Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-11-06 / 980. szám
1937 november 13. BÉRMUNKÁS 3 oldal SZILÁNKOK át, melyhez japán csatlakozik és energikusan dolgoznak, hogy a többi európai országok is csatasorba álljanak “a kommunisták” ellen. A jelszó tehát meg van. Ki kell irtani a kommunistákat és ez a szépen hangzó jelszó meglehetősen alkalmas azoknak a sanda pillantásoknak a takarására, melyeket a fejlett ipari országok — de nyers anyagban szegények — vetnek Oroszország hatalmas kiaknázatlan hegyei felé. Mennyi ércet, szenet, olajat, és sok mindent tartalmaznak azok a hegyek, melyekre oly nagy szükségük volna az olasz és német kapitalistáknak. Ma két jelszótól hangos a világ minden tája. Az egyik: “harc a kommunizímus ellen” a másik: “harc a fasizmus ellen” Mind a kettőnek vannak hívei itt is, ott is. Ezszerint mindenkinek állást kell foglalni, vagy az egyik, vagy a másik oldalon. Úgy látszik, hogy harmadik ut nincs. Az következne ebből, hogy aki ellensége a “vas-sarok” uralomnak, aki hive a szabad szó, szabad sajtó és mindazoknak a szabadság feltételeknek, melyek nélkül azi emberiség a rabszolga sorsnál is rosz- szabba kerül, csatlakozzon azon táborhoz, amelynek jelszava a “harc a fasizmus ellen”. Ennek a tábornak a vezetése természetszerűleg Oroszországra hárul. Mielőtt végleg határoznánk egy kis fogalomzavart kell tisztáznunk. Meg kel] határoznunk mi a kommunizmus és ha ezzel tisztába vagyunk, hogy Oroszország megfelel-e ezen feltételnek Szerintünk a kommunizmus minden hasznos tagja szabadon nyilváníthatja véleményét, ahol a termelés nem profitra, hanem szükségletre történik és ahol a termelt javak felett nem egy kiváltságos osztály, vagy csoport rendelkezik, hanem a társadalom minden hasznos tagja egyenlő arányban részesül azokból. Már most azt kell megvizsgálnunk, hogy Oroszország mennyiben felel meg ezen feltételeknek. Első sorban, orosz- országban még mindig a bérrendszer uralkodik, tehát kizsákmányolás van. Úgy mondják, hogy 20 év nem elegendő a rendszer változására, tehát még nem törölhették azt el. Mi aláírjuk. A dolgozók nagyszázaléka nem kap elegendő bért, hogy abból tisztességesen megélhessen, tehát éhség és nyomor van. Erre azt felelik, hogy a termelési eszközök hiányossága következtében, még nem képesek kielégíteni mindenkit. Ezt is aláírjuk. Oroszországban nincs egyenlőség, mert a kiváltságosak élvezik a javak túlnyomó részét és kényelemben élnek, mig a termelő tömeg nyomorog. Ezt már nem írjuk alá. Mert ha nem bírnak eleget termelni, akkor ami van azt egyenlően osszák el és ne jusson egynek minden, másnak semmi. Vannak akik ezzel a rendszerrel nincsennek megelégedve és úgy vélekednek, hogy a forradalom 20-ik évében már jobb viszonyoknak kellene lenni Oroszországban. Ezeket kíméletlenül pusztítják. Oroszországban a vélemény nyilvánítás csak az esetben lehetséges, ha az összhangban van az uralkodó szellemmel. Aki ez ellen szót mer emelni az legjobb esetben hosszú börtön büntetésnek néz elébe, de sok esetben puska cső elé állítják. Ily sorsra jutottak az orosz forradalom apostolai közül sok százan, vagy közelebb járunk a tényhez, ha sok ezret mondunk. Ily sorsra jutottak sokan azok közül is, akik más országokból menekültek a terror elől Oroszországba; sokan a magyarországi forradalom imádott vezérei is, mint Kun Béla, Magyar Lajos és mások. Mind ez azt bizonyítja, hogy Oroszország és a kommunizmus két különböző fogalom. Oroszországban sok olyasmi történik ami homlok egyenest ellenkezik a kommunizmus alapfogalmával és ez okból nem fogadhatjuk el Oroszországot a “fasizt- mus elleni” harcban vezetőnek. Valahogy úgy vagyunk vele, hogy semmivel sem> kedvesebb a vörösre festett terror, mint a fehér. Mert nem szabad elfelejtenünk, hogy akiket ha Oroszországban a “trotzkyismus” vádja alatt kivégeznek és bebörtönöznek, vagy eltüntetnek és száműznek, azok nem a cári Oroszország visszaállításáért küzdenek, hanem a mainál egy tökéletesebb, jobb, szabadabb és megfelelőbb rendszerért harcolnak. Akarva, vagy nem, a világ szabadságra törekvő munkásságnak tehát egy harmadik utat kell keresni. A felénk kínált jelszavak nem megfelelőék és másokat kell a zászlóra Írni. “LE MINDEN SZÍNŰ DIKTATÚRÁVAL” “ÉLJEN AZ IPARI DEMOKRÁCIA!” CLEVELAND WEST SIDEON az IWW. angol nyelvű Open Forum előadást rendez, a Munkás Otthon 3-as számú termében, 4309 Lorain Ave. alatt, november 17-én csütörtök este 8 órai kezdettel. Tárgy: az IWW Múltja, Jelenje és Jövője. Előadó Peter Halonen munkástárs aki valamikor, a junior wobbly mozgalomnak volt tagja. Elvárjuk, hogy ezen előalá- sok népessé és sikeressé tétele érdekében, az IWW magyar tagjai is munkálkodni fognak. Megdöbbenéssel vettük a szomorú hirt Szólát munkástársunk tragikus haláláról. Pénteken okt. 29-én este az IWW new yorki magyar tagjainak gyűlésére ment, amidőn az első Avenue és 94-ik ucca sarkán egy vadul száguldó automobil elgázolta. Szólát munkástárs koponyatörést és agyrázkódást szenvedett és négy napi suyos szenvedés után nov. 2-án elhunyt. Temetése nov. 4-én volt nagyszámú munkástársak és a rokonság részvéte mellett. A temetkezési intézetnél Fisbein munkástárs tartott búcsúztató beszédet, rámutatott a mai speedrendszerre, mely nemcsak a munkán de még a munkán kívül is csak pusztulást eredményez a munkások részére. Szólát munkástárs hosszú évek óta tagja volt az IWW-nak Jónéhány héttel ezelőtt keresett fel Wiener munkástárs, azon óhaját fejezvén ki, hogy az immár közel két év előtt megszakított “Szilánkok” cimü rovatot élesszem fel. Tagadhatatlan, sok jóleső érzést mulasztottam az említett rovat hiánya miatt, nem kevesebbet, mint e lap olvasói, akik — Wiener barátom bemondása szerint — várták és saokták élvezni. összegyűjteni a rovat anyagát az események éber figyelését feltételezni, leszűrni azokból és papírra vetni a tanulságokat — munka. S hogy élvezhető formát öltsön, ehhez gyakorlat kell. A napi szükségletek előteremtése mind komplikáltabb, különösen ha szabad tekintetbe vennünk a futó évek küzdelmének velünk maradt nyomait; kimon- dottabb az, ha a betűvetés mesterségétől elütő téren történik. Tudom, hogy e lap olvasói nem tartanak igényt stilizált dolgozatokra. Egyet azonban joggal várnak és várhatnak, ez pedig: aa események TISZTA és ÉRTHETŐ elbírálása. Ez ami legnehezebb. A minap olvastam a “Liberty” cimü folyóiratban egy cikket Ttrot- zky tollából. Trotzky a száműzött, sokak által nagyrabe- csült, sokak által félt, gyűlölt és szeretett forradalmár. A napjainkban lezajló eseményeket bírálja a lehetőségeket mérlegeli és jövendölésekbe bocsátkozik. Aztán olvastam cikkeket az úgynevezett liberális Íróktól: Pegler, Broun, Lippman, Jászi és másoktól. Mindezek szépeit körvonalazott és megirt elmefuttatások. Sok igazság és féligazság