Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)

1937-10-30 / 969. szám

1937 október 30. BÉRMUNKÁS 3 oldal f-Y.Yf^Y - O.VVJ A Összeszedte: ZÁRA JÁNOS Már tudunk Kun Béláról — Mikor a tűzoltók nem ismerik a tűz keletkezését — Ellenforradalom a spanyol forradalomban — Egy magyar közmondást szoktunk idézni, amikor az igaz­ság kimondásáért támadnak bennünket. A közmondás úgy szól, hogy: “Szólj igazat, betö­rik a fejed”. Régi és igaz köz­mondás és valószínű, hogy rég idők óta ily elbánásban része­sül az igazság kimondása. A “Bérmunkás” egyike — hanem az egyetlen — azon szó­kimondó lapoknak, amely még a fejbeverés kilátásba helyezé­se esetén is kimondja az igaz szót. Sokan, akiknek fáj az igaz­ság, fel jaj dúlnak ily esetekben és kigyót-békát kiáltanak ránk az igazság kimondásáért. Különösen gyakran kerülünk a pergőtűz kellős közepébe “elv­barátaink” a munkásmozgalom “legforradalmibb élcsapata” — a kommunisták részéről. Azért van ez, mert mi nem tudunk megbarátkozni azzal a felfo­gással, hogy az osztályharc égi­sze alatt elkövetett minden gazságra rámondjuk a bele­egyező “áment”. Ami a mun­kásosztály érdeke ellen van, bárki követi is azt el, mi kö­nyörtelenül leleplezzük. A kommunisták garázdálko­dása úgy bel- mint külföldön gyakran váltja ki belőlünk a megrovást és különösen pedig azon elnyomatások s tömeggyil­kosságok, melyek az utóbbi hónapokban Oroszországban tör­ténnek. Úgy mondják, akik az­zal eggyetértenek, hogy azok a gyilkosságok az “orosz nép érdekében” történnek, de mi már u.gy vagyunk vele, mint a kapitalista országokkal, hogy itt is, ami az uralkodó osztály érdeke ellen van, arra ráfogják hogy a “nép érdeke ellen” van és azt tüzzel-vassal ki kell ir­tani. Ugyan ez a helyzet ma Oroszországban is. Ami a Stalin bürokrácia ellen van arra rá­fogják, hogy a “nép érdeke el­len” van. így sok ezer, vagy minden nagyítás nélkül állíthatjuk, hogy tízezer jó forradalmár, akiket még tegnap apostolok­nak tekinetettek, ma “ellenfor­radalmárok”. Hogy ne menjünk túl messzire, vegyük Kun Bé­la esetét. A Bérmunkás — és más igazság szerető lapok is — ismételten feltették a kér­dést, hogy “mi van Kun Bélá­val” ? A “legfor-r-rvadalmibb” napilap mélyen halgatott hosz- szu időn át és amikor végre vá­laszolni kényszerült, kerteléssel akarta elütni a kérdést. Azzal nyugtatta meg a kérdezőket, hogy talán valamelyik ország­ban fontos küldetésben van. És most végre kiderült, hogy nincs “fontos küldetésben”, hanem börönben van Oroszországban. Erről számol be a kommunista Internacionale hivatalos folyó­irata. Tehát Kun Béla is “trot- zkyista” lett. Kár, hogy a “leg­forradalmibb” napilap a vég­napjait éli és nem lesz alkalma megírni, hogy Kun Béla bör­tönben van. * * * De az Oroszországban elköve­tet bebörtönzések és gyilkossá­gok ma már nem az egyedüliek, melyeket számon kell kérnünk. Újabb tér nyílt a “trotzkyis­ták” üldözésére és pedig Spa­nyolországban. Csak természe­tes, hogy ezt sem hagyjuk szó nélkül és a spanyolországi hely­zet ismertetésével igyekszünk a valóságot leszögezni. Ám itt megint fáj valakinek az igaz­ság és a “legforradalmibb” na­pilap egyik késői számában a Spanyolországban harcoló “Rá­kosi Zászlóalj egyik tagjának” szenzációs leleplezésből megtud­juk, hogy a