Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)

1937-07-10 / 953. szám

1937 julius 10. 5 oldal BÉRMUNKÁS Ml VAN MOSZKVÁBAN? HAROLD DENNY A “NEW YORK TIMES” MOSZKVAI TU DÓSITÓJÁNAK A CENZÚRA MEGKERÜLÉSÉVEL KÜLDÖTT BESZÁMOLÓJA. MOSZKVA, junius 24. —! Oroszország és külföldiek sze­mében egyaránt rejtélyes az a düh-lángolás, amellyel a szov­jet az< erő és propaganda minden szervét igénybevéve a kommunista pártvezetőséggel ✓ és a kontrolált sajtóval egye­temben, hajtóvadászatot tart “rombolókra, kémekre és a nép ellenségeire.” Mindez nyilván zavarokra mutat a Kremlinben, de senki- sem tudja, vagy legalábbis nem mondja, hogy mennyire és hogy tuladonképp milyen irányban. Közülünk, ittlévők közül, sokan régóta úgy érezték, hogy je­lenlegi szovjetrezsimnél erőseb­ben a világ egyik kormánya sem ül nyeregben és hogy a vörös hadsereg lelkesen és odaadóan hűséges. A bolsevikek megnyerték a forradalmukat és konszolidálták birodalmukat. Régen megsem­misítették, Vagy szétszórták és tehetetlenné tették az annak- idejéni “osztály-ellenségeket,” akik ellen a forradalmat erede­tileg irányították. Egyik sem merné újra felemelni a fejét. Látszat szerint mindazok a ci­vilek, akik nem lelkesedtek a rezsimért, lecsillapodtak, vagy visszavonultak. Mégis ha az ember elfogadja a szovjetsajtó mennydörgéseit, azét a sajtóét, melynek minden hasábja körülbelül hivatalos nyilatkozatot jelent, úgy azt kell hinnie, hogy az egész or­szág keresztül-kasul van szőve árulással. Napnap után ir le a szovjetsajtó ipari letöréseket, szállítási és ellátási szabotázso­kat, tudománybeli, történelmi, jogi és tudja ég miféle eretnek­ségeket, legtöbbjüket “trotzki- jostáknak,” fasiztáknak, vagy más antiszovjet elemeknek és agresszív külföldi erőknek tu­lajdonítva. Ezeken keresztül a viszonyok sokkal rosszabbaknak mutat­koznak, mint azt bármely Moszkvában élő külföldi valaha is álmodta. És ha bármely kül­földi laptudósitó valahogyan áthágná a falat, amelyet a szov­jetkormány von elrejtendő ak­ciói köré és csak féloly kárhoz­tató cikkeket is küldene, mint amilyeneket maga a szovjetsaj- tó ir a szovjetügyről, úgy leg­alábbis rendkívül kínos interv- juban lenne része, hogy mást ne mondjunk. Ha az ember csupán azt fo­gadja el, amit itt hivatalosan közölnek, azaz: aminek történé­sét beismerik, úgy két konklú­zióra jut: vagy a kormány és a kom­munista pártvezetőség (ami voltaképp ugyanaz) egy leirha- tatlanul óriási “frame-up”-ot csinál, vagy pedig olyan elége­detlenség, nyugtalanság és ele­ven akciókat kirobbantó hűtlen­ség uralkodik a Sztalin-rezsim- ben, amely magábanvéve majd­nem (ha nem csakugyan) el­lenforradalom ! Ezt attól függetlenül mond­juk, hogy rengeteg olyan is­mert alaknak letartóztatásáról | jön hir, akiket megszoktunk, akiket gyakran láttunk s most már nem látunk többé és akik­ről (ha érdeklődünk) meggyő- déstelenül azt mondják, hogy “nincsenek a városban.” Moszk­va hónapok óta tele van ilyen hírekkel. Semmi mód nincs ar­ra, hogy akár megerősíthessük őket, akár pedig meggyőzhes­sük magunkat arról, hogy e hirek hamisak. Két hónappal ezelőtt sok for­rásból és részletes beszámoló­val hallottam Mikhail T. Tuka- csevszky marsall kegyvesztett­ségéről és valószínű letartózta­tásáról, más vörös hadseregbeli vezérekkel egyetemben. Miután nem akartam megalapozatlan híreket küldeni,1 megkíséreltem visszaváltozni ismét amerikai riporterré, hogy megtaláljam a forrást annak megállapítására: mi is történt. Elmentem a belügyi komisz- száriátusra, amelynek keretébe tartozik a politikai rendőrség is; utóbbit a köznapi társalgás­ban még mindig “G. ,P. U.”