Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-12-11 / 985. szám
1937 december 11. BÉRMUNKÁS 5 oldal A PARASZTLÁZADÁSOKTÓL A "NÉMA FORRADALOMÉIG (Folytatás a 2-ik oldalról) sen az általa megrajzolt kép sem hiánytalan, mert helyesen értelmezi ugyan a történelmi eseményeket, de azok hátterét az alakuló magyar társadalmi és gazdasági viszonyokból összeszövődő, az eseményeket elhatározó történelmi hátterei nem érzékelteti mindenütt meggyőzően. Igaz viszont, hogy az egész történelmi rész nála is tulajdonképpen csak háttérként szerepel, hogy megfelelő hangsúlyt adjon azoknak a tényeknek, amelyeket a magyar parasztság mai sorsára vonatkozólag felsorakoztat. Kovács Imre azt igyekszik kimutatni, hogy a feltörekvésében újra és újra visszaszorított magyar parasztság a vérbe és vasba fojtott agrárszocialista megmozdulások után is folytatta és ma is folytatja a maga forradalmát. Ez a forradalom — mert az egészséges feltörekvéseknek mindig gátat vetett a feudalizmus — félre kényszerült “néma forradalom”. Melyek szerinte ennek a néma forradalomnak a legjellemzőbb megnyilvánulásai? A kivándorlás, az egyke és a szekták. Könyvének ezekre a jelenségekre vonatkozó részei a magyar szociológiai irodalom legremekebb s egyúttal legmegdöbbentőbb alkotása közé tartozik. A szegény parasztság kivándorlása az 1898. évi úgynevezett “derestörvény” ( a mező- gazdasági sztrájkok büntető törvény) elfogadása után kezdődött meg és egy évtized alatt több mint egymillió főnyi népcsökkenést “eredményezett”. 1900-ban 54.000, 1904-ben 100,- 000, 1907-ben 210.000 ember hagyta el az országot és ment Amerikába. A hajóstársaságok valóságos emberkereskedést űztek a Tiszavidékéről elmenekülő magyarokkal. A nagybirtokosság képviselői nem bánták ezt az uj népvándorlást, hiszen ezzel megfogyatkozott a szociális feszítőerő. Ember volt elég különben is a mezőgazdasági sztrájkok idején már komolyan foglalkoztak azzal, hogy Kínából hozatnak kulikat . . . Azt mondották: “Ha Magyarországon az erkölcsi érzés, a nemzethez, a hazához való ragaszkodás nem apadt volna meg oly mértékben, mint tényleg megapadt: akkor sokkal kevesebben vádorolnának ki. . . ” A Gyáriparosok Országos Szövetsége viszont megkongatta a vészharangot, mert a kivándorlással megszűnt a munkabéreket letörő tartaléksereg, amely addig bőven rekrutálódott a városokba húzódó agrárproletár- ság ezreiből. Ez a két egymásmelletti megnyilatkozás a legékesebb bizonyítéka a kapitalizmus faj- és nemzetvédő mélyebb indítékaira. A egykét igy határozza meg Kovács Imre: “ . . . a birtokos parasztság forradalmi állásfoglalása sorsának reménytelen alakulásával szemben”. Megrendítő képet rajzolj az egykéző falvak társadalmáról, ahol a kezdetben teljesen gazdasági gyökerű születés szabályozás egyre inkább erkölcsi színezetűvé válik és életrendszer formájában öröklődik generációról generációra s nemcsak a fajta pusztulását, de a meglevő népesség degenerálódását is okozza. A Dunán túl egyre nő az elsüllyedt magyar falvak száma és egyre inkább terjeszkedik a nagynémet birodalom álmával eltelt germánság. Az agrárproletárság egy része pedig a különböző szekták extázisában próbál “megoldást” találni. Számára ez a forradalom folytatása: ha feltörekvő útjában mindig visszavetették, most lefelé és befelé akar menekülni. Az Alföld tele van ilyen parasztszektákkal. A nagy orosz regények hangulata elevenedik meg előttünk azokon a lapokon, ahol leírja Kovács a velük való találkozásokat. De szociológiai alapot is teremt ez alá a szubjectiv hangú leírások alá: bő adatokkal, statisztikákkal, számításokkal mutatja az agrárproletárság különböző rétegeinek a szociális viszonyait. Fanyar szatírával is megrendítő, ahogyan a kereseti viszonyokból kiszámítja egy mezőgazdasági munkás biológiai értékét. “Ezt úgy kapjuk meg — írja —, hogy a mezőgazdasági munkások és uradalmi cselédek keresetét 4%-kai tőkésítjük. Az ideiglenesen alkalmazott mezőgazdasági munkások évi keresete átlagosan 250 pengő körül mozog. Ez 4%-kai tőkésítve 12.500 pengő. Tehát ennyit ér egy mezőgazdasági munkás.” Érdekfeszitő és megrendíti) könyv “A néma forradalom”. Ha néha mégis azt érzi róla az ember, hogy egyoldalú, túlzott, azt a hangsúly teszi, amellyel az egytől-egyig való tényeket elmondja. Nem a stílusbeli hangsúlyra értjük ezt, mert az iró előadásmódja imponálóan tárgyilagos, higgadt, hanem arra a módra, ahogyan a “néma forradalom” jelenségeit értelmezi. “Az iró vallomása” cimü utolsó fejezetében ahol a maga állásfoglalását szegzi le a felsorakoztatott tényekkel szemben, a könyv előbbi részeivel ellentétben a tárgyilagos társadalomtudományi értékelés helyett túlzottan pesszimista “jóslatot” ad. A “néma forradalmat" egy pusztuló nép reménytelen VÉDELMI AKCIÓNK A KARÁCSONYI SEGÉLYRE. Az Egyetemes Védelmi Bizottság, gyűjtő ivekkel kereste fel a Bérmunkás olvasóit az elmúlt hét folyamán. így nyújt módot mindenkinek arra, hogy barátait és ismerőseit felszólítja, egy kis örömet vihessünk közös akarattal a rácsok mögé került forradalmároknak is kenyérkeresők nélkül hagyott hozzátartozóiknak. Az Egyetemes Védelmi Bizottság ezt az akciót, immár több mint húsz éven át gyakorolja és évről évre megismétli. Munkálkodásán keresztül, az osztályharc minden rabja kapott támogatást, elvi álláspontjára, vagy szervezeti kötelékére való tekintet nélkül. Sajnos, — a legtöbb támogatást, az IWW. tagjainak nyújtotta hosszú évtizedekre nyúló működésén keresztül —. Nem mintha egyoldalú lett volna, hanem azon puszta oknál fogva, hogy legtöbben az IWW. tagjai voltak bebörtönözve. Az Egyetemes Védelmi Bizottság köszönő és dicsérő levelei közöt ott találjuk, Tom Moo- neyét, Billingsét, Matt Smithét, a kentucky bányászokét, Mike Lindwayét és sok másokét, a- kik egyformán részesültek karácsonyi támogatásban. Felkérjük a Bérmunkás olvasótáborát, akik gyüjtőiveket kaptak a központból, hogy az ügyhöz méltó buzgalommal lássanak munkához, hogy a rendelkezésükre álló rövid időt felhasználva, eredményes munkáról számolhassanak be, mikor a kitűzött határidőben, a gyüj- ivet a gyűjtött összegekkel visszaküldik. OPEN FORUM Auspices: Los Angeles Branch IWW Every Sunday Night at 8:00 P. M. at the IWW Hall 280 Lang Bldg., 212 So. Spring St. QUESTION — DISCUSSIONS menekülésének látja, amelynek már semmi lehetősége a megmenekülésre. Igaz, ugyan, hogy az egyke s a szektázás is mély- gyökerű társadalmi jelenségek de csak jelenségek és nem egy egész társadalmi osztály végső lehetőségei. Az osztály további történelmi sorsát nem ezek fogják eldönteni, hanem az a társadalmi alap, amelyből ezek a jelenségek is kinőttek. SIKERES AKRONI ÉS MARTINS FERRY-I MULATSÁG. Megelégedéssel számolhatunk be munkástársainknak szerte az országban arról, hogy úgy az akroni szinelőadással egybekötött, mint a martins fery-i teaestélyes találkozó, a siker jegyében folytak le. Martins Ferryben, ilyen ösz- szejövetelt, már jó régen tartottak az IWW.-isták. A hirdetett tea estélyt, rövid előadással vezették be. Miután az előadó erről nem volt kellőképpen informálva, igy azok a munkások, akik az idegesítő világ események és a munkásmozgalom közvetlen belügyeibe vágó események meghalgatására jöttek el, csalódottan érezték magukat. A közelvidékről megjelent munkástársak és családjak, az esemény méltatásának s itt ott szenvedlyessé vált kérdések és válaszolások után, a késő esti órákig együtt maradtak, hogy a “bélelt” teát a hozzá illő házilag készített süteményekkel elfogyasszák. A munkástársaink jóvoltából több mint húsz dollár volt az est bevétele, melyet a kiadások leszámításával, a lap és a helyi propaganda végzésére osztották fel. Másnap taggyűlést tartottunk, ahol a helyi ügyek megbeszélése után, egy népgyülés tartását határozták el a munkástársak, december 18-ára, mely a munkásmozgalom problémáinak fejtegetését tűzi napirendre. * * * AKRONBAN, a szinelőadással egybekötött táncmulatságra szép számmal jelent meg a magyarság. Nem volt zsúfolt a Magyar Ház, de szépen megtelt közönséggel. Viszont akik megjelentek, nem bánták meg. Jól betanult s a drámai motívumokat kidomborító előadásban volt részük. A Haymarketi Tragédia félszázados évfordulóját, szimbolikusan hozták összhangba, a “Mártír” előadásával. Fellépett a Dalárda, Tomási Károly karnagy vezetésével: Wiener Juliska szavalt nagy tetszés mellett. Azután következett a tánc és a jólkészitett elemózsiák fo- gyasztgatása, a hozzá illő öb- lögetőkkel. Mindenki jól érezte magát. Még azok a munkástársnők is, akik az ilyen alkal- lommal, mulatozás és tánc helyett, a nehéz kiszolgálás munkáját végzik. Serkentette őket az a tudat, hogy nem dolgoznak hiába. Arra való tekintettel, hogy a munkástársak bemondása szerint mindenki írási iszonyban szenved és rühelli a tudósítás megírását e sorok íróját kérték fel, hogy nevükben mindenkinek köszönetét mondjon, kiknek munkája a sikerhez és a jövedelmhez hozzájárult. E sorok írójának az az őszinte véleménye — és nem is csinálok belőle titkot — hogy minden hónapban szívesen ir ilyen tudósítást legalább egyszer, mert az írást nem rühelli. Wiener. OlvasdaBérmwikást! ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség ni» csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bio ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keye* sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérhan esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.