Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)

1937-11-06 / 980. szám

6 oldal

Á S

1937 november 13.

EPIZÓDOK EGY FORRADALMÁR ÉLETEiÓL

Irta: VLÁSÍTS MÁRTON

Tanulni sohasem késő, de elengedhetetlen szükségszerűség. Má sok tanítására, csak azoknak szabad vállalkozniok, akik önmagük sem restek a tanuláshoz. Itt közölt cikksorozatunkkal módot nyújtunk munkástársainknak arra, hogy egy forradalmár életrajzán keresztül megismerkedjenek vagy felfrissítsék ismereteiket, az elmúlt század szocialista mozgalmának kibontakozásáról. Vlasits munkás- társ e cikke, eredetileg a naptár részére készült, mivel ennek kia dását ez évre a konvenció elnapolta, ez ismeret terjesztő tanulmányt lapunk utján hozzuk, olvasóink elé. (Szerk.)

— V —

dülettel vetették magukat a 8 órás munkaidő mozgalmába. Most János állásfoglalása az volt, hogy a 8 órás munkaidőt csak akkor lehet kivívni ha a “Knights of Labor” magáévá teszi és kész ha kell sztrájk á- rán is kiverekedni. Határozati javaslatokkal ezt a harcot nem lehet megnyerni. August Spies a chicagói vértanuk egyike 1886 év elején New Yorkban volt. ez alkalommal Mist János véleményét kérte a 8 órás munkanap kivivására vonatkozólag A véleménye a következő volt; Nézd kedves barátom itt New Yorkban úgy áll az ügy, hogy ezek a keresztül-kasul megvesztegethető el lovagosodott unió basák nagy lármával és csina- drattával felfognak május elsején vonulni elfogadtatnak egy határozati javaslatot aztán hazamennek és kialusszák magukat. A későbbi események igazolták Most János véleményét. A Knights of Labor vezetősége bár elismerte, hogy a munkaidő rövidítése fontos, de semmi áron sem akart az egyesült gazdasági szervezetekkel akcióba lépni annak kivivására.

A Nemzetközi Munkásszövetség, mint már emlitém a középnyugaton, de különösen Chicagóban erős volt. A május elseje elérkezett 350 ezer munkás sztrájkba lépett és ezek közül 150 ezer az első rohamra kiharcolta a 8 órás munkanapot. A lelkesedés és a harcikészség élénk volt. Csupán a McCormick féle gépgyár munkásai voltak még sztrájkban. A gyár előtt május 2-án Spies Ágoston beszélt a sztrájkolók- hoz, amikor egy csomó rendőr a munkások közé lőtt, hat munkás holtan terült el és többen megsebesültek. Másnapra rőp- iratokkal áraszották el a várost, fegyverre szólítva a munkásságot. A röpirat szerzője Spies Ágoston volt. Május har- madikán a Haymarket téren gyűlés volt, amelyen csak pár ezer munkás jelent meg mert az idő rövidsége folytán nem voltak elegen értesülve. A gyűlésen Fielden, Spies és Parsons beszéltek. A tömeg már szétosz- lóban volt, amikor valaki egy bombát dobott, amely egy rendőrt megölt és néhányat megsebesített. Erre a rendőrök számszerint 170-en gyilkos sor- tüzet adtak a munkásokra, a- mit ezek viszonoztak. Hét rendőr és négy munkás halott maradt a csatatéren. A sebesültek száma úgy a rendőrök mint a munkások részéről körülbelül 130 volt.

Ezen események többé-kevés- bé ismeretesek. Csak azért említettem itt röviden, mert a chicagói tragédia, annak előzményei szorosan összefüggnek Most János működésével. Amint láttuk Most János mindinkább eltávolodott a szocialista párt mozgalmától. Az amerikai működése már teljesen a szocial- forradalmár, anarchisztikus volt. Abban az időben élénk viták tárgyát képezte a munkások fölfegyverzése. Most nem volt erőszakos vagy vérengző természetű ember. De helyesnek és természetesnek találta erőszakkal szemben erőszakot használni, mint ahogy az az irány is tanította, amelyet képviselt. A chicagói Haymarketi gyűlésen, amint tudjuk a munkásoknál is volt fegyver, amint ez az akkori időben általános szokásban volt. Ezt a szokást a Nemzetközi Munkásszövetség istápolta, mig a szocialista munkáspárt hevesen ellenezte A Nemzetközi Munkásszövetség abból a szempontból ajánlotta, utalva a kapitalista sajtó izgatására, hogy az nyilt hírlapi cikkekben hívta fel a munkáltatókat és a hatóságokat, hogy a sztrájkolok ellen a legjobb szer a dinamit, bomba. A munkanélküli éhezők szerintük munka kerülők, orvossága, a patkányméreg.

