Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-07-10 / 953. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1937 julius 10. Egy pesti moziiátogató emlékei Magyary-Torna Istvánnak a “Filmkultúra” legújabb számában megjelent cikkéből. Sosem felejtem el a régi deszkabódét a ligetben, amely ott az első filmekkel kísérletezett. Egyik oldalán az “Amerikába és vissza” tornamutat- vany aktiv és passzív műélvezete szórakozott, a másik felén kiKiáltóbódé és hajóhinta verk- hzett, lármázott. Ezzel a bódéval kezdte annakidején pályafutását Budapest egyik legrégibb mozisa. • A postakocsi kirablása.” Az első kép, amit ebben a bódéban láttam, indiánokról, cowboy okról szólt. Mintha már akkor megérezték volna, hogy ez a téma olyan kiapadhatatlan, hogy harminc év múlva sem találnak a tömegek számára ennél érdekesebbet. “A postakocsi kirablása” Pathé felvételében ugrált szemünk előtt. Indiánok megállítják a postakocsit, lelövik a kocsist és elrabolnak egy szép leányt. Közben egy cintányérral felszerelt dob és egy ócska pianinó szolgáltatta a zenét. Lélegzetfojtó- an érdekes volt. Szövegfelirás csak az elején és a végén, közben semmi. De ez nem volt baj. A pisztoly a dobon durrant, viszont a postakocsi robogásának zaját elnyelte a zene. Az alakokat nem közelről vették fel, hanem az egészet meglehetősen távolról és igy valamelyest ösz- szeíolyt a kép. Ez se volt baj. Kiizadva jöttünk ki a bódéból, mintha mi is indiánokkal verekedtünk volna. Öt kemény krajcár volt a második hely, kuporogni kellett rajta, vágott a deszka, bődületes nyári meleg volt és mindezt gyönyörrel viseltük el. Fogalmunk se volt, mint ahogy nem is lehetett arról, hogy ennél különb és szebb valami a földkerekén lehetne. “Párisi apacsok.” Két év múlva már az ugyancsak városligeti “Biskop”-ba jártunk, amely a régi “Varieté- szinház”-nak volt az utóda. Szicíliai gyilkosságok és párisi kalandok peregtek a filmen. Akkor láttam az első filmföi- vételt a tengerről. Pár nap múlva már az olaszok jöttek első émelygős filmhőseikkel és hősnőikkel, akiket a színpadról kölcsönöztek ki. Ezek igen egyszerű hétköznapi történeteket hoztak, a harmadrendű komédiás stílusában. Rosszmozgásu A KIS JEGYEKÉRT A DOLLÁROKAT BEKÜLDTÉK: Irányi Mariska, Detroit; J. Nagy, Akron; J. Balaton, Grant Town; G. Vaszkó, New York; Mary Horváth, So. Bend; Ch. Sas, Cleveland; J. Glück, Philadelphia ; J. Kutasi, Pittsburgh; Ch. Nagy, Fort Lauderdale; L. Dvorcsák, Buffalo; J. Jankovics, Mollenauer; M. Szabó, Williamson; Julia Ste- fán, Newark. urak és hölgyek, sötét szobalevegővel súlyosbítva. Végre mégis “Pathé” emberelte meg magát és különböző kezdetleges burleszkek után, amelyek mind a Pali-filmek ősei voltak, egy szenzációs történettel lepte meg a világot. A film cime ez volt: “Párisi apacsok.” Egy eleddig szokatlan mii jő. Ebben tűntek fel először a “vamp” ősei, kis ismeretlen, kecsesmozgásu párisi leányok, akik apacsnak öltözött, jóképű partnerükkel járták a tangó ősformáját, amely kissé erősen hatott némely idegekre. Ekkor sült ki az az igazság, hogy a valódi mozilátogató nem botránkozik meg semmin. Egyszerűen mint élményt vette és mint a valódi élet egy fejezetét raktározta el emlékei közé. Csak azok bot- ránkoztak, akik erre a filmre mentek el először moziba. Ez a botránkozás volt a legjobb reklám. A “Párisi apacsok” évekig jártak egyik moziból a másikba, amíg végül annyira elrongyolódtak, hogy a történet elvesztette folyamatosságát és igy kénytelenek voltak a kópiát eldobni. Ezután újabb kul- tur- és burleszkfilmek következtek, úgy olasz, mint francia részről. Párizs nem nyugodott. Gaston Lerroux addig forgolódott, amíg filmre vitt Arzén Lu- pin-ét. Ez a különc alak furcsa hatást keltett, bár az érdeklődés páratlan volt. Ugyanekkor filmre vitték Eugen Sue “Párisi titok” cimü rémregényét, amelyet már több részben kellett eljátszani. A vad nyugat. Jóidéig semmi sem érkezett Amerikából. Ekkor azonban úgy tűntek föl, mint az üstökös, agyoncsapva, legázolva mindazt, ami eddig létezett. Bemutatkozott a vad nyugat. A közönség, amely sima arcokhoz, jól szabott ruhákhoz volt szokva és színpadi kuliszákon nevelődött, egyszerre azt látta, hogy előáll egy mozdonyvezető mocskos' arcával, kezeivel, vagy a hős egyhetes borostával az álián és vadul, férfiasán küzd. Élet veszi körül, gyors, paci- fis-mozgás, óriási házak, a végtelen tér, költészet, festészet, távlat. Mint egy óriási cápa jött az amerikai film és egy kapásra lenyelte a nagyhalakat. Európából csak a burleszk maradt meg egyidőre. Az amerikaiak arra még nem tartották elérkezettnek az időt. Eljöttek a valódi cowboyok is. Nem párisi másolat. Valódi szabad levegőt hoztak magukkal, minden- egyébtől merőben különbözőt. Zigomár és