Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-10-16 / 967. szám
—BB1 4 oldal BÉRMUNKÁS 1937 október 16. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: évre ...................... $2.00 félévre ................ 1.00 Egyes szára ára ........ 5c Csomagos rendelésnél- 3<J Subscription Rates: One Year __________ $2.00 Six Months ________ 1.00» Single Copy _________ 5c Bundle Orders _______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD »42 résre. Most kettő, esetleg három is lesz. A CIO. már eddig is beigazolta, hogy ha a beálllási dijak és havi dijak beszedése körül veszély támad, hajlandó érte sztrájkot törni. Most már csak idő kérdése, hogy egyes helyeken, a beágyazott alvezérek ugyan erre verbuválják a lázadó tagságot, ha az alvezéri pozíció megtartása majd igy kívánja. E vaklárma közepette, nyugodt, értelmes hangra, konstruktiv munkára programra lesz az amerikai munkásságnak szüksége, sokkal inkább, mint valaha. Ezt megadni, csak mi, IWW-isták leszünk képesek. S hogy igazán képesek leszünk-e, az fogja meghatározni, hogy a rendelkezésünkre álló rövid időt kihasználjuk és sorainkat megerősítsük annyira, hogy dörgő hangja a forradalmi ipari unionizmusnak, mindenüvé elhallat- szék. Lássunk munkához! Mit várhatunk az AFofL konvenciótól. E lapszámunk sajtó alá rendezése, nem vág egybe az AFofL konvenciójának befejezésével: de miután az egész ország munkásságának figyelme a most folyó konvencióra van irányítva, el kell mondanunk egyet mást a szervezetről, mely azt tartja. E sorok Írásakor, még nem dőlt el sem jobbra sem balra, az a küzdelem, mely a szakszervezet két frakciója, (Lewis és Green) között, két esztendő óta, a nyivánosság előtt folyik. A CIO., mint a konvecióról érkező hírek igazolják, nem tudott olyan erőt felvonultatni, mely elégségesnek mutatkozna, Green és társainak kibuktatásához. Viszont a nyeregbe ülő Greenék annak dacára, hogy a konvenció gépezetet kezükben tartják, még mindig keztyüs kézzel kezelik az ellenzéket és tartózkodnak a nyílt szakadás végrehajtásától. A CIO. titkára, Mr. Howard, ki egyébként a nyomdász szakszervezetek elnöke is, vád alá került s mint ilyent nem akarják elismerni hivatalos küldöttnek. Úgy látszik, hogy Howard ügye körül fog kibontakozni a végleges szakítás, vagy a megbékélés, a két irányzat között. S amennyiben nyílt és végzetes szakításra van kilátás a két csoport között, az AFofL olyan vérvesztességet fog szenvedni ennek következtében, amit ez a korhadt, elöregedett és idejétmul- ta szakszervezet elviselni nem lesz képes. Az a néhány szakma, amely megmarad a kebelében, leginkább öreg emberekből, az iparokban keveset számitó és kenyerük javát megette munkásokból kerül ki, akik inkább az aggkori, haláleseti biztosíték elvesztésétől való félelmük miatt ragaszkodnak a szakszervezetekhez, mint meggyőződésből, vagy a termeléssel való kapcsolatuk miatt. A CIO.-ra nézve is sokat jelent a nyílt szakadás. Mert minden okoskodás dacára, ma még csak egy bizottságot képez. Hogy fenn maradhasson, szervezeti formát kell öltsön. Viszont ellehetnek készülve arra, hogy a halálosan megsebbzett AFofL, megmaradt erejét latbaveti, élet-halál harcot fog vívni további térhódítása ellen. Amit e két csoport, egymás ellen eddig müveit, csak kóstolója annak, amit ezután művelni fog. De nemcsak az AFofL-el fog meggyűlni a CIO.-nak a baja. Mert amig az egyik oldalról vele kell megvívja a harcot, a másikon a progresszív elemekkel is ugyanakkor kell, hogy leszámoljon. Áz elméleti, gyakorlati program, valamint a szervezet törvényeinek megszerkesztésénél, a progresszív elemekre nem csak hogy szüksége nem lesz a CIO.-nak, de hogy a kitűzött útjára léphessen, ezektől az elemektől, meg kell szabadítsa magát. Hiszen tudott dolog, hogy a CIO. nem akar társadalmi forradalmat. Lewisék irányítása mellett, a United Mine Workers sem akar. Meg vannak elégedve a kapitalista renszerben folytatott szélmalom harcokkal. Messzebmenő cél őket sohasem érdekelte. “Tisztességes napi bér, tisztességes napi munkáért” AFofL jelszó az irányelvük. Éhez az irányelvhez és a bérrabszolgaság elismeréséhez kell kombinálni, kialakulni a CIO. szervezetének is. S hogy a progresszív elemeknek mennyi beleszólásuk lesz, vagy egyáltalán lesz e beleszólásuk, abba mi kételkedünk. Elvégre, a CIO gépezete érintetlen maradt. Úgy áll, amint azt Lewisék össze rakták. A szervezők, kik a felhajtást végezték, felfogadott, megvásárolt emberek voltak. Heti és havi fixért dolgoztak. Nem megválasztott, hanem a vezérek által kiválasztott, vagy megtűrt emberek. A CIO. már az elindulásnál, az AFofL intézményét honosi- titta meg. Lewis fővezér, nem a tagság bizalmából lett olyanná választva. A tizenhetes bizottság elismerte és a tagoknak ebbe semmi beleszóllásuk nem volt, aligha lesz a jövőben. Alvezéri minőségben ugyan ez a helyzet. Minden iparnak, megvan a kinevezett basája, ki alantasainak minősiti az elvezéreket, de a tagságot is. S miután a fixfi- zetésekért fogadott szervezők, nem könnyen fognak menni a szegre akasztásba, a CIO.