Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)

1937-10-30 / 969. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1937 október 30. EPIZÓDOK EGY FORRADALMÁR ÉLETÉBŐL Irta: VLASITS MÁRTON Tanulni sohasem késő, de elengedhetetlen szükségszerűség. Má­sok tanítására, csak azoknak szabad vállalkozniok, akik önmaguk sem restek a tanuláshoz. Itt közölt cikksorozatunkkal módot nyúj­tunk munkástársainknak arra, hogy egy forradalmár életrajzán ke­resztül megismerkedjenek vagy felfrissítsék ismereteiket, az elmúlt század szocialista mozgalmának kibontakozásáról. Vlasits munkás­társ e cikke, eredetileg a naptár részére készült, mivel ejmek kia­dását ez évre a konvenció elnapolta, ez ismeret terjesztő tanulmányt, lapunk utján hozzuk, olvasóink elé. (Szerk.) — III — Most János ifjúkori fényképe. Most János már akkor kezdte belátni, hogy par­lamentáris utón nem le­het forradalmi munkát ki­fejteni. Azért is a tevé­kenysége főleg az Írásra §s előadások tartására irá­nyult. A párisi kommune forradalom élénk vita tárgya volt akkor. A pol­gári sajtó a legválogatot- tabb hazugságokat és rá­galmakat terjesztette a párisi kommuneről. A szo­cialista sajtó és előadók természetesen az igazság­nak megfelélően védel­mezték a kommunt és le­leplezték az álszenteske­dő reakciósokat. Egy ily­en előadást tartott egy alkalommal Most János. A rendősrég már régen várta az alkalmat, hogy őt a kezei közé kerítse. Azonban mert képviselő volt a törvény értelmében nem volt szabad ezért elfogni ezen okból. Mihelyt azonban a képviselői mandátuma lejárt el­fogták és biróság elé állították. Két és fél évi börtön büntetést mértek rá. Börtön büntetését irodalmi munkával töltötte. Itt irta az “Osztályharcok a régi Rómá­ban” cimü munkáját. Úgyszin­tén titokban irta meg ugyan­ekkor a • “Plötzensee börtönvi­szonyok” cimü röpiratát. Kiszabadulása után a berlini munkásság a Berliner Freie Presse” cimü szocialista lap szerkesztésével bízta meg. Úgy a cikkirás mint előadá­sok tartása volt Most János legkedvesebb munkaköre, mert ezeket tartotta a leghatható- sabb eszközöknek a mozgalom előreviteléhez és a szocializmus megismertetéséhez. A parla­menti működéssel — mint mondotta — “alaposan jólla­kott” és nem kér többet belőle. Fáradhatatlanul dolgozott mint cikkíró és gyűlési szónok de ezenkívül polgári tudósokkal és tanárokkal vitatkozott, többek köztt Mommsen Tivadar törté­net írót kritizálta. De többször a pártpápák ellen is fölszólalt, nevezetesen Liebknecht Vilmos­sal volt neki több heves sajtó­vitája. Nem feledkezett meg a papokról sem és nem egyszer alaposan leszámolt az úgyneve­zett keresztény-szocialistákkal, ami akkor volt a legújabb. A német protestáns papság, látva hogy a szocializmus szó és elv, a dolgozó népnél viszhangra ta­lált, elkezdték az ő sajátgyárt- mányu szocializmusukat hirdet­ni, hogy a nénet maguknak megneyriék. Egy vitagyülést tartott Vilmos császár udvari papjával, Dró Stöcker-rel. akit alaposan “hazaküldött”. Ez mi­att az egész polgári sajtó és a kormány volóságos kopóhad módjára támadta meg. Kiad­ták a jelszót, “a népnek meg kell őrizni a vallást”. A jelszót a császári udvar adta ki. Bátran lehet állítani, hogy ez a kor — 1875—1878-ig — volt a német szocialista mozgalom hőskora. Amire senki sem mert gondolni, meg történt. Porosz tisztek kezdtek érdeklődni