Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-10-30 / 969. szám
1937 október 30. BÉRMUNKÁS 7 oldal TAGSZERZŐ VERSENY A MUNKÁS BETEGSEGÉLYZŐ SZÖVETSÉGNÉL MINDEN TÁMOGATÁST MEG KELL ADNI AZ ÉRDEMES TESTÜLETNEK A SIKER ÉRDEKÉBEN. Tudott dolog, hogy a bevándorlás korlátozása és csaknem teljes beszüntetése miatt, uj problémák elé kerültek az Amerikai Magyar intézmények, közöttük a betegesgélyzők is. Az Amerikai Magyar társadalmi élet, korlátok közé szorult úgy annyira, hogy ma már tisztán látható a tény, hogy valamennyi magyar intézmény túlhaladta zenitjét amerikában. Örzse mégse olyan Irta: Balázs József Tiz bütykös ujjával kényszeri tette ki sovány földecskéjéből az Életet Kádár Péter. De napszámba is elment és annak is hasznát vette, hogy valamikor a huszároknál puszttitotta három esztendeig a prófuntot. Ha a nagy dologidő elmúltával megkezdődtek a vásárok, a ló- csiszárkodást sem vetette meg. Becsülettel csinált mindent. Néha-néha fölszisszent, amikor a ködmönre, csizmára kuporga- tott garasokat oda kellett adni adóba, de összeszoritotta a fogát és fizetett, mert kicsinek érezte magát ahhoz, hogy a felsőséggel huzakodjék. Máskülönben is kevésbeszédü ember volt. Kádár Örzse tizenhatesztendős korában, aratáskor elterült a friss tarlón, hogy úgy kellett hazavinni. Az apja nem szidta nem erőltette. Megértette, hogy gyenge, a mezei munkára és vasárnap délután elvitte a jegy- zőnéhez, aki lánykorában betűvetésre oktatta a többi gyerekekkel és gyakran kérdezősködött utána, mert a legkedvesebb tanítványa volt. A jegyzőné elszerezte a lányt a sógorához a városba. Örzse ezután már csak hus- vétra, pünkösdre meg karácsonyra tátogatott haza. Szép karcsú, fényesszemü lány lett belőle s ringó csípőjén tempósan söntörgött a százráncu bo- korugrós szoknya. Nem vette föl a városi lányok viseletét soha. Tizenyolc is elmúlt Örzse, amikor elmaradt a pünkösdi látogatásról, Kádárné éppen az urának magyarázta, hogy sok a vendég az uraknál, azért nem jöhetett haza Örzse, amikor a szomszédasszony rontott be azzal a hírrel, hogy megjött a szomszéd kovácsmester Julisa, aki nagy dáma lett a városban. Az asszonyok kisiettek. Kádár Péter előszedte a selmecit és tempósan indult meg utánuk majdmegállt a kiskapuban és amig rágyújtott, a gyufa lángja fölött átnézett a szemközti füstös kovácsmühely felé. A tavaszi napsütésben ezüstösen csillogott a kocsi, amelyen Julis megjött. Kádár Péter nem érzett semmi irigységet akkor sem, amikor a leány könnyedén a kocsihoz libbent omlós selyemben, fehér tányérsapkában, amely alól kivillantak aranyszőkére festett fürtjei. A napfény szikrázott az ujjam ragyogó gyűrűkön, amikor a mereven álló sofőrnek megmagyarázta, hogy merre vezesse a kocsit. Azután elrobogott. A kovács sokáig nézett utána. Foghíjas szájából nehéz, ezüst- kupakos, öblös uj tajtékpipa lógott és büszkén fújta a kék ég felé a mézzel pácolt, illatos angol dohány füstjét. Amikor a kocsi eltűnt az országút kanyarulatában, magasra emelte a pipát és dicsekedve szólt át Kádárhoz : — Julis hozta! — Tán férjhöz ment Julis? — kérdezte Kádár Peter, csak úgy, a fogai közé szorított pipaszár mellől. A kovács beleharapott az uj Elgázolás ... Irta: Pór Tibor A gép megevett egy embert, a vére kiserkent, jaj! Fájt, mikor a húsba belevájt az éles, dühös, rettentő robaj. A fej szétfolyt, mint a tej, s a karok az égbe nyúltak, s a gép robogva fújt odébb, benyelték nyomait az utak. Ki itt a bűnös? Nem kérdi senki, emberszemek isszák a vért. Csak két gyerek esengi köztük: “Engedjetek! Az Istenért!” Egy rongyos asszony, s két gyerek, kocsikra rakják a tetemet, s viszik a véres rögön át, s mosolyognak a paloták. pipa csutorájába és szótlanul fordult be a sötéten ásító műhelybe. Kádár Péter sercintett egyet a pipaszár mellől, széttörölte bozontos bajuszát és az ő szép tiszta örzsijére gondolt, aki fehér, mejjes kötőben, szaladgál szalaggal a hajában talán most viszi be ezüsttálcán az urak reggelijét . . . Újra eltelt egy esztendő és a napsütéses májusi alkonyból Örzse bukkant fel az állomás irányából, pedig ünnep sem volt. Ringó csípőjén most is söndör- gött a százráncu szoknya, de jobbkezében batyu, balkarján hadonászó, gügyögő kisember. Kádár Péter felugrott a padkáról. Üvölteni szeretett volna, de nem jött ki hong a torkán, csak meredten nézte lesütött- szemü leányát. Ezalatt a kisember elkapta a bozontos bajusz egyik ágát, a másikkal meg rátenyerelt Kádár Péter borostás arcára. Amint a selymes puha meleg kezecske végigbársonyo- zott az ember arcán, csak belecsodálkozott a mosolygó, nefe- lejtskék szembe s haragosan elkapott tekintete a csepp ujjacs- kák végén rózsásan ragyogó körmöcskéken akadt m'eg; mintha még sohasem látott volna ilyent. A kapufelé tolta Örzsét de óvatosan, hogy a picinek baja ne essék, mert az nem oka semminek. Magáramaradva sóhajtott egyet és nagy-igyekezettel kezdte a pipa szádáját kotorni. —Tán ferjhöz ment örzse? — csattant onnan túlról gúnyosan a kovács hangja. Kádár Péter megtapogatta a pipáját, megtömte tempósan, rágyújtott és eleresztett egykét füstmacskát, mert ezután jobban vált az ember esze. Aztán, hogy mégsem jutott eszébe semmi, komoran vetette oda: — Nem! — mellére ejtette fejét kemény mozdulattal huzA korlátok közé szorított magyar társadalmi élet, akarva nem akarva, hozzá kell idomuljon az uj viszonyokhoz. Uj magyar bevándorlók és számottevő bevándorlás hiányában, feldolgozásra szorul azon terep, mely rendelkezésünkre áll. A betegsegélyzési mozgalmak régi keletűek. Kibontakozásuk, inkább önző és hazafias célokat szolgált a kezdetben. Csak a munkásmozgalom erőteljesebb kibontakozásával kerülhetett szóba, Munkás Beteg- segélyzőknek alakítása. A Munkás Betegsegélyzők múltja éppen olyan viharos, útja éppen olyan göröngyös, mint a munkásmozgalomé. Évtizedeket vett igénybe, mire az elvi különbségektől szerte hasított munkásmozgalmak és pártok célirányos és szervesen működő csoportokba alakultak. A megismétlődő viták nyomán bekövetkezett szakadások sem hagyták a betegsegélyző- ket érintetlenül. Amig zajlott és szakadozott a munkásmozgalom, a polgári, vallásos és hazafias betegsegélyzők, beleágyazták magukat az amerikai talajba úgy annyira, hogy a magyar munkások tekintélyes hányadát csoportositották maguk köré s a bevándorlás megszűnése sokkal inkább találta őket felkészülve, mint a Munkás Beteg- segélyzőget. Örök és lemoshatatlan szégyene marad, a politikai párt kontrol alatti betegsegélyzőből élősködnek, az a hajsza, melyet a Szövetség ellen akkor indították és a munkásmozgalomban az ideig soha nem ismert eszközökkel levezették, mikor mindkét betegsegélyző határkőhöz jutott és mindkettőnek csak kevés ideje maradt ahoz, hogy véredényeit fiatal erővel megduzassza. Ezt az embertelen hajszát is megverekedte a Munkás Betegsegélyző Szövetség, de olyan árat fizetett érte ,amit nehéz volna hirtelenében felbecsülni. Ezrével veszítette tagságát. Viszont az élete ellen törő betegsegélyző nem nyerte el a Szövetségből kimaradt magyarokat. Azok inkább más betegseta szemére csurogóra hajló, zsíros kalapja karimáját és a kapunak fordult. De amig a kilincs után nyúlt, megvillant a szeme és dacosan szólt vissza. — Azér’ örzse mégse’ olyan! — Mér’ ? — firtatta a kovács gúnyosan. — Mer’ azér’, hogy nem se- lembe’ kalapba’ büdöskocsin gyütt haza, hanem a maga igazi, emberi mivoltába! — vetette oda és megbékélve lépett be a kapun, hogy odaadja bozontos bajuszát az apró kezek játékának .... gélyzőt választottak. A harcban ha meginogtak és a Szövetségből kimaradtak, nagyrészük undorral fordult el azoktól különösképpen, akik a harcot a Szövetség ellen irányították. így hát a Szövetség veszített a támadók pedig nem nyertek. A nagy harc befejezésével, másik belső harc vette kezdetét, melynek elmúltával uj tisztviselő kart kapott a Szövetség. Az uj tisztviselők, megnehezített körülmények és állandóan romló viszonyok, a tomboló gazdasági válság kellős közepében vették át helyüket és ember- feletti erőfeszítések árán, nemcsak az Egyesületet helyezték száz percentes alapra, de a fogyó és pusztuló Amerikai Magyar élet közepette, p jakkal, igyekeztek pótolni a kihulló tagságot. Ilyen tagszaporitó kampányok, versenyek egymást érték, nem megvetendő eredménnyel. Szeptember elsejével vette kezdetét a most folyó kampányuk, mely megszervezésével és beállásával a Szövetség Intéző Bizottsága méltán érdemli ki az elismerést. Gonddal és nagy körültekintéssel indították el a versenyt. Azoknak résztvevői, legyenek betegsegélyző tagok, vagy osztályok, avagy beállásra kész uj tagok, olyan kedvezménybe részesülnek, ami inspirálja, serkenti őket munkálkodásra és honorálja a fáradságos munkát is, melyet á mai megnehezített viszonyok mellett, a tagszerzés megkövetel. Mi, a Szövetség mellett állottunk, a legválságosabb időkben. Harcaiban, teljes erőnkkel és tudásunkkal kapcsolódtunk bele. Csak természetes tehát, hogy a legmesszebmenő támogatás nyújtására most is készen állunk. Amennyiben, lapunk olvasói, szervezetünk tagjai, módját ejthetik annak, hogy a tagszerzési versenyben segédkezzenek és abból a részüket kivegyék, ezzel nem tesznek mást, mint folytatják azt a munkát, melyet harminc év óta válvetve, közösen végzünk a Szövetség érdekében. Philadelphiai munkástársak figyelmét felhívjuk ez utón arra, hogy Shafer munkástársnál elővételben kaphatnak jegyeket a newarki KIK A BŰNÖSÖK ELŐADÁSÁRA. A newarki munkástársak arról értesítenek bennünket, hogy a környékről, valamint philából, több vendéget várnak az előadásra. Vele esetleg néhányan le is rándulhatnak. Cime: John Shafer 152 S. 3rd St.
