Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-07-10 / 953. szám
1937 julius 10. 5 oldal BÉRMUNKÁS Ml VAN MOSZKVÁBAN? HAROLD DENNY A “NEW YORK TIMES” MOSZKVAI TU DÓSITÓJÁNAK A CENZÚRA MEGKERÜLÉSÉVEL KÜLDÖTT BESZÁMOLÓJA. MOSZKVA, junius 24. —! Oroszország és külföldiek szemében egyaránt rejtélyes az a düh-lángolás, amellyel a szovjet az< erő és propaganda minden szervét igénybevéve a kommunista pártvezetőséggel ✓ és a kontrolált sajtóval egyetemben, hajtóvadászatot tart “rombolókra, kémekre és a nép ellenségeire.” Mindez nyilván zavarokra mutat a Kremlinben, de senki- sem tudja, vagy legalábbis nem mondja, hogy mennyire és hogy tuladonképp milyen irányban. Közülünk, ittlévők közül, sokan régóta úgy érezték, hogy jelenlegi szovjetrezsimnél erősebben a világ egyik kormánya sem ül nyeregben és hogy a vörös hadsereg lelkesen és odaadóan hűséges. A bolsevikek megnyerték a forradalmukat és konszolidálták birodalmukat. Régen megsemmisítették, Vagy szétszórták és tehetetlenné tették az annak- idejéni “osztály-ellenségeket,” akik ellen a forradalmat eredetileg irányították. Egyik sem merné újra felemelni a fejét. Látszat szerint mindazok a civilek, akik nem lelkesedtek a rezsimért, lecsillapodtak, vagy visszavonultak. Mégis ha az ember elfogadja a szovjetsajtó mennydörgéseit, azét a sajtóét, melynek minden hasábja körülbelül hivatalos nyilatkozatot jelent, úgy azt kell hinnie, hogy az egész ország keresztül-kasul van szőve árulással. Napnap után ir le a szovjetsajtó ipari letöréseket, szállítási és ellátási szabotázsokat, tudománybeli, történelmi, jogi és tudja ég miféle eretnekségeket, legtöbbjüket “trotzki- jostáknak,” fasiztáknak, vagy más antiszovjet elemeknek és agresszív külföldi erőknek tulajdonítva. Ezeken keresztül a viszonyok sokkal rosszabbaknak mutatkoznak, mint azt bármely Moszkvában élő külföldi valaha is álmodta. És ha bármely külföldi laptudósitó valahogyan áthágná a falat, amelyet a szovjetkormány von elrejtendő akciói köré és csak féloly kárhoztató cikkeket is küldene, mint amilyeneket maga a szovjetsaj- tó ir a szovjetügyről, úgy legalábbis rendkívül kínos interv- juban lenne része, hogy mást ne mondjunk. Ha az ember csupán azt fogadja el, amit itt hivatalosan közölnek, azaz: aminek történését beismerik, úgy két konklúzióra jut: vagy a kormány és a kommunista pártvezetőség (ami voltaképp ugyanaz) egy leirha- tatlanul óriási “frame-up”-ot csinál, vagy pedig olyan elégedetlenség, nyugtalanság és eleven akciókat kirobbantó hűtlenség uralkodik a Sztalin-rezsim- ben, amely magábanvéve majdnem (ha nem csakugyan) ellenforradalom ! Ezt attól függetlenül mondjuk, hogy rengeteg olyan ismert alaknak letartóztatásáról | jön hir, akiket megszoktunk, akiket gyakran láttunk s most már nem látunk többé és akikről (ha érdeklődünk) meggyő- déstelenül azt mondják, hogy “nincsenek a városban.” Moszkva hónapok óta tele van ilyen hírekkel. Semmi mód nincs arra, hogy akár megerősíthessük őket, akár pedig meggyőzhessük magunkat arról, hogy e hirek hamisak. Két hónappal ezelőtt sok forrásból és részletes beszámolóval hallottam Mikhail T. Tuka- csevszky marsall kegyvesztettségéről és valószínű letartóztatásáról, más vörös hadseregbeli vezérekkel egyetemben. Miután nem akartam megalapozatlan híreket küldeni,1 megkíséreltem visszaváltozni ismét amerikai riporterré, hogy megtaláljam a forrást annak megállapítására: mi is történt. Elmentem a belügyi komisz- száriátusra, amelynek keretébe tartozik a politikai rendőrség is; utóbbit a köznapi társalgásban még mindig “G. ,P. U.”