Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)

1937-10-16 / 967. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1937 október 16. INNEN - ONNA N összeszedte: ZÁRA JÁNOS A Ku Klux Klan veresége— Chicago uj hídja és Roosevelt látogatása — A “tudás hatalom — a hatalom tudás — Az Ígéret szép szó; ha megad­ják úgy jó! A kapitalista világban az el­mélet gyakran — nagyon gyak­ran — összeütközésbe kerül a gyakorlattal. Különösen áll ez az Egyesült Államokra, ahol mindent elkövetnek, hogy az ál-demokráciát nemesítsék hogy az tényleges demokráciának tűnjék fel. Az amerikai kapi­talizmus nagynevű politikusai és szócsövei — a napi sajtó — mindenáron elakarják velünk hitetni, hogy nekünk van de­mokráciánk, amely éppen most veszélyben forog. Aki bármilyen újságot olvas, lehetetlen, hogy ne volna in­formálva arról a “rettenetes harcról” amely Roosevelt el­nök felsőbirósági — supreme court — javaslata körül folyik. A bírósági javaslat körüli harc ott kezdődött, hogy a supreme court biráinak többsége a reak­ciósok közül került ki, és min­den olyan törvényjavaslatot al­kotmány ellenesnek minősítet­tek, amelyeket az elnök a mun­kanélküliség csökkentésére vélt életbe léptetni — most nem kí­vánjuk tárgyalni, tény azonban az, hogy azok némelyike a köz­terhek egyrészét a munkálta­tók vállaira kívánta helyezni. Mivel ezen javaslatok — mint fentebb is említettük — a supreme court szerint alkot­mányellenesek voltak, az elnök arra a gondolatra jutott, hogy mielőtt ily javaslatokat keresz­tül hajthat, szükséges a felső bíróságot reformálni, úgy hogy olyan bírák kerüljenek a sup­reme courtra, akik egyet érte­nek a jelen adminisztrációval. De mivel a kilenc öreg ur közül egysem akart meghalni, az a gondolata támadt az elnöknek, hogy a bírák számát kiegészí­ti 9-ről 15-re. Lett ám erre ret­tenetes lárma. “Veszélyben a demokrácia”, “az ország 150 éves alkotmányát akarják meg­semmisíteni” és hasonló táma­dások hangzottak el az osztály- hü sajtóban. A tizenkettedik órában végre az egyik “reakci­ós” biró lemondott és igy alkal­ma nyílt az elnöknek egy “libe­rális” kinevezésére, ami által a többséget a “liberálisok” alkot­nák a supreme courton. Az elnök élve a jogával, a megüresedett bírói állásra az alabamai senátort — Hugo L. Black-et — nevezte ki. A ki­nevezés azonban nem maradt viszhang nélkül. Black senator 11 évi senátorsága alatt mint liberális volt ismeretes és 1932 óta, mint Roosevelt lelkes tá­mogatója. Mint ilyent, termé­szetesen nem fogadta örömmel a kapitalista világ s kinevezése ellen irtóhadjáratot indítottak. A legfőbb érv ellene, hogy 1926- ban Black biró tagjává vált a bigott és ál-hazafias Ku Klux Klan egyesületnek, amely Blacket egész életre tisztelet­beli tagsági kártyával látta el. A kinevezés akkor történt, amikor a supreme court a nyá­ri szünidőre felfüggesztette mű­ködését és Black biró a vakáci­ót európában töltötte. Távolléte alatt fülsiketítő lármát csapott a szemforgató sajtó, hogy mily veszély fenyegeti az országot, amikor a K.K.K. tagja a legfel­sőbb bíróság soraiban foglal helyet. Visszatértekor Black bi­ró a rádión át válaszolt az el­lene elhangzott vádakra és be­szédében elismerte, hogy tény­leg tagja volt a K.K.K.