Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-11-06 / 980. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1937 november 13. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. VV. Előfizetési arak: Subscription Rates: B’«ry évre ...................... $2.00 One Year ____ $2.0ti félévre ........ 1.00 Six Months __________ 1.00 Egyes szárn ára ......... 5c Single Copy ....... 6c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ....... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD <*@*>42 Szélcsend vihar nélkül . . . Az American Federation of Labor és Committee for Industrial Organization nevekről ismert testület vezérei annyit konvencióztak, tárgyaltak az utóbbi hónapok alatt, hogy a küldöttség nadrágülepe, szinte kifényesedett a sok üléstől. Nem tekintettünk, vérmes, vagy különös reményekkel sem a konvenciók, sem pedig az úgynevezett béke tárgyallások felé, mert jól ismertük a tárgyallókat s tőlük az! amerikai munkás- osztály részére semmi üdvös alkotást nem vártunk. Arra való tekintet nélkül, hogy az oly sokat hangoztatott béke vagy kibékülés, a tőke és a munka egymással farkasszemet néző két táborának erőviszonyait megváltoztatta volna vagy sem, egyszerűen nem vártuk, hogy az a bizonyos békegalamb, berepülhet, a washingtoni tárgyalló terem ablakán. A mi szkepsisünket persze, nem osztotta az amerikai munkásság nagy tömege sem pedig azok, akik jobb ügyekhez illő buzgósággal regélnek a mesebeli egységről. A mákonyhintők mindenkori széditése vajmi kevés szerepet kapott ebben az ügyben. Kétarcú sóhajtásaik sem hangzottak messzire, mert a washingtoni tárgyallások akkordjai, a helyszínen elhalkultak. Hogy az amerikai munkásság várt és sokat remélt a konvencióktól és a béketárgyallásoktól, misem bizonyítja jobban, mint az a szélcsend, mely az osztályharcok terén hónapok óta beállott. Az amerikai munkás, még mindig nem kapta meg a várva várt választ, hogy a C.I.O. többszínű tagsági kártyáján, miért van feltüntetve, AFFILIATED WITH THE AMERICAN FEDERATION OF LABOR, az “Ipari Uniont” nevez» cim alá. E mellett sok, sok kérdésekre maradtak adósak a feleletekkel. Elfelejtettek, a C.I.O. szerves, organikus'működéséről is beszélni. Elmaradtak az alapszabályok és a várva várt elvinyilatkozat, valamint a munkaprogram elkészítése is. Másszóval, minden maradt a régiben. Annyit mégis sikerült megtudni, a C.I.O. pénztári kimutatásából, hogy azj elmúlt esztendőben, átlagba, 190 ezer dolláros haviforgalmat bonyolítottak le. Nagy gyakorlatra és szakszerűségre vall még az is, hogy sok mindennek elhalgatása és mellőzése mellett, módozatokat dolgoztak ki a havijárulékok könyörtelen felhajtására. Ezzel szemben, az amerikai munkás helyzete — szervezeti zavara, munkája és munkaviszonya, sohasem volt kuszáltabb, zavartabb, mint éppen ma. Szervezve van, de nem tudja hová tartozik. Munkája van, den nem dolgozik, szervezettnek érzi magát, de meghunyászkodik, mert nem bízik — meg van rá az oka — annak a szervezett erőnek védnökségében, mely a háta mögött van ugyan, de vele nincsen. A bérlevágások napirendre kerültek. A speed-up gyorsabban forog', mint az ülősztrájk megkezdése előtt. Minden számottevő munkatelepen emelik a napi és heti munkaidőt, szállítják le a keresetet és szórják az alkalmatlan, megbízhatatlan, a nemkívánatos elemeket az uccára. Ahol még megmaradtak a műhely- bizottságok, működésűk, a minimumra csökkent, az ökölbe szorított tenyerek kiegyenesedtek, nem akarnak és nem is mernek odasulytani. A szervezkedési láz és vágy, a fagypontra zsugorodott össze. Munkaterve, munkaprogramja egyik szervezetnek sincsen. S ha van, úgy még nem hozták nyilvánosságra. Ettől a nyilvánosságra hozataltól fél, szinte reszket az amerikai munkás. Kapott már belőlük kóstolót a múltban. Irtózik annak a gyakorlásától, mely számos esetben, nyílt sztrájktörésre kényszeritette, sztrájktörővé aljasitotta. Mert a béketárgyallásoktól, legalább annyit várt az amerikai munkás, hogy ez irányban tesznek komoly lépéseket. Annyit remélt, hogy a két rivális szervezet kiküldöttjei, biztosítani fogják afelől, hogy egymásnak sztrájkjait nem törik le a jövőben. Még ennek a nagyon óhajtott és sóvárogva várt tervezetnek nyilvánositását is kénytelen volt nélkülözni. A béketárgyallások dugába dőltek, zajtalanul, hangtalanul, elmúlottak. Beálott a szélcsend. Az ilyen szélcsendekből, a múltakban, viharokat szoktunk kiolvasni . . . Nem most. Ennek a szélcsendnek, nem a tőkések, hanem a munkások fogják viharrá formálódását megszenvedni, mert