-nak ismerik s igy rettegnek tőle. (GPU: Cseka. A szerk.) Min­den ajtótól visszafordítottak, mig végre egy polgáriruhás ud-, varias embert találtam, aki megmondta, hol kaphatok egy “propusk”-ot, egy nélkülözhe­tetlen “pass”-t, mely még a leg jelentéktelenebb kormány- hivatalba való belépéshez is kell. A Propusk Bureau, zsúfolva volt férfiak és nők csoportjá­val, akik engedélyt kerestek ahoz, hogy összeköttetést ta­láljanak rokonaikkal, kiket, úgy tudták, letartóztattak. Igazoló iratok halmazának felhasználá­sával lehet csak eljutni a tiszt­viselők asztalához. Bejelentet­tem, hogy Nikolai I. Yezhoff kommiszáriussal akarok beszél­ni, vagy valamely felelős tiszt­viselővel, aki bizonyos kérdé­sekre feleletet tud adni. A kijelentésemet meghök- kenve fogadták. Valószínűleg évek óta ez volt az első eset arra, hogy bármely laptudósitó ahoz az egyetlen ügynökség­hez fordult, mely tökéletesen tudja, mi igaz és mi nem igaz a Moszkvában keringő hírekből, melyek oly gyakran, bár nem mindig, megfelelnek a valóság­nak. A tisztviselő igen udvarias volt. Telefonált valakinek és megkért: menjek ki és írjam le a kérdéseket, melyekre feleletet akarok. Ezzel aztán — az egész ügy be is fejeződött . . . Nem sokkal ezután a Tuka- csevszki-hirrel ahoz a felelős tisztviselőhöz fordultam, aki a külföldi sajtónak adott infor­mációk egyetlen, hivatalos inté­zője volt. Merőn a szemembe nézve, a következőket mondot­ta: “eddig a pillanatig nem hal­lottam ilyen hírről. Tagadom, hogy igaz lenne!” Néhány nappal később Tuka- csevszki marsall és hét más szovjet-generális vád alá helye­zését hivatalosan nyilvánosság­ra hozták. Ezek a napnap utáni jelen­tések, kiemelkedő tisztviselők és pártférfiak letartóztatásáról,1 leírhatatlan hatást keltettek, idegeneknél és oroszoknál egy­aránt. Az oroszokat megrendí­tette azoknak az embereknek hirtelen lezuhanása, tárgyalása és kivégzése, akiknek megbe­csülésére és tiszteletére taní­tották őket. Az orosz kommu­nista párt kétségtelenül ször­nyű csapást szenvedett, saját népének szemében. “Ezek a férfiak, ezek a nagy bolsevikíek, gazemberekké, áru­lókká lettek . . ,” — mondo­gatták magukban. És tűnődtek; vájjon ki lesz a legközelebbi a nőseik közül, akit a nép ellen­ségének nyilvánítanak. Az ezidén bebörtönözött, megszégyenített, kivégzett, vagy eltűnt emberek nagyrészt a szovjetpolgárságnak abba a kis csoportjába tartoztak, mely erintkezhetet az idegenekkel. Igen sokan közülök brilliáns, kellemes úriemberek voltak, akiken keresztül a külföldiek megtanulták tisztelni a bolse- vizmust, bármennyire is idegen­kedtek annak filozófiájától. Közülök, — akik sokszor éppen hivatalos állásuk révén rendszeresen érintkeztek a kül­földiekkel, vagy éppen külföldi missziós utakat végeztek, — annyian jutottak bajba, hogy a külföldiek elkezdtek gondolkod­ni: hátha éppen ezek az össze­függések hozták az illetőket gyanúba. Egyes oroszok ma még jobban idegenkednek a külföldiekkel való érintkezés­től minta valaha tekintet nél­kül arra, hogy melyik nemzet­ről van szó. Mindjobban “érint­hetetlenekké” válunk mi, kül­földiek. A Moszkva fölött terjengő bi­zonytalanság fájdalmas feszült­séggel mutatkozott meg egyik elmúlt este, egy diplomáciai fo­gadtatáson. Tucatszámra hiá­nyoztak olyanok, akiket azelőtt ilyen alkalmakkor mindig itt láttunk. Színpadi és operai sztá­rok, akiket azelőtt mindig