-nak ismerik s igy rettegnek tőle. (GPU: Cseka. A szerk.) Minden ajtótól visszafordítottak, mig végre egy polgáriruhás ud-, varias embert találtam, aki megmondta, hol kaphatok egy “propusk”-ot, egy nélkülözhetetlen “pass”-t, mely még a leg jelentéktelenebb kormány- hivatalba való belépéshez is kell. A Propusk Bureau, zsúfolva volt férfiak és nők csoportjával, akik engedélyt kerestek ahoz, hogy összeköttetést találjanak rokonaikkal, kiket, úgy tudták, letartóztattak. Igazoló iratok halmazának felhasználásával lehet csak eljutni a tisztviselők asztalához. Bejelentettem, hogy Nikolai I. Yezhoff kommiszáriussal akarok beszélni, vagy valamely felelős tisztviselővel, aki bizonyos kérdésekre feleletet tud adni. A kijelentésemet meghök- kenve fogadták. Valószínűleg évek óta ez volt az első eset arra, hogy bármely laptudósitó ahoz az egyetlen ügynökséghez fordult, mely tökéletesen tudja, mi igaz és mi nem igaz a Moszkvában keringő hírekből, melyek oly gyakran, bár nem mindig, megfelelnek a valóságnak. A tisztviselő igen udvarias volt. Telefonált valakinek és megkért: menjek ki és írjam le a kérdéseket, melyekre feleletet akarok. Ezzel aztán — az egész ügy be is fejeződött . . . Nem sokkal ezután a Tuka- csevszki-hirrel ahoz a felelős tisztviselőhöz fordultam, aki a külföldi sajtónak adott információk egyetlen, hivatalos intézője volt. Merőn a szemembe nézve, a következőket mondotta: “eddig a pillanatig nem hallottam ilyen hírről. Tagadom, hogy igaz lenne!” Néhány nappal később Tuka- csevszki marsall és hét más szovjet-generális vád alá helyezését hivatalosan nyilvánosságra hozták. Ezek a napnap utáni jelentések, kiemelkedő tisztviselők és pártférfiak letartóztatásáról,1 leírhatatlan hatást keltettek, idegeneknél és oroszoknál egyaránt. Az oroszokat megrendítette azoknak az embereknek hirtelen lezuhanása, tárgyalása és kivégzése, akiknek megbecsülésére és tiszteletére tanították őket. Az orosz kommunista párt kétségtelenül szörnyű csapást szenvedett, saját népének szemében. “Ezek a férfiak, ezek a nagy bolsevikíek, gazemberekké, árulókká lettek . . ,” — mondogatták magukban. És tűnődtek; vájjon ki lesz a legközelebbi a nőseik közül, akit a nép ellenségének nyilvánítanak. Az ezidén bebörtönözött, megszégyenített, kivégzett, vagy eltűnt emberek nagyrészt a szovjetpolgárságnak abba a kis csoportjába tartoztak, mely erintkezhetet az idegenekkel. Igen sokan közülök brilliáns, kellemes úriemberek voltak, akiken keresztül a külföldiek megtanulták tisztelni a bolse- vizmust, bármennyire is idegenkedtek annak filozófiájától. Közülök, — akik sokszor éppen hivatalos állásuk révén rendszeresen érintkeztek a külföldiekkel, vagy éppen külföldi missziós utakat végeztek, — annyian jutottak bajba, hogy a külföldiek elkezdtek gondolkodni: hátha éppen ezek az összefüggések hozták az illetőket gyanúba. Egyes oroszok ma még jobban idegenkednek a külföldiekkel való érintkezéstől minta valaha tekintet nélkül arra, hogy melyik nemzetről van szó. Mindjobban “érinthetetlenekké” válunk mi, külföldiek. A Moszkva fölött terjengő bizonytalanság fájdalmas feszültséggel mutatkozott meg egyik elmúlt este, egy diplomáciai fogadtatáson. Tucatszámra hiányoztak olyanok, akiket azelőtt ilyen alkalmakkor mindig itt láttunk. Színpadi és operai sztárok, akiket