a szocializmus iránt. Most János­sal tartottak összejöveteleket, mint ezt Eduard Bernstein. Mostnak nem jó barátja Írja a “Munkásmozgalom, története Berlinben” cimü munkájában. A hatóságokat nagyfokú ide­gesség fogta el. Bismack lesben állt és az első alkalmat várta hogy a szociáldemokratákat megfékezze. E;z az alkalom nemsokára meg is adódott, ami­kor egy bizonyos Dr. Nobeling, egy a szocialista vagy munkás- mozgalomtól távolálíó ember rálőtt a császárra. Ezt a me­rényletet egy másik előzte meg ew Hődéi nevű bádogos mun­kásé, aki szintén rálőtt a csá­szárra, de nem talált. Dr. No- hiling merénylete meghozta Bismarcknak, amire már régen várt. Valóságos reakcióhullám söpört végig németországon. Most a merénylet történtekor egy 5 hónapos börtönbüntetést ült. Záporesőként hullottak a felségsértési pörök. Két hónap leforgása alatt nem kevesebb mint 812 évre terjedő börtön- büntetést mondottak ki a “füg­getlen” biróságok, sokszor ár- talan, semmit sem sejtő embe­rekre. Most János még a börtönben megkapta a kiutasitási végzést. Bismarck föloszlatta a birodal­mi gyűlést és uj választásokat rendelt el. A választások a leg­szélsőbb terror és hatósági erő­szakosságokkal lettek intézve. Most elveszítette képviselői mandátumát, ami ismét meg­erősítette abban a hitben, hogy a munkásság ügyét nem lehet parlamentáris utón szolgálni. Berlinben ki lett hirdetve az ostromállapot. Most János Ham­burgba ment, ahol próbálkozott azzal a tervei, hogy a mozgal­mat a terror és üldözések da­cára, titokban is ha kell főm ár­tani. De maguk a volt vezérek hallani sem akartak arról, ha­nem azt tanácsolták neki, hogy vándoroljon ki Amerikába. Most mert sehol segítségre nem talált, nehéz szívvel bár, búcsút mondott németország- nak, magát azzal a reménység­gel biztatva, hogy rövid idő múlva ha az ijedtség hulláma lecsillapodik vissza fog térni. Reménye nem valósult meg. Most János és a német mozga­lom utai szétváltak. Most 1878 végén Londonba utazott. ' Amikor Most János London­ba érkezett legelőször a Kom­munista munkás egyletet keres­te föl. Ezt az egyletet 1840-ben német politikai menekültek ala­pították. A karácsonyi ünnepek alatt az egylet gyűlésén Most e?y indítványt tett, amelyben egy hetilap alapítását ajánlot­ta. Hosszú vita után az egylet tagsága magáévá tette az esz­mét és 1879 január 3-án meg- íelent a “Freiheit” cimü lap, szerkesztője, kiadója és szállí­tója Most János lett. A lap az első idejében teljesen a német szocialista párt álláspontját képviselte. De amikor a német pártvezérek, nevezetesen a bi­rodalmi gyűlési képviselők mindinkább letértek a forradal­mi irányról, hevesen bírálta ő- ket. A lapot csak titokban le­hetett Németországban terjesz­teni. A munkásság páratlan lel­kesedéssel támogatta, mert an­nak irálya és hangja olyan volt hogy az elnyomott munkássá­got csak lelkesíteni tudta. De amikor a német párfrakció ve­zérszónoka Liebknecht Vilmos, egy birodalmi gyűlésen kijelen­tette, hagy a szociáldemokrata párt kimondottan reformpárt, Most a legélesebben bírálta és ostorozta a pártvezéreket. A pártvezéreknek különben sem volt Most igen az Ízlésük sze­rint. Ellene voltak a lapnak az­ért is, mert mint mondották, elmérgesiti a harcot a szocial­ista a a polgári pártok között. Elfelejtették a képviselő urak, hogy még a “Freiheit” meg­jelenése