lewisék és greenék harca, nem a washingtoni zártajtók mögött, hanem a gyárakban és a gyárak előtt nyer következésképpen befejezést. E harcnak helyes irányban való tereléséhez, kell az IWW-nak felkészülni. FricskázZa:...........r . . . . r ADJÁTOK TI MÉG OLCSÓBBAN IS! . . . Tudni illik arra a három tagú szerkesztő bizottságra gondolunk, kiknek két tagja csak végtag és sem nem szoroz sem nem oszt. Mert ismerve a pártmozgalom belső összetételét és szerves működését, nem tesszük felelőssé a két Oszkárt annak a sürgönynek az elsülyesztéséért, mely Kun Béla ügyének napirendre tűzését követelte a Betyár Világtól. Tudjuk mi jól, hogy Fehér Jóskának, meg Nagy Jánosnak és egy néhány a kuliszák mögött hagyott pártfigurának van irányitó szerepe és befolyása, az ausztráliai kétéletüekhez hasonló “uj” napilap felett. * * BÁN OSZKÁR NEM BÁNJA, ha felakasztják Kun Bélát, mert Neki az ilyesmi nem lelki ügye. A Szabadságnál eltöltött néhány esztendő nem olyan iskola volt, melyben pártfegyelmet, erkölcsöt, vagy önérzetet tanulhatott volna. Ott egyszerűen, rőffel, vagy kutyanyelvekkel mérték a napi munkát, minden felelőség nélkül, Írhatott, nyírhatott, a fő az volt, hogy szállítsa a napi mennyiséget. Minőség, vagy tartalom, másodrendű kérdés. S ha a bolsik, vagy a forradalmárok ellen szól- lott a cikk, akkor legfeljebb egy extra válveregetést kapott érte. * * * MIKLÓS OSZKÁR DR. SZEREPE a Népszavánál még utálatosabb volt. Ő nem bankszolgaként került Amerikába mint Bán. ő, mint a hadseregből kirúgott katonatiszt, olyan szégyent hozott jól szitulált budai családjára, hogy az öreg Goldberger festékgyáros, jobbnak látta Miklós fiát átküldeni Amerikába megjavulni. Persze az óbudai festékgyárból havonta érkező járandóság nem tartott egy éjjelnél tovább, a folyton züllő Miklósnak. S mikor a pénze elfogyott, hát persze hogy kijózanodott. Annyira kijózanodott, hogy Berkó lapjának megfeleltek az írásai. S miután Kun Béláék jóvoltából, a hazai szubvenciók, a magyarországi kommun idejében elmaradtak, csak képzeljétek el ti olvasók, hogy milyen jóindulatot és szolidáris érzelmeket táplálhat a Betyár Világ főszerkesztője Kun Béla irányában. * * * NAGY JÁNOS JÁSZBERÉNYI TANÍTÓ, aki valamikor Gyetvai névre halgatott, Kun Bélának a pucérja sem lehetett volna a magyar munkásmozgalomban. A budapesti Népszava szociáldemokrata napilapnál sem a tudása, vagy képzettsége miatt, kapott nyíró alkalmazást, hanem inkább szánalomból. Magyarországon, még tucatember szómba sem vették. Az emigrációban, nem vették be a kommunista pártba sem. Éspedig két okból . . . Tudatlansága és megbízhatatlansága miatt. De itt amerikában — és ez jellemző a bedöglött mozgalmukra — pártvezér és főszerkesztő lehetett belőle. Kun Béla tehát neki sem kosher. ' * * * HÁROM ILYEN VIHAREDZETT (iró) emberre bízták, a Betyár Világ szellemi irányítását és az egységfront megszervezését magyar amerikában. Ezek az emberek sülyeszették papírkosárba, az október 28-án tartott első tiltakozó népgyülés táviratát, melyben egyhangúlag követelték a gyűlésen megjelent Cleveland east sidei öntudatos munkások, hogy ha már az egységfront nevet bitorolja az a lap, akkor szálljon síkra Kun Béla mentőakciójának az érdekében és nyissa meg hasábjait, a propaganda kiszélesítésére, ebben a kínos ügyben. * * * PILLANATIG SEM HITTÜK, hogy a Betyár Világ mellé áll ennek a mentő akciónak. Még csak a sürgöny közlését sem vártuk. S hogy őszinték legyünk, az lett volna igazán meglepetés részünkre, ha közölték volna. Mert mi váltig hangoztattuk, hogy még azért a kilencven krajcárért is kár, amibe a sürgöny elküldése kerül. Nem az egységfront, hanem inkább a harmónia kedvéért egyeztünk bele, hogy a Magyar Világot ilyen megtiszteltetés érje egy olyan gyűléstől, melynek rendezésében mi is szerepelünk. így hát, mint oly sokszor a múltban, most is nekünk lett igazunk. * * * “UJ SEPRŐ JÓL SEPER” mondja a régi magyar közmondás. Ám minden szabály alól van kivétel. És ez egyszer a kivétel a szabály. Mert a régi seprő marad forgalomban. Tovább fog dolgozni, a Betyár Világ kiseprésével az alsó buckeye-on. Ugyanazok a munkások, akik az “Uj Előrét” kezdték kiseperni otthonaikból, már folytatják az “uj” lappal, a távirat elsüllyesztésének kapcsán a seprést. Mert Bán Oszkárnak, Miklós Oszkárnak, meg a többi Oszkároknak, lehet köaömbös Kun Béla sorsa, de látni és érezni lesz alkalmuk, hogy első nyilvános clevelandi szereplésüknél, a papírkosárba süllyesz- tet táviratot, Cleveland munkásai majd számonkérik!