Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-10-30 / 969. szám
1937 október 30. BÉRMUNKÁS 3 oldal f-Y.Yf^Y - O.VVJ A Összeszedte: ZÁRA JÁNOS Már tudunk Kun Béláról — Mikor a tűzoltók nem ismerik a tűz keletkezését — Ellenforradalom a spanyol forradalomban — Egy magyar közmondást szoktunk idézni, amikor az igazság kimondásáért támadnak bennünket. A közmondás úgy szól, hogy: “Szólj igazat, betörik a fejed”. Régi és igaz közmondás és valószínű, hogy rég idők óta ily elbánásban részesül az igazság kimondása. A “Bérmunkás” egyike — hanem az egyetlen — azon szókimondó lapoknak, amely még a fejbeverés kilátásba helyezése esetén is kimondja az igaz szót. Sokan, akiknek fáj az igazság, fel jaj dúlnak ily esetekben és kigyót-békát kiáltanak ránk az igazság kimondásáért. Különösen gyakran kerülünk a pergőtűz kellős közepébe “elvbarátaink” a munkásmozgalom “legforradalmibb élcsapata” — a kommunisták részéről. Azért van ez, mert mi nem tudunk megbarátkozni azzal a felfogással, hogy az osztályharc égisze alatt elkövetett minden gazságra rámondjuk a beleegyező “áment”. Ami a munkásosztály érdeke ellen van, bárki követi is azt el, mi könyörtelenül leleplezzük. A kommunisták garázdálkodása úgy bel- mint külföldön gyakran váltja ki belőlünk a megrovást és különösen pedig azon elnyomatások s tömeggyilkosságok, melyek az utóbbi hónapokban Oroszországban történnek. Úgy mondják, akik azzal eggyetértenek, hogy azok a gyilkosságok az “orosz nép érdekében” történnek, de mi már u.gy vagyunk vele, mint a kapitalista országokkal, hogy itt is, ami az uralkodó osztály érdeke ellen van, arra ráfogják hogy a “nép érdeke ellen” van és azt tüzzel-vassal ki kell irtani. Ugyan ez a helyzet ma Oroszországban is. Ami a Stalin bürokrácia ellen van arra ráfogják, hogy a “nép érdeke ellen” van. így sok ezer, vagy minden nagyítás nélkül állíthatjuk, hogy tízezer jó forradalmár, akiket még tegnap apostoloknak tekinetettek, ma “ellenforradalmárok”. Hogy ne menjünk túl messzire, vegyük Kun Béla esetét. A Bérmunkás — és más igazság szerető lapok is — ismételten feltették a kérdést, hogy “mi van Kun Bélával” ? A “legfor-r-rvadalmibb” napilap mélyen halgatott hosz- szu időn át és amikor végre válaszolni kényszerült, kerteléssel akarta elütni a kérdést. Azzal nyugtatta meg a kérdezőket, hogy talán valamelyik országban fontos küldetésben van. És most végre kiderült, hogy nincs “fontos küldetésben”, hanem börönben van Oroszországban. Erről számol be a kommunista Internacionale hivatalos folyóirata. Tehát Kun Béla is “trot- zkyista” lett. Kár, hogy a “legforradalmibb” napilap a végnapjait éli és nem lesz alkalma megírni, hogy Kun Béla börtönben van. * * * De az Oroszországban elkövetet bebörtönzések és gyilkosságok ma már nem az egyedüliek, melyeket számon kell kérnünk. Újabb tér nyílt a “trotzkyisták” üldözésére és pedig Spanyolországban. Csak természetes, hogy ezt sem hagyjuk szó nélkül és a spanyolországi helyzet ismertetésével igyekszünk a valóságot leszögezni. Ám itt megint fáj valakinek az igazság és a “legforradalmibb” napilap egyik késői számában a Spanyolországban harcoló “Rákosi Zászlóalj egyik tagjának” szenzációs leleplezésből megtudjuk, hogy a Bérmunkást kitiltották Spanyolországból, mert megírja az igazságot. Sokan ugv vélekedjek erről a riportról, hogy az a celeve- landi “bakarudi” szerkesztőségben lett elkövetve én azonban hiszékenyebb vagyok és elhiszem, hogy a riportot tényleg a rákosi zászlóalj egyik tagja irta. Hogy az a “polgártárs” mennyire van tájékozva a spanyolországi helyzetről, abból is megállapíthatjuk, amit megír, hogy “néhány napja, hogy hazajöttem Barcelonába szabadságra a zaragozzai frontról a rákosi-fiuktól”. Ez a “polgártárs” tehát heteket, vagy hónapokat töltött a tüzvonalba — amiért kalapot, emelünk előtte — és ezalatt az idő alatt elképzelhető, hogy milyen információkat nyerhetnek az országban történő eseményekről. És ez írja meg, hogy Spanyolországban “milyen egyetértés van”. Ott nincs C.N.T. meg U. G.T. meg F.A.I. és nincsennek kommunisták, de még szocialisták sem. ő egy pár nap alatt mindent átlátott ami spanyol- országban a kuliszák mögött történik és megállapítja, hogy a Negrin kormány a legnagyobb egyetértésben kormányoz és a Bérmunkás, az egy “fasizta uszító”. Hogy a ‘‘polgártárs” milyen információkkal rendelkezett a spanyol helyzetet illetőleg köny- nven megállapíthatjuk. Például: itt Chicagóban a North Ave-n egy közelmúlt délután tűz ütött ki egy mészárszékben és a mellette levő füszer- iizletben. Egy tucat tűzoltó osztag vonult ki a tűz eloltására és egy csomó rendőr igyekezett visszatartani a kiváncsiakat a veszélyes hely megközelítésétől. A tűzoltók és rendőrök még a késő esti órákban is a színhelyen voltak, amikor a másnap reggeli lapok korai kiadásai már az uccán voltak