Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)

1937-10-16 / 967. szám

1937 október 16. BÉRMUNKÁS 3 oldal HALÁL SUGÁR ŐRZI A FE­HÉR KONCESSZIÓKAT. Angol mérnökök titokzatos gépei. — Rejtélyes erő halálra sújt mindenkit, aki a határvonalat átlépi a sangháji fehér koncessziók területén. Ran-Kéu, szeptember hó — A legutóbbi napok véres és bor­zalmas eseményei forgatagában nehéz nyugalmat találni. Azt hittem, ha Nankingban maradok, még is valahogy kikerülök az életveszélyes harcok középpontjából. Mennyire tévedtem. Nap­nap után, japán repülök bombázzák a várost, ahonnan ezerszám­ra menekül a lakosság. Minden bombabiztos fedezék el van fog­lalva és én is kénytelen voltam elhagyni Nankingot, amely most már közvetlen célpontja lett a ianán légiflottának. A városból való költözködé­semhez régi barátom: Kung dr. egy katonai autót bocsájtott rendelkezésemre. Ezen robog­tunk kifelé a városból, félig le­döntött márvány oszlopcsarno­kok, hatalmas falak mellett, a melyek mind az egykori császá­ri palota helyét jelezték. Elha­ladtunk a katholikus misszió temploma mellett, amelyet a nankingiak 1870-ben feldúltak s a legutóbb japán repülők által bombá­zott fegyvergyár mellett ki­jutottunk a városból. Tengernyi nép, szegények koldusok, megrokkant öregek, sebesültek fáradt csoportja go- molyodott a végtelennek látszó kövezett utón. Oldalra térünk kocsinkkal, az útelágazásnál gránitból faragott szörnyálla­tok álltak őrt. Az utat egy kis templom zárta el, mely mögött magas sirdomb emelkedett. Ez alatt a sir alatt alussza örök álmát Rong-U, az a bonc, aki­ből császár lett, a Ming-dinasz- tia alapitója, vitéz, lánglelkü hazafi, aki öt századdal ezelőtt hősiesen küzdött az idegenura­lom ellen. A sir mögött most katonai sátrak húzódnak meg a bozótban, Rádióhuzalok, an­tennák, drótakadályok. Kung dr., itt jelölt ki ré­szemre ideiglenesen egy sátrat, mig motorcsónakon továbbjut­hatok Ran-Kéu felé. A táborban élénk az élet po­ros katonai futárok, motorosok jönnek-mennek, lovasok Nan­king felől, futárok, küldöncök a sangháji előretolt állásokból. Alig tudok barátommal beszél­getni, mert ugyancsak el^ van foglalva különböző telefonok­kal. A SANGHÁJI REJTÉLY — Lássa, — kezdi végre a beszélgetést Kiung dr., — az angolok óriási hibát követtek el, ami­kor annakidején szabadjára engedték a japánokat Mand­zsúriában s nem törődve azzal, hogy a japánok akkori katonai felépí­tése éppen úgy sérti a kinaiak érdekeit, mint az európaiakét, vagy éppen az orosz érdekeket. A japánok ma már semmivel nem törődnek s ha érdekeik úgy kívánják, akár az angol vagy amerikai nagykövetet is lepuf­fan tják. Ijedt kapkodás ez, a- mely magán hordja aé elkövet- mely magán hordja az elkövet- Hireim vannak arról — emelte fel hangját Ku.ng dr., — hogy az európai nagyhatalmak most már az utolsó pillanat­ban mégis komoly lépésre határozták el magukat. Sang- hájban egész különleges je­lenségeket tapasztaltak em­bereink a koncessziós terület környékén. — A koncesszió ma már csak a ténylegesen védelmezhető te­rületet jelenti ugyan, de még az igy kissebbre méretezett te­rületet sem lehet stratégiailag megfelelően kiépíteni védelmi vonalakkal. Az utóbbi napok­ban, amikor nenekülők, japán vagy kínai katonák