előtt a hatóságok f munkások ezreit utasították ki otthonaikból és a börönök telve voltak szocialista munkásokkal. A német pártvezérek mint Most irta, magukat tetszhalott­nak tetették és gyáván meg­hunyászkodtak Bismarck előtt. Marx és Engels, akik ebben az időben Londonban éltek eleinte rokonszeilvesen fogadták Most lapját a Freiheit-et. A szaka­dás akkor állt be, amikor Most Bakuinihoz és Blanquihoz kez­dett közeledni. Mint már emlí­tettem a német párt föladta a nyílt harcot Bismarckkal szem­ben és ha a pártvezetőségen múlt volna, a párt teljesen ki­herélte volna saját magát. A harc elulról jött a proletárság a nincstelenek soraiból. Most János cikkeiben utalt az orosz szociálforradalmárok, a spa­Kérdések—Feleletek KÉRDÉS: Floridában lakom, de igazi otthonom New York államban van. Kaphatnék-e aggkori nyugdijat dacára annak hogy három gyermekem járul anyagilag fenntartásomhoz, VÁLASZ:; Aggkori nyugdij­at csak azok kaphatnak, akik valóban szükséget szenvednek. Alapos vizsgálat előzi meg a nyugdíj kiutalását. Aggok, aki­ket gyermekeik tartanak el, nem tarthatnak igényt aggkori segélyre, illetve nyugdíjra. A legtöbb állam törvényei — ezek között van New York állam is — előírják, hogy a szükséget szenvedő szülők eltartásáról nőtlen fiú, vagy hajadon leány köteles gondoskodni, ha anya­gi körülményei megengedik. Ha a gyermek nem képes oly ösz- szeggel segíteni a szülőt, ami a penzió összegét elérné, úgy az állam pótolja azt. így például New Yorkban az átlagos havi nyugdíj 30 és 40 dollár között váltakozik. Ha a gyermek csak 24 dollárt tud a szülő fenntar­tásához adni, a különbséget az állam pótolja. KÉRDÉS:; Darabszám mun­kát vállatam, amit otthon vég­zek. Be kell e vezetni keresete­met a társadalombiztosítási ivén? VÁLASZ:; Igen: Munkások, akik ipari munkát otthonaik­ban végeznek, ép oly elbírálás alá esnek, mint a gyári mun­kások. Az a tény, hogy az ille­tők darabszám munkán dolgoz­nak nem tesz külömbséget. A munkaadóknak, ép úgy mint a munkásoknak a kijelölt járulé­kot ép úgy fizetniök kell, mint a gyári munkásoknak. KÉRDÉS: Birsággal sulytja- e a törvény azokat, akik nem fizetik be idejében a megsza­bott járulékot? VÁLASZ: Igen. Ha a járu­lékot elmulasztja befizetni, ha­vi fél százalékos, vagy évi hat százalékos kamatot számítanak fel. Ez a birság még magasabb abban az esetben, ha a munka­adó még akkor sem küldi be a járulékot, ha erre a kincstári hivataltól felszólitást kapott. (FLIS) nyol anarchistqk harcimódjára és ezt a német munkásoknak is ajánlotta. Ez miatt nyilvános szakadás állott be Marx, Engels egyrészről és más részről Most között. Hogy a pártvezérek Most al­ul, mint mondani szokták, a gyékényt kihúzzák egy ellen­lapot adtak ki “Socialdemoc- rat” címmel Zürichben. Ez a lap azonban közel sem talált ar­ra a pártolásra a munkásság ré­széről mint a “Freiheit“ Né­metország nagyobb ipari köz­pontjaiban különösen Berlinben Hamburgban és Lipcsében a munkásság inkább olvasta a Freiheit-et mint a “hivatalos” párt lapot. A vége ennek a harcnak az lett, hogy Most Já­nost a szociáldemokrata párt­ból kizárták. A megokolásban kilett jelentve, hogy a Freiheit Írásmódja igen forradalmi és több ízben megsértette a veze­tő elvtársakat, és végül Most János sokszor megsértette a pártfegyelmet. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents