Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-11-06 / 980. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1937 november 6. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: évre ......................... $2.00 One Year ___________ $2.On félévre ................. 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára ........... Be Single Copy _____ or Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders .......... 3< Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD 42 Nem történt semmi.... Vagy húsz esztendővel ezelőtt, irtózatos orkán rázta meg a vén Európának keleti részét. Tombolt eszeveszetten, évezredes palotákat, trónokat döntött halomra. A tőkések világszerte megtorpantak nézték majd minden erejükkel hozzáláttak, hogy a viharsujtotta országot megmentsék. Nemzetközi mentőakciókat szerveztek. Állig fegyverzett hadseregeket küldtek ellene, de minden hiába volt. Végre visszahúzódtak, hogy az orosz medencében tomboló orkánt elszigeteljék. Ennek a nagy társadalmi viharnak távolságtól elfáradt szele, ejutott az amerikai partokra is. A résektől, repedésektől ingadozó Szocialista Pártot, mjnt kártyavárat fújta széjjel. A háborús tehetetlenségben, a szakszervezetek fúrásában és sorozatos árulásban célját tévesztett szocialista párt, még ilyen gyönge széllel való ellentállásra sem vöt felkészülve. Sárga lapjai és intézményei alól kicsúszott a talaj. Az orosz szelek, széjjel fújták tagságát. Uj hangok, uj csatakiáltások töltötték meg a levegőt, uj irányba szerveződött és igazodott a munkásság. E zajlás, nem hagyta, amint hogy nem is hagyhatta érintetlenül, a magyar munkásokat sem, kik a Szocialista Párt köré csoportosultak. Ez időtájt, az IWW. mozgalom és a kereteit kitöltő ipari forradalmárok, az amerikai munkásmozgalom történetének hőskorszakához írtak rapszodikusan a szebbnél szebb fejezeteket. Vívták az osztályharcot, sztrájkot sztrájkra vezettek, töltötték meg az Egyesült Államok börtöneit a legbátrabb forradalmárokkal. A magyar Ipari Unionisták hatodszori kísérlete is ekkor tájt szenvedett hajótörést, a magyar lap elnyomásával és a lapbizottság bebörtönzésével. Csak természetes, hogy a forradalmi szelek idáig verő hullámai miránk más hatást gyakoroltak, mint a szocialistákra. Az IWW. tagsága, úgy a börtönökben, mint a szabadonlevők, megértették a szelek suhogását és minden tétovázás nélkül vették át a forradalmi hangokat, melyek teljes harmóniában voltak életküzdelmeikkel és harcikészültségükkel. Ennek okán, a széjjel esett Szocialista Párttagok, a vezér- irányitás és vezéri kontrol alól felszabadultan, tömegesen fordultak az IWW. felé. A hasravágódott pártvezérek némelyike, megértette a történelmi pillanatot s talpra ugorva, élére állott, a pártból özönlő tagságnak. Nem volt kedvük szerinti feladat, de ha létezni akartak, úszni kellett az árral. A magyar pártlap is hangot változtatott. Meakulpázott, mindent vissza szitt, minden úgy volt, ahogyan mások mondották mindenben tévedtek s mint mondották, mindezt nem késő még helyrehozniuk. Az IWW. jó is, forradalmi szervezet is lett. Immár nem avval vádoltak bennünket, hogy extrimisták vagyunk, akik fejjel megyünk a falnak — de ... És ebbe a két betűbe van minden beletemetve. Egy ideig úsztak a fellázadt tagsággal. Helyesebben mindaddig, amig megfékezniük sikerült .................................. Mikor ezt elérték, egy hirtelen fordulattal, frontot változtattak. Nem visszafelé — dehogy is. Erre még nem volt érett a helyzet. Kitalálták, hogy az IWW. nem is olyan nagyon forradalmi szervezet, amilyennél forradalmibbat nem lehetne építeni. És hozzá láttak a leépítéshez. Kiadták a jelszót. Túl kell kiabálni az IWW. forradalmiságát és meg van mentve a — párt. Tombolt a vaklárma. Több mint egy évtizeden keresztül, vörösebbek voltak ők a vörösöknél. Forradalmibbak, a megtestesült forradalomnál. Omlottak össze intézményeik, pusztult minden a nyomukban s mint mondani szokás, fü sem volt, amerre egyszer jártak. Ma pedig, ahogyan igy futólag visszatekintünk a múltakra, úgy tűnik fel minden, mint egy lidércnyomás. Mintha semmi sem történt volna. Ott vannak, ahol elkezdték, illetve még ott sem. Még a sárga árulásba vénült Szocialista Párttól is vissza estek a kerdeich-ben. Hihetetlennek hangzik és mégis vissza jutottak, mélyebbre sülyedtek, mint ahonnan, húsz esztendővel ezelőtt, a vihar kifújta őket. Abban az időben, legalább a parlamentarizmusukban szocialistáskodtak! A legújabb vonal szerint, már az sem gilt. Nekik immár, a