Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-10-16 / 967. szám
1937 október 16. BÉRMUNKÁS 3 oldal HALÁL SUGÁR ŐRZI A FEHÉR KONCESSZIÓKAT. Angol mérnökök titokzatos gépei. — Rejtélyes erő halálra sújt mindenkit, aki a határvonalat átlépi a sangháji fehér koncessziók területén. Ran-Kéu, szeptember hó — A legutóbbi napok véres és borzalmas eseményei forgatagában nehéz nyugalmat találni. Azt hittem, ha Nankingban maradok, még is valahogy kikerülök az életveszélyes harcok középpontjából. Mennyire tévedtem. Napnap után, japán repülök bombázzák a várost, ahonnan ezerszámra menekül a lakosság. Minden bombabiztos fedezék el van foglalva és én is kénytelen voltam elhagyni Nankingot, amely most már közvetlen célpontja lett a ianán légiflottának. A városból való költözködésemhez régi barátom: Kung dr. egy katonai autót bocsájtott rendelkezésemre. Ezen robogtunk kifelé a városból, félig ledöntött márvány oszlopcsarnokok, hatalmas falak mellett, a melyek mind az egykori császári palota helyét jelezték. Elhaladtunk a katholikus misszió temploma mellett, amelyet a nankingiak 1870-ben feldúltak s a legutóbb japán repülők által bombázott fegyvergyár mellett kijutottunk a városból. Tengernyi nép, szegények koldusok, megrokkant öregek, sebesültek fáradt csoportja go- molyodott a végtelennek látszó kövezett utón. Oldalra térünk kocsinkkal, az útelágazásnál gránitból faragott szörnyállatok álltak őrt. Az utat egy kis templom zárta el, mely mögött magas sirdomb emelkedett. Ez alatt a sir alatt alussza örök álmát Rong-U, az a bonc, akiből császár lett, a Ming-dinasz- tia alapitója, vitéz, lánglelkü hazafi, aki öt századdal ezelőtt hősiesen küzdött az idegenuralom ellen. A sir mögött most katonai sátrak húzódnak meg a bozótban, Rádióhuzalok, antennák, drótakadályok. Kung dr., itt jelölt ki részemre ideiglenesen egy sátrat, mig motorcsónakon továbbjuthatok Ran-Kéu felé. A táborban élénk az élet poros katonai futárok, motorosok jönnek-mennek, lovasok Nanking felől, futárok, küldöncök a sangháji előretolt állásokból. Alig tudok barátommal beszélgetni, mert ugyancsak el^ van foglalva különböző telefonokkal. A SANGHÁJI REJTÉLY — Lássa, — kezdi végre a beszélgetést Kiung dr., — az angolok óriási hibát követtek el, amikor annakidején szabadjára engedték a japánokat Mandzsúriában s nem törődve azzal, hogy a japánok akkori katonai felépítése éppen úgy sérti a kinaiak érdekeit, mint az európaiakét, vagy éppen az orosz érdekeket. A japánok ma már semmivel nem törődnek s ha érdekeik úgy kívánják, akár az angol vagy amerikai nagykövetet is lepuffan tják. Ijedt kapkodás ez, a- mely magán hordja aé elkövet- mely magán hordja az elkövet- Hireim vannak arról — emelte fel hangját Ku.ng dr., — hogy az európai nagyhatalmak most már az utolsó pillanatban mégis komoly lépésre határozták el magukat. Sang- hájban egész különleges jelenségeket tapasztaltak embereink a koncessziós terület környékén. — A koncesszió ma már csak a ténylegesen védelmezhető területet jelenti ugyan, de még az igy kissebbre méretezett területet sem lehet stratégiailag megfelelően kiépíteni védelmi vonalakkal. Az utóbbi napokban, amikor nenekülők, japán vagy kínai katonák közelítették meg a koncessziós terület egy bizonyos részét, ott, ahol az angol és francia határ egybefolyik , egész különös jelenségeket tapasztaltunk. A HALÁL KASZÁJA 10—20 -ember valamilyen megmagyarázhatatlan okból holtan összeesett. Egész csoportok zuhantak a földre, mintha a halál kaszája suhintott volna végig a tömegeken. — Megmagyarázhatatlan félelem fogta el az embereket és a hátsó sorokban lévő nőkön, gyermekeken az őrület jelei mutatkoztak. A koncessziós területek az a része gyorsan megtisztult, Egy japán katona volt az első, aki futás közben hirtelen földre vetette magát és rémülten csak ennyit tudott még kiálltam: — Ez a halálsugár! . . . Igen, bármennyire hihetetlennek is hangzik, komoly értesüléseink vannak arról, hogy az együttesen fellépő nagyhatalmak Sanghájban alkalmazzák először a modern háborús technika legborzalmasabb találmányát. Pontos tudomásunk van arról is, hogy a legutolsó angol hajóval mérnökök érkeztek és a koncessziós terület egy bizonyos részén az éjszaka leple alatt a legnagyobb titokban újfajta gépeket állítottak fel 's a gépeket elleplezték mindenféle fa- és zsákvászon borítással. Sanghájban most már nemcsak a háború, a szabadrablás, a kolera, a tűzvész és az éhínség szed áldozatokat, hanem egy uj, minedennél borzalmasabb pusztító fegyver is megkezdte működését: a halálsugár. Ez a fegyver minden erőt elbír, megállnak a gépek, motorjai kiolvadnak az elektromos gyujtószerkezetek, a pusztításnak nincs akadálya. AZ EGYETEMES VÉDELMI BIZOTTSÁG HÚSZ ESZTENDŐS OSZTÁLYHARC — HÚSZ ÉVES AKTIVITÁS — 1917 OKTÓBER — 1937 OKTÓBER. Két évtized mullott el a General Defense Committee megalakulása óta. Ezen idő alatt törvényes védelmet szolgáltatott több mint 5,000 esetben olyan munkásoknak, kik az osztályharcban estek áldozatul és nyújtott támogatásst hozzátartozóiknak, a bebörtönzöttek családjainak. 