Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-11-20 / 982. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1937 december 4. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: vgy évre ......................... $2.00 One Year ____________ $2.00 r’élévxe ........................... 1.00 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy _________ 5c Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ........ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD 42 A cserben hagyott spanyol forradalom A távolkeleti Japán-Kinai konfliktus háttérbe szorította, az emberiség legszentebb kincséért, a szabadságért harcoló, vérző spanyol proletariátus ügyét. Sokan úgy vélekednek, hogy az Angol-Amerikai félelismerés, véglegesen eldöntötte a spanyol polgárháború sorsát s immár csak idő kérdése, hogy Francó hordái győzedelmeskedjenek. Francó elismerését csak tetézte a szovjetek visszavonulása, melyet a benemavatkozási bizottság csődbejutásának idejében, hivatalosan is elismertek. LITVINOV, a Nemzetek Ligájában tartott beszédében, már mint befejezett tényt tárgyalta a szovjetek visszavonulását a spanyol ügyben. Szeptember 29-én már úgy nyilatkozott, hogy: SPANYOLORSZÁGOT FELÁLDOZTUK AZ ÁLTALÁNOS BÉKE ÉRDEKÉBEN.” A téli időszak beáltával, holt pontra jutottak a hadműveletek s bár nem osztjuk az apáthiát, nem csatlakozunk a lemondok táborához és nem adjuk fel reményünket a munkások győ- zedelmében — tagadjuk, hogy az angol félelismerés, vagy a szovjetek visszavonulása eldöntötte volna a spanyol szabadság- hracot. Angliától, akik az angol tőkések kapzsiságát és nemzetközi befolyását ismerik, nem is vártak egyebet. Mi megírtuk már egy Ízben, hogy az angol tőkések mindent akarhatnak, csak éppen spanyol szocialista, vagy anarkista köztársaságot nem: és hogy világcsalás, szemfényvesztés az, amit a francia és orosz benemavatkozási bizottságban űznek. Mert bármit vártunk s ha semmi jót nem is reméltünk a benemavatkozási és a kilenchatalmi bizottságoktól, ezektől függetlenül, vagy épenséggel az akaratuk ellenére is, joggal reméltünk erőteljes akciót az illetékes országok szervezett munkásságától. Még talán korai volna a végleges döntés, de annál időszerűbb annak megállapítása, hogy az angol szervezett munkásság és a “népfrontos” francia munkásság szerepe nemzetközi méretekben — hogy enyhén fejezzük ki magunkat, nem kielégítő. Mé akkor sem az, ha bő kézzel és két marokkal adakoztak. Ha a proletariátus bátrabbjai, a nemzetközi brigádokban, az életüket adták és ajánlották fel a forradalom oltárán. Mert a spanyol forradalom, már régen elveszítette nemzeti jellegét. A spanyol forradalom megszűnt spanyol forradalommá lenni, midőn. Mussolini és Hitler, fittyet hányva a civilizált világra, Francéhoz nyíltan csatlakozott. A spanyol forradalommal, az a parázs kelt életre, melyet legutóbb Dolfusék fojtottak hamu alá, miután Ausztria-Bécs hősiesen harcoló proletariátusát, ágyutüzzel elnémították. A proletariátus reménye, a nemzetközi forradalom szikrája gyulladt ki Madrid védelmezésénél és nem spanyol, hanem nemzetközi front a nemzetközi forradalom frontja az ,mely madridtól ara- gonig terjed, melynek cserben hagyása, a nemzetközi forradalom elárulása. Mi még nem temetünk. Még korainak tartjuk a remény- vesztést és nem csatlakozunk a csüggedőkhöz. Az F.A.I. közel kétszáezer tagot számláló forradalmi élcsapata és a C.N.T. két és fél millió szervezett munkása, melyből, kétszázezret a fronton tart és élelemmel, munícióval ellát a szervezet, feljogosít bennünket a teljes bizodalomra. Még van reményünk, hogy mielőtt nem lesz késő, az angol de különösen a francia forradalmi munkásság, felemelkedik, történelmi hivatásának magaslatára és megkezdi önvédelmi harcát. Mert a spanyol munkásság cserben hagy ása ezekben a kritikus pillanatokban, nemcsak a spanyol, de a nemzetközi forradalom ügyének elárulásával azonos. Mert a feltörekvő proletariátus szabadságharcának, utolsó szigete Spanyolország s úgy érezzük, hogy a spanyol forradalom leverésével a nemzetközi fasizmus feltartóztathatalanul gázol át franciaországon és aligha áll meg londonig. Most, hogy a kétes és tehetetlen bizottságok bedöglöttek, mikor már senkire és semmire sem támaszokdhatnak, vájjon akcióba lép e a munkásság ott ahol még van szervezett ereje, ahol még nem taposta széjjel a fasizmus vas sarka. Vagy