Roosevelt — La Guardia féle polgári liberalizmus lett. Eljutottak visszafelé odáig, hogy a kapitalizmus polgári társadalmának megmentését célzó erőfeszítései — mint mondják — a munkásságnak forradalmi feladata. Nem történt tehát semm . . .Illetve annyi mégis történt, hogy megtisztult helyzetben, anélkül, hogy forradalmi célkitűzésűnkön változtatnunk kellett volna, szélsőséges forradalmárok vagyunk és csak idő kérdése, hogy a sárga szocialisták elsárgult öreg lapjaiból idézzék fejünkre, hogy FORRADALMÁROK VAGYUNK! Várjuk és álljuk a vádat! Fricskázza:...........r . . . . r MEGÉRKEZETT A “BETYÁR VILÁG” ELSŐ SZÁMA. Megnéztük, átforgattuk, amit érdemesnek tartottunk (nem sok volt benne) elolvastuk s ha hiszik ha nem — nem támasztott tartalma emésztési zavarokat. Bizisten könnyen emészthető minden száma. Hogy úgy mondjuk . . . mikor átnézi az em;ber, szinte szomjazik valami olvasmány után sőt olyan esetek is előfordulhatnak, az edzetlenebb, vagy jobb Ízlésű munkásembereknél, hogy még a betűtől is megundorodnak, amikor a “betyár világ” szocializmusát — vagy mi a szöszt — átforgatva lecsapják. * * * MAGÁN VÉLEMÉNYÜNKHÖZ ILLIK, hogy tartalmat is adjunk. Elvégre kell, hogy legyen benne mégis valami, ami kiemelkedik az általánosításból, amit nem lehet sablonosán, mindennapiasan csak úgy — elintézni. Vegyük elő a HÁTULJÁT! Arckép csarnok . . . Polgári vezető emberek, be- tegsegélyző titkárok, pártvezérek — két egyszerű munkásember, akik még tejelnek — és két csuhás. Ahogyan nézzük az arcképcsarnokot, és gondolatainkban lapozgatunk, valamennyi kipellengérezett fékerként szerepelt az “Uj és régi Előre” hasábjain. Olyan, vagy amolyan, izé, hogy is mondjuk . . . tetszik tudni . . . fasizta féle emberek, ha már mindenáron muszáj kimondani, vagy ahogyan Gőre Gábor mondaná . . . Hogy ögye mög ükét a fényé . . . * * * KÉT OSZKÁR NEVÉVEL IS TALÁLKOZUNK a hivatalos részben. Az egyik oszkár, a clevelandban megjelenő Szabadságnak volt közepes firkásza. aki onnan kiesve, egyetlen magyar lapnál sem talált elhelyezkedést. Végig kilincselte az angol polgári lapokat is. Újra vissza a magyarokhoz. Egyszer annyira neki vöt keseredve, hogy a magyar mocsárról, egy angol könyvet akart Írni, hogy minden stréberjét le leplezi az angol közönség előtt ennek a betyár magyar világnak itt amerikában. A leleplezésből persze nem lett semmi Bán megbánta oszkár bement az “Uj Előréhez”, felcsapott elvtárs-boldogitónak. ő a kis oszkár. * * * VAN A SZERKESZTŐSÉGNEK EGY NAGY Oszkárja is. Két okból nagy ... A másik nagysága azért elvitathatatlan, mert vezeték neve, Miklós cár atyuskára emlékeztet bennünket. A kis oszkár nem volt elég nagy ... a cégérre. így nem megy meglepetés számba, hogy az első számban neki nem kellett szint vallani, ő már megszerezte a pedigree- jét clevelandon és úgy ment new yorkba, mint aki HAZA ÉRKEZETT. Nem igy Miklós Oszkár. Ez a név, már régen elmerült, az ismeretlenség homályába. Róla már keveset hallott az utóbbi évtizedben magyar amerika. De érdemei viszont, mulhatatlanok. . . . * * * OTT SZEREZTE AZ AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA szerkesztőségében, a dicstelenül kimúlt Berkó Dávid oldala mellett. Miklós Oszkár tudni illik, Berkó Dávidnak volt a jobbkeze és üzelmeinek végrehajtója. Az ő érces tollához fűződik, Berkónak minden üzérkedése sőt minden üzérkedésének legnagyobb koronája, a Kossuth szobor körüli sikkasztás is. Miklós oszkár, a “Betyár Világ” főszerkesztője és cégére, vagy húsz esztendőn keresztül szolgálta Berkón és Népszaváján keresztül a magyar reakciót. Elkopott nyelvéből még Vézsinegeknek is maradt egy pici darab. S mert a Népszava lengyel tulajdonosának már nem volt elég érdes, hát menesztette az Oszkárt. * * * “CSATLAKOZTAM AZ EGYSÉGFRONTHOZ” Írja a “Betyár Világ” első számában a NAGY Miklós Oszkár — Hát mondok — már elolvassuk, hogy ez meg miért csatlakozott az “egységfronthoz?” Miklós Oszkár, ezen szavakkal okolja meg többek között lecsatlakozásának miértjét. — Ide figyeljetek “elvtársak!” És azután sírjatok . . . “Ez a meggondolás vezetett abban, hogy oda álljak az Amerikai Magyar Világ munkásai közé. Mindig rajongva szerettem a magam magyar fajtáját. Ma is. Mindig polgári ember voltam. Ma is az vagyok ...” Hát jól van na. őszinte beszéd ez és nem is kifogásoljuk. Nincsen ebben a nyilatkozatban semmi féle kertelés vagy árulás. Korántsem annyi, mint mondjuk a kommunisták bukfencezésében, akik egyenesen Miklós Oszkár karjaiban állottak meg. (Folytatás a 8-ik oldalon)