Bérmunkást kitil­tották Spanyolországból, mert megírja az igazságot. Sokan ugv vélekedjek erről a riportról, hogy az a celeve- landi “bakarudi” szerkesztőség­ben lett elkövetve én azonban hiszékenyebb vagyok és elhi­szem, hogy a riportot tényleg a rákosi zászlóalj egyik tagja irta. Hogy az a “polgártárs” mennyire van tájékozva a spa­nyolországi helyzetről, abból is megállapíthatjuk, amit megír, hogy “néhány napja, hogy ha­zajöttem Barcelonába szabad­ságra a zaragozzai frontról a rákosi-fiuktól”. Ez a “polgár­társ” tehát heteket, vagy hó­napokat töltött a tüzvonalba — amiért kalapot, emelünk előtte — és ezalatt az idő alatt elkép­zelhető, hogy milyen informá­ciókat nyerhetnek az ország­ban történő eseményekről. És ez írja meg, hogy Spanyolor­szágban “milyen egyetértés van”. Ott nincs C.N.T. meg U. G.T. meg F.A.I. és nincsennek kommunisták, de még szocialis­ták sem. ő egy pár nap alatt mindent átlátott ami spanyol- országban a kuliszák mögött történik és megállapítja, hogy a Negrin kormány a legna­gyobb egyetértésben kormá­nyoz és a Bérmunkás, az egy “fasizta uszító”. Hogy a ‘‘polgártárs” milyen információkkal rendelkezett a spanyol helyzetet illetőleg köny- nven megállapíthatjuk. Példá­ul: itt Chicagóban a North Ave-n egy közelmúlt délután tűz ütött ki egy mészárszék­ben és a mellette levő füszer- iizletben. Egy tucat tűzoltó osz­tag vonult ki a tűz eloltására és egy csomó rendőr igyekezett visszatartani a kiváncsiakat a veszélyes hely megközelítésé­től. A tűzoltók és rendőrök még a késő esti órákban is a színhelyen voltak, amikor a másnap reggeli lapok korai ki­adásai már az uccán voltak és hírrel voltak tele a tűz kelet­kezéséről. Engem is arra vitt az utam és megálltam a többi bámészkodóval. Egy rendőr és egy tűzoltó álltak az utszélen, amikor egy járó-kelő hozta az újságot és megszólalt, hogy a lap foglalkozik a tűz esettel. Úgy a rendőr, mint a tűzoltó egyszerre nyúltak a lapért: “lássuk hogyan keletkezett a tűz” megjegyzéssel. Úgy a ren­dőr, mint a tűzoltó egész idő alatt közvetlen ott voltak, ol­tották a tüzet és az újságból akarták megtudni, hogy a tűz hogyan keletkezett. Ez termé­szetes is. Nekik nem volt ide­jük kutatni az ok iránt, mert ők a “tüzvonalban” voltak. Ezt a tüzbiztositó társaság emberei kutatták ki és a riporter onnan tudta meg a valóságot. És igy van a “spanyolországi riporetr” is. ő a tüzvonalban volt és eset­leg csak azt Írhatta meg amit elképzelt, hogy hogyan kellene lenni. De, hogy a tény egészen más Spanyolországban, sajnos, de való. A Bérmunkás megállapí­tásai a spanyol helyzetről nem légből kapott. Az I.W.M.A. és a C.N.T. havi jelentései előttünk teljesen megbízhatók és ezen jelentések számolnak be mind­arról, amit a Bérmunkás tovább ad. Azonban nemcsak a Bér­munkás foglalkozik azon elve­temültséggel, ami Spanyolor­szágban történik ma. Alább kö­zöljük a “Nation” cimü folyó­irat egyik közelmúlt számában megjelent levélnek a részletét amely hasonló adatokat tartal­maz. Nézzük, mit is ir a Nation levelezője. “ . . . A jelenben a foglyok százai vannak a Velecia, Mad­rid, Barcelona és más városok börtöneiben, csak azért, mert balszárnyi szervezetek tagjai, amelyek nem engedelmesked­nek a Kommunista Pártnak. A hadjáratot eppén oly körülmé­nyek