Psylander. Páris erőlködött, hogy kikerülje az amerikai cápát. Megszületett a nyugati elvetemült kalandor típusa, a Zigomár- filmek. Ezt is több részletben adták elő. Félelmetes volt, amig meg nem szokták, aztán, amikor nevetséges lett, levették a műsorról. A franciák sikere egyelőre a burleszkben kulminált. Pali sikere komoly siker volt. A közönség az amerikai filmek mellé az ő alakját követelte oda. Igaz, hogy csak salátának. De végre is igen jó és egészséges salátia volt. A filmhősök egymásután bújtak elő a sötétségből. Psylander, akit a Nordisk-filmvállalat segített, levegőtlen alak volt és mindent a jó frakkra alapozott. Az amerikaiak sokkal könnyebben és természetesebb alakokat produkáltak. Végre az olaszok is belátták, hogy helytelen utón indultak el. Rögtön arra gondoltak, ugyanazt kell adni a külföldi közönségnek filmen is, mint ami Olaszországba vonzza őket. Addig azonban sok filmet teltek tönkre. Az ősök. A régi mozgóképotthon helyén volt az egyik ősmozi. Ennek megnyitó sajtóelőadására kaptam jegyet. A terem törme- lékszagu volt. Ennek ellenére1 zsúfolásig megtelt. Egy tatárországban lejátszódó filmet adtak, a cime “Strogoff Mihály” volt. Különösen jól mulattunk, amikor a bábot, amely a főhőst “alakította,” veszélyes esetek alkalmával a ló farkára kötözték. A rövid szalmakarok világosan meglátszottak, valamint az, hogy a ló feltűnő könnyedséggel cipeli a földön. Az Uránia>-szinház előadásain gyakran voltak mozgóképek. Mozgó arcképek, vagy ahogyan akkor nevezték, ködfá- tyolképek. Tényleg ködösek és fátyolosak voltak. NEWARK N. J. A General Regruting Unió newarki osztálya julius 18-án, vasárnap a Windsor Pl. Lessing Hall és erdőben Nutley, N. J. PIKNIKET rendez, jó zene, hűsítők és ételek. Belépti dij 25c. ÚTIRÁNY: Newarkról a 28-as East Passaic Ave. Nutley Bus veendő. Le- szállni a Kingsland Rd. és Windsor Pl. sarkán onnan jobbra egy biok a Haliig. MARTINSFERRYBEN az IWW magyar propaganda csoportja a hónap második vasárnap délelőttjén 10 órakor gyülésezik 703 /2 Main St.-en. Fontos kérdések a spanyol helyzettel kapcsolatosan (Folyt, az 1-ső oldalról.) tönözték be őket a nácik. Mert más dolog szavazni vagy harcolni és meghalni egy kormányért.. Ha az orosz-német munkásság nem volt hajlandó a vérét, életét adni egy ilyen sárga szocialista kormányért, amely útjában állt a társadalmi forradalomnak, miért várják el ezek a vakvezérek, hogy a sapanyol munkásság tegye azt meg? Valószínű, hogy a Franco fa- sizta kormánya rosszabb lesz mint ez a rózsaszínű szocialista kormány, de ezt még a munkásság milliói nem tudják olyan biztosan, mint azt, hogy ez a kormány sem jó, nem éreznek hajlandóságot, hogy életet adjanak érte, hogy szembe szádjának az egész világgal és ha kell meghaljanak a védelmében. Hogy a hősiesség minden: feláldozó szellemét életre keltsék a spanyol munkásságban, sokkal magasztosabb ideálokat, célokat kell kitűzni mint a bur- zsoa demokrácia. Magasabb célt, mint hogy csak az angol és francia tőkések érdekeit védjék meg a német-olasz tőkésekkel szemben, vagy a kormányt, mely fegyveres támadást intézett a munkás uniók ellen, még ezen kritikus időszakban is, az angol és francia tőkések tanácsára vagy parancsára. A vak vezérek azt hajtogatják, értve a rózsaszínű és kopott veres köpeny alatt rejtő- zők, hogy ha a fasizmust leverik, majd akkor gondolhatnak a társadalmi forradalomra. Ez kérdés, első sorban ha nem adnak a társadalmi forradalom sikeres megvívására garanciát, amit nem adhatnak, képesek-e a munkásságban azt a mindent feláldozó szellemet felébreszteni, fentartani, mely ezt a győzelmet lehetővé tenné? Másodszor, ha győzne is a jelenlegi kormány a fasizmus felett az angokfrancia támogatással, nem-e fogják a munkásságot lefegyverezni az angol-francia kormány segítségével ‘amint Barcelonában is próbálták, melyre a fenti kormányok minden percen készen vannak? A munkásságot oly sokszor és rutul becsapták, hogy már nem hisz, nem bizik és nem is bizhat üres Ígéretekben. Elhiheti-e, hogy az a kormány jobb lesz mint a jelenlegi? A szavazatát oda adta, de a vérét és életét odaadja-e azért a kormányért? Megérdemli-e, hogy az életét feláldozza azért, hogy a bányákba, acél telepeken, gyárakban, hajókon továbbra is az angol -holland és francia tőkéseknek dolgozhasson. Hajlandó lesz-e a spanyol munkáság kikaparni a gesztenyét a tüzből másoknak ? Ezeket a kérdéseket kell nekünk is feltenni azokhoz, akik parancsra a társadalmi forradalom elhalasztását propagálják, a buzsóáziával szövetkeznek annak megakadályozására, elveszik a lényeget, a szellemet az ideált a spanyol munkás millióktól, melyért érdemes harcolni és meghalni. Még egy kérdés: ilyen körülmények között, képes lesz-e győzni az ellenség felett? Vi.