1917-et irtunk. Messze nyugaton, Washington államban, 74 munkást tartóztattak le (legtöbbje erdőirtó munkás volt) és helyeztek zár alá a King megyei börtönben, gyilkosság vádjában. Az IWW tagjai, elérkezettnek látták az időt, egy állandó védelmi bizottság megszervezéséhez melynek kapcsán megszületett az Egyetemes Védelmi Bizottság, 1917 október 5-én. Az áldozatoknak kiszemelt 74 munkás szabadlábra került. A védelem olyan alapos munkát végzett, hogy úgy a tárgyaláson a törvényes közegek, mint az egész világ előtt bebizonyította, hogy az everetti mészárlás a lumber tröszt által kieszelt agyafúrt összeesküvés volt ami által a tröszt bérencei megsemmisíteni akarták az IWW-t és kiirtani még az irmagját is a nyugati fatelepekről. A védelem megnyerte az első nagy csatát, ám a védelmi munka ezzel nem nyert befejezést. Everett csak a kezdet volt. Ez időtől kezdve, mely összeesik a háborús hisztériával, oly arányú munkásüldözés következett hogy az IWW. többé a védelmi bizottságot nem bírta nélkülözni. Az Egyetemes Védelmi bizottság, kiegészítő szerve lett szervezetünknek, mely az üldözések alatt, bebörtönözött mozgalmunk harciszervévé válott. A védelem második nagy munkája 101 IWW-istának vé- delmezése volt, kiket a kémkedési törvények alapján helyeztek vád alá. A Chicagóban letartóztatott 101 tagunk védel- mezése, csaknem egy időben esik 33 Wichita (Kansas) és 5’ Sacramentoi (California) letartóztatással. Ezen pörök, a törvényes ítéleteket alapul véve, “elvesztek”, mert az IWW tagjait törvényesen elitélték. Morális szempontból bírálva a védelem munkáját, a pert a védelmi bizottság nyerte meg. Még pedig azért, mert sikerült szervezetünkről elhárítani, lemosni azt a perfid rágalmat, amit mindenáron rákenni akartak az IWW-ra, hogy a szervezet osztályharcait, a néniét császár pénzéből finanszírozzák. A védelem ezt a vádat, még a háborús hisztéria közepette is olyRettenetes fegyver ez, amely mindenesetre gondolkodásra fogja kényszeríteni a küzdő feleket. Beszélgetésünket itt félbeszakították. Egy kínai katona jelentkezett: sebektől vérző japán foglyot hoztak Kunk dr. szólásra akarta kényszeríteni a foglyot, de az összeszoritott fogakkal csak állt és — ugylát- szott — némán várta a halált. Kung dr. váratlanul hadaró kínai nyelven beszélt a háborúról, majd hirtelen japánra fordította a szót és rákiáltott: — Mit tudsz a halálsugárról? Az előbb még merev arcú japánon hirtelen változás ment át, rettenetes rémület tükröződött szeméből, mélyen meghajolt, majdnem a földre rogyott s mint egy kisgyerek, nyöszörögni kezdett. Kung dr. intett katonáinak, hogy vigyék ki a foglyot, majd hozzám fordult: — Látja, mit jelent ez az uj hadiszer? Beszélgetésünket most arti- kulátlan kiáltás zavarta meg. Kirohantunk a sátor elé. Ott feküdt vérében fetrengve a japán katona. Harakirit követet el. Uj katonai autó érkezett, a- mely elvitt a Kék folyamhoz. Motorcsónakon, az aknamezőket messze elkerülve, haladtunk fölfelé a Jang-Cse-Kiangon e- gészen Ran-Kéuig, ahol a folyó medréből magasbanyulnak a gránitszirtek. A meredek csúcson kis templom áll, ahol békés boncok dicsérik a hatalmas Budhát. . . . G. FERRIARO. an alaposan visszaverte, hogy a tárgyallások közvetlen nyomába, ezrével jelentkeztek belépésre szervezetünkbe, az amerikai bérmunkások. 1919-ben, újból a lumber bá- hókkal találkozik szervezetünk. Ezúttal Centrália, Washingtonban szőtték mozgalmunk ellen bűnös összeesküvésüket. Felhasználták a fegyverszünet napját a csőcselék megszervezésére és szervezeti helyiségünkbe betörtek. A helyiséget a;z IWW tagjai megvédelmezték. A betörőket vezetők közül, négyen hagyták a helyszínen a fogukat. De szervezetünk egy tagját viszont a csőcselék meglincselte. Uj frame- up következett. A védelem ismét munkához látott, megint port vesztett, megint nyolc forradalmár került zár alá, hosszú esztendőkre. Ám ha nem a védelem, sok minden nem sikerült volna napvilágra ezen összeesküvéssel kapcsolatosan. Sok mindenről nem értesült volna a világ a alligha állottak volna meg a szervezeti helyiségbe való betörések Centráliában, ha mindjárt az elsőről le nem rántjuk a leplet. Ezután jött a deportálási láz. A tőkéseknek nem kívánatos idegen származású munkásokra vetették magukat és a 100 percentesek üvöltése mellett, .mindenkit deportálni akartak, kik a profit szentsége előtt nem hajtottak fejet. Az Egyetemes Védelmi Bizottságnak fáradságos munkája eredményeképp, (Folytatás a 6-ik oldalon)