-nek, az­onban amikor a senatori man­dátumot elnyerte, megszakított' minden összeköttetést a neve­zett testülettel. Az életre szóló tiszteletbeli tagsági kártyát so­ha igénybe nem, vette és nincs is tulajdonában. Senatorsága alatt soha, semmiféle javasla­tot nem támogatott, amelynek éle a faji, vagy vallási gyűlöle­tet szította volna és sohasem tett kísérletet oly javaslat be­terjesztésére, amely a K.K.K. céljait szolgálta volna. Ellen­ben több javaslatnak volt a szerzője, amely véleménye sze­rint amerika dolgozóinak érde­két kívánta szolgálni, és mindig lelkes támogatója volt oly ja­vaslatoknak, amelyek ezt a célt szolgálták. Más szavakkal, mint “liberális” és “lelkes new deal”- ista vívta ki a kapitalista osz­tály ellenszenvét. Ha Black biró ellenségeit nézzük , akkor tényleg az utób­bi állítás látszik igazoltnak. Mert a támadást a “legreakci- ósabb” sajtó és politikusok in­tézik. Azok támadják, akiknek minden alkotmány ellenes, ami a lekcsekélyebb mértékben könnyítene a dolgozók sorsán. De, hogy mennyire aljasak ez­ek az intézmények és egyének, az abból is kitűnik, hogy Hoov­er volt elnök volt a republiká­nus párt elnök jelölt je, és a Ku Klux Klan indorszálta Hoovert. Az ellen azonban semmi kifo­gása nem volt azoknak, akik ma annyira ordítanak Black el­len. Talán nem kell hangsúlyoz­nunk, hogy mi a legnagyobb megvetéssel vagyunk a K.K.K- val szemben. A naziizmus és a K.K.K. ikertestvérek. Úgy ez, mint amaz, zsidó ellenes, katoli­kus ellenes. A faji és vallási gyűlölet ápolója mindkettő és végül a munkásszervezetek es­küdt ellenségei. Nem kívánunk Black biró védelmezőinek fel­csapni, de határozottan mél­tánytalannak tartjuk a táma­dást az említet alapon azok ré­széről, akik azt intézik. Black biró eddig az ellene felhozott állítások ellenkezőjéről tett bi­zonyságot, de akik támadják, azokról már sok esetben bebi­zonyult, hogy a K.K.K.-val kö­zös céljaik vannak. * * * Chicagóban az elmúlt héten nagy cécó volt. Két “nevezetes” esemény játszódott le egy nap alatt. Az egyik az volt, hogy egy közel 12 millió dolláros hid nyílt meg, amely összeköti a déli és északi boulevardot a michigan tó partján a belváros megkerülsével. A hid építése hat év óta van folyamatban és most ért befejezéshez. Ez alkalomra a város atyái meghívták Roosevelt elnököt a felavató beszéd megtartására. És ez volt a másik nagy ese­mény. Ünnep volt Chicagóban. Bár az ünnep csak azoknak szólt, akiknek amúgy sincs mit csinálni. A gyárak robotosai nem ünnepeltek, de még igy is százezres tömegek kerültek az uccára. Hogy az elnök szemé­lye, vagy a hid megnyitás von- zotta-e a tömeget biztosan nem tudjuk, de a beavatottak állítá­sa szerint ily ünneplés a világ­háború fegyver szünete óta nem volt Chicagóban. Az elnök természetesen be­szédet tartott és a hidmegnyi- tást csak annyiban érintette, hogy szerencsésnek tartja az amerikai népet, hogy ily hida­kat építhet. Az európai orszá­gokban, — mondotta — nem költhetnek milliókat ily hid épí­tésekre. Ott a pénzt másra, ké­zi és gépfegyverekre, lőszerek­re, bombákra és egyéb gyilkoló eszközökre költik. Európában az építés helyett, rombolnak és gyilkolnak. Katonákat, asszo­nyokat, védtelen aggokat és gyermekeket gyilkolnak. Beszéde elejétől végéig a há­ború ellen irányult. Mindez na­gyon szép, de itt ismét ellentét­be kerül az elmélet a gyakorlat­tal. Mert ugyan akkor, amikor Roosevelt elnök ily szép beszé­deket mond a háború ellen, a halál vámszedői, a kapitalisták — az amerikaiak — nehéz mil- liárdokat zsebelnek be azokért a gyilkoló eszközökért, melyek­kel az életüket és szabadságu­kat védő spanyol munkásságot legyilkolják. Az amerikai kapi­talizmus minden lelkifurdalás nélkül szállítja a gyilkoló esz­közöket a fasizta Francoéknak és a gyilkos hordáknak, akik számlálatlanul gyilkolják a spa­nyolokat és kínaiakat. Nem, le­hetne ez ellen valamit tenni el­nök ur? Ha tényleg olyan erőt képvisel a politikai állam, mint amilyent annak tulajdonítanak, miért nem akadályozzák meg a gyilkoló eszközök szállítását ? Mert a szépen hangzó beszéd jó a fülnek, de ami számit az a TETT! * * ♦ Ha a munkásságot a tanulás­ra akarjuk ösztökélni, azt szok­tuk mondani, hogy “a tudás ha­talom”. Közvetett értelemben a tudás tényleg hatalom,. Ha a munkásság elakarja érni vég­célját; ha a jelen helyzetén ja­vítani akar, szükséges, hogy megtanulja annak a módját. A tudatlan tömeg könnyen félre­vezethető. Az osztálytudatos; céltudatos tömeg hatalmat kép­visel mellyel képes érdekit megvédelmezni. Ahhoz, hogy egy munkás megérthesse a jelen rendszer rosszaságát és ennek helyébe egy jobbat építhessen szüksége van a tudásra. A mindenkori munkásmozgalmak, nagy súlyt fektetnek arra, hogy tagjaikat neveljék az osztályharc szelle­mében. Minden osztályharc alapján álló munkásszervezet legfőbb törekvése, hogy tagja­ival megértesse a célt melyért küzd és a harcieszközöket, mely­ekkel az megvalósítható. Különösen áll ez az IWW-nál amely szervezet talán az egye­düli az egész világon, amely azt tanítja, hogy a munkásság ne bízza ügyét másokra, hanem ve­gye annak intézését a saját ke­zébe. Ne a hivatásos munkás­vezérek, ne a politikusoktól vár­ja sorsának javulását, hanem a munkásság, szervezett erejé­vel, direkt akcióval hajtsa azt végre. Az IWW ezt a tudást igyekszik terjeszteni lapjai, fü­zetei és mindennemű nyomta­tott irodaim utján, valamint élőszóval, gyűlések és előadá­sokon. Az elmondottakon kívül még egy eszköz van amely a tudás kiszélesítését szolgálja ez a Munkás Egyetem — a Work Peoples College”, amely Mine- sota államban, Dulluth város közelében van. A Work Peoples College munkás intézmény, munkások tartják fenn és hi­vatása a munkásosztály tagja­inak kiképzése. A Work Peoples College tan­tárgyai a következők: “Ipari Unionizmus”, Marx gazdaság­tan, a Gyűlések vezetésének ta­nítása. Ezeken kívül több mel­lék tárgy van, melyek a tanfo­lyamot nemcsak hasznossá, ha­nem szórakoztatóvá is teszik. A legközelebbi tanfolyan, de­cember 1-én veszi kezdetét és négy hónapig tart. A tandij. koszt és teljes ellátással havi 30 dollár. A tanfolyan vezetői kép­zett munkásemberek, akik hosz- szu évi tapasztalatokkal rendel­keznek e téren. A téli tanfo­lyam instruktorai között ott lát­juk Covington Hall nevét is, kit ha személyesen nem is, de írá­saiból sokan és előnyösen is­mernek szerte az országban. Az érdeklődők bővebb információ­ért Írjanak az alábbi címre: “Work Peoples College, Box 39, Morgan Park Sta. Duluth, Minn.” * * * Tagadhatalan az, hogy a tet­tek minden szónál többet jelen­tenek. Az IWW magyar Orszá­gos Értekezletén megjelent "munkástársak szép szónoklato­kat mondtak és nem fukarkod­tak az ígéretekkel a Bérmun­kás jövőjét illetőleg. A szavak elhangzottak, de azokból la­pot nem lehet fenntartani. Eh­hez cselekvésre van szükség. Megtette-e ön a kötelességét Munkástárs ? Hány előfizetőt szerzett e héten? Tett a csoport intézkedést, hogy a lap fenntar­tásához anyagilag járuljon hoz­zá? Minden szónál nyomatékos- sabb bizonyítékot szolgáltat a CSELEKVÉS! MEXICóBAN NINCS HELYE AZ ANTISZEMITIZMUSNAK. Mexico Belügyminiszter he­lyettese, Mr. Cisnoros, nyílt le­vélben válaszolt az “Excelsior” nevű lapnak, melynek szerkesz­tője kérdésessé tette, a letele­pedett és illegálisan elő zsidó menekültek polgári egyenjogú­ságát. A belügyminiszter nyilatkoza­ta szerint, akár legálisan, akár illegálisan jöttek az országban a zsidók, minden jogot élvezhet­nek és akadály nélkül szerezhe­tik be polgári levelüket. E döntésből meglátszik, hogy Mexico messze esett németor- szágtól.

Next

/
Thumbnails
Contents