveszter este New York és környéki IWW. harcosok és Bérmunkás olvasók a Bérmunkás Otthonban találkoznak! SIKER JEGYÉBEN