és hírrel voltak tele a tűz keletkezéséről. Engem is arra vitt az utam és megálltam a többi bámészkodóval. Egy rendőr és egy tűzoltó álltak az utszélen, amikor egy járó-kelő hozta az újságot és megszólalt, hogy a lap foglalkozik a tűz esettel. Úgy a rendőr, mint a tűzoltó egyszerre nyúltak a lapért: “lássuk hogyan keletkezett a tűz” megjegyzéssel. Úgy a rendőr, mint a tűzoltó egész idő alatt közvetlen ott voltak, oltották a tüzet és az újságból akarták megtudni, hogy a tűz hogyan keletkezett. Ez természetes is. Nekik nem volt idejük kutatni az ok iránt, mert ők a “tüzvonalban” voltak. Ezt a tüzbiztositó társaság emberei kutatták ki és a riporter onnan tudta meg a valóságot. És igy van a “spanyolországi riporetr” is. ő a tüzvonalban volt és esetleg csak azt Írhatta meg amit elképzelt, hogy hogyan kellene lenni. De, hogy a tény egészen más Spanyolországban, sajnos, de való. A Bérmunkás megállapításai a spanyol helyzetről nem légből kapott. Az I.W.M.A. és a C.N.T. havi jelentései előttünk teljesen megbízhatók és ezen jelentések számolnak be mindarról, amit a Bérmunkás tovább ad. Azonban nemcsak a Bérmunkás foglalkozik azon elvetemültséggel, ami Spanyolországban történik ma. Alább közöljük a “Nation” cimü folyóirat egyik közelmúlt számában megjelent levélnek a részletét amely hasonló adatokat tartalmaz. Nézzük, mit is ir a Nation levelezője. “ . . . A jelenben a foglyok százai vannak a Velecia, Madrid, Barcelona és más városok börtöneiben, csak azért, mert balszárnyi szervezetek tagjai, amelyek nem engedelmeskednek a Kommunista Pártnak. A hadjáratot eppén oly körülmények között intézik, mint a moszkvai tárgyalásokat és a valóságban annak egy része. A foglyok nagyrészét alattomosan tartótatják le a Stalin cheka emberei, akik sok esetben a kormány beleegyezése nélkül, de ahol módjukban van a kormány közegeit megkörnyékezni ott azok beleegyezésével. Sokat a foglyok közül kegyetlenül meg- kinoznak a vallomás kicsikarásánál, melynek révén megállapíthassák, hogy az elfogott a “fasiztákkal van összeköttetésben” a moszkvai módon irányított tárgyalláson. Ha az elfo- gottak nem vallanak, gyakran nyomtalanul eltűnnek és ma már meglehetős számmal vannak az ily eltűntek, kiknek valamely félreeső uccán találják meg a holttestét napok múltán. Ez történt Camilo Berberi Íróval; a fiatal Martinez, a kata- lóniai forradalmi ifjúmunkások szövetségének titkárával és sok mással. Bob Smillie-t az angliai bányász munkások vezérének unokáját a börtönben hagyták elpusztulni vakbélgyu- ladásban, minden segély nélkül. Andres Nin-t a P.O.U.M. központi titkárát hetekig tartották egy Madridi börönben és később mint “az igazság szolgáltatás szökevényéről” adtak ki jelentést, ami egyenlő az eltűnéssel. Ezen tények és sok más a new yorki “Socialist Call”-ban is napvilágot láttak Liston Oak és Sam Baron jelentései alapján, akik most tértek vissza Spanyolországból. Fenner Brockway az angol I.L.P. központi titkára delegációt vezetett Spanyolországba a letartóztatások felülvizsgálása ügyében, mely nemcsak spanyolokat érintett, hanem sok más nemzetiségüket. Többek között “eltűnt” miután “szabadon bocsájtották” a kanadai hirlapiró Krehm. Brockway jelentése ez szerint, mely a New York Times-ban is megjelent és az összes spanyol lapok kivéve a Stalinisták által kontrolál- takat közölték, senki sem hiszi a “fasizta” vádat ezek ellen az emberek ellen, természetesen a Stalinistákon kívül. Katalonia elnöke, Companys és pártja az Ezqűerra, a C.N.T. az F.A.I. a Velencia kereületi tanács, a Caballero szocialisták és sok felelőségteljes egyén és testület nyilvánosan tiltakozott az elfogatások ellen és a vádakat őrültségnek minősítették.” Nem a különcködés vezet bennünket, amikor ezeket a gazságokat nyilvánosságra hozzuk. Vérző szívvel tesszük és a munkásosztály itélőszéke előtt a vád nem minket érhet, akik tiltakozunk ezek ellen hanem azokat, akik elkövetik. JAPÁN ELLENES BOJKOT. Washingtonból jelentik, hogy a C.I.O. vezérkarához kérvény érkezett kinából, melyben a japánok elleni hivatalos bojkot kimondását kérik. A kérvényt Mrs. Sun Yet- Sen, Kina elhunyt “George Washnigtonának” felesége irta alá. Arra való tekintettel, hogy a C.I.O. most mással van elfoglalva, nem foglaltak ez ügyben állást. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közössé? ni* csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bit* ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve. sebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra. hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparhat dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérhar« esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kő zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ni társadalom szerkezetét éoitiiik a régi társadalom keretein belül
