Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)

1937-12-25 / 987. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1937 december 25. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: vgy évre ...... $2.00 One Year ___________$2.00 félévre ........................ 1.00 Six Months ________ 1.00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy ________ 6c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ___ 3c ünnepi palástját, a kapitalista társadalom. Hogy méltán, vagy oknélkül ünnepel e a nép, azzal a hipokraták mitsem törődnek. Elvégre az őszinteség: amióta osztályokra tagozódott az emberiség, sohasem volt kifizető mesterség. Az álnokság, ha­zugság és képmutatás, busás jövedelmet — mig az igazság, még az ünnepelt megváltónak is csak töviseket adott. Békét ünnepeltet a társadalom: s ugyanakkor a mi elvi­nyilatkozatunk egyik paragrafusa igy szól — ’’Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található az emberek milli­ói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. —” Békét ünnepeltet a társadalom: és Spanyolország véráztat­ta földjén, nemcsak a kombattáns szabadság harcosok és a fegy­verbe kényszeritett fasizta zsoldosok néznek egymással farkas­szemet, ontják egymásnak a vérét, de a frontok mögötti asz- szonyok és gyermekek is ezrével esnek áldozatul. Békét ünnepeltet a társadalom: és a japán imperializ­mus modern militarista gépezettel pokollá változtatta a nagy kínai birodalom egy részét. Száezrekre, milliókra rúg azoknak a nőknek és gyermekeknek száma, kiket a hadüzenet nélküli há­borúban már eddig is legyilkoltak. Békét ünnepeltet a társadalom: és német, Olaszországokban Mussolini és Hitler gyűlöletet megtestesítő nevével egy olyan rendszer bontott zászlót, melyben sem béke, sem szeretet, sem testvériesség, sem szabadság nem lesz, nem lehet mindaddig, amig ezen deszpoták megkapják kiérdemelt sorsukat és a feltö­rekvő munkásság a fasizmussal, nácizmussal le nem számol. Békét ünnepeltet a társadalom: és a világon szerte, minden muníció gyárban, háborúra készülődnek. A demokratikusnak nevezett országok tőkéseinek támogatása mellett, amerikai, an­gol és francia fegyverekkel, munícióval folytatják a tömegmé­szárlásokat. Hejh . . . micsoda egy hipokrata világ! Kényszerzubbonyba húzott egy társadalom ez a mienk, melyet csufnéven civilizáció­nak neveznek! Civilizáció! Te csúf szörnyeteg . . . Te, mely rá­csok mögé falazod azokat, kik egy nagyobb darab kenyeret akar­tak kiharcolni tőled. Te! Tom Monneynak, Warren K. Billings- nek lakhelye. Mike Lindwaynek otthona, Jones és Hightowernak gyámja. Te! Akinek jóvoltából, Matt Smithet úgy hívják, hogy az osztályharc legöregebb foglya . . . Civilzáció ... Te vagy, az mely redőket huzol millió prole­tár homlokra. Te vagy az, ki még tiz centes csecse becsékkel sem hagyod bearanyozni, apró, maszatos sok millió proletár­gyermek szivét. Te vagy az, ki hála imára kulcsoltatod a keze­ket, gátolod a kérges tenyerek ökölbe szorulását; rothadt vagy te a bensődben céda! Csúf vagy, fenkölt szépségedben. Kisír ün­nepi köntösöd alól a rongy: ezer pompában fénylő, vakító szí­neid árnyékában nyomor honol . . . Ünnepelünk mi is, mert muszáj, ünnepiünk, mert hiába szakítottunk veled és hagyományaiddal: belőled nem tudtunk kiszakadni. Részesed vagyunk, benned élünk! Beléd születtünk emberi társadalom, de megismertünk. Tudjuk rólad, hogy te is, mint minden, mely hozzád tarto­zik, a változó és változtató törvényeknek vagy a terméke. Min­ket nem téveszt meg az álarcod. Ismerjük múltad, jelened, lát­juk a jövőd. Meghalsz te is, mint minden halandó. Benned van a kór, amit nem tudsz kitépni. Osztálytársadalom vagy és ez végzeted lesz, mint minden elődödnek. Ünnepelj hát, tombold ki magad. Fordulj Janus arcod civi­lizált felével azok felé, akik benned vazallust látnak, mutasd magad a fénynek, hogy had örüljenek a kiskorú felnőttek is. Hi­szen csak egy napig tart úgy is . . . azután jön, a maga rigmu­sában az igazi, a harc, az élet. Az ünnepedbe, nem tudunk bele illeszkedni, mert mi már egy kissé, nagyon félszegek vagyunk. Kiábrándultunk belőled is, hagyományaidból is. De valódban, hétköznapiasságodban, mindezt pótolni bírjuk. A harcban, az életküzdelemben otthono­san érezzük magunkat és a harcra készen állunk! AZ EGYSÉGFRONT NEVÉBEN és dicsőségére, az első eleven pap útra kelt, hagy híveket toborozzon a Betyár Világnak. A szövetségesek ilyen egymásra találását nem irigyeljük. Helyénvalónak tartjuk azt a közmondást, hogy — ha már lúd legyen kövér —. Ha a lejtőn annyira sülyedtek, hogy pénzért egyházi hirdetéseket közölnek, akkor természetes­nek látjuk, hogy viszontszolgálatképpen, a papok is adjanak valamit. Arra való tekintettel, hogy a páterek szakmája a prédikálás pár ezer esztendő óta, a kétes frigy zálogjegyé­ben útnak indított első ilyen fecskét úgy tekintjük, mint aki . . . Hej “elvtársak”! . . . Gratulálunk az egységrontnak! * * * RÓLUK LÉVÉN SZÓ, tartozunk magunknak is nekik is egy be­ismerő vallomással. Megtisztelve éreztük magunkat a héten, midőn, a new yorki postamester által clevelandba küldött hivatalos bejelentő levelet szerkesztőségünkben egy HIVA­TALOS ember felmutatta és kérte, hogy:: a “Betyár” ke­resztnevet, a 838 Greenwich streetre küldött lapboritékról levakarni szíveskedjünk. “You know that means Bandit”. Magyarázta a HIVATALOS ember. Nem lett volna sok ér­telme a vele való vitatkozásnak. Elvégre nem olyan nagy dologról van szó. Egy sunyi kis ártatalan feljelentésről a postahivatalnak és akik a keresztnevüket igy szégyenük azokra nem “Betyár” nevező illik. Úgy e hogy nem? . . . * * * AZ ACÉLMUNKÁSOK (SWOC) konvenciójának pikáns részletei játszódtak le clevelandon, még mielőtt a konvenció megkez­dődött volna. A játszmának egyik szereplője (áldozata) nem egészen ismeretlen és nem árt, ha egy kicsit tollhegyre szúrjuk ezt az esetet is. Szorosan munkásmozgalmi ügyről van itt szó, melynek szellőztetését, még a helyi kapitalista lapok is elvégezték. A kórushoz a “Szabadság” is csatlako­zott. Annak szerkesztői még annyit sem értenek a munkás- mozgalomhoz, mint hajdú a harangöntéshez és nem csoda, hogy a sutára nyomorított: hírben, csak újsághírt láttak és annak magyar jellegét átugrották. * * * CSENDBEN MINDEN ZAJNÉLKÜL menesztették a helyi CIO néhány kommunista érzelmű szervezőjét a clevelandi gar­nitúrából vagy hat héttel ezelőtt, akik közül kettő magyar. Az egyik Bálint Sándor, kit csak a helyi elvtársak ismertek, a másik Zvara Péter, akinek a neve egy ideig, az “Uj Előre” hasábjain csillogott. Zvara Péternek dicstelen és legutála­tosabb szerep jutott, mikor a CIO. dollárjait úgy próbálta megszolgálni, hogy az IWW. ellen agitált a National Labor Relation Board általi szavazásnál. Nem rajta mullott, hogy a munkások másként döntöttek és szerzett érdemei mellé, gazdái ezt nem jegyezhették fel. * * * ZVARA PÉTERNEK jó szimatjára vall, hogy a magyar párt­mozgalommal és a lappal szakítani törekedett. Azok után, hogy az “Uj Előre” teljes aparátusával, mellé állott tanács­noki megválasztásához, nem csoda, hogy kibukott. A tragé­diája abban van, hogy a new yorki bussról is lemaradt és ugyanakkor, Bálinttal együtt kivágták a CIO-ból is. Min­den háznak két ajtaja van./A kivágott kommunisták, meg­próbálták a, hátsó ajtót és visszalopódzkodtak a CIO-ba. Megszervezték a Cleveland Steel Council nevére keresztelt bizottságot és azon keresztül az oppoziciót. a hivatalos gé­pezettel szemben. * * * ELÉRKEZETT VÉGRE a várva várt konvenció, melyre a kieb- rudalt kommunisták nagyban készültek, mint a (rank and file) képviselői. A hivatalos gépezet sem maradt ám tétlen. Bepanaszolták a kommunistákat Murrayéknál, akik egy­szerű üzenettel vetettek véget az egész mozgalomnak. A pápai dekrétum szerint, a kommunisták Councilja törvény­telen. A SWOC nem engedélyezi ilyen Counciloknak létesí­tését, melyet hivatalosan felfüggeszt és utasítja a CIO. vérbeli clevelandi vezéreit, hogy minden további nélkül fel kell a Councilt oszlatni. A feloszlatás, a konvenciót megelő­ző héten befejezést nyert, amivel becsapódott a hátsó ajtó. * * * MINT ÉRTESÜLTÜNK, a kirekesztett kommunisták, kalapos gyűjtéssel kísérelték meg pittburghi útiköltségük megszer­zését. Ha eljutottak, a konvencióra, beboosájtást aligha kaptak. A dolog pikantériája abban domborodik ki, hogy amig clevelandon, detroitban, Hinten és másutt, a CIO-ba betolakodott kommunistákat szórják kifelé, addig a hiva­talos “egységfront” lapokban, habzó szájakkal toboroznak és rikácsolnak a CIO. mellett. A Betyár Világ szerkesztői­ben, még kollegalitás sincsen, hogy szolidaritásról ne is be­széljünk. Zvara Péter szerkesztő kollégái, annak a szerve­zetnek verik még mindig a nagy dobot, mely őt szolgálata­iért, mindenkitől elhagyatottan az uccára röpítette. Hogy szereted a CIO.-t, meg a Betyár Világot Zvara elvtárs? Még mindig jó a sziájó? Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD ^g^.42 Karácsonyi gondolatok Mire e sorok az olvasó elé kerülnek, már teljessé lesz az ünnepies szin és a mesterséges hatások kapcsán, magára ölti

Next

/
Thumbnails
Contents