közelítet­ték meg a koncessziós terület egy bizonyos részét, ott, ahol az angol és francia határ egy­befolyik , egész különös jelen­ségeket tapasztaltunk. A HALÁL KASZÁJA 10—20 -ember valamilyen megmagyarázhatatlan okból holtan összeesett. Egész cso­portok zuhantak a földre, mintha a halál kaszája suhin­tott volna végig a tömegeken. — Megmagyarázhatatlan fé­lelem fogta el az embereket és a hátsó sorokban lévő nőkön, gyermekeken az őrület jelei mu­tatkoztak. A koncessziós terü­letek az a része gyorsan meg­tisztult, Egy japán katona volt az első, aki futás közben hir­telen földre vetette magát és rémülten csak ennyit tudott még kiálltam: — Ez a halálsugár! . . . Igen, bármennyire hihetet­lennek is hangzik, komoly ér­tesüléseink vannak arról, hogy az együttesen fellépő nagy­hatalmak Sanghájban alkal­mazzák először a modern há­borús technika legborzalma­sabb találmányát. Pontos tudomásunk van ar­ról is, hogy a legutolsó angol hajóval mérnökök érkeztek és a koncessziós terület egy bizo­nyos részén az éjszaka leple alatt a leg­nagyobb titokban újfajta gé­peket állítottak fel 's a gépeket elleplezték minden­féle fa- és zsákvászon borítás­sal. Sanghájban most már nem­csak a háború, a szabadrablás, a kolera, a tűzvész és az éhín­ség szed áldozatokat, hanem egy uj, minedennél borzalma­sabb pusztító fegyver is meg­kezdte működését: a halálsu­gár. Ez a fegyver minden erőt elbír, megállnak a gépek, motor­jai kiolvadnak az elektromos gyujtószerkezetek, a pusztí­tásnak nincs akadálya. AZ EGYETEMES VÉDELMI BIZOTTSÁG HÚSZ ESZTENDŐS OSZTÁLYHARC — HÚSZ ÉVES AKTIVI­TÁS — 1917 OKTÓBER — 1937 OKTÓBER. Két évtized mullott el a General Defense Committee meg­alakulása óta. Ezen idő alatt törvényes védelmet szolgáltatott több mint 5,000 esetben olyan munkásoknak, kik az osztályharc­ban estek áldozatul és nyújtott támogatásst hozzátartozóiknak, a bebörtönzöttek családjainak. 1917-et irtunk. Messze nyu­gaton, Washington államban, 74 munkást tartóztattak le (leg­többje erdőirtó munkás volt) és helyeztek zár alá a King me­gyei börtönben, gyilkosság vád­jában. Az IWW tagjai, elérke­zettnek látták az időt, egy ál­landó védelmi bizottság meg­szervezéséhez melynek kapcsán megszületett az Egyetemes Vé­delmi Bizottság, 1917 október 5-én. Az áldozatoknak kiszemelt 74 munkás szabadlábra került. A védelem olyan alapos munkát végzett, hogy úgy a tárgyalá­son a törvényes közegek, mint az egész világ előtt bebizonyí­totta, hogy az everetti mészár­lás a lumber tröszt által kieszelt agyafúrt összeesküvés volt ami által a tröszt bérencei megsem­misíteni akarták az IWW-t és kiirtani még az irmagját is a nyugati fatelepekről. A véde­lem megnyerte az első nagy csatát, ám a védelmi munka ez­zel nem nyert befejezést. Eve­rett csak a kezdet volt. Ez idő­től kezdve, mely összeesik a háborús hisztériával, oly ará­nyú munkásüldözés következett hogy az IWW. többé a védelmi bizottságot nem bírta nélkülöz­ni. Az Egyetemes Védelmi bi­zottság, kiegészítő szerve lett szervezetünknek, mely az üldö­zések alatt, bebörtönözött moz­galmunk harciszervévé válott. A védelem második nagy munkája 101 IWW-istának vé- delmezése volt, kiket a kémke­dési törvények alapján helyez­tek vád alá. A Chicagóban le­tartóztatott 