sorokba öntve. Ami legszembe öt- lőbb valamennyiben: a megnem irt sorok. Ezek az Íróknak az agyában maradtak. Magunkfajta embereknek pedig az utóbbi években a new yorki csoport titkára volt. Ott volt mindenütt ahol tenni kellett a szervezetért és egyik legaktívabb tagunkat veszítettük el benne. Tagja volt a Munkás Beteg- segélyző Szövetségnek is mely munkás intézmény nevében szintén Fishbein munkástárs búcsúztatta el. Holtestét a Fresh Pond long islandi crema- tóriumban elhamvasztották. Életének 53-ik évében elhunyt munkástársunk özvegyét és egy leánygyermeket hagyott hátra. Emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni. OPEN FORUM Auspices: Los Angeles Branch IWW Every Sunday Night a< 8:00 P. M. at the IWW Hall 280 Lang Bldg., 212 So. Spring St. QUESTION — DISCUSSIONS nagyon nehéz a sorokközti olvasás. Még nehezebb a megnem irás okainak kifürkésziése. Az irók mindegyike gondosan őrködik a társadalomban elfoglalt pozícióra. Nem akarja durva igazságok papírra vetésével azt kockára tenni. Mi lenne, ha akár az egyik, akár a másik szókimondása miatt az utcára kerülne. Kenyerét a piszokból kellene kivájni, úgy mint jómagunk tesszük. A piszokban turkálva, rúgásokat átélve elvesztenék a stilust, a közkedvelt irói pályák megkívánt kellékét. — A nagytőke lelketlen manipulációi százezereket tart fegyverben; százezreket küld a harcmezőkre, hogy egymás vérét ontsák; milliókat foglalkoztat naponta az öldöklő szerszámok készítésénél. Ügynökei dolgoznak a frontok mögött itt is ott is. A folyóiratok és napilapok megvásárolt és kordába tartott tintakulijai tele írják agyat, lelket mételyező híradásokkal. Országok, fajok érdekellentéteit feszegetik; gazdasági és érzelmi összeférhet- lenségről beszélnek. Uszítanak, bőszitenek, úgy, ahogy azt anyagi éredekeik előbbre vitele megkívánja és biztosítja a rablott vagyon kezeikbe tartását. Az ázsiai és európai vér- csapolás a néhány pénzszörny manipulációinak tünete. A legsajnálatosabb ebben az, hogy nem csupán átmeneti, de hosz- szu időre előreláthatólag maradandó. Minden civilizáltságunk dacára is messze hátra maradtunk a dolgok anyagi fejlettségétől. Csodás technikai remekműveket állítunk elő, de gondolkodásban járszalagon vezetnek bennünket. Az őskori félvadakban több volt az Ember, mint a fenhéjás civilizációban. Kropotkin “Kölcsönös segítség’' müvében levont következtetései nagyon ránk illenek, ő mondja, hogy “az emberi szóanyagban szűkölködő érzéseit csupán gesztusokban kifejező vadember felemeli a gyöngét, eteti a tehetetlent, mig itt a civilizáltak társadalmában kevesek tulbőségben fuldokolnak, mig milliók reggeltől estig futva beesett szemmel, korgó gyomorral nézik a felkelő napot s szemlélik' szeretteik lassú éhhal: ilát ...” Lázadni ezen tunyaságban burkolt öngyilkosságig menő önző nemakarás ellen csak természetes. Ideális felfogású emberek lankadnak el a hivó szó pusztábani elhangzása miatt és elkeseredetten bár, de folytatják előretörő munkájukat abban a reményben, hogy hátha'.' Hátha csoda történik! Hátha az a sok elvetett mag egy szép napon csirát hajt, gyökeret ver. Lombos, terebélyes fává nőve, a felebaráti szeretet, az egymásbecsülés gyümölcseit hozza a ma egymástölő emberisig számára? . . . — így, a tunyaság és képmutatást átkozó sorok alján engedtessék meg a “Szilánkok” csupán időközönkinti bejelentése. Sebestyén Pál. S7 ÓLÁT SÁNDOR