-ra fekete napok következnek. Ebben a háromszögű küzdelemben, az áldozati bárány, mint oly sokszor a múltban, most ismét az amerikai munkásság lesz. Mert eddig annyiban kedvezőbb volt a helyzet, hogy kimondottan, csak egy szervezet volt hajlamos és kapható a sztrájktöŐrli a propagandát a háborús malom. Múlt héten közölt vezécikkünkkel egy időben szállott világgá Roosevelt elnök szenzációs beszéde. Történetesen, ha cikkünket egy héttel az elnök megszólalása után Írjuk, akkor ssm kellett volna rajta változtatnunk. Hozzánk nem a levegő hullámain keresztül jönnek megállapításaink és következtetéseink. Kezünket, újainkat, a gazdasági élet ütőerején tartva, érezzük, tudjuk, mikor sebessebben ver a kapitalista társadalom profittól vérző szive. Időszerű megállapításaink után és az elnöki deklaráció nyomán, megindult az őrlés a háborút csináló malmokban, őrlik ki a propagandát japán ellen. Németország és Olaszország ellen. Az Egyesült Államok ilyen felsorakozása ellen mi sem emelünk kifogást. Nagyon helyesnek tartanánk, ha a kardcsörtető fasiz- ta államokkal, minden összeköttetést megtagadna az Egyesült Államok. Mig azonban, a háborús készülődések méreg propagandáját gyártják és az agyakat mérgezik, a Dupontok muníció gyárai- Dan„ éjjel nappal folyik a munka. Az amerikai muníció gyárosok nem kényesek és nem válogatósak. Japánnak, Olaszországnak is éppen úgy szállítanak rendeléseket, mint az elnöki deklarációk előtt. Franco hordái sem nélkülözik az amerikában gyárott muníciót annak dacára, hogy a fegyver és muníció szállítást eltiltották. Mussolinit viszont nem tilthatják el attól, hogy az amerikában gyártott muníciót Francóéknak átadja. Az elmúlt hónapban, az Egyesült Államok muníció exportja, 18,089.537 dollár volt. Ebből Oroszországnak szállítottak 10,057.920 daliár értékben, mig a többi megoszlott, más háborúra készülő és háborúskodó országok között. Az Egyesült Államok háborús propaganda gyárában, amit Külügyi hivatalnak is neveznek, az elmúlt héten elhangzott elnöki beszéd óta, az alkalmazottak számát, hétszeresre emelték. Hall külügyminiszter ajtójának kilincse, szinte megmelegszik a forgalomban. Állandó a sürgés forgás. A csöndesen emésztő hivatalsereg overtimeot dolgozik. A Morze gépek csaknem berozsdásodtak már az utóbbi években. Egyetlen egy kezelő ásitozott mellettük. Most bizony berregnek. Hét távirdász van állandó alkalmazásban. Küldöncök, kifutók, gépirók egész serege sürög forog. A kapitalista sajtó pedig végzi az ő hivatását. Megkapta az irányt és ontja a mérget. Mussolinit, már nem a kedvenc, becéző nevén, mint IL DUCE-t emlegetik, hanem mint az olasz fasiz- ták fejét. Legújabban közölt képei, már nem a daliás szónokot, hanem egy erősen öregedő, kiálló pofacsontu inkább ellenszenves, mint imponáló pózban mutatják be. Berreg a háborút csináló gépezet. Európában pedig, már sistereg a meggyujtott kanóc, mely az egész kontinenset lángba fogja borítani. Mussolini és Hitler fasizálni akarják spanyol- országot, hogy az erőviszonyt, a fasizmus oldalára billentsék. Anglia és franciaország viszont ezt próbálgatja kimanőverezni olyként, hogy Spanyolország elvérezzen. Az Angol és Francia tőkések nem akarnak fasizta Spanyolországot, de SPANYOL SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁGOT SEM. Éppen azért kétséges, hogy lesz valami a nagy francia fenyegetésekből és nem hisz- szük, hogy a francia spanyol határ, megnyílik. Egyenlőre még nem. . . . Bányász sztrájk a föld mélyén (Folytatás az 1-ső oldalról) Nevezzék törvénytelennek, nevezzék bárminek ezt a sztrájkot, biz az törvényes lesz. Törvényre emeli azt a kemény elszántság, melyei a bányászok alátámasztották. Törvényfesiti a halált megvető bátorsággal párosult küzdelem, melynek láttára, levett kalappal áll meg amerika öntudatos munkássága a föld mélyén sztrájkoló 39 bányász előtt és a 6,500 bányász szolidáris sztrájkját, a munkásszolidaritás legszebb megnyilatkozásaként üdvözöljük. Előfizetések nyugtázása. 1937 szept. 25—okt. 9-ig F. Szüch, S. Bend................... 6 M. Kaciban, Cleveland........... 4 Nyers és Horváth Clev____ 3 Kollár és Lockner Clev....... 3 P. Hering, Buffalo____ 3 S. Varga Buffalo................... 3 L. Rost Phila.............. 3 A. Kucher Pittsburgh......... 3 A. Molnár, Cleveland............. 2 J. Herold Bridgeport............. 2 Ch. Sass Cleveland______ 1 L. Lakatos Canada................. 1 M. B. Szövetség E. Pittsb.... 1 L. Somlo E. Pittsburgh......... 1 L. Decsi Akron....................... 1 Mrs, Bécsi Phila .................. 1 H. Varjú Chicago.................. 1 A. Aalszkay Akron................. 1