Most János 1885-ben egy füzetet irt “Forradalmárok haditudománya” címmel, amelyben utasításokat ad különféle robbanó szerek előállítására. Szerinte jobb ha a munkás ismétlő puskát vesz egy duplafödelü zsebóra helyett. Az általános vélemény az volt, hogy a kizsákmányolok ' által fölfogadott gun- men-ek kétszer is megfogják gondolni mielőtt a sztrájkolok közé lőnek, ha tudják, hogy azoknál is van fegyver. Nemcsak a fegyverhasználat kérdése képezte vita tárgyát a Nemzetközi Munkásszövetség és a Szocialista Munkáspárt között, hanem a politikai működés kérdése is. A Szocialista Munkáspárt föltétien hive volt a szavazócédula használatának mig a Nemzetközi Munkásszövetség elvetette és hiábavalónak tartotta azt. A vita annyira elmérgesedett, hogy a Szocialista Munkáspárt egyenesen Most Jánost vádolta a Haymarketi vérengzés előidézésével, amikor a munkásokat buzdította a fegyveres harcra. Amint tudjuk Spies Ágoston röpiratban hívta föl a munkásokat a fegyver- használatra. Kétségtelen volt az, hogy Spies, Most Jánossal összeköttetésben volt. Ergo Most volt a hatóságok előtt a vérengzés értelmi szerzője. Meg kell említeni, hogy Most János a chicagói események idején egy évi börtönbüntetését töltötte, amelyet azért mondotta ki rá a new yorki bíróság mert a

munkásokat nyilt népgyülésen fölhívta, hogy fegyverrel szemben fegyverrel védekezzenek. Illinois állam egyenesen fölkérte New York államot, hogy Most Jánost szolgáltassa ki, de ez mégsem sikerült, mert New York állam már megbüntette őt és a törvény értelmében ezt mégsem lehetett megtenni. De azért Chicagóban nem adták fel a harcot és a rendőrség mindent elkövetett Most kézrekeri- tésére. Bonfield rendőrfőnök a Haymarket-i vérengzés előidézője személyesen járt New Yorkban és kijelentette, hogy az első dolgunk lesz Most Jánost a kezeinkbe kaparitani”. Ennek a vérebnek nem volt elég az osztálybiróság ítélete, amely a chicagói vértanukat az akasztófára és fegyházba jutatta. A new yorki kapitalista sajtó szünet nélkül uszította a hatóságokat, hogy Most-ot adják át Illinois államnak. Bár az akasztófa várta őt a kiadatás esetén, de azért szüntelenül dolgozott az elítéltekért. Nemcsak a chicagói vérbiróságot, Illinois állam kormányzóját, hanem a Knights of Labor vezetőségét is árulással vádolta, mert nem tett semmit azok érdekében, akik a 8 órai munkaidő érdekében mindent föláldoztak. Természetes, hogy szókimondásáért a “Knights of Labor” vezetősége szintén segítette a chicagói vértanukat az aksztófára juttatni, holott az említett szervezet menthette volna meg őket. Ezért a beszédéért szintén pörbe fogták és élig töltötte ki büntetését ismét egy évi börtönre ítélték. Ez az Ítélet különösen igazságtalan volt, mert az esküdtek, már eleve elfogultak voltak vele szemben, mivel a chicagói osztályitélet ellen tiltakozott. Egy nyilatkozatot adott ki a sajtó számára, amelyet a polgári lapok, nem azért mert rokonszenveztek volna Most-tal hanem a szenzáció kedvéért i közölték. A nyilatkozat egy része úgy szól; “A rám szabót“ büntetést ugyanazzal azi erős elhatározással fogom elviselni mint a múltban a rám kimért kínzásokat és megaláztatásokat elviseltem. De legyen a szenvedésem akármilyen súlyos, nem fog változtatni elveimen, ha nem ellenkezőleg meg fog erősíteni abban a hitemben, hogy a mai rendszer igazságtalan. Vigasztalást ad az a remény, hogy szenvedéseim sok ezernek felnyitja a szemét, és csatlakozik ahhoz az irányhoz és csoporthoz, amely a fölszabaduláshoz vezet.” Ez a nyilatkozat 1887 december 3-án jelent meg egy hónappal a chicagói vértanuk kiszenvedése után.