errs, várnak?! FriCskázza:...........r . . . . r “ELVTÁRSAK MONDJATOK VÉLEMÉNYT”! Olvassuk egy kis eldugott hírben, az “Uj Előre” havilapban, mely a minap a kezünkbe került. — “Ha vannak gyöngeségei a lapnak, elnézést kérünk — fűzik tovább mondani valójukat a szerkesztők, ők tudják, hogy vannak gyöngeségei, de azért jóakaratu kritikát kérnek. Roppant nehéz dolog, de még ilyennek az Írására is vállakozunk. Most már nem köt bennünket még azon polgári erkölcs szabály sem, hogy “halottakról vagy jót vagy semmit kell mondani”. * * * NAGYOBB FELELŐTLENSÉGGEL, még soha sem bocsájtot- tak sajtó terméket útjára, mint ezt a lapot. Ha valaha, egy újság, vagy folyóirat, fejnélkül jelent meg, úgy erre rámondhatjuk a dupláját. Csak az Oroszországból átvett cikkei vannak alá jegyezve. Nemcsak a felelős szerkesztő de még a cikkírók nevei is hiányoznak, érthető okokból .... A lap második oldalán, “Uj Idők Uj Viszonyok” cim alatt, undortkeltően farizeuskodik valaki és körül nyaldossa azt az .I.W.W.-t melyet az utolsó oldalon,' szintén felelőtlenül és aláírás nélkül, “Azi Ellenforradalmi Mentőakció” cimü cikkben, egy másik iró mocskol. * * * MÉG ENNÉL IS ÉRDEKESEBB az évfolyam és a számjegyzése. A régi cim, a régi fejléc alatt nem szerepel az évfolyam, de szemünk közé vigyorog az “ELSŐ SZÁM”. Viszont a “Betyár Világ” uj neve és cimfeje alá, oda biggyesztették, a XXXIV-ik évfolyam, nyolcezredik számát. Az “uj” lap letagadta minden közösségét a régivel és csintalanul játszik a számokkal. A régi fejléc alatt, megjelenik az első szám. A régi név, a régi cégér, minden átfestés nélkül, egy vadonatúj egyes szám alatt ... Mi ez kérem? Kiket akartok szédíteni? Józan ésszel, ki meri állítani, hogy nem szégyellik, amit az “Uj Előre” napilap cégére alatt müveitek? Nem minden oknélkül . . . * * * NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL, azt a szemtelenkedést, melyet a clevelandban megjelenő “Szabadság” és Himler Márton, az I.W.O.-val űznek. Szánalmas dolog, hogy az I.W.O. pénztárából, mos: már két lapot is finanszíroznak és mégsem akad egy sem a kettő közül, a rágalom hadjárat visszaverésére. A nevezett lapok, nagy pecsenyét próbálnak sütni abból, hogy egy százpercentes amerikai vakbiró, megtagadta két I.W.O. betegsegélyző tagtól a polgárlevelet. Ha valamivel, az I.W.O.-nak ártani lehet, úgy ennek az ügynek a szellőztetésével sokat arthatnak. Hát miért halgatnak az illetékesek ? * * * MI NEM TAGADTUK SOHASEM különvéleményünket és megvetésünket sem titkoltuk azok iránt, akik a régi Önképzőből átvedlett I.W.O.-t és annak tagságát, fejőstehénként kezelték. De azért nem tudunk lelkesedni azért a tömjéne- zésért, amit magyar amerikában, a két I.W.O. tag polgárlevelének megtagadásával, a reakció tábora véghez visz. “Hódié mihi, Cras tibi”. Ma nekem, holnap neked — Ez a régi sokat mondó latin közmondás utolérheti mindazokat, akik egy vak biró döntéséért olyan nagyon lelkesednek. Ilyen százpercentes vakbuzgóságon, bevándorolt lapoknak és azok szerkesztőinek nincsen okuk örülni. j * * * UGYANAZON AZ ALAPON, amelyen a loraini biró, megtagadta a két I.W.O.-tagtól a polgárosodást, holnap egy százpercentes clevelandi biró, megtagadhatja a “Szabadság” olvasása miatt is! Még Himler Márton lapjának olvasása is ok lehet arra, hogy a polgárjogot valakitől megtagadják, vagy egyenesen elvegyék. A loraini vakbiró döntésében, mi a polgári demokrácia arculcsapását, a bevándorolt munkások elleni féktelen gyűlöletet látjuk megnyilvánulni. Upton Sinclair “Száz Percentes Amerikai” figurái keltek életre lora- inban. Honosodott polgároknak, vagy idegen lapoknak nem szabadna elvagdosni azokat a szijjakat, melyekkel az idegen gyűlölet fúriái még h kötözve vannak. * * * CSAK LASSAN AZ AGARAKKAL. Jó lesz egy kicsit vigyázni! Jó lesz egy kicsit visszaemlékezni, a háború alatti és utáni állapotokra, amikor ilyen vakbirók biztatása nélkül is szabadon garázdálkodhatott a Ku Kux Klan, az American Legion és sok más névtelen csőcselék mozgalom; amikor büntetlenül, zúzhattak be, idegen betűs kirakatokat, nyomdákat. Amikor széjjel verhettek idegen nyelvű gyűléseket, molesztálhattak idegen kinézésű embereket és szabadon toporzékolhattak. A loraini vakbiró döntése, arculcsapása az amerikai alkotmánynak, a szabad szólás, gyülekezés és szabad sajtónak is. Ezt kellene meglátni az Uraknak, nem a vörös posztót!