között intézik, mint a moszkvai tárgyalásokat és a valóságban annak egy része. A foglyok nagyrészét alattomosan tartótatják le a Stalin cheka emberei, akik sok esetben a kor­mány beleegyezése nélkül, de ahol módjukban van a kormány közegeit megkörnyékezni ott azok beleegyezésével. Sokat a foglyok közül kegyetlenül meg- kinoznak a vallomás kicsikará­sánál, melynek révén megálla­píthassák, hogy az elfogott a “fasiztákkal van összeköttetés­ben” a moszkvai módon irányí­tott tárgyalláson. Ha az elfo- gottak nem vallanak, gyakran nyomtalanul eltűnnek és ma már meglehetős számmal van­nak az ily eltűntek, kiknek vala­mely félreeső uccán találják meg a holttestét napok múltán. Ez történt Camilo Berberi Író­val; a fiatal Martinez, a kata- lóniai forradalmi ifjúmunkás­ok szövetségének titkárával és sok mással. Bob Smillie-t az angliai bányász munkások ve­zérének unokáját a börtönben hagyták elpusztulni vakbélgyu- ladásban, minden segély nélkül. Andres Nin-t a P.O.U.M. köz­ponti titkárát hetekig tartot­ták egy Madridi börönben és később mint “az igazság szol­gáltatás szökevényéről” adtak ki jelentést, ami egyenlő az el­tűnéssel. Ezen tények és sok más a new yorki “Socialist Call”-ban is napvilágot láttak Liston Oak és Sam Baron je­lentései alapján, akik most tér­tek vissza Spanyolországból. Fenner Brockway az angol I.L.P. központi titkára delegá­ciót vezetett Spanyolországba a letartóztatások felülvizsgálása ügyében, mely nemcsak spa­nyolokat érintett, hanem sok más nemzetiségüket. Többek között “eltűnt” miután “szaba­don bocsájtották” a kanadai hirlapiró Krehm. Brockway je­lentése ez szerint, mely a New York Times-ban is megjelent és az összes spanyol lapok kivé­ve a Stalinisták által kontrolál- takat közölték, senki sem hiszi a “fasizta” vádat ezek ellen az emberek ellen, természetesen a Stalinistákon kívül. Katalonia elnöke, Companys és pártja az Ezqűerra, a C.N.T. az F.A.I. a Velencia kereületi tanács, a Caballero szocialisták és sok felelőségteljes egyén és testü­let nyilvánosan tiltakozott az elfogatások ellen és a vádakat őrültségnek minősítették.” Nem a különcködés vezet ben­nünket, amikor ezeket a gazsá­gokat nyilvánosságra hozzuk. Vérző szívvel tesszük és a mun­kásosztály itélőszéke előtt a vád nem minket érhet, akik til­takozunk ezek ellen hanem azo­kat, akik elkövetik. JAPÁN ELLENES BOJKOT. Washingtonból jelentik, hogy a C.I.O. vezérkarához kérvény érkezett kinából, melyben a japánok elleni hivatalos bojkot kimondását kérik. A kérvényt Mrs. Sun Yet- Sen, Kina elhunyt “George Washnigtonának” felesége irta alá. Arra való tekintettel, hogy a C.I.O. most mással van elfog­lalva, nem foglaltak ez ügyben állást. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közössé? ni* csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bit* ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve. sebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra. hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparhat dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérhar« esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kő zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ni társadalom szerkezetét éoitiiik a régi társadalom keretein belül

Next

/
Thumbnails
Contents