1894 junius 26-án Altgeld kormányzó kiszabadította a chicagói véritélet három, még élő vádlottját, névszerint Fielden, Schwab és Neebe munkásokat. Nyilatkozatában erősen ostorozta az igazságtalan Ítéletet. De azzal meg is pecsételte politikai jövőjét. Most Jánosnak meg volt engedve Chicagóba menni. November 24-én a Waldheim temetőben beszélt a legyikoltak sirjainál. Álljon itt egy rész Most beszédéből: Amikor itt állok mintha hallanám Parsons szavát; Fújjátok meg a riadót, ébresszétek föl az alvókat, serkentsétek a resteket, (Folytatjuk) ___

ADALÉKOK A TRIANONI REVÍZIÓHOZ

Még egy ok a sok közül amiért nem vágyódik a megszállott és lecsatolt magyar területek lakossága Horthy- ék kormányzósága alá.

Az utóbbi hetekben a ma- gyarországból ide érkező lapok nemzet, sajtó, felekezeti gya- lázásokkal és társadalom ellenes izgatási perekkel vannak zsúfolva. Beérkezett és előnyösen ismert magyar írókat bör- tönöznek be, rövidebb hosszobb időre, megjelent írásaik miatt. A kurzus e téren nem is nagyon válogatós. Szőrös mancsát, nem, csak szélsőséges Írókra, hanem úgynevezett, szélsőséges jobboldali, hazafias Írókra is ráteszi, ha megcsillogtatják a magyar rögre hulló köny- nyeket és bevilágítják a magyar éjszakát.

A magyar állapotokra jellemző riporton akadt meg szemünk a Pesti Napló október 17-iki számában, melynek itt idézett néhány sora magyarázatul szolgál arra, hogy a dolgokat meglátó és elhalgatni képtelen magyar íróknak miért kell börtönbe kerülniök:

“Algyő tőszomszédságában Fekete Andrásné harminckétéves asszony, (hat gyermekkel!) megfőzte a család számára a levest és a nagy le- vesetálat letette a földre. A gyerekek közül a kétéves Ilonka addig lábatlankodott a leves körül, mig a tálat fel nem döntötte. A leves a gyermeket úgy leforrázta, hogy Ilonka hásnap meghalt. Fekete Andrásné a szegedi törvényszék elé került, ahol a főtárgyalláson az elnök szelíden megdorgálta:

— Jó asszony, miért nem tette a levesestálat az asztalra, ahol a gyermek nem dönthette volna fel?

— Mert nincs asztalunk — felelte a vádlott.

— Hát akkor tette volna a székre — folytatta az elnök.

— Székünk sincsen — felelte az asszony.

— Hát akkor mi van a lakásban? — kérdezte az elnök.

— CSAK SZALMA, —- mondta az asszony — semmi egyebünk nincsen; A SZALMÁN ALSZUNK EGY- GYÜTT NYOLCÁN ... A levesestálat csak a földre tehettem, mert ott eszünk ott, alszunk ...”

Az Amerikai Magyar hazafiasság szecskán rágódó firká- szai és szócsövei, jó lesz ha meglátják azt a szalmát is, melyről a szegedi törvényszék tárgyalló termében Fekete Andrásné beszél. S ha a földnélküli magyar nép égbekiáltó nyomorát megszüntették, szóba jöhet majd a trianoni revízió kérdése is. Ne ordítozzanak, hát, mert amig az állapotok ilyenek lesznek magyarorszjágon, bi- | zony csak azoknak adunk igazat, akik azt vallják hirdetik és hiszik törhetetlen meggyőződéssel, hogy a BELSŐ AZ ELSŐ!---------- .tomibiti- UBB ,iu^