azelőtt mindig meghívtak, hogy az ilyen estélyek pompáját, szindusságát emeljék, alig néhány kivétellel mind hiányoztak. Egy hires színésznő, akinek a férjéről, magasrangu. tisztviselőről, régen beszélték, hogy letartóztatták, de a hirt nem erősítették meg, — jelen volt. Úgy nézett ki, mint egy kisértet s rövidesen távozott. Mindenki megerősítést várt, vagy bizonyitékos cáfolatot, a letartóztatások híreivel kapcsolatban; de igen sokan azok közül, akik rendes körülmények között ott lettek volna s most letartóztatásukról beszéltek, nem jelentek meg. “Olyan ez, mintha az ember járványos kór középpontjában állna!” — mondta egy külföldi nő, távolkeleti vendég. “Az ember csak azt lesi, hogy újabban kit érintett a jávány . ..” A jelen volt oratezok legnagyobb része nem elegyedett a külföldi vendégekkel, hanem kis csoportokba tömörültek, bár még maguk között sem beszélgettek sokat. Azoknak az arca, akik utóbbi időben, mint gyanítottuk “nyomás” alá kerültek, éles feszültséget mutatott. Olyan nyilvánvaló volt a félelem az oroszok között, hogy maga a díszvendég (egy nagynevű volt miniszter) sem igen beszélt honfitársaival, kivéve a házigazdát. Pezsgő, tánc és zene volt a pompás, régi bálteremben, amely a múltban oly sok igazi vidámkodásnak volt színhelyé} Itt csillogtatta szellemességét Kari Radek (jelenleg fegyházban,) itt járkált Nikolai Bukharin jóakaratu arccal, mint egy elgondolkodott szent, kitűnő humorérzékkel ... és itt csevegtek a tábornokok, akik ma már halottak. Mit jelent mindez — a nagyban való letartóztatások, kivégzések, száműzetések, lefokozások, eltűnések? A felelet még nem világos. Könnyű lenne eltúlozni a helyzet súlyosságát a rezsim maradandóságának szempontjából, ahogyan eltúlozzák, bizonyos, Oroszországgal hadilábon álló közeli országokból kiadott jelentések alapján. Moszkvában nem voltak forrongások, nem voltak nyílt lázadások s valószínűleg nem lesznek. Igen kevés külföldi laptudósitó hiszi azt, hogy bármi drámaibb történne, mint a letartóztatások, elbocsátások, tárgyalások és agyonlövetések folytatása. Mégis, Szovjet Oroszország olyan krízisen megy keresztül, amely alapjaiban rendíti meg. Ami az előbb említett két lehetőséget illeti, (hogy vájjon ezt a “tisztogatást” egy ellen- forradalmi mozgalom ellen irá- nyitják-e, vagy nem más, mint “frame-up,” egy kisebb, uralkodó klikk részéről, hogy olyan kiváló személyiségeket tüntessen el a színről, akik fenyegethetik,) a felelet valószínűleg a kettő között rejlik valahol. Ellenzék emelkedett fel, mely megrémítette a Kremlint, de kevés külföldi véli, hogy ez már egy áruiásos összeesküvés méreteit érte volna el, külföldi államokkal működve együtt. NEW YORKBAN az IWW 32. évi működését a General Defense csoportja egy PIKNIK keretében fogja megünnepelni á már közismrt EDENWALD erdőben JULIUS 11-ÉN. Minden jövedelem Mike Lindway védelmére lesz fordítva. Belépődíj nincs. A Bérmunkás olvasóit és barátait ezúton is meghívjuk. ÚTIRÁNY: Lexington Ave. subway az East 180. utcáig és Westchester vonaton a Dyre Ave. állomásig. CLEVELAND KERÜLET magyar propaganda SZERVEZŐ BIZOTTSÁGA, ezúton is kéri a kerülethez tartozó csoportokat és lapkezelőket,, hogy a propaganda intenzivebb végzése véget lépjenek érintkezésbe a bizottság titkárával John Nyers, 8622 Buckeye Rd. Cleveland, O. NÉZZE MEG A LAPOT HOGY LEJÁRT-E AZ ELŐFIZETÉSE. HA IGEN ÚJÍTSA AZT MOST MEG ÉS KÜLDJE BE AZ ELŐFIZETÉSÉT. I