meg­hívtak, hogy az ilyen estélyek pompáját, szindusságát emel­jék, alig néhány kivétellel mind hiányoztak. Egy hires színésznő, akinek a férjéről, magasrangu. tisztvi­selőről, régen beszélték, hogy letartóztatták, de a hirt nem erősítették meg, — jelen volt. Úgy nézett ki, mint egy kisér­tet s rövidesen távozott. Min­denki megerősítést várt, vagy bizonyitékos cáfolatot, a letar­tóztatások híreivel kapcsolat­ban; de igen sokan azok közül, akik rendes körülmények között ott lettek volna s most letartóz­tatásukról beszéltek, nem jelen­tek meg. “Olyan ez, mintha az ember járványos kór középpontjában állna!” — mondta egy külföldi nő, távolkeleti vendég. “Az em­ber csak azt lesi, hogy újab­ban kit érintett a jávány . ..” A jelen volt oratezok legna­gyobb része nem elegyedett a külföldi vendégekkel, hanem kis csoportokba tömörültek, bár még maguk között sem beszél­gettek sokat. Azoknak az arca, akik utóbbi időben, mint gyaní­tottuk “nyomás” alá kerültek, éles feszültséget mutatott. Olyan nyilvánvaló volt a féle­lem az oroszok között, hogy maga a díszvendég (egy nagy­nevű volt miniszter) sem igen beszélt honfitársaival, kivéve a házigazdát. Pezsgő, tánc és zene volt a pompás, régi bálteremben, amely a múltban oly sok igazi vidámkodásnak volt színhelyé} Itt csillogtatta szellemességét Kari Radek (jelenleg fegyház­ban,) itt járkált Nikolai Buk­harin jóakaratu arccal, mint egy elgondolkodott szent, kitű­nő humorérzékkel ... és itt csevegtek a tábornokok, akik ma már halottak. Mit jelent mindez — a nagy­ban való letartóztatások, kivég­zések, száműzetések, lefokozá­sok, eltűnések? A felelet még nem világos. Könnyű lenne el­túlozni a helyzet súlyosságát a rezsim maradandóságának szem­pontjából, ahogyan eltúlozzák, bizonyos, Oroszországgal hadi­lábon álló közeli országokból kiadott jelentések alapján. Moszkvában nem voltak forron­gások, nem voltak nyílt lázadá­sok s valószínűleg nem lesz­nek. Igen kevés külföldi laptu­dósitó hiszi azt, hogy bármi drámaibb történne, mint a le­tartóztatások, elbocsátások, tár­gyalások és agyonlövetések foly­tatása. Mégis, Szovjet Oroszország olyan krízisen megy keresztül, amely alapjaiban rendíti meg. Ami az előbb említett két le­hetőséget illeti, (hogy vájjon ezt a “tisztogatást” egy ellen- forradalmi mozgalom ellen irá- nyitják-e, vagy nem más, mint “frame-up,” egy kisebb, ural­kodó klikk részéről, hogy olyan kiváló személyiségeket tüntes­sen el a színről, akik fenyeget­hetik,) a felelet valószínűleg a kettő között rejlik valahol. El­lenzék emelkedett fel, mely megrémítette a Kremlint, de kevés külföldi véli, hogy ez már egy áruiásos összeesküvés mére­teit érte volna el, külföldi ál­lamokkal működve együtt. NEW YORKBAN az IWW 32. évi működé­sét a General Defense cso­portja egy PIKNIK keretében fogja megünne­pelni á már közismrt EDENWALD erdőben JU­LIUS 11-ÉN. Minden jö­vedelem Mike Lindway vé­delmére lesz fordítva. Be­lépődíj nincs. A Bérmun­kás olvasóit és barátait ezúton is meghívjuk. ÚTIRÁNY: Lexington Ave. subway az East 180. utcáig és Westchester vo­naton a Dyre Ave. állomás­ig. CLEVELAND KERÜLET magyar propaganda SZERVE­ZŐ BIZOTTSÁGA, ezúton is ké­ri a kerülethez tartozó csopor­tokat és lapkezelőket,, hogy a propaganda intenzivebb végzé­se véget lépjenek érintkezésbe a bizottság titkárával John Nyers, 8622 Buckeye Rd. Cle­veland, O. NÉZZE MEG A LAPOT HOGY LEJÁRT-E AZ ELŐ­FIZETÉSE. HA IGEN ÚJÍT­SA AZT MOST MEG ÉS KÜLD­JE BE AZ ELŐFIZETÉSÉT. I

Next

/
Thumbnails
Contents