101 tagunk védel- mezése, csaknem egy időben esik 33 Wichita (Kansas) és 5’ Sacramentoi (California) letar­tóztatással. Ezen pörök, a tör­vényes ítéleteket alapul véve, “elvesztek”, mert az IWW tag­jait törvényesen elitélték. Mo­rális szempontból bírálva a vé­delem munkáját, a pert a vé­delmi bizottság nyerte meg. Még pedig azért, mert sikerült szervezetünkről elhárítani, le­mosni azt a perfid rágalmat, amit mindenáron rákenni akar­tak az IWW-ra, hogy a szerve­zet osztályharcait, a néniét csá­szár pénzéből finanszírozzák. A védelem ezt a vádat, még a há­borús hisztéria közepette is oly­Rettenetes fegyver ez, amely mindenesetre gondolkodásra fogja kényszeríteni a küzdő fe­leket. Beszélgetésünket itt félbe­szakították. Egy kínai katona jelentkezett: sebektől vérző jap­án foglyot hoztak Kunk dr. szó­lásra akarta kényszeríteni a foglyot, de az összeszoritott fo­gakkal csak állt és — ugylát- szott — némán várta a halált. Kung dr. váratlanul hadaró kí­nai nyelven beszélt a háborúról, majd hirtelen japánra fordítot­ta a szót és rákiáltott: — Mit tudsz a halálsugárról? Az előbb még merev arcú japánon hirtelen változás ment át, rettenetes rémület tükröző­dött szeméből, mélyen megha­jolt, majdnem a földre rogyott s mint egy kisgyerek, nyöszö­rögni kezdett. Kung dr. intett katonáinak, hogy vigyék ki a foglyot, majd hozzám fordult: — Látja, mit jelent ez az uj hadiszer? Beszélgetésünket most arti- kulátlan kiáltás zavarta meg. Kirohantunk a sátor elé. Ott feküdt vérében fetrengve a ja­pán katona. Harakirit követet el. Uj katonai autó érkezett, a- mely elvitt a Kék folyamhoz. Motorcsónakon, az aknamező­ket messze elkerülve, haladtunk fölfelé a Jang-Cse-Kiangon e- gészen Ran-Kéuig, ahol a fo­lyó medréből magasbanyulnak a gránitszirtek. A meredek csú­cson kis templom áll, ahol bé­kés boncok dicsérik a hatalmas Budhát. . . . G. FERRIARO. an alaposan visszaverte, hogy a tárgyallások közvetlen nyomá­ba, ezrével jelentkeztek belé­pésre szervezetünkbe, az ame­rikai bérmunkások. 1919-ben, újból a lumber bá- hókkal találkozik szervezetünk. Ezúttal Centrália, Washington­ban szőtték mozgalmunk ellen bűnös összeesküvésüket. Fel­használták a fegyverszünet napját a csőcselék megszerve­zésére és szervezeti helyisé­günkbe betörtek. A helyisé­get a;z IWW tagjai megvédel­mezték. A betörőket vezetők közül, négyen hagyták a hely­színen a fogukat. De szerveze­tünk egy tagját viszont a cső­cselék meglincselte. Uj frame- up következett. A védelem ismét munkához látott, megint port vesztett, megint nyolc forra­dalmár került zár alá, hosszú esztendőkre. Ám ha nem a vé­delem, sok minden nem sikerült volna napvilágra ezen összees­küvéssel kapcsolatosan. Sok mindenről nem értesült volna a világ a alligha állottak volna meg a szervezeti helyiségbe va­ló betörések Centráliában, ha mindjárt az elsőről le nem ránt­juk a leplet. Ezután jött a deportálási láz. A tőkéseknek nem kívánatos idegen származású munkások­ra vetették magukat és a 100 percentesek üvöltése mellett, .mindenkit deportálni akartak, kik a profit szentsége előtt nem hajtottak fejet. Az Egyetemes Védelmi Bizottságnak fárad­ságos munkája eredményeképp, (Folytatás a 6-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents