Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-11-20 / 982. szám
1937 december 4. BÉRMUNKÁS 3 oldal f.YVK.Y - OWIJV összeszedte: ZÁR^. JÁNOS A tőkések egymás között — A munkások lázadoznak a Speed-up ellen — Eredeti spanyol filmek Chicagóban. A munkanélküliség rákfenéje ismét közbeszéd tárgyát képezi. Nemzetgazdászok, politikusok, bankárok, kisseb kaliberű üzletemberek és nagyhatalmú kizsákmányolok különböző szemszögből próbálgatják kiszámítani, hogy mily arányokat fog elérni és mint hasznosítják azt saját hészükre. Akiket legérzékenyebben sújt — a munkások — azok csak várják, hogy a sült galamb a szájukba repüljön. Komoly lépéseket sehol sem észlelhetünk annak megakadályozására. Egyet teljes bizonysággal lehet megállapítani és pedig: hogy a jelen rendszer már nem fog a krízisek folytonosságából kilábalni. Ezt a tényt egymás között még a kapitalisták is elismerik, ők azonban mindent megtesznek, hogy ez mennél tovább tartson. Hogy a teljes összeomláskor mi lesz? az a munkáosztálytól függ. A minap a “Chicago Asscia- tion of Commerce” (kereskedelmi kamara) rendes heti bankettjén az alkalmi szónok komoly igazságokat rakott a résztvevők elé, akik ugyan fity- tyet hánynak a mondottakra, de a munkásságnak érdemes azokat figyelembe venni. A szónok nem más, mint Dr. Virgil Jordan, a “National Industrial Conference Board” elnöke és megállapításai meglehetősen fején találja a szöget. Bár megoldást nem ajánlott, de ha ajánlott volna is. aligha volna tanácsos azt követni a munkásságnak. Nézzük csak mit min- dott Dr. Jordan: “A figyelőknek meglehetős könnyű elképzelni, hogy a jelen visszaesést mikor és milyen eszközökkel fogják megfékezni és az üzleti világot ezen legutóbbi ájulási rohamából ismét pillanatnyi lélegzethez segíteni. Sokkal fontosabb és kellemetlenebb teljesítmény ezen tüneménynek az okát kikutat- ' ni és őszintén számot adni, hogy lehetséges-e és hogyan azt megszüntetni. A jelen visszaesés már az elmúlt március óta van folyamatban, vagyis körülbelül hét hónapja. Meglehetős súlyos méreteket ért el mielőtt hivatalosan elismerték azt, de megtörténhet, hogy valamelyes kormány intézkedés, vagy politikai trükk feltartóztatja azt a jövő március táján és előidéznek valamelyes lassú emelkedést. A visszaesést minden bizonnyal megfékezik mielőtt eléri az 1932 évi mélységet és talán a jövő év végén eléri azt a magasságot, ahol ez év végén van. Ez azonban nem oly vigasztaló, mint amilyennek látszik. Fontos szemelőtt tartani azt az alapigazságot, hogy a jövő nyáron kilenc éve lesz az 1929 évi üzleti fellendülésnek, és hat év múlt el az 1932-es depresszió legmélyebb pontjától. Soha a múltban nem volt rá eset ez országban, hogy hat év lefrogása alatt ne történt volna számottevő fellendülés a termelésben. Kilenc évvel a depresszió kezdete után a termelés még mindig távol van a depresszió előtti színvonaltól, annak dacára, hogy a népesség hét millióval szaporodott. Hat év telt el a visszaesés legalacsonyabb fokától és még nem értük el a normális színvonalat, de még azt a pontot sem, ahol elkezdtük. Ez példátlan tünet ameri- ka történetében. Ez a kháosz már eddig is túllépte tartósságában minden előbbit ez országban. Általában minden más ország elérte, sőt túlhaladta az összeomlás előtti színvonalat. Kétségtelen az, hogy a puszta fellendülést — nem szólva a normális gazdasági haladásról — a szélsőséges fokig hátráltatja a alap viszonyokban rejlő ok ebben az országban. A várható kormány sztimu- láció után, melyet a jelen visz- szaesés meggátlására alkalmaznak, megtörténhet, hogy az üzleti világ ismét feltápászkodik hogy még egy kísérletet tegyen a fellendülésre. A jelen visszaesési áramlat talán még nem, az utolsó figyelmeztetés az országnak, hogy ezen állapotokat meg kell változtatni. A politikai kísérletek még néhányszor kisegíthetnek bennünket ily válságos helyzetből, mnit ahogy talán a jelenben is történni fog, de hacsak az alapviszonyokat megnem változtatjuk, a magántulajdon szerkezete ebben az országban hamarosan összeomlik.” A fentieket egy kapitalista mondotta, kapitalisták előtt. Beismerése ez annak, hogy a jelen rendszer alapjában van a hiba. Változásnak kell jönni. A bérrendszer utolsó napjait éli. Mi lesz ha jön a végső összeomlás? Erre a munkásosztály adhatja meg a választ. Ha szervezkedik a forradalmi Ipari Szervezetbe, ura lehet a helyzetnek. Ellenkező esetben áldozatává lesz. * * * A munkanélküliek táborának rohamos emelkedésével ismét vérszemet kapnak a kizsákmányolok a termelés meggyorsítására. Bár a statisztikai kimutatások szerint a korporációk haszna felülmúlja a legjobb idők alatt elért profitot, ez azonban mellékes. A termelés gyorsasága az utóbbi években nagyban emelkedett, de a munkáltatók még mindig úgy vélekednek, hogy amig csak itt, ott esnek össze a munkások a gyorsaságtól a munkapad mellett, addig még lehet gyorsítani. A munkások azonban nem mindenhol egyeznek meg ezzel a felfogással. Az utóbbi napokban a “törvénytelen sztrájkok” egész sorozata zajlott le az autó városokbabn — Lansing, Flint, Detroit, Akron és más helyeken. A régi nóta újra kezdődik. Mint már megszoktuk a múltban az OFofL vezéreiktől, most ugyanazt látjuk a CIO. basáitól. Az ellentétek mind mélyeb szakadékot vájnak a vezérek és munkások között. Miután a szerződés már megvan kötve, a munkások vezérei átpártolnak a munkáltatók oldalára és mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák a munkásokat a munka beszüntetésében. Ahol ez nem sikerül, ott a denunciálás- tól sem riadnak vissza. A vezérurak nem tűrik a “törvénytelen sztrájkot”. Mert nekik minden sztrájk törvénytelen, ha nem az ő beleegyezésükkel történik. Hogy a munkások sérelmei mekkorák, az< számításon kívül esik. A jelek szerint azonban a munkások megszűntek türelmes bárányok lenni. A General Motors telepein a munkások ezrei részben bent a telepen, részben pedig azon kivül sztrájkolnak. Követelik a meggyorsított munkapad lelassítását, egy helyen a gyárvezető elbocsáj- tását és az elbocsájtott munkások visszavételét. Mr. Martin, az autó munkások szervezetének elnöke méltatlankodik a munkások akciója ellen és erélyes lépesekkel fenyegetődzik. Ő persze nem érzi a munkások bajait és igy nem csoda, ha nem szimpatizál velük. A munkások azonban lassan rájönnek hogy herék nélkül jobban boldogulhatnak. * * * Az osztálytudatos munkások ezrei kutatják a megbízható forrásokat a spanyolországi helzetet illetőleg. Sajnos az amerikába érkező hírekből kevés megbízható és a chicagói érdelédők szerencsének tekinthetik, hogy alkalmuk lesz a közel jövőben egy mozgókép felvételt látni, amely több mint egy teljes órán át fog bemutatni részleteket a spanyol forradalomból. A kép december 10- től 16ig lesz látható a South Michigan Ave. levő Studeback- er színházban. A kép cime “Fury over Spain”, mely eseményre már most is felhívjuk olvasóink figyelmét. Ahol megfordulnak, említsék meg ismerőseiknek és hat nap közül válasszák ki a legalkalmasabbat a kép megtekintésére. Sigyelje jövő heti számunkat bővebb információért. CORCORAN MUNKÁSVEZÉR BELSŐ HARCOK ÁLDOZATA LETT. A Minneopolisi kocsisok szervező titkárát, az elmúlt héten, ismeretlen tettesek meg- gyikolták. Bár a tetteseket, mind a mai napig sem kerítették kézre, belső beavatott körökben azt állítják, hogy a munkásvezér, az AFofL és a CIO. között folyó harcoknak lett az áldozata. Az American Federation of Labor-hez tartozó Kocsisok szervezetének, havi $20,000 dolláros jövedelme van. Az ösz- szeg nem megvetendő s igy nem kizárt dolog, hogy Minne- opolis, még heves harcoknak lesz a központja. Lewis egy időben, nagyon sandított az Ulinoisi Progresz- szive Bányászok kasszája felé is, melynek megszerzésénél, az AFofL szemfülesebbnek, bizonyult. AZ OSZTÁLYHARC RABJAIÉRT Mint minden évben, úgy most is, erőteljes védelmi akciót indít, az Egyetemes Védelmi Bizottságunk, az> osztályharc rabjainak érdekében. Sajnos, sem hogy kevesebb lenne, mindinkább szaporodik azoknak a száma, kiket az osztály- bíróság, szabadságvesztéssel és hosszú börtönbüntetéssel súlyt, harciasságuk és bátor magatartásukért az osztályharcban. Mike Lindway munkástársunk zgyét, a közeli napokban adja át az Egyetemes Védelmi Bizottság az Egyesült Államok Supreme Courtjára, ahová Tom Mooney és Warren K. Billings- nek ügye is a napokban fog kerülni. A kentucky-i nagy pernek négy áldozata, annak dacára, hogy a bányatársulatok ellen szövetségi vizsgálat indult meg ma is változatlan. Ott sinylő- denek a börtönökben, Jones és Hightowerék. SA bebörtönzött munkások családtagjai, kenyérkeresők hij- ján a legnagyobb nyomornak és nélkülözésnek vannak kitéve. Az Egyetemes Védelmi Bizottság karácsonyi segélyakcióját megismétli, hogy örömet munkásotthonokba, hogy a bebörtönzött munkástársainknak, néhány dollárt juttasson levele- és vigászt vigyen a szomorú zések és más hiányaik fedezésére, évről évre. A pér újítások is sok pénzbe kerülnek. Az Egyetemes Védelmi Bizottság kérésére, a Bérmunkás Lapbizottsága, elküldte az olvasóink címeit, hogy gyüjtőivekkel keresse őket fel a védelm, a karácsonyi akciónk érdekében. A körlevelek és gyüj tőivek, mire ezen sorokat olvasni fogják, már a munkástársaink birtokában lesznek. Tudatában vagyunk a rossz és állandóan rosszabodó viszonyoknak, de nem mulaszthatjuk el felkérni a Bérmunkás olvasóit mégsem. Minden nélkülözhető centet és dollárt gyűjtsenek össze és a szolidaritás jegyében, juttassák el arra a nemes célra, melyet évről évre az ilyen gyűjtések szolgálnak. Keressék fel barátaikat és ismerőseiket, hogy kötelességüket leróják az osztályharc foglyai iránt. A Bérmunkás Lapbizottsága. MEGHÍVÓ — Az IWW chicagói magyar tagjai 1937 december 11-én Színdarabbal egybekötött TÁNCMULATSÁGOT rendeznek a Bérmunkás Otthonban, 2419 Lincoln Ave. Színre kerül a szezon legmulatságosabb színmüve az “ÉDESANYÁM” Török Rezső humoros falusi életképe, kitűnő szereposztásban. Kezdete este 8 órakor. Jó zene. Belépti dij 25 cent. A mulatság jövedelme a Bérmunkás támogatását szolgálja. A chicagói magyar munkásság tömeges megjelenését